Téma: Ithaka

10/10
Lili Marleen 2019 nov. 05. - 19:38:48 10/10
(4/4)
nem, nem volt itt semmi dráma, ez egy zenés paródia volt, nagyszerű színészekkel, kitűnő poénokkal.Másfél óra kacagás , szórakoztatás és ennyi.Nekem nagyon tetszett. :)
1/10
iustitia6605 2019 máj. 17. - 12:48:44 1/10
(3/4)
Odusszeusz kalandjai a vilagirodalom klasszikusai koze tartoznak, de a tortenet ebben a megfogalmazasban inkabb csacska, poenkodo mesejatekka silanyodik. Az eloadas felszinesen szorakoztato, vannak elvezheto zenes betetek, Jordan Adel most is nagyszeru, de masfel ora utan az egesz hacacare nem hagy igazan semmi nyomot. Vagyis, a jol megrendezett szorakozason es profi szineszi teljesitmenyen kivul nem marad semmi elgondolkoztato vagy ertelmezheto. Az odusszeuszi kalandokat leegyszerusitve, karikaturisztikusan, jol koreografalt jelenetekben nezzuk vegig, de semmit nem kapunk abbol hogy tulajdonkeppen mi is a melyebb ertelme ezeknek az esemenyeknek, mit mondhat nekunk ma ez a hosi eposz. Vegulis, nem igazan vilagos mi volt ennek az eloadasnak egyaltalan a celja: mesejatek, homeroszi kabare, vagy bohozat? Tul nagy a raforditas ahhoz hogy egyszeruen csak masfel ora kacaraszas lenne a szandek, es ha megis, akkor pedig miert eppen a homeroszi eposzt gondoltak erre a legmegfelelobb hatternek? Sajnos az utobbi idoben egyre erthetetlenebb hogy mit es miert mutatnak be a Katonaban…
kertes 2018 nov. 17. - 01:16:59
(2/4)
Kiskamasz korunkban mindannyian Odüsszeuszok szerettünk volna lenni, hős harcosok, találékonyak és sikeresek, szerettünk volna tengeren hajózni, sok tájat bejárni és nimfákkal hemperegni. Ha ezt megtehettük volna egy évtizedig, mi se igyekeztünk volna haza, akárhogy gyötör is a honvágy - gúnyolódtunk. Ez gyermeki poénnak elmegy, de egy színházi darab mondanivalójának aligha elegendő, jóllehet ennél többre az Ithaka című előadás látszólag nem is törekedett. Megmaradt a csillogó külsőségeknél (díszlet), akciójeleneteknél (lövöldöznek!) és a népszerű dalbetéteknél (zene), gondolván, a fiataloknak ezek tetszeni fognak. A legnagyobb baj abból származik, hogy a színdarab készítői nem tudták eldönteni, a nézők egyáltalán olvasták-e Homérosz örökbecsű művét, vagy legalább ismerik-e Odüsszeusz hányattatásának történetét. Ezért a narrátor (Pallasz Athéné) néha elmondta a legfontosabb tudnivalókat, máskor viszont egyes beállítások csak utaltak az eseményekre, de aki nem ismerte azokat, semmit sem értett belőlük. Így nem tudhatták meg, hogy a nagy bunyó a Küklopsszal arra ment ki, hogy kinyomják – az egyetlen – szemét, és így tudjanak megmenekülni tőle. A nagy hajós tíz történetének többségében nem csak a helyszínt nem lehetett felismerni, de még azt sem, hogy mi volt benne az elmesélni való, a veszély, s az hogyan hárult el, mi volt a dráma. Voltaképpen ez hiányzott a darabból, a dráma. Mert nem elegendő ehhez, ha a szereplők nem játsszák el a történetet, hanem elmondják, hogy én akkor ezt és ezt csináltam, ezzel és ezzel szemben, aki bizony nagyon félelmetes volt! Nem tudunk felizgulni, nem tudjuk magunk elé képzelni. Pont azért jöttünk el a színházba -és nem otthon olvasgatjuk az Odüsszeiát -, mert látni akarjuk. Pedig a görög hős hányattatása telis-teli drámai elemekkel, még mai mondanivalóval is. Miért nem lehetett egy vitát rendezni a matrózok között a lótuszevők szigetén? A konfliktus adott és általános: egyesek mennének tovább szeretteikhez, mások meg dagonyáznak a lótusz kábító hatása alatt. Vagy milyen hálás szerep lenne egy színésznek eljátszani, Odüsszeuszt, aki már nem annyira kívánja Kalipszót. Írom: eljátszani – s nem csak úgy bejelenteni, ahogyan a bemutatott darabban Nagy Ervin teszi.
9/10
uzza 2018 jún. 07. - 21:34:00 9/10
(1/4)
zseniális!