HRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 084 – Telemundo
2009 július 27 – HÉTFÕ – képek: Belle

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 084 – Telemundo
2009 július 27 – HÉTFÕ – képek: Belle

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 080 – Telemundo
2009 július 21 – KEDD – képek: Belle

Kimaradt egy nagyon fontos jelenet a 80. részbõl, azt most pótolom, mert ezáltal érthetõvé válik Bernarda és Trinidad egymáshoz való viszonya.

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 080 – Telemundo
2009 július 21 – KEDD – Dzsanna

TRINIDAD és BERNARDA elsõ találkozása

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 080 – Telemundo
2009 július 21 – KEDD – Dzsanna

TRINIDAD és BERNARDA elsõ találkozása

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 080 – Telemundo
2009 július 21 – KEDD – Dzsanna

TRINIDAD és BERNARDA elsõ találkozása

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 080 – Telemundo
2009 július 21 – KEDD – Dzsanna

TRINIDAD és BERNARDA elsõ találkozása

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 080 – Telemundo
2009 július 21 – KEDD – Dzsanna

TRINIDAD és BERNARDA elsõ találkozása

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 080 – Telemundo
2009 július 21 – KEDD – Dzsanna

TRINIDAD és BERNARDA elsõ találkozása

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 080 – Telemundo
2009 július 21 – KEDD – Dzsanna

TRINIDAD és BERNARDA elsõ találkozása

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 080 – Telemundo
2009 július 21 – KEDD – Dzsanna

TRINIDAD és BERNARDA elsõ találkozása

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 080 – Telemundo
2009 július 21 – KEDD – Dzsanna

TRINIDAD és BERNARDA elsõ találkozása

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 080 – Telemundo
2009 július 21 – KEDD – Dzsanna

TRINIDAD és BERNARDA elsõ találkozása

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 080 – Telemundo
2009 július 21 – KEDD – Dzsanna

TRINIDAD és BERNARDA elsõ találkozása

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 080 – Telemundo
2009 július 21 – KEDD – Dzsanna

TRINIDAD és BERNARDA elsõ találkozása

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 080 – Telemundo
2009 július 21 – KEDD – Dzsanna

TRINIDAD és BERNARDA elsõ találkozása

Kimaradt egy nagyon fontos jelenet a 80. részbõl, azt most pótolom, mert ezáltal érthetõvé válik Bernarda és Trinidad egymáshoz való viszonya.

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 081 – Telemundo
2009 július 22 – SZERDA – Dzsanna


DEMETRIO házában

ARGIMERO - Értem, hogy érzed magad, és hogy szenved a szerelemtõl! De ha nem kontrolálod magad, ez a nõ, María Teresa lesz a veszted!
SANTIAGO – Az, bácsikám! Az elsõ naptól, amióta megismertem. És még mindig az,, mert María Teresa a végzetem! De: nem hitt bennem. Nem akarta megérteni, mit kínálok neki. Lerombolt bennem mindent, amiért is ilyenné váltam, amilyen most vagyok: egy hozzá méltó férfi. Végül olyan ember lettem, akit a keresztapám kívánt a számára, férjnek.
ARGIMERO – Santiago Guanipa-ért kellett ezt az erõfeszítést tenned. Ne állj meg itt most! Elõre!
SANTIAGO – Igen, és mit tegyek azzal a fájdalommal, amit érzek?
ARGIMERO – Tanulj meg együtt élni vele. Tanulj meg szenvedni érdekbõl! Így tesznek a férfiak! Mert az igazi férfi már a bõrérõl felismerhetõ!

LA TORMENTA

MT fekszik az ágyon, kezében Santos zsepijét szorongatja már megint, és könnyezik erõsen, miközben visszaemlékszik a folyóban történtekre. – a végén nagyot sóhajtva mondja: Ez õ! Neki kell lennie! De miért van mindez? Miért?
NANI beront a doktor szobájába - Doktor Ricardo, bocsásson meg, de a kislányomról van szó. Meg kell vizsgálnia! agyon rossz színben van, amióta megérkezett
DR. RICARDO – Elõkerült? Megyek máris
NANI – Igen, a szobájában van, de valami történt vele! Kérem, menjen, és nézze meg, nagyon rossz színben van, amióta megjött. Nagyon megváltozott. A folyosón Enrique-vel találkoznak össze
ENRIQUE – Hol van MT? A lova ott kinn áll. Megyek hozzá, mert tudnom kell, hol vannak ennek a birtoknak a dokumentumai, mert ez nagyon fontos!
DR. RICARDO – Várj, Enrique! Ebben a pillanatban María Teresa a fontos! Csak apránként! Ez nem az a pillanat!
NANI – A doktornak igaza van, MT nem is lehetne rosszabbul. Valami történt vele, valami nagyon súlyos dolog, és nem tudom, mi történhet, ha most kérjük el tõle a birtok papírjait.
ENRIQUE – Maguk nem értik a helyzet súlyosságát. Rosszabbul lesz MT, amikor ez a nyerészkedõ Santiago Guanipa bemutatja a dokumentumait, és mi nem!
NANI – Nyugodjon meg, Enrique, kérem! Kontrolálja magát! Az elsõ María Teresa egészsége! Az orvosnak kell vele beszélnie, hogy megnyugtassa.
ENRIQUE – Rendben van! Megteszem, amit kérnek! Menj, és beszélj vele akkor! – mondja rezignáltan Ricardo-nak. Elvégre is te vagy ennek a birtoknak az adminisztrátora, nem igaz?

CIPRIANO HIVATALÁBAN

EDELMIRA – Cipriano, maga a mi üzlettársunk. Sõt, több mint az üzlettársunk, a barátunk sok-sok éve már, így aztán úgy döntöttünk, hogy felajánljuk a segítségünket a választásokon. Minden támogatásunk az öné.

SIMÓN – Maga nem veszíthet a választásokon! Az egekig magasztalja Cipriano-t, elmond egy fényezett választási beszédet, amitõl Cipriano majd elolvad, és megkéri, hogy írja le mindazt, amit mondott.
CIPRIANO pofája szétolvad, mintha hájjal kenegették volna – Ha én nyerek a választásokon, semmiért nem kell többé aggódnunk. Leszedem Argimero és Santiago Guanipa fejét, és leteszem maguk elé!

LA TORMENTA-N

ENRIQUE – Senki sem veheti el ezeket a földeket tõlem. A tormenta az enyém lesz, kerül, amibe kerül! És most elõkerült Santiago. Egy halottal több vagy kevesebb… nem számít! – mondja, és magához vesz egy revolvert.

PUERTO BRAVO FÕUTCÁJÁN

Edelmira és Simón beszélgetnek Cipriano-ról, és hülyének nevezik, amiért elhitte mindazt, amit Simón mondott neki. Mi lesz Enrique-vel?

LA TORMENTA-N

ENRIQUE fizet Santos dublõrének… és azt mondja, hogy nagyon jó munkát végzett, mert a hülye felesége elhitte, hogy Santos él. Tartsd meg ezt a titkot, ne mondd el senkinek!
ÁL-SANTOS TORREALBA – Hallgatok, mint a sír - Enrique vár, amíg megfordul, hogy eltegye a kapott pénzt, és ekkor hátulról fejbe lövi a szerencsétlent… hallgatsz, mint a sír! - mondja

LA TORMENTA-N

Dr. RICARDO – Furcsának látlak, történt valami?
MT – Igen, de nem akarok róla beszélni…
Dr. RICARDO - Újra találkoztál vele… Volt itt valaki, de nem vagy abban az állapotban, hogy elmondjam neked
MT – Dehogynem! Ki volt itt?
Dr. RICARDO – Elmondom, de fogadd nyugodtan… Valaki itt volt, hogy megreklamálja ezt a birtokot. Itt volt az ügyvédje a nevében.
MT – Mi a neve?
DR. RICARDO – Valamilyen Santiago Guanipa…

DEMETRIO HÁZÁBAN

Algimero – Megreklamáltam a birtokot a nevedben, és a papírokkal alátámasztottam az igazunkat
Santiago – Mit mondtak? Biztos, hogy nem számítottak erre. Azok a földek hivatalosan az enyémek, nincs min vitatkozni.
Algimero – Az a reakció, amit Enrique produkált… Nagyon érintettnek tûnt
Santiago – Õ a keresztapám gyilkosa. Eljön a nap, amikor szemtõl szembe állunk, és megtudja, hogy én vagyok Santos Torrealba… és ugyanazzal a machete-vel végzek vele
Algimero – Ez nagyon veszélyes játék, Santiago Guanipa ellenségeinek se szeri, se száma nincs
Santiago – Nem érdekel. Õ és MT egyformán meg fogják szenvedni. MT nem tud aludni, mert nem érti, hogy mi a helyzet. És Enrique a vérével fizet meg! És semmi sem akadályozhat meg abban, hogy megbosszuljam MT-n Valentina halálát!

LA TORMENTA-N

MT – Santiago Guanipa? Azt mondtad, Santiago Guanipa? – rökönyödik meg, és visszacseng a fülében, amikor Santos bemutatkozott neki Valentina sírjánál: „A nevem Santiago Guanipa, és mindennek én vagyok az ura: a földeknek, a folyóknak, a vadállatoknak, és a nõknek! Az történt, hogy mindez az enyém! És perelni fogom”
DR. RICARDO – Mi történt veled, María Teresa? Sápadt vagy!
MT – Nem, nem. Az nem lehet! Nem lehetséges!
DR. RICARDO – Megértem, hogy ez egy nehéz szituáció, de igaz! Valaki Argimero Guanipa néven jelentkezett be.Annak a férfinak, Santiagonak a nagybátyja, dokumentumokkal a kezében. És legális papírok, igazolta az ügyvédünk. Igaznak kell lennie.
MT – De ez nem lehet igaz! Apa miért nem mondott errõl nekünk semmit sem? Biztosan a halála után a mamád eladta a földeket annak az embernek És ha neked nincsenek arról papírjaid, hogy megcáfold ezeket, minden átkerül Santiago Guanipa nevére!

TATACOA BOSZORKÁNYKONYHÁJÁBAN

TATACOA – Valaki visszajött a halálból…
ABEL CAIN– Guanipa-nak a fia jött ide
T ATACOA– Tudtam, hogy volt egy fia Guanipa-nak
ABEL CAIN – Tehát õ is az ellenségünk?
TATACOA – Nem szükségszerûen.

LA TORMENTA-N

MT – Jaj, Ricardo… Santos Torrealba akarattal tette ezt. Amit te nem tudsz, az az, hogy én naponta találkoztam ezzel az emberrel, és tudom, hogy ez õ, Santos Torrealba… Nem hallucináció … kétszer is beszéltem vele. Elõször elájultam, de ma más volt, annyira más. Ma olyan dolgok történtek… dolgok, amik miatt biztos vagyok benne, hogy Santos volt! Bíznod kell bennem, mert nagy szükségem van rád! Ígérd meg, hogy ez kettõnk között marad. Ma beszéltem Santos-sal, bocsánatot kértem tõle, amiért túl késõn tudtam meg az igazat, de õ azt mondta, hogy a neve valami Santiago Guanipa. Santos visszatért. Csak azt mondhatom, hogy Santos szeret engem, ugyanúgy, mint azelõtt…
Dr. RICARDO– Engedd meg, hogy beszéljek Santos-sal, vagy Santiago-val, és rendbe teszek mindent.
MT – Tudtam. Tudtam, hogy él… Köszönöm, hogy segítesz nekem.

DEMETRIO HÁZA ELÕTT

SANTIAGO Domino-val – senki sem választhat el minket többé!
ALGIMERO – Mindenki ismeri Domino-t, veszélyes lehet
SANTIAGO – Nem, mindenki számára halott Domino, akárcsak Santos Torrealba. És én sem vagyok már az az intézõ, aki meghalt a folyóban. – ezzel ellovagol

LA TORMENTA-N

Dr. Ricardo közli Nani-val, hogy be kell zártniuk egy intézetbe MT-t, mielõtt túl késõ lenne

LA TORMENTA-N vágtat Santiago Guanipa

CIPRIANO HIVATALÁBAN

CIPRIANO –Santos „gyilkosaival beszél… éppen arról, hogy Santiago Guanipa itt van, és õ a hivatalos örököse a birtokoknak… és ha így megy, akkor akkor Puerto Bravo-t ellepik a Hilario Guanipa örökösök… és most azt akarja, hogy tegyék el az útból. Maguk végezték ki Santos Torrealba-t és nagyon jól tették. Ha megtalálják, megölik, és elmennek, mintha mi sem történt volna – csak senki meg ne lássa magukat…

VALAHOL LA TORMENTA-N

KÉT KEDVENC rendõröm – látják Santos-t vágtatni feléjük – DOMINO! Santos! Egyikük bezárja a szemét! Santos leszáll a lóról. Õk imádkoznak, hogy a fantazma eltûnjön!
SANTIAGO – Uraim! –
RENDÕR - Jaj, beszél a szellem! – elrohannak.
SANTIAGO – Gyávák!

LA GUANIPERA-N

EDELMIRA –Nem lehet, itt kell lennie, Ide tettem a leveleket. Ah, itt van! – elégedetten röhög.
SIMÓN Hilario fényképét tartja a szeme elõtt… és nem hisz neki… - Ez nem lehet! Mama, ez nagyon furcsa. Ez az arc. Ez a tekintet! Elõtte nem vettem észre. Most mindent értek! Amióta megismertem DST-t. éreztem valami megmagyarázhatatlan gyûlöletet iránta. És nem éreztem, hogy egy egyszerû melós ilyen indulatokat ébresszen bennem. Tudtam, hogy veszélyes lehet számunkra. És most már értem. Minden értek. Nem emlékezteti ez az arc valakire?
EDELMIRA – Igen, ez Hilario
SIMÓN – És ugyanaz, mint Santos Torrealba!

VALAHOL LA TORMENTA-N

A RENDÕRÖKET gyalog üldözi Santiago Guanipa – és lasszóval befogja õket. 

LA GUANIPERA-N

EDELMIRA – SANTOS TORREALBA! Persze, ugyanaz a tekintet, és arrogancia! Santos-ban, mint munkásban, kócosan, piszkosan, rendetlenül, nem vettem észre a hasonlóságot.
SIMÓN – Santos Hilario Guanipa. fia!
EDELMIRA – Santos/Santiago jön követelni a jussát: a birtokunkat!
SIMÓN – Santos halott, nagyon is halott,de S. G. él
EDELMIRA – Én nem bízom abban az emberben. Csapda lehet
SIMÓN – Santos igenis Hilario Guanipa. fia! És most mindent el akar venni tõlünk a nevében!
EDELMIRA – ST halott, nem örökölhet az apjától Rá kell vennünk Argimero-t, hogy hozza ide a házunkba Santiago-t…
SIMÓN – Látni akarom, szemtõl-szemben Santiago Guanipa-t!

LA TORMENTA-N

Dr RICARDO– Itt van a titkárom telefonszáma, Alesio… érted, mit kell tenned? Felhívod õt, és megkéred, hogy készítsenek elõ egy ambulanciás kocsit kényszerzubbonnyal MT számára… Csak el kell olvasnod, amit írtam. Valami történt Alesio?
ALESIO – Csak meg akarok kérdezni valamit… olyan rosszul van MT?
ENRIQUE – Szóval, mégis csak bezáratod…
Dr. RICARDO - Nos, volt egy beszélgetésünk ma, amitõl nagyon aggódni kezdtem. Azt mondja, hogy beszélt ma Santos-sal, aki Santiago Guanipa. Nézd, én orvos vagyok, de nem vagyok pszichológus szakorvos. Velem kell jönnie.
ENRIQUE – Nem akar majd menni.
Dr. RICARDO – Ez nem akarás kérdése. Vissza kell térnie velem, és vissza is fog akár jószántából, akár erõszakkal.

VALAHOL LA TOMENTA-N

Rendõr – imádkoznak Santos Torrealba szelleméhez, hagyja meg az életüket
SANTIAGO – Nem vagyok semmiféle szellem. De Santos Torrealba sem vagyok. Santiago Guanipa vagyok.
RENDÕR – Nagyon hasonlít Santos Torrealba-ra, ráadásul Domino-n lovagol, biztos, hogy az õ szelleme!
SANTIAGO - Megtudtam néhány dolgot, uraim! … Santos Torrealba-t megölette Cipriano az embereivel.
RENDÕR – Mi neki dolgozunk, de nem mi voltunk! Nem mi voltunk, Szellem úr!
SANTIAGO – Biztos? Tudom nem maguk voltak, Maguk képtelenek megölni valakit.Tudok róla, hogy megbízták magukat azzal, hogy megöljenek egy lovat, de megtagadták. Ez igaz? Ez az õ lova!
RENDÕR – Domino? Akkor ez Domino?
SANTIAGO – Igen
RENDÕR – Santos Torrealba nagyon bátor férfi volt, õ volt ebben a régióban a legbátrabb, és a lovacska Santos úré volt, de a lovacska semmiben nem volt hibás. Hogyan ölnénk meg egy ilyen állatot, igaz?
RENDÕR – Ha a polgármester rájön, hogy a ló él, megöl minket! Kérem, Santiago úr, ne mondja el, mert elítélnek bennünket.
SANTIAGO – Ne aggódjanak! És biztos vagyok benne, ha Santos Torrealba élne, hálás lenne, amiért nem ölték meg a lovát…
RENDÕR – Biztosan, mert olyan igazságos ember volt, mi nagyon barátságosak voltunk vele, és maga nagyon hasonlít rá!
SANTIAGO – Óvakodnom kell máris, ahogy ideérkeztem?
RENDÕR – Összetéveszthetik vele, és ki tudja, mit tehetnek?
SANTIAGO – De ha ez a Santos Torrealba halott… vagy kétszer is megölhetik ugyanazt az embert?
RENDÕRÖK – Nem, nem…nem… nem…
SANTIAGO – Nem? Nos akkor mondok valamit – és elkezdi lefejteni a rendõrökrõl a lasszót – annak az úrnak a nevében, aki ahogy mondják, hasonlít rám, meghálálom, hogy jót tettek a lovával. Figyeljenek ide! Maguk becsületes embereknek látszanak… csak ne dolgoznának a polgármesternek, aki viszont nem olyan jó ember! Van még valami! Ha hazaérnek, találnak egy apró ajándékot attól a szellem, démon vagy ahogy akarják, úgy hívják, Santos úrtól… - ezzel otthagyja õket, és elhajt Domino-val.
RENDÕR – Milyen furcsa, hogy mennyire hasonlít Santos-ra. Santiago Guanipa-t mondott: Úgy hívják? Miért olyan ismerõs nekem a családneve? Menjünk, keressük meg az ajándékot, amit a házunk elõtt hagyott nekünk!

LA TORMENTA-N

ENRIQUE – Beszéltél a birtok papírjairól MT-val?
Dr. ROCARDO- Megpróbáltam, de elkezdett beszélni nekem Santos Torrealba-ról, és nem akartam…
ENRIQUE – Ricardo, szükségünk azokra az eldugott iratokra. Nem mehet el, mielõtt átaqdná nekünk a papírokat. Ez nagyon fontos… Sajnálom, Ricardo, de ez túlságosan fontos, és ha te nem mered elkérni õket, akkor majd én megteszem! Értem, hogy a keresztapja vagy, de én meg a férje, és mindenekelõtt meg kell védenem õt! Õt és a vagyonát!Ezek nélkül a dokumentumok nélkül el vagyunk veszve!
Dr. RICARDO– Megértelek Enrique, de kérlek, ha beszélsz most vele ezekrõl a dokumentumokról, tedd azt finoman! Õ azt hiszi, hogy Santos és Santiago ugyanaz a személy, az Istenért!.
ENRIQUE – Akkor rosszabbul van, mint azt képzeltük. Beszélek vele, és nagyon kedves, és udvarias leszek. De biztosítalak róla, hogy MT nem megy el innen La tormenta-ról, mielõtt átadná a papírokat nekem

MT Santos zsebkendõjét a szája elé tartva visszaemlékszik - „Santos – Amikor akarja láthatjuk egymást újra. Akár ugyanitt, ha akarja. Azt hiszem, hogy az összetévesztés ellenére egész jól szerelmeskedtünk. Nem gondolja? Még pár napot itt maradok, és biztos vagyok benne, hogy újra találkozunk” – A tiéd voltam Santos Torrealba. Testben és lélekben átadtam magam, és még csak nem is érdekeltelek. Mi mást akarsz még tõlem? Kopognak. – Tessék! – megtörli a szemét. – Enrique, Fluentes ügyvéd úr, mi történt?
ENRIQUE – Mariaté azt hiszem, már értesültél a történtekrõl, és miután nincs vesztegetni való idõ, ezért a birtok eredeti dokumentumait azonnal látnunk kell
MT – Ha Ricardo intéz mindent, nem értem, miért te akarod elolvasni, Enrique!
ENRIQUE – Pontosan azért, hogy Ricardo intézkedhessen, el kell olvasnunk azonnal! Gyerünk, Marité! Te pontosan tudod, hogy elõkerült Hilario Guanipa fia, aki reklamálja a La tormenta-t.
MT – Igen. És az abszurd, amivel elõállt. Pontosan ezért akarok a bizalmasan beszélni vele! Ez az, személyesen akarok beszélni Santiago Guanipa-val…Már beszéltem errõl Ricardo-val, és õ támogatni fog.
ÜGYVÉD – Ha megbocsát, asszonyom! Ez egy nagyon kényes szituáció! A dolgok komplikálódhatnak. Én megvizsgáltam azokat az iratokat, pontosan ezért akarjuk látni az ön iratait.
ENRIQUE – Én rendbe tehetem ezt az ügyet, ráadásul kihasználhatjuk az alkalmat, hogy itt van velünk az ügyvéd…
MT – Kihasználom az alkalmat, igen, amíg itt van az ügyvéd… és beadom a válóperi keresetet ellened, most azonnal!

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
Cap – 080 – Telemundo
2009 július 21 – KEDD – Dzsanna


DEMETRIO HÁZA ELÕTT

ARGIMIRO – Szia, Demetrio!
DEMETRIO – Don Argimiro!
ARGIMIRO – Az unokaöcsém hol van?
DEMETRIO – Santos a megsebzett lelkével lóra pattant, a szavannákra ment, legalábbis ezt mondta nekem. – válaszol, miközben sikálja a bicaja kerekét.
ARGIMIRO – Nem kellett volna elmennie
DEMETRIO – Túlságosan késõ. Sokkal könnyebb egy madarat a tenyeredbõl etetni, mint Santos-t itt tartani a tanyámon.
ARGIMIRO – A birtokok jelenlegi tulajdonosai figyelmeztetve lettek. Közöltem velük, hogy a legitim tulajdonosuk Hilario Guanipa volt. A gyújtózsinór begyulladt, bármelyik pillanatban robbanhat.
DEMETRIO - Mit mondtak? Hogy fogadták?
ARGIMIRO – Dühöngeni kezdtek. Azok bárkit megölnének, aki megpróbálja elvenni a földjeiket. Santos… Santos halálos veszélyben van.
DEMETRIO – És MT kisasszony is így reagált?
ARGIMIRO - Nem tudom. Nem tudtam beszélni vele.
DEMETRIO – Santos azt mondja, hogy bosszút akar állni rajta… hogy tönkre fogja tenni. De mondja, Don Argimiro, hogy teheti tönkre egy férfi a saját szívét? Ha megteszi, meghal!
ARGIMIRO – Az unokaöcsém nagyon össze van zavarodva. De hol lehet? – néz körbe – Hova mehetett?
DEMETRIO – Keresse Montilla asszonyt, és a közelében lesz Santos, errõl biztosíthatom.
ARGIMIRO – Remélem, hogy az unokaöcsém nem követ el hibát. Vigyázz erre, Demetrio – dob neki oda egy táskát. Elmegyek mindkét birtokra, megkeresem õt.
DEMETRIO – Sok szerencsét!

A FOLYÓPARTON

MARÍA TERESA MONTILLA asszonyság kalapja és csízmája már a földön vannak, és követi õket a farmernadrág is. Éppen a blúzát gombolja ki, amikor megjelenik két kíváncsi szempár egy pálmaág mögött, kellemes zene szól. MT megszabadult a blúztól is… SANTIAGO GUANIPA nem tudja levenni róla a szemét, de megvillan a tekintetében a bosszúállás lehetõsége, amit egy világért sem szalasztana el. MT jól körülnéz, és leül egy hatalmas sziklakõre a folyóparton, ahol kéjesen vizezi és simogatja vele a bõrét. SANTIAGO-nak több sem kell, eltûnik a pálmaág mögül…

AZ AYALA-HÁZ ELÕTT

Katonai dzsip érkezik, CIPRIANO száll ki belõle. Bernarda a ház elõtt áll.
CIPRIANO – Hogy merészeltél a családom közelébe férkõzni?
BERNARDA – Tûnjön el azonban a házamból Cipriano Camacho! Sem magának, sem senkinek nincs joga eljönni a házamba, hogy inzultáljon!
CIPRIANO – A feleségem a te hibádból értesült a te eltitkolt lányodról! A te hibádból tudta meg, hogy az az én lányom!
BERNARDA – Tûnjön el a földemrõl, azt mondtam! És ha nem, arra kényszerít, hogy…
CIPRIANO elkapja a seprût tartó kezét, kitépi belõle, és megragadja a csuklóját – Mit mondtál neki?
BERNARDA – Engedjen el! Engedjen el! –
CIPRIANO egy olyan hatalmas pofont kever le neki, hogy a szájából csurogni kezd a vér, de itt nem hagyja abba: megragadja a haját, és azt mondja – Megtanítalak, hogy tartsd a szádat! – ordítja, de… váratlan dolog történik: a háta mögött megáll ARGIMIRO a lován, csõre töltött pisztollyal
ARGIMIRO – Engedje el, vagy megölöm! – ordítja Camacho-nak, a minden idõk legnagyobb macho-jának

A FOLYÓPARTON

MT már a vízben áll, és a Santos-sal való elsõ találkozásának emlékei elõtörnek – „Hol szerezhetek egy limo-t? – kérdi Santos-tól, akirõl akkor még nem tudta, hogy õ az.
SANTOS válaszol – Egy limo-t? Nézze, milyen szerencséje van! Itt hozok egyet éppen, éppen ezen a héten szereztem. Limo! Limo! Gyerünk a kisasszonyhoz! – szólítja a szamarat
MT – Mi? Maga õrült? Hogy gondolja, hogy én felülök erre a… dologra?
SANTOS – Szamár, kisasszony!
MT – Nézze… Hülye! Maga nem tudja, ki vagyok én! Hallotta? És vigye innen a szamarát, mert én nem fogok felülni rá!”
MT – Santos, micsoda nõt ismertél meg azon a napon, Santos! És mégis belém szerettél. – sóhajtja, amikor hirtelen, éppen az orra elõtt felbukkan Santos a vízbõl. – Santos! Santos, te vagy az, szerelmem? – kérdi, és szájon csókolja õt. – Jaj, Santos, én tudtam, hogy élsz! Én tudtam… én tudtam… én tudtam! – és össze-vissza csókolja a némának tûnõ Santos-t, természetesen a következõ dalocska kíséretével: Ay amor, por ti las horas se detienen para verte caminar… lalalala – Tudtam, hogy eljössz értem! Én tudtam! – csókolja szüntelenül, de most már Santos is bekapcsolódik. – „Por ti la brisa se vuelve para poderte acariciar. Ay amor…” lalalala


MT – Jaj, Santos, bocsáss meg nekem! Bocsáss meg szerelmem, hogy nem hittem benned! Bocsáss meg! Apa elmondott mindent! Elmondta! Nagyon súlyos hibát követtem el! De nagyon késõn mondta el, szerelmem! – mondja, miközben szüntelenül csókolja az ismét szobornak tûnõ Santos-t. – Santos, én soha, soha többé nem leszek bizalmatlan veled szemben! Szeretlek! Szeretlek, szerelmem!
„Ay amor, te vas alejando, y yo no te puedo detener y yo no me puedo contener al ver que nuestro amor se está derrumbando…” lalalala
MT – A tiéd akarok lenni! A tiéd akarok lenni, Santos! A tiéd akarok lenni! – és a kép távolodik, mert azért az intim részletekhez semmi közünk! 
„ y no descansaré hasta que vuelvas a mí, siempre voy a esperarte! Por tu amor yo sentí…” lalalala

AZ AYALA-HÁZ ELÕTT

CIPRIANO – Ne avatkozz bele ebbe, Argimiro! – ordítja Cipriano – Ez egy férfi és ez a szégyentelen szemét közötti ügy – néz hátra Bernarda-ra
ARGIMIRO még mindig Cipriano-ra célozva szól Bernarda-hoz – Asszony, van valami közöd hozzá? – utal Cipriano-ra
BERNARDA – Adja ide a fegyvert, és elmondom, milyen kapcsolatban vagyunk. Inkább meghalok, mint egy ilyen disznóval lenni, mint ez!
CIPRIANO – Szerencsétlen!
ARGIMIRO – Elég! Nem szívesen öllek meg most, Cipriano! Hallottad õt! Tünés innen! Nem érdekel, hogy te vagy itt a mindenható. De egy férfi ha megüt egy nõt, akkor nem érdemli meg az életet.
CIPRIANO – Nagyon kevés a te szavad, nagyon finomak, ráadásul tõled származnak, egy olyan gyilkostól, mint te vagy! Szemét Guanipa-fajta! De börtönbe foglak záratni! Már megtettem egyszer, és megint megteszem! Ez nem marad ennyiben, Argimiro! Aki ellenem lép, az megfizet! Én felejtek!
ARGIMIRO – Nos, én sem, Cipriano! Eljött az ideje, hogy megfizess minden egyes szemétségért, amit elkövettél! Te undorító patkány! És most takarodj! Kifelé! – ordítja
CIPRIANO Bernardahoz fordul – Vigyázz a családodra, mert legközelebb nem lesz, aki megvédjen! – ezzel eloldalog az dzsipjéhez
ARGIMIRO leszáll a lóról, és odamegy Bernardahoz , aki a száját törölgeti a vértõl – Jól érzed magad? Nem akarod, hogy bevigyelek a faluba, hogy megnézzen egy orvos? – nyújtja át a zsebkendõjét
BERNARDA – Az én betegségemre egyetlen orvosnak sincs orvossága. Én csak azt akarom, hogy ez a gazember ne térjen vissza a tanyámra! Ez az egyetlen, amit kérek!
ARGIMIRO – Nem a legjobb idõpont arra, hogy megismerkedjünk, de mit tehetünk? – mosolyog Bernarda-ra. A nevem: Argimero. Nagyon örülök! – nyújtja át a zsebkendõt egyúttal. Szolgálatára, nagyon nagy örömmel. És a tiéd?
BERNARDA – Bernarda. Bernarda Ayala. Köszönöm, hogy segített nekem. Tehetek egy szívességet?
ARGIMERO – Nem, nem! Nem tartozol semmivel. Látom, még mindig nem fogadod el a zsebkendõt, így nem marad más választásom… lép oda Bernarda-hoz, hogy letörölje a vért
BERNARDA – Kérem!
ARGIMERO – Csak egy pillanat lesz… és törölgetni kezdi Bernarda ajkát, aki most elfelejt tiltakozni  - sõt rámosolyog. – Óvakodj ettõl a gazembertõl, kérlek! Ahogy látom, nagyon elszánt. Megígéred nekem? – Bernarda bólint rá – Egy olyan szép nõ, mint te vagy, nem érdemel meg még egy rossz pillantást sem. Soha ne engedd meg, hogy így megtámadjanak, Bernarda Ayala! Emlékezz rá, hogy én itt vagyok neked, hogy megvédjelek téged! – Bernarda megbabonázva pislog

A FOLYÓBAN IMMÁR

L’amour ezerrel… Santos beindult, de szava, az továbbra nincs… Csak a szeme és az arca komorul el néha, amikor MT beszél… egyébként elfogadja a kínálkozó lehetõséget, és él vele, mint bármelyik férfi 
MT – Nem tudod, mennyire kívántam ezt a pillanatot! Jaj, Santos… nem tudod… - de Santos folyton félbeszakítja, miután belelendült a csókolózásba  - … hányszor álmodtam arról, hogy a tiéd legyek… szerelmem, egyetlen szerelmem, az elsõ szerelmem! – és innen már nincs megállás:
„por tu amor viviré, por tu amor cada instante! Y no descansaré hasta que vuelvas a mí, siempre voy a esperarte!” lalalala – itt lekerül a bikini felsõ! 
„Por tu amor yo sentí… por tu amor que estoy vivo! Y no pienso dejar en esta vida jamás que nos separe el destino!” lalalala – (a többi nem ránk tartozik! Majd visszajövünk késõbb! )

AZ AYALA-HÁZ ELÕTT

BERNARDA – Én ezen a földön élek, ez itt az én tanyám!
ARGIMERO – Én ismerlek téged, Bernarda! Láttalak egyszer Puerto Bravo-ban azokban a borzalmas idõkben, amikor meghalt Hilario Guanipa! Egy puska volt nálad, és egy kisbabát tartottál a karodban!
BERNARDA – A lányom volt! Az én kicsikém!
ARGIMERO – Az a kép örökre az emlékezetembe vésõdött
BERNARDA – De õszintén szólva, én… én nem emlékszem magára, uram!
ARGIMERO – Nos, nem éltem itt folyamatosan, és nem olyan rég tértem vissza.
BERNARDA – Cipriano – Guanipa-nak nevezte magát. Mi köze magának Hilario Gunaipa-hoz… akinek Isten õrizze a szent glóriáját!
ARGIMERO – Miért számít annyira az õ neve?
BERNARDA – Hilario Gunapia nagyon sokat számított életében, uram! Õ volt a legnagyobb birtok tulajdonosa itt, az Alföldön! A Guanipera-nak! Õ ugyanolyan bölcsõben született, mint bárki. Az egész vagyonát a saját erejébõl szerezte, munkával!
ARGIMERO – Csodáltad õt?
BERNARDA – Hilario Guanipa egy legenda volt, uram! Úgy döntött, hogy megosztja a birtokát azokkal a munkásokkal, akik ott dolgoztak. De meghalt! Meghalt, de borzalmas módon! Megégették, mint egy vadállatot! – Argimero szorgalmasan bólogat, miközben hallgatja a históriát. – A falu megõrült. Szerintem ez az az idõpont, amikorról maga emlékszik rám. Rohangászva össze vissza, hogy megvédjem a lányom életét.
ARGIMERO – És a lányod hol van? Már biztosan kész nõ!
BERNARDA – Valentina? A lányom megfizette az árát annak, hogy itt élt. Megölték! És õt is megégették! És tudja, az én hibámból! Mert nekem ki kellett volna szabadítanom innen a két lányomat! Mert ebben a faluban, Puerto Bravo-ban a jó emberek nem élnek soká. Még don Ernesto Montilla-t is megölték! Meggyilkolták! Megölték egy machete-vel! Õ védelmezett minket, uram!
ARGIMERO – Mondtam neked, hogy én védelmezni foglak! Téged, és a lányodat!
BERNARDA – Maga? Miért kellene bíznom egy ismeretlenben? Milyen kötelezettségei vannak Önnek velünk szemben?
ARGIMERO – A becsület és az emlék. Mert én vagyok a testvére annak az embernek, akit annyira csodálsz. Én vagyok az egyetlen testvére Hilario Gunapia-nak, Argimero Guanipa
BERNARDA – Maga? Hilario Gunaipa testvére?
ARGIMERO – Igen! Azért vagyok itt, hogy befejezzem a bátyám terveit. És te, Bernarda Ayala, te egyike vagy annak a kevés embernek, akinek nem kell félnie. Megfizetnek! Megfizet minden gazember! Meg lesznek büntetve!

VALAHOL AZ ALFÖLDÖN

ENRIQUE-t szorítani kezdi a kötés a nyakán… - miközben vezet – le is tépi idegesen, és lehajítja maga mellé – szemben lovagolnak a La tormenta-s ifjak – kiszól nekik idegesen – Mi történt? Megtaláltátok María Teresa-t?
ALESIO – Nem fõnök! A birtok nagyon nagy!
ENRIQUE PONTALVO – De meg kell találniuk!
ALESIO – Azt gondoltam, hogy Valentina és Santos sírjánál van, de amikorra odaértünk, már elment!
ENRIQUE – Honnan tudják, hogy ott volt?
ALESIO – Mert tönkretette Santos sírját! Szanaszét dobálta Santos holmiját.
ENRIQUE – Persze, hiszen azt hiszi él, akkor meg minek szerinte a sír! De jól figyeljenek ide! A feleségem õrült, ezt jól tudják, hiszen ez teljesen nyilvánvaló! Ha valami történik vele, magukat fogom hibáztatni!
ALESIO - Mi? De fõnök!
ENRIQUE – Nincs de… Át kell kutatniuk az egész birtokot! Gyerünk! – ordítja, és gázt ad…

ÚJRA A FOLYÓPARTON

MT csókolgatja Santos-t (semmi új - Jaj, szerelmem! Én vagyok a világon a legboldogabb nõ! Olyan gyönyörû volt, ahogy mindig is álmodtam! – kéjesen hanyatt fekszik, mire Santos felkönyököl hirtelen
MT – Szerelmem, tudod, annyira hiányoztál! – Mi bajod? Miért vagy olyan hallgatag? Válaszolj, Santos!
SANTIAGO – Nem tudom miért hív Santos-nak!
MT – Mi?!
SANTIAGO – Nem ez a nevem! Az én nevem Santiago. Santiago Guanipa – mondja a megrökönyödött María Teresa-nak