gladiolus aug. 21. 21:55:39
(127/127)
Na jó, akkor majd ebbe belenézek, látom megvan azon a bizonyos oldalon. Köszi.
Mark Margolis aug. 21. 15:13:30 Előzmény gladiolus
(126/127)
Foto Háber.
gladiolus aug. 21. 14:41:31
(125/127)
Így utólag már, ennyi év távlatából nagyon nehéz ezt hitelesen látni, érteni, hogy mi történhetett és miért. Egyébként el tudom képzelni, hogy a dilibogyóknak vannak olyan mellékhatásai, hogy valakinek öngyi gondolatai vannak. Lehet, hogy valami ilyennek az áldozata. De nem logikus, hogy ilyen esetben miért nem Ruttkaira bízták a felügyeletet, aki folyamatosan mellette élt, miért egy ezerfelé elfoglalt testvérre? Logikátlan. A szexuálisan más MGP-ről meg nehéz megállapítani az igazságot. Én annak a kis mozdonyvezetőnek hiszek, akinek a szeme előtt történt, és aki azóta is meg van törve az eset kapcsán. Azt mondta a társa, hogy "Jaj vigyázz, beugrik".
Ezt már nem tudjuk meg.
Tudsz olyan alakításáról, ami tényleg jó volt?
Mark Margolis aug. 21. 10:10:44 Előzmény gladiolus
(124/127)
Ezt eddig nem is láttam/olvastam:

Bujtornak és MGP-nek sem adott igazat a bíró

A Főváros Bíróság elsőfokú ítélete mindkét fél keresetét elutasította a Bujtor István színész kontra Molnár Gál Péter színikritikus személyiség jogi perében, amely a Latinovits Zoltán halálával kapcsolatos állítások miatt indult bő egy évvel ezelőtt (2005).

A peres eljárást Bujtor István kezdeményezte a kritikusként MGP néven ismert Molnár Gál Péter ellen jó hírnév megsértése miatt, mert a kritikus egy 2004. novemberi televíziós műsorban azt állította, hogy a színész-rendező halála előtt magára hagyta testvérét, Latinovits Zoltánt, miután kiengedték a kórházból. Az orvosok állítólag azzal bízták rá Latinovitsot Bujtorra, hogy öngyilkossági gondolatai miatt nem szabad felügyelet nélkül hagyni. A felperes szerint MGP ezzel azt sugallta, hogy miatta halt meg a színészkirály.



Molnár Gál jogi képviselője az eljárás során viszontkeresetet nyújtott be, miszerint Bujtor több alkalommal is úgy beszélt a televízió nyilvánossága előtt MGP-ről, hogy a kritikus egyik "megsemmisítő" írásának köze lett volna Latinovits halálához. Kisbán Tamás bíró elsőfokú ítélete mindkét keresetet elutasította, és a perköltséget a felek között osztotta meg. Az indoklás szerint egy helyenként durva hangvételű, személyeskedő vitában a felek véleményüket fejtették ki, amihez joguk van, még ha ez kölcsönösen kellemetlenül érintette is őket.



Az ügy előzménye, hogy Molnár Gál Péter, a Népszabadság volt színikritikusa 2004 novemberében elismerte, 1963-ban beszervezési nyilatkozatot írt alá, és jelentéseket írt színházi körökről a III/III-as csoportfőnökség számára. A beismerésre azután került sor, hogy Bujtor István és Frenreisz Károly utánajártak a testvérük, Latinovits Zoltán megfigyelésével kapcsolatos színházi pletykáknak, és kikérték a színésszel kapcsolatos dokumentumokat a Történeti Levéltárból. Ebből kiderült, hogy Molnár Gál Péter jelentéseket készített Latinovitsról.



A Népszabadság ezt követően szerkesztőségi cikkben jelentette be, hogy MGP a továbbiakban nem publikálhat a lapban. "Ez az erő mostantól kevés, mert minden szó, minden jelző e beismerés után megkérdőjelezhető. Márpedig egy kritika nem bír el sok kérdőjelet. Egy kritikus még kevésbé" - érvelt a Népszabadság írása. Bár Molnár Gál először úgy nyilatkozott, hogy elszámolással csak önmagának tartozik, és az ügyről többet nem kíván mondani, végül mégis megírta és Coming out címen kiadta beszervezése történetét. A könyvből kiderül, hogy Molnár Gált szexuális másságával zsarolták meg, mielőtt beszervezték a titkosszolgálatok.

így egyből lehet olvasni, de itt a link is: https://www.origo.hu/itthon/20060111pert.html
cellasto aug. 21. 08:49:37 Előzmény Mark Margolis
(123/127)
ment a tiltás, udv!
gladiolus aug. 19. 21:07:17
(122/127)
Nagyszerű. Csak ilyenkor azt is illene kimoderálni, aki provokálja a többieket.
offtopic
Mark Margolis aug. 19. 19:30:36 Előzmény gladiolus
(121/127)
Humorzsákok: pl. A keménykalap és krumpliorr egész színész-gárdája. Imádom mindet!
Mark Margolis aug. 19. 19:26:36 Előzmény cellasto
(120/127)
Miért meg nem értett zseni? Hiszen te írtad, hogy színészóriás.
A saját korlátai miatt nem volt túl népszerű a kollégiái körében sem.
Olvass, nézz utána, ahogy gazdagodsz információkkal róla, kirajzolódik majd, hogy deviáns volt szinte.
A saját könyvéről nézd meg mit írnak pl.
gladiolus aug. 19. 18:32:05
(119/127)
A hozzászólás moderálva lett.
Rojita aug. 19. 15:33:51 Előzmény gladiolus
(118/127)
Sztem, "színészkirálynak" a halála utáni napokban kegyeletből kezdték nevezni, mégpedig Ruttkai Éva "tündérkirálynő" címének sugallatára. (Egy tündérkirálynő férje is király kell, h legyen).

Tehetséges, jó színész és jó megjelenésű ffi volt. Volt hangképzési problémája, amiről talán leszoktatták volna, ha szakirányú főiskolát végez, - de lehet, h nem. Ha vki gyerekkorától így beszél, nem biztos, h átszoktatható nyitottabb szájmozgásra. Ez a zártabb szájállása azonban nem rontotta el szerepeit.
A nagyobb baj a korán elhatalmasodott ideg-betegsége volt, megfűszerezve időnként erős alkohol függőségével. Környezetével, kollégáival, rendezőivel, feleségével állandóan konfrontálódott. (Olvastam, h ha R.É-nak premierje volt, akkor a kollégák őrt álltak a folyósón, h L.Z ne menjen be a feleségéhez az előadás előtt). Valamikor elolvastam "A ködszúrkáló" c. könyvét. Úgy maradt bennem, h ez egy erősen üldözési mániában szenvedő ember panaszáradata.
Nem lehetett vele kellemes próbálni, dolgozni, forgatni, együtt élni. Kiszámíthatatlanok voltak a reakciói. De csodálatos volt Őt látni a kész szerepben. Szerencsére, a filmek, a technika megőrizték a gazdag szerepáradatának nagy részét.
(Nem olvastam most végig az összes hsz-t, h vki említette-e korábban), de eszembe jutott egy régi interjú Ruttkai Évával, aki haláláig állította, h biztos benne, h férje nem lett öngyilkos. Latinovits akkor, kapott vmi új gyógyszert, amit nem szokott még meg a szervezete. Időnként szédült, nem volt biztos a mozgása, ilyesmi.
Akárhogy is történt, nem mondom, h király volt, de a közelmúlt színészóriásainak egyike volt.
Akármelyik filmjét ismétlik, biztos, h újra nézem.
cellasto aug. 19. 14:00:29
(117/127)
látom nagyon belejöttek itt egyesek megint a színészóriásaink ekézésébe
akárcsak a páger topicban
na de sebaj, erre is élveznek egyesek :)

latinovitsról pedig csak ennyit: egy meg nem értett zseni!
gladiolus aug. 15. 06:39:33
(116/127)
Köszi, írtam. :)
gladiolus aug. 15. 06:39:08
(115/127)
Hát igen, az öntörvényűséget soha, sehol nem tolerálják. És valóban, egy színész akkor színész igazán, ha sokoldalú. Most elkezdtem nézni régebbi filmeket, és feltűnt, hogy Darvas Iván pl. mennyi mindenhez értett. Ugye alapból mentek neki a romantikus hősök, na de emellett mekkora humorzsák volt, és milyen könnyen dőlt belőle a hülyeség, ez korábban fel se tűnt.
Csak a Tizedesben meg a Liliomfiban láttam, és emellett még egy csomó filmben volt jó bohóc.
Nem tudom, Sweet But Psycho mit írhatott, hogy ilyen szigorú a megtorlás. :)
offtopic
Sweet-But-Psycho aug. 14. 16:05:03 Előzmény gladiolus
(114/127)
A hozzászólás moderálva lett.
gladiolus aug. 14. 14:38:37
(113/127)
Zseniális képet választottál, ő is remek színész. Sajnos a Gyilkossághoz öltözve c. filmjét nem találom sehol, pedig abban is de jó volt . :)
Nem tudom, Páger miért mondta ezt, neki sem kellett szégyenkeznie.
Biztos tudott valamit, csak rajta kívül nagyon sok kiváló magyar színész volt,van, és mivel L.Z. számomra nem válik ki ezen emberek táborából, én nem ragadnám ki ennyire a sorból.
Féltékenykedés? Erről mit tudsz?

Rádayt nagyon kedveltem, kifejezetten erős humora volt.

Turayt megint csak nem tartom jó színésznőnek, egy figurát tudott alakítani, azt a béna, butácska, szerencsétlen kislányt, azon kívül semmit. Picit Bánhidy is egysíkú, az jól megy, mikor szekéren beszél, de ezen kívül kicsit szűk a repertoár.

A jó színész az, aki széles skálán mozog a karakterekben, és ezek nagy részében kiemelkedőt tud nyújtani. Személyes kedvencem egyébként Kis Manyi. Szegénykém tündér volt.
gladiolus aug. 14. 06:38:05
(112/127)
És most, hogy így felmerült, sorra jutnak eszembe jobbnál jobb színészek, pl. Darvas Iván, Pécsi Sándor, Sinkovits Imre, Dajka Margit, Tolnay Klári, Páger Antal, Kiss Manyi-szóval ez a színészkirályság véleményem szerint egy nagyon szubjektív dolog.
gladiolus aug. 14. 05:35:58
(111/127)
:)
gladiolus aug. 13. 19:57:42
(110/127)
Lehet, sőt valószínű, hogy Latinovits azonosulni akart és tudott József Attilával, viszont jelentős különbségek voltak a neveltetésből , életkörülményekből adódóan. Latinovits nemesi családból származott, és valószínűleg kiemelkedő szociális háttérrel rendelkezett, mert még a nevelőapja is orvos volt, meg ugye ott volt a Gundel háttér, tehát nem szenvedett hiányt semmiben. József Attila szegény ezt a jó sorsot, mint köztudott, nagyon nem mondhatta el magáról. És mégis játékokat árult, már gyerekként, hogy eltartsa a családot. Egy közös pont lehet maximum, hogy mindkettőt elhagyta az apja.

Nem tudok elfogultság nélkül okfejteni a témában, ezért végtelenül őszinte leszek, és elmondom amit gondolok, még ha megköveznek is érte. Az egyiket szeretem, a másikat nem. Én József Attilát sokkal többre tartom, azért, mert nagyon mélyről indult, mert embertelenek voltak azok a nélkülözések, amiket el kellett szenvednie, és mégis, a legnagyobb magyar költőnek tartom, aki a szavai, gondolatai nap mint nap itt keringenek ennek az országnak, ennek a népnek a zsigereiben és az idegeiben, verseken, dalokon és az egész életén keresztül valóban tanít mindannyiunkat olyan hitelesen, ahogyan senki sem. És szinte törvényszerű volt az esetében a borderline szindróma kialakulása, és az idegrendszerének összeomlása, hiszen mellette nem volt egy ember, egy társ, aki szerette volna. Nem csodálkozom, hogy úgy érzett, ahogy, és az történt, ami.

"És lásd, akadt nő, ki érti e szavakat, de mégis ellökött magától."

És esetében a leírások inkább hajlanak a balesetre, mint az öngyilkosságra. Szóval én szeretem,tisztelem, becsülöm, úgy, ahogy van, a maga nyomorával, zsenialitásával együtt, és nagyon sajnálom.

És akkor itt van Latinovits. Az ő indulatkitöréseit, kritikáit, cinikusságát nem tudom tolerálni, mert neki családja volt, normális anyagi körülményei, tanulási lehetőségei, és egy társa, aki szerette és mellette állt egészen a haláláig, de időnként, ezt is írták , még ezt a nőt is a végletekig megalázta.
Úgyhogy az ő betegségét, meg depresszióját, meg a nagy igaz látását és bántóan tapintatlan őszinteségét indokolatlannak, és az alázat hiányának érzem.
Ha pedig úgy akart meghalni, hogy lemásolta József Attila halálának körülményeit, hát ezt végképp nagyon gyenge húzásnak tartom. Nem, nem tudom sajnálni sajnos, bocsánat. Mert neki voltak esélyei, amikkel nem tudott élni, és amiért nem volt eléggé hálás. József Attilának meg eleve rossz lapok jutottak. És itt siklik ki nekem ez a kettejük közötti párhuzam.
gladiolus aug. 13. 14:33:28
(109/127)
Megint nem dicséretet írok, inkább realitást, mert a topik alanya nagyon megosztó személyiség volt.

Ma megint a szemem elé került egy cikk, amiben benne volt az a bizonyos idézet: "Összeférhetetlen vagyok. Mindazokkal szemben, akik nem értenek a szakmájukhoz, mégis gyakorolják, sőt, vezető helyen gyakorolják ", stb. stb.
Nem igazán lehet korrekt információt olvasni, legalábbis a neten nem arról, hogy kik voltak azok a bizonyos emberek, akik nem értenek a szakmájukhoz. Még régebben hallottam, hogy esetleg Major Tamás, Gobbi Hilda, és most egy helyen olvastam, hogy talán Várkonyi Zoltán-ha ők, akkor valóban olyan emberek voltak e ők, akik nem értettek a szakmájukhoz? Lehet ilyen kemény állítások után azt várni, hogy aki ezeket kimondja, annak a pályája egyenes maradjon, vagy felfelé íveljen? Nem túl kemény szavak ezek, akárki is mondja?
A másik kérdés, amire szintén nem tudom a választ, és nem akarom érdemeit csorbítani, de ki döntötte el, hogy ő a színészkirály? Lehetnének mások is, számomra pl. Sinkovits Imre is hamarabb jön szóba ilyen téren, neki sem volt olyan származása, mégsem állította félre senki. Az Isten hozta őrnagy úrban éppen volt alkalmam éles helyzetben látni mindkettőt, és nem mondhatom, hogy Latinovits volt jobb.
Mitől volt ő színészkirály? Érdekelne. Mert szerintem ez tök szubjektív.
A verseknek, amiket elmondott, valóban volt érezhető hatása, volt mélysége, és tényleg benne volt az egész ember, igen, ez kétségtelen, de nem volt sokkal jobb, mint mások. A legtöbb esetben József Attila versekről van szó, és itt már eleve a versek azért sokkal jobbak, mert József Attila írta őket, aki viszont valóban, és érthető módon, tényleg szívbemarkoló. Őt tudom szeretni, tisztelni, mert még ha nem is mindig értem minden szavát, érzem, hogy szép, és érzem az alázatos,szenvedő, esendő embert, aki tényleg élte amit írt, és a szavakat úgy tudta egymás mellé tenni, ahogy senki sem.

De Latinovitsot nem érzem. Nem látom olyan jónak, amilyennek sokan feltüntetik. Alapvetően zavar a hibás artikulációja, hogy színész létére sosem tudta kinyitni a száját, gyakorlatilag beszédhibás volt.
A betegsége, a depresszió-oké, ezt elfogadom, és éppen ezért azt gondolom, hogy őt nem azok az emberek tették tönkre, akik félreállították, hanem saját maga, önnön betegségéből kifolyólag. Olvasható, hogy mindig mindenét odatette a színészetbe, minden egyes darabba, és nem bírta ki, hogy ne szóljon be azoknak, akik nem ezt csinálták, és akik más véleményen voltak, vagy netán középszerű tehetséggel voltak megáldva.
Jó ez? Kell ez? Kell ilyennek lenni? Muszáj mindig tökéletesnek lenni?
Nem lett volna jobb ezzel a tehetséggel egy szeretetreméltó, alázatos embernek lenni? Néha mosolyogni, és nem olyan szemekkel nézni ki a fejéből, hogy az emberbe beleszorul a hang félelmében? Az a nézés mindig olyan volt, mintha tudná, ismerné az összes hibáját, ballépését, bűnét annak az embernek, akire ránéz. Igen, ilyen volt Latinovits tekintete mindig, és mindenhol . Félelemkeltő, lekicsinylő, távolságtartó és barátságtalan. Így dióhéjban ennyi.

Ja, és a cikk, ami az írásomat motiválta:

https://www.she.hu/kultur-mi/20190604-latinovits-zoltan-a-szinesz-akiert-hiaba-rajongtak-a-nok-lippai-flora.html
gladiolus 2018 jún. 11. - 19:37:14
(108/127)
Ez is elég hangulatos:

A Városligeti-tó mellett, a Szépművészeti Múzeum árnyékában, az állatkert ka­puit őrző kőelefántok közvetlen szomszédságában áll az egyik leghíresebb magyar gasztronómus család pesti étterme, a Gundel. Itt született, saját bevallása szerint „épp Krúdy Gyula bácsi asztala felett” Latinovits Zoltán. A neves családhoz anyja, Gundel Katalin révén rokonult. Latinovits gyermekévei az állatkert, a vidámpark, a csónakázótó és a korcsolyapálya, a hatalmas liget fáinak bűvöletében telt.
– Tört fényű kagylókkal érkeztem a világra, babonás füvekkel, virágszirmokkal, ördögfintorral, gömbölyű boszorkánykavicsokkal. Felhők, napok, csillagok szikrái­nak barlanghomályos rajzát hurcoltam magammal, elkezdett kanyaros vonalakat, kis görcsös köröket, befejezetlen görbéket ­– vallotta később szokott, sejtelmes stílusában a színész. Tökéletes gyerekkor lett volna, ha pár év múlva nem következik be a tragédia, amelyet Latinovits egy életen át cipelt: apja árulása. Latinovits Oszkár földbirtokos elhagyta a családját, ezt pedig az érzékeny lelkű Zoltán sosem tudta neki megbocsátani. Anyja később újra férjhez ment, Frenreisz István orvoshoz, így Zoltán két kisöcsit is kapott, Bujtor István színész és Frenreisz Károly zenész személyében. A kiskamasz Latinovits szerette féltestvéreit, de a nagy korkülönbség és a gyermekkori trau­ma miatt mindig volt közöttük egyfajta távolságtartás.