Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Kilenc

Spoiler
Edmond Dantes 2021 jún. 15. - 18:01:54
(146/146)
Nem bírtam folyamatosan nézni. Újragondolt Fellini 8 és fél-remake, közepes-gyenge musicalbe csomagolva. Világsztárok se menthették meg. Sok filmes jelölés, díj nélkül, anyagi és közönségbukta, okkal. Egyedül Fergie fergeteges éneke és alatta a táncjelenet, amire emlékezni fogok.
Válasz
3/10
etikett1 2021 jún. 15. - 15:55:47 3/10
(145/146)
A nagy nevek miatt néztem ill hallgattam meg. Kár volt.
Válasz
10/10
ligetiz51 2021 jún. 13. - 23:38:12 10/10
(144/146)
Hatalmas film....nem véletlen, hogy ennyi női világsztár elvállalta az akár kisebb szerepeket is. Tízévente....talán egy ilyen briliáns film.
Válasz
Cukros csirkecomb 2017 márc. 12. - 21:35:40
(143/146)
A leírásban nem volt szó muzikelrõl, de ha már az, nem lehetett volna énekesekkel és táncosokkal játszatni? A nagy halivudban mostanában megfeledkeznek arról, hogy minden szakma szakma, a táncosé, az énekesé, sõt, a musicalek elõadására szakosodott musical színészeké is. Akik egyszerre tudnak játszani, énekelni és táncolni. Tele van a Broadway ennek a szakmának a kiválóságaival, nem lehetett volna közülük castingolni? Talán még élvezhetõ is lett volna az egész. De így... nincs sok türelmem végignézni... :(
Válasz
10/10
antaresz 2014 márc. 05. - 03:39:26 10/10
(142/146)
Nagy film..a fõszereplõk nevei lényegtelen..atörténet csúcs.DE Inkább férfiaknak érthetõ 50 év után..mûvészeknek és akik családot, szeretõt, múzsát sikert, sõt anyjuk ölelését is vágyják egyszerre...!!a gyermekkori élmények benyomása meghatározza fõhõsünk életét, de mindez nincs lenyomva a torkunkon..egyszerûen pszichológiai tény..Így mûködik az emberiség. Ja a feleség-szeretõk viszony...+ szakmai ûr és alkotói válság életünk derekán..Jó film..és a zenei betétek önmagukban mindent elmondanak. Gratula a rendezõnek..a vallás vonalat meg sem említem..:-)
Válasz
2/10
blaze86 2013 jún. 12. - 01:13:17 2/10
(141/146)
Ez a film konkrétan a semmirõl szól. Nem spoilerezek, mert akkor azt a kicsiny mondanivalót is lelövöm... EGY MONDATBAN! Pedig ebbõl az életszituációból sokkal többet is ki lehetett volna hozni, fõleg ezekkel a színészekkel. Ez, ami borzasztóan idegesít. (A semmitmondó és gyenge dalokról már nem is beszélve.)

Ez a forgatókönyv gyakorlatilag akár magyar mozi is lehetne, már el is képzeltem, hogy játszaná Oroszlán Szonja Fergie szerepét - nota bene, utóbbi talán azért hízott pár kilót a forgatásra, hátha kiválogatják... de nem.

Ami még kifejezetten feltûnõ volt, hogy bár mindenki olaszt játszik, senki sem gesztikulál. Egyáltalán. Az pedig már megint szót sem érdemel, hogy Olaszo. úgy van beállítva, "mint ahogy Móriczka elképzeli". A Volare mindenképp benne van, elég ennyit mondanom.

...Penelopé Cruz miatt megesett a szívem, na jó:

2/10
Válasz
kybuck 2013 márc. 10. - 14:32:05
(140/146)
Nem is emlékeztem, hogy volt ilyen film, hiába a nagy nevek benne.
Válasz
offtopic
Ezüstliliom 2012 nov. 08. - 00:12:38
(139/146)
"Soha ne mond, hogy soha!" Igen, ismerem ezt a filozófiát, de nem értek egyet vele, mert igenis vannak dolgok, amikrõl tudhatja az ember, hogy soha nem fogja megtenni. Én tudom, hogy soha nem fogom megcsalni, akit szeretek, többek közt azért, mert tudom, milyen érzés megcsalatva lenni. És pl. azt is tudom, hogy sohasem fogok gyereket szülni, és ezt már húsz évvel ezelõtt is tudtam. Na ez is egy olyan kijelentés, aminél ez szokott lenni a reakció.

Az, hogy szerencse-e a gyávaságom, abban a mai napig nem vagyok biztos. Nem, persze, nem ér annyit egy ember sem, hogy miatta tegyük, ez igaz, de azért ez az egész ennél sokkal összetettebb, amibe nem fogok most belemenni.

Mindenesetre örülök, hogy valamilyen nyugvópontra tudtunk jutni a témában.:)
Válasz
offtopic
Ezüstliliom 2012 nov. 06. - 23:15:14
(138/146)
Pedig Te képzelsz bele a hozzászólásomba olyasmiket, amik nincsenek benne. Nem bántani akartalak azzal, amit írtam, és fõleg nem személyeskedni, egyszerûen ez jutott eszembe róla, mert számomra a megcsalás hasonlóan szörnyû dolog, mint ezek. De Te ezt nem akarod megérteni. Én próbáltalak megérteni Téged, ezért kértem, hogy mondj példát, de nem teszed. Oké.

Ennyire különbözünk: aki engem megcsal, elárul, abban én nem tudok többé bízni, tehát esélye sincs a további kapcsolatnak köztünk, még ha nagyon szeretem/szerettem is. És mivel nõbõl vagyok, és elég érzékeny, nem a megcsaló fog rámenni erre az egészre, hanem én. Tudom, mert volt már ilyen, és csak azért vagyok még itt, mert gyáva voltam megtenni, amire vágytam. Hát ekkora különbség lehet ember és ember között. Így hát engedtessék meg nekem, hogy azt mondjam a csapodár emberekre (nõkre és férfiakra egyaránt), hogy mehetnek a levesbe, és nem vagyok hajlandó sajnálni õket.

Hát ennyit a katalizátorról, az megcsalt személy elgondolkodásáról, elhalt értékek megkerülésérõl, jobbá vált kapcsolatról, a másik személyének újra értékelésérõl, stb.

Mellesleg az Egyszerûen bonyolultat láttam, és jó filmnek tartom, de nem pont emiatt a mondata miatt.
Válasz
offtopic
Ezüstliliom 2012 nov. 06. - 20:19:51 Előzmény Vinogradov
(137/146)
"És még jobbat mondok: képzeld, az illetõ nõ volt."

Sokadszor írom le: nem írtam sehol, hogy csak a férfiak csapodárak, és nem is gondolom, hogy így lenne. Én is ismerek mindkét nembõl embereket, akik ilyenek. Az egyik pl. egy gyerekkori barátnõm volt, de mikor serdülni kezdtünk, teljesen másfelé kezdtünk változni. Belõle egy felszínes, szõkített hajú cicababa lett.
Válasz
offtopic
Ezüstliliom 2012 nov. 06. - 20:13:40
(136/146)
Szerintem sokkal kevesebb az, aki véletlenül, a körülmények áldozataként sodródik bele egy helyzetbe, és így csalja meg a párját, ezért nem foglalkoztam ezzel a csoporttal. Ráadásul ezt a kevés embert nagyon nehéz felismerni azok között, akik csak ezt hazudják.



"Bármilyen furcsa, néha a megcsalt tehet róla, hogy megcsalják, de errõl most nem írnék bõvebben..."

Miért érzek hasonlóságot ezen kijelentés és a következõk között?
"Nem akartalak én bántani/megütni, de Te rákényszerítettél, Te vagy a hibás érte."
"Akit megerõszakolnak, az maga tehet róla, mert kihívóan viselkedett vagy kihívóan öltözködött."

Tudsz mondani rá példát, hogy milyen körülmények között tehet róla a megcsalt, hogy megcsalták? Mert jelenleg én úgy gondolom, hogy bármit is tesz valaki, arra nem a megcsalás a megoldás, hanem szépen, békében el kell válni egymástól.
Válasz
offtopic
Vinogradov 2012 nov. 02. - 00:14:39
(135/146)
Ha nem gondoltam volna hasonlóképpen, nem bocsátkoztam volna bele ebbe a vitába :)

De most úgy érzem, a dolog kicsit megfeneklett, és nemigen hiszem, hogy sok újat mondhatunk már egymásnak. Amennyi bölcsességet és nézõpont-tágítást ki lehetett hozni ebbõl a polémiából, szeritem már kihoztuk.

Hacsak nem váltunk témát... :)
Válasz
offtopic
Vinogradov 2012 nov. 01. - 23:37:41
(134/146)
Egyetértek, bár a helyzet ennél valószínûleg még sokkal összetettebb és bonyolultabb. Végsõ soron a dilemma minden esetben másképp és másképp játszódik le. Ahogy két egyforma ember, jelenség, vagy teremtmény sem létezik, ahogy kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba, úgy két megcsalás sem hsonlíthat egymásra.

Ezért nem szabad elhamarkodottan ítélkezni.

Egyébként: igen, nem is olyan ritkán tehet róla a megcsalt is, hogy megcsalták (néha pont az illetõ passzivitása a bûnös). Bizony, ez nagy igazság - már emlegetni akartam, de ez megint egy sor fölösleges félreértést okozó vitát generált volna Ezüstliliommal, amit megspóroltam volna magamnak...
Válasz
offtopic
Vinogradov 2012 nov. 01. - 23:33:27
(133/146)
Nem akartam én senkire semmit ráerõltetni - Isten ments. Nem is Neked írtam, nem állt szándékomban Rád vagy az általad leírtakra célozni vele. Senkire nem erõltetek rá semmit és azt sem mondtam, hogy minden helyzetben meg kell bocsátani. Aki kamuember, annak nem is érdemes.

Amin elborzadtál és kifacsart értékrendnek nevezted, az csupán egy nagyon szélsõséges példa volt - írtam is, hogy ez csak akkor érvényes, ha nagyon erõs az érzelmi függés. Egyébként valószínûleg azért emlegettem ezt, mert volt ismerõsöm, aki hasonló cipõben járt. Akit hasonló módon taszítottak el, mikor a legtöbb segítségre lett volna szûksége, azért, mert hûtlen volt. Õ mégis megbánta és változtatni próbált. És még jobbat mondok: képzeld, az illetõ nõ volt.

Mindegy, hagyjuk ezt. Úgy érzem, ez a vita nagyon meddõ lett. Nincs értelme folytatni ebben a formában. Most már csak szõrszálhasogatás, személyeskedés vagy félreértések sorozata lehetne belõle. Esetleg mindez együtt.

Azt pedig végképp nem venném a lelkemre.
Válasz
offtopic
Ezüstliliom 2012 nov. 01. - 23:03:51
(132/146)
Most viszont én érzem úgy, hogy rá akarod erõltetni a hitedet másokra. Nem mindenki hívõ, és attól még nem lesz egy aljas gazember, mert nem bocsát meg minden bûnt. Hiba és hiba, bûn és bûn között óriási különbségek vannak. Nem mindegy, hogy elfelejtesz felköszönteni valakit a születésnapján vagy elõre eltervezett módon leütöd és kirablod. Nem mindegy, hogy meggondolatlan szavak csúsznak ki a szádon vagy azt hazudod a párodnak, hogy túlóráznod kell, és közben a szeretõddel találkozol. Fõleg abban van nagy különbség szerintem, hogy egy bûn szándékos vagy véletlen.


"Aki egy a változás útján megindult embernek, aki kéri tõle, vagy akár könyörög neki, nem bocsátja meg hûtlenségét, árulását, bármilyen jellemhibáját, az nem csak eltaszítja magától az illetõt, de, ha erõs köztük az érzelmi függés, végzetes összeomlásba is taszíthatja.

Tudom, milyen nehéz hûtlenséget, árulást, becsapást megbocsátani, ha az valóban olyan horderejû, mint amirõl te írtál. De meg nem megbocsátani egy olyan embernek, akin érezni lehet, hogy viseli és nyögi önnön bûne súlyát, és akin érezni, hogy változni akar, kegyetlenség. Egy pillanatig sem mondtam, hogy fogadjuk vissza kegyeinkbe az illetõt, de eltaszítani magunktól, mondván: "na, mehetsz a levesbe" elfogadhatatlan. Sõt, már önmagában is bûn. De adott helyzetben nagyobb bûnné nõhet, mint az emlegetett cselekedetek."


Eddig szó sem volt arról, hogy a megcsaló megbánta a bûnét, és netán még könyörög is a megbocsátásért. A legtöbb csapodár ember nem szokta megbánni, amit tesz, sõt tojik rá, mit gondolnak róla mások, vagy hogy mit érez az, akit megcsal. És még ha bocsánatot is kér és megígéri, hogy többször nem teszi, akkor sem gondolja komolyan, és nem tartja be az ígéretét. Igaz, aki megtér, az komolyan gondolja, de ez a ritkább.

Az pedig, hogy a nem megbocsátás nagyobb bûn lenne, mint a megcsalás... Ennél kifacsartabb értékrenddel még nem találkoztam! Aki nem vétett semmit, az a bûnösebb??? Legközelebb már netán börtön is jár érte??? És hogy a nem megbocsátás a bûnöst "végzetes összeomlásba taszíthatja"? Nem magának csinálta??? És a megcsalás a megcsaltat mibe taszítja??? Talán a megcsalt tehet róla, hogy megcsalták??? A nyúl viszi a vadászpuskát??? Áh!
Válasz
offtopic
Vinogradov 2012 nov. 01. - 14:50:17 Előzmény olahmiki1959
(131/146)
Kedves Miki!

Azt hiszem, azért írtál ilyen fájdalmas õszinteséggel, és mégis letisztultan, sõt, gyönyörûen, a csalásról, a hûtlenségrõl, a megcsalásról, az árulásról, a becsapásról, mert Te magad is már többször átéltél olyan élményeket, amelyek egy csaláshoz, megcsaláshoz, hûtlenséghez, áruláshoz vagy becsapáshoz kötõdnek.

De melyikünk mondhatná el magáról, hogy nem élt át már hasonló érzéseket?

És végsõ soron melyikünk mondhatja el magáról, hogy soha, senkinek nem okozott hasonló fájdalmakat, mégha elenyszõ mértékben is ahhoz képest, mint amivel egy igazi hûtlenség jár?

Valaha ezt a Földet még "siralomvölgynek" hívták, s az embernek feladata az volt, hogy e "siralomvölgyén" átkeljen, szenvedéseiet átvészelje és végül, elhagyván e földi lét síkjait, itteni boldogtalanságát égi boldogsággal cserélje fel.

Mostanában ritkán hallani ilyesmit.

Pedig ma aztán igazán "fucked up", ma aztán igazán siralomvölgye a világunk.

S nem is az a legborzasztóbb, hogy "csapásokat kapunk", hanem, hogy "csapásokat adunk". A legrosszabb az, mikor magunkat láhatjuk önnön mércénkhez képest mélyebbre süllyedni, mint azt valaha is elképzletük volna. Pedig többségünkkel ennek meg kell történnie, hogy változni tudjunk, hogy felemelkedjünk, hogy újjászülethessünk, akár e világ körein belül, akár azokon túl.

Ez a purgatórium.

Tisztitótûz.

Hiszek benne, hogy ez a dolog sokkal erõsebb, mint bármilyen hiba, bûn vagy vétek, csalás, árulás, hûtlenség, becsapás. Ez a változás, ez az újjászületés. Nem megy eddig napról a másikra, nem lehet minden részletre kiterjedõ, de óriási jelentõsége lehet. Aki nem hisz nekem, az olvassa el Aurelius Augustinus (Szent Ágoston) Vallomásait vagy nézze meg a Flatliners c. filmet.

Vagy egyszerûen csak nézzen körül a világban - kezdjen el odafigyelni az emberekre. Változás igenis van, még ha néha hihetetlen vagy alig észrevehetõ is. Akinek van szeme, látja.

Aki egy a változás útján megindult embernek, aki kéri tõle, vagy akár könyörög neki, nem bocsátja meg hûtlenségét, árulását, bármilyen jellemhibáját, az nem csak eltaszítja magától az illetõt, de, ha erõs köztük az érzelmi függés, végzetes összeomlásba is taszíthatja.

Tudom, milyen nehéz hûtlenséget, árulást, becsapást megbocsátani, ha az valóban olyan horderejû, mint amirõl te írtál. De meg nem megbocsátani egy olyan embernek, akin érezni lehet, hogy viseli és nyögi önnön bûne súlyát, és akin érezni, hogy változni akar, kegyetlenség. Egy pillanatig sem mondtam, hogy fogadjuk vissza kegyeinkbe az illetõt, de eltaszítani magunktól, mondván: "na, mehetsz a levesbe" elfogadhatatlan. Sõt, már önmagában is bûn. De adott helyzetben nagyobb bûnné nõhet, mint az emlegetett cselekedetek.

Nem szeretném ezt valamiféle követendõ példának beállítani, hisz mindenki úgy él, ahogy akar, de volt köztünk Valaki, aki az õt egzisztenciális létezésétõl megfosztó embereknek is meg tudott bocsátani, mert nem "tudják, mit cselekesznek". Mi ehhez képest hûtlenség, megcsalás, árulás?
Válasz
offtopic
Vinogradov 2012 nov. 01. - 14:11:53
(130/146)
A változás már csak azért is elkerülhetetlen, mert az élet természetes velejárója. Ahogy a bûn is, egyébként. Mindnyájan gyarlóak vagyunk - aki ezt elismeri, az el tudja fogadni magát és elindulhat az egységes személyiséggé válás útján. Aki nem, általában valóban az ítélkezik leginkább, mivel kompenzálni akarja önnön el nem ismert hibáit vagy éppen valamiféle belsõ ûrt, amelyet szintén nem szeretne felismerni.

Ez is emberi viselkedés, ahogy a megcsalás is és még nagyon sok minden más. Kemény kijelentések ezek, de minél elõbb fogjuk fel értelmüket, annál több hibás elméleti kategóriával számolhatunk le, és annál több a valóságos, empirikus tudásunk.

Egyébként a botlások és a bûnök, csalások és csalódások mindenki életének velejárói. Aki azt állítja, hogy nem így van, az hazudik. Ezek az ember a társadalomban való elhelyezkedésének velejárói, csak egy oszlopos remete vonhatja ki magát ezek alól. De talán még az sem.

Egyebekben: köszönöm dícsérõ szavaidat, bár nem szolgáltam rájuk! Nincs több érdemem, mint egy olyan embernek, aki egyre kevesebbet beszél és egyre többet figyel...
Válasz
offtopic
Ezüstliliom 2012 okt. 31. - 21:37:46 Előzmény olahmiki1959
(129/146)
Én a hûtlenség vagy megcsalás kifejezést tényleg inkább a párkapcsolatokra használom. Amikre Te kiterjeszted, azt inkább árulásnak nevezném, de ugyanolyan súlyos bûnnek tartom. Igen, az ilyesmit szerintem is csak nagyon speciális és ritka esetben lehet megbocsátani, de nem is a szerelem, érzelmi kötõdés nagyságától tenném függõvé, hanem inkább az esetleges enyhítõ körülményektõl.
Válasz
offtopic
Ezüstliliom 2012 okt. 31. - 14:20:23
(128/146)
Bocs, ha úgy tûnt a hozzászólásaimból, hogy másokra szeretném erõltetni az értékrendemet. Ez természetesen csak és kizárólag az én véleményem, nem akarok meggyõzni róla másokat, bár õszintén szólva elszomorít mások hozzáállása a témához.
Én úgy tartom, mindenki szabadsága addig tart, amíg nem sért vele másokat. Ezt a párkapcsolatokra vonatkoztatva ugyanúgy érvényesnek tartom. Márpedig a megcsalással valójában minimum két embert sért a megcsaló: a "hivatalos" párját és azt is, akivel az új kapcsolatot létesíti. A férjet/feleséget/élettársat stb. azzal, hogy hazudik neki, eljátssza a bizalmát, speciel "hülyének nézi", a szeretõt pedig azzal, hogy valójában szexuális tárggyá alacsonyítja, hisz titkolóznak, gyakorlatilag szinte csak a négy fal között találkoznak szeretkezés céljából. És akkor még az esetleg létezõ gyerekekrõl nem is beszéltem...
Sokkal tisztességesebb dolog még a másik partner megjelenése elõtt végetvetni a megromlott kapcsolatnak, és tiszta lappal kezdeni egy újba. Csakhogy ehhez a legtöbb ember gyáva. Félnek az egyedülléttõl. Ha viszont a meglévõ kapcsolat nem romlott meg, nem értem, miért vállalja fel az illetõ múló örömökért, hogy mélyen megbántja a szeretett embert. Megéri???
Válasz
offtopic
Vinogradov 2012 okt. 31. - 10:59:54 Előzmény Ezüstliliom
(127/146)
Nem személyeskedtem, csak ironizáltam, és nem szántam ezt vitriolos, csupán amolyan baráti iróniának. :)

Nem érzem találva magam, egyszerûen nem szeretek megítélni más embereket, és fõleg nem szeretnék soha az erkölcsi megfellebezhetetlenség szent olajával felkent döntõbíra szerepében tetszelegni, egy olyan világban, ahol még Justitia szeme is be van kötve.

Az ok, hogy szubkejtíve mit gondolsz a témáról, csak az nem, ha ezt objektívvé emeled. Engem kizárólag ez zavar az érvelésedben.

Remélem, tévedek Veled kapcsolatban. Igazán nem akarlak megbántani, hiszen amúgy a hsz-eidbõl látom, hogy okos és nyitott ember vagy, akivel mindig és minden körülmények között érdemes vitatkozni. :)
Válasz