Nagyobbrészt egyet értek a hozzászólásaiban írtakkal. Amelyikre reflektálok, azzal a legkevésbé, de inkább azt teszem hozzá: örülök, hogy ilyen tartalmas véleménycsere zajlik a filmről -, végülis ez a lényeg. Illetve a kiegyezés utáni korszak témához csak annyit: abban egyetértünk, hogy 90 előtt és után is voltak és vannak szakmai túlzások a megítélésében. Egyszer majd talán kialakul valamilyen egyensúly!
Külön figyelemreméltónak, sőt nagyon tanulságosnak találtam a fejtegetését arról, a megfilmesítéseknél mennyire kell a forgatókönyvírónak meg a rendezőnek az eredeti műhöz igazodnia. Lényegében egyet értek, hozzátéve, hogy nincs biztos recept, meg kicsit műve válogatja, mennyire lehet, érdemes hozzátenni az eredetihez, mennyire nem. Ezzel kapcsolatban osztnám meg az egyik érdekes tapasztalatom, amely azt hiszem, szintén nem tanulság nélkül való. Az elsüllyesztett tévéfilmek közé tartozik a "Naponta két vonat" című alkotás Gál Istvántól. (Ha az öt legjobb általam valaha látott filmet kellene megneveznem, ezt nem tudnám kihagyni, persze tudom, elfogult vagyok. Onnan is, hogy amikor másoknak, köztük komoly műértőknek is a figyelmébe ajánlottam ezt a filmet, szinte senki sem találta igazán különlegesnek.) De a felvetett szempontjaihoz kapcsolódva, ami igazán érdekes: Gál István "verziója" sokkal jobban ki van bővítve, mint az eredeti Gorkij-novella, valamint ennek az orosz filmváltozata és szerintem mind a kettőnél toronymagasan jobb! Mintha csak apropó lett volna számára a saját filmje megalkotásához az eredeti, ami azoknál sokkal jobb lett - legalábbis szerintem. Ilyen is van.

Még annyit, hogy az Idát játszó színésznő (Mentes Júlia Virginia) kitünő választás lenne egy Erzséber királynéról készült sorozatban! Olyan a fellépése, a kiállása, a beszéde, a stílusa, a hozzáállása, hogy úgynevezett kosztümös filmekben és sorozatokban kb. 20-25 évig egyre-másra játszhatná a jobbnál jobb szerepeket! Nagyon jó alany. Itt persze "rögtön" megszólalhat a kisördög, hogy...igen de milyen lenne pl. egy ma játszódó filmben? Ezt nem tudom egyenlőre elképzelni róla, ez igaz...de kosztümösben ő lenne az Isten, az Istennő!

Még annyit...olvasgatom itt a korábbi hozzászólásokat..., hogy az úgynevezett "boldog békeidők" megintcsak egy olyan történelmi fogalom ami igaz is meg nem is.

1867 és 1914 közötti évekre értették Magyarországon és az úgynevezett úri világ szemében ez az is volt. De a parasztság (a szegényparasztság, mert a kulák is paraszt de ő más!) és a megszülető munkásosztály szemében ezek az évtizedek a sztrájkokról, az éhezésről, a vég nélküli robotról, a kizsákmányolásról, a parasztfelkelésekről, stb...szóltak.

A történelem nem egzakt tudomány tehát két oldala van mint az éremnek...

Meg kell nézni egy a rendszerváltozás előtt kiadott középiskolai történelmi térképet ahol a dualista Magyarország térképén be vannak jelölve a sztrájkok, a parasztfelkelések... de a mai iskolai térképeken ennek nyoma sincs. Vagy ott van egy Frankel Leó, egy Stromfeld Aurél, egy Zalka Máté akikről annakidén tanult az ifjúság "ezerrel" míg ma nem is léteznek. Persze ez oda-vissza működik...

A lényeg, hogy voltak "boldog békeidők" de...már akinek.

Három dologra hívnám fel a figyelmet...

1.
Amikor egy könyvből filmet készítenek sokan rögtön elkezdik hasonlítgatni egymáshoz a kettőt de ez hiba. A könyv az könyv a film pedig film. Mindkettő szellemi élményt nyújt de mást-mást a könyv és mást-mást a film. A kettőt nem szabad összehasonlítani. A legjobb filmek először is eredeti forgatókönyvből készülnek (tehát ahol az alapanyag nem könyv) másrészt ha a filmes mégis a könyvhöz nyúl akkor csinálja jól ha az eredetiből (a könyvből) meg is hagy részeket, el is vesz és hozzá is tesz. Ugyanis nincs unalmasabb az olyan filmnél ami teljes mértékben a könyvet követi! Hozzá kell tenni, el kell belőle venni és meg kell belőle hagyni. Természetesen a mérték fontos...

2.
Az "Ida regénye" című szépirodalmi alkotás Gárdonyi Géza műve. A szerző ma is népszerű az olvasni szeretők körében hiszen a történetei mentesek a túlzott filozófálástól ("agyalástól"), töménytelen mennyiségű leírástól de sok-sok párbeszéddel fűszerezi a mindig érdekes, izgalmas, tanulságos mondanivalóját. Aki szeret olvasni ismeri Gárdonyit és sokan szeretik is. Én is.

A II. Vh előtti filmváltozatot nem ismerem. Nem tudok hozzászólni.

A 74-est ismerem. A képi világa eléggé borzalmas (a külső helyszíneken forgatott jelenetek vagy a kópis vagy nem tudom mi miatt de borzalmasak), a belső jelenetekből pedig süt a klasszikus tévéfilm világa ami elég illúzióromboló. Látszik, hogy volt egy studió ahol felépítették a díszleteket és a szereplők eljátszották amit a rendező mondott nekik. Az egész művi...nem természetes. PEDIG AZ A JÓ FILM AMIT HA A NÉZŐ NÉZ KÖZBEN ELFELEJTI, HOGY "EZ CSAK EGY FILM" ÉS OLYAN AZ EGÉSZ MINTHA A VALÓSÁGOT LÁTNÁ MERT ANNYIRA TERMÉSZETES AZ EGÉSZ!!! Ez erre a tévéfilmre nem igaz... A szereplők beszéde modoros, nem természetes, "csinált", az egészen látszik, hogy megvolt adva, hogy mit kell csinálni ők meg megcsinálták, eljátszották. Ez a "hozzáállás" egyébként sok-sok MAGYAR filmre igaz. Az oka az, hogy a magyar színész eredendően színházi színész és a filmben csak mint vendég lép fel... Külföldön a két szakma két külön világ. Mindegy. Ez a "téma" messzire vezetne. Külön érdemes még pár szót szólni Venczel Veráról aki kivételként erősíti a szabályt tehát ő bár színházi színész volt DE értette a film világát. Ha ő nyugat-európában születik ő lett volna Audrey Hepburn utóda. De mindegy ez is... A lényeg, hogy ekkor már ő is túl volt pályája csúcsán és ő is csak kinlódott. Mesterkélt volt a stílusa és nem jött át a játékából az a fokozódó szerelmi tűz ami a december 23-án látott Idából átjött!

És itt rá is térnék a december 23-án látott filmre...

3.

Gyönyörű film volt! Tett is hozzá a regény sztorijához, vett is el belőle, meg is tartott belőle! A két főszereplőt életemben most láttam először (és egy-két mellékszereplőn kívül szinte mindenkit)...például most tudtam meg, hogy néz ki (jól!) Leonardo Di Caprio magyar hangja Hevér Gábor. Jó volt, hogy nem az unalomig ismert színészek jöttek hanem újak. Legalábbis nekem... Izgalmas, érdekes volt a sztori. A jelmezek, a díszletek, a helyszín kitünő. A néző elhitte, hogy amit lát az nem egy film hanem maga a valóság! A valóságot látjuk mert valaki felvette az egészet kamerával. Az ilyen film a jó film ami elhiteti a nézővel az illúziót! Mert a film illúzió! Eger nagyon jó választás volt. Az Idát játszó színésznő nagyon aranyosan tudott nézni, beszélni (illegni-billegni...olyan úri kisasszonyosan mint azon kor dámái), volt humor is a cselédlány révén és az ehetetlen sütemények révén és látszott, hogy a szereplők is élvezték amit csináltak. Olyan volt a hangulat mint az Abigélben! A végén ahogy Csaba a karjába vette a nejét és finoman célzott a súlyára az elfogyasztott sütemények miatt az fenomenális volt! Vagy amikor a nézőt figyelembe vették amikor Ida és az orosz pénzeszsák beszéltek egymással a többiek előtt akkor ott helyben lefordították a szöveget élőszóban amikor pedig kint az utcán beszéltek feliratozták hiszen nem kötelező a nézőnek franciául értenie! Lehetne sorolni vég nélkül... A zongorázása Idának a többiek előtt olyan volt mint Thomas Mann "Trisztán" című elbeszélése. Tele volt lírával és fennkölt érzelmekkel. Nagyon szép volt. Vagy ahogy Ida nézte magát a tükörben életében először meztelenül...az a rácsodálkozás, de büszkén! Vagy a szállodában a borravalóra való finom célzás... Vagy Bata Éva jelenetei... Kovács Lehet... Nem is folytatom mert minek? Aki látta úgyis tudja. Én személy szerint csak abban bízom, hogy a Magyar Televízió (a köztévé) ezt a filmet nem fogja eldugni a raktár mélyére hanem újra és újra műsorára fogja tűzni ünnepekkor, jeles napokon, főműsoridőben mert a régi legendás sorozatainknak, filmjeinknek (szándékosan egy példával sem jövök) méltó folytatása a 2022. december 23-án bemutatott Ida regénye!

Köszönöm! Igen nagy különbség volt az 1867-1914 , valamint a két vh. közti időszak között, l. elsősorban Krúdy Gyula szinte összes, valamint Márai Sándor egyes írásait. „Számomra ő volt az utolsó emberi kapcsolat azzal a másik Magyarországgal, amelynek embersége, műveltsége, jellemes magatartása már csak emlékbe maradt. (…) – ő volt a magyar „úriember”, tehát nem a hencegő, uraskodó dzsentri, hanem a tanuló, helytálló, jellemes ember, akinek a szava, kézfogása teljes értékű. A szó erkölcsi értelmében volt úriember" - írta Márai egyik megemlékezésében. A legrövidebben talán ezzel az idézettel lehet kifejezni, amit ő a boldog békeidőkben becsült. Hogy némileg idealizált képe volt a Monarchiáról? Biztosan, mégis a polgárság számára ez volt az erkölcsi trend, amit követni illett.

"Boldog békeidők" - nek az 1867 - 1914 közötti időszakot nevezték.
(Mondhatni, a dualizmus időszakát, s ennek az időszaknak vetett véget az első világháború kitörése.)

Nekem is tetszett a film. Az előttem szóló pozitív értékelésekben egy sem volt olyan, amellyel - ha nem értettem maradéktalanul egyet -, ne méltányoltam volna, de nagyobb részük helyettem írta, amit írt. Amit még nem említettek, legfeljebb körülírva, a film kiválóan adja vissza a boldog békeidők hangulatát.

A hangsúlyok talán egy kicsit máshova kerültek, ennek ellenére, szerintem, Gárdonyinak is tetszene. 10/10

A csodálatosan író Gárdonyi megérdemli, hogy ma is - s akár harmadjára is - filmre vigyék írásait, és eljussanak szélesebb közönséghez, a mai fiatal generációhoz is.
A film természetesen más eszközökkel dolgozik, mint az írás, így a változtatások érthetőek, teljesen elfogadhatóak. Véleményem szerint a regény szépségéhez méltó film született, remek színészekkel.

Nagyon rendben volt!!

Nekem magával a történettel, illetve az eredeti regény megváltoztatásával nincsen gondom, a lényeges elemek, a történet szereplőinek jellemábrázolása tökéletesen megmaradt. Még a pluszban belekerült Kati cseléd is tetszett, habár elég valószerűtlen figura, de engem szórakoztatott.
Viszont ami zavart, az pont a főszereplő, Ida szerepét játszó Mentes Júlia. Biztos nem tehet róla, de az arca olyan, hogy még a legkétségbeejtőbb pillanatokban is boldog magabiztosságot tükröz, ami a regénybeli, sokat vívódó Idára biztosan nem volt igaz. A régi filmváltozat Venczel Veráját sokkal jobban tudtam azonosítani a regénybeli szerephez.

Nagyon tetszett a film, igazán jól sikerült változat remek színészekkel.

Elképesztően jó lett az új változat. Meg merem kockáztatni,hogy jobb, mint a korábbi feldolgozások. Remek színészek, jó a helyszínválasztás. A korábbi film jelenetei nagyon olcsó díszletek között játszódtak, ez profi lett, a szöveg is sokkal eredetibb.

Katasztrofális szereplőválasztás, a főszereplők jellegtelen, unalmas alakítása, steril környezet, bugyuta poénok. Gárdonyi és a történet ennél többet érdemelt volna.

Nekem tetszett nem láttam az előző feldolgozást.

Egyetértek veled, nekem is z 1974-es filmváltozat az igazi. Amúgy csak 2 részes volt, egyenként 65 perces. És mégis mennyi minden benne volt, ami innen kimaradt! igazából ez az új változat is kb. ugyanannyi műsoridőben.
A rendezőjét nem ismerem, de a forgatókönyviró Romhányi József volt, aki számomra szinvonal.
Venczel Vera és Oszter Sándor tökéletes páros voltak. És lehet, hogy nem voltak olyan látványos, szép külső felvételek, kastélyok, hotelbelsők, mifenék, mint ebben az újban, de igazából nem azok voltak a fontosak a történetben.
Nekem nagyon hiányzottak fontos adatok, történések. Balogh Csaba nemhogy nem volt báró, csak egy szerény kis újságiró, mert a festészetből nem tudott megélni. A húga nem volt báróné, csak egy falusi jegyző, vagy talán szolgabiró felesége.
Az esküvő után a fiatalok Münchenbe mentek, ahol Csaba újra festeni kezdett. Ez is kimaradt a sztoriból, Itt talán Pesten éltek, de mindenesetre nem külföldön. Mint ahogy az ominózus párbaj sem láttam, pedig az is egy fontos momentum volt a történetben. Mert mind Ida, mind Csaba akkor döbbent rá, hogy mennyire fontos nekik a másik.

Hogy az új humorosabb feldolgozás lett volna? A Kati nevű cseléd idétlenkedéseitől eltekintve olyan sok vicces jelenet nem volt benne. Na, ő volt az, aki a regényből teljes egészében hiányzott. Én itt is el tudtam volna nélkülözni.

A házasságkötést követő ún. együttélés nem volt olyan merev, mint az eredeti regényben, illetve az 1974-es filmben, ahol ugye nagyon tartották a távolságot, azt, hogy "idegenek" egymásnak.
Itt inkább egy civakodó friss házaspárnak tűntek, akik egyáltalán nem olyan extrém módon kerültek össze. Ennyi erővel akár komolyabban is összeismerkedhettek volna.

Persze, ez a film azért nem volt rossz, és ha nem olvastam volna a regényt, nem láttam volna a régebbi filmet, talán maradéktalanul tetszett is volna.

Tetszett. Látványosabb volt a képi világa, mint a híres első feldolgozás, ami emlékeim szerint tiszta műtermi felvétel volt. Itt csodás korhű utcai felvételeket kaptunk és pompás épületbelsőket is találtak a műhöz.
Igen, kérdéses, h szabad-e egy híres regény filmadaptálásánál a fsz karakterét, ha csak kicsit is megváltoztatni. Ugyan, csak jó szándékból tehette ezt a rendező, h legyen egy kis humor a filmben. (Hiszen, Ida annyira meseszerűen tökéletes volt. Gárdonyi hibátlan háziasszonynak írta meg, aki mesterien főzött, sütött és minden munkát elvégzett.)
Természetesen, az utolsó jelenet is rendezői beleköltés volt a humor segítségével.
Szerintem, ilyen kismértékű változtatás megengedett egy filmnél, - (hiszen, ha belegondolunk Várkonyi is számos változtatást elvégzett a neves műveken hasonló helyzetben, h látványosabb, hihetőbb, gördülékenyebb legyen a történet.)
Tartalmilag erősen megrövidítették a mesét. A házasság utáni korszakot erősen összecsapták, több fontos epizódot kihagytak. A hajdani, első feldolgozás jobban követte a regényt. Az 3 vagy 4 részben, több órás mű volt.
Tetszettek a szereplők. A rövidebb történet nehezebb helyzetbe hozta a két mostani fsz-t, kevesebb idő alatt kellett karaktereiket bemutatni. A törékeny Venczel Vera és a vadabb Oszter Sándor erre több órás lehetőséget kapott hajdanán.
Érdekes, h ezt a Gárdonyi regényt választotta a rendező újrafeldolgozásra. Vajon miért ezt? És ha ezt választotta, akkor miért nem teljes egészében követte a regényt?

Briliáns megfilmesítése egy magyar remekműnek. Bámulatos rendezés, színészi alakítások....friss, korszerű, sírva-nevetős humoros (is). Lehet nosztalgiázni, hogy kinek mi az az etalon....én a régebbi verziót is láttam, de ez...gyönyörűséges film. Külön öröm, hogy a Goda-Divinyi páros egy más ...minőségi film műfajban kitűnően debütált. Gratulálok minden alkotónak, színésznek és a producernek.

Nagyon jól sikerült megfilmesítés. A port leveregették épp csak annyira, hogy friss, finoman humoros, mának szóló legyen.
A színészek jók voltak.
Kiváltképp tetszett Kati alakítása.
Szép, korhű környezet, igényes jelmezek.