Téma: Liliom

dreamer1 2010 dec. 24. - 20:00:06
(4/4)
Nemrég láttam az elõadást.Nem tetszett igazán.Stefanovics Angélára voltam kíváncsi milyen színpadon,Emeseként tehetséges.Most sem csalódtam.Õ volt a legjobb.Németh Kristóf nem tetszett,bár külsõre az õ szerepe.Nem tudta megtölteni tartalommal számomra nem volt hihetõ hogy õ a Liliom.Julikának nem volt méltó párja csak pillanatokra.Sokszor a Barátok köztbõl ismerõs dolgait láttam viszont.
Egri Kati,az öregasszonyt játszó Kerekes József (jó hogy ráosztották) és Cs.Németh Lajos volt aki még tetszett.Furcsa hogy a rendõr tetõtöl talpig korhú jelmezben aztán Liliom egy mai "Humanicos" cipõben és Muskátné tréningfelsõben.
lietta 2009 máj. 19. - 18:48:21 Előzmény FElepHánt
(3/4)
Érzelmes, de nem szentimentális. Na ezért potyogott a könnyem a második részben végig. A régi kaposvári elõadáson nevetni lehetett, Schilling rendezésén elmélkedni, ezen sírni. Szenzációs színészekkel, szép elõadás.
9/10
FElepHánt 2009 máj. 19. - 16:34:33 9/10
(2/4)
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

LILIOM Lukáts Andor Budapesti Kamaraszínház
Harmadszor veselkedett neki: a kaposváriból a hullámvasúti díszlet maradt meg leginkább,
a színmûvészetisben a fõszereplõk voltak haloványak, - Lukáts Andor mostani rendezését viszont a csodálatos Juli-Liliom páros, Stefanovics Angéla és Németh Kristóf egymagában felejthetetlenné teszi. Elevenen hagyományos a stílus, érzelmekre épít, érvényesülni hagyja Molnár Ferenc poétikus szentimentalizmusát.De kár, hogy végigjátszatja a teljes szöveget, így maradt hosszadalmas az orvos-jelenet, amelyet szerencsétlen módon még egy bo-
hózatba illõ chaplini hanyattesés is rongál. Kérdéses az egész kép áthelyezése a darab végére, még az sem indokolta volna, ha a híres utolsó szavakat a döbbenetes szuggesztivitású Stefanovics Angéla mondja: "...Te most már csak aludj, Liliom..." Kerekes József remekbe szabott pantomimikus Hollundernéjét is gyengíti a túl gyakori jövés-menés, Lengyel Tamás cinizmusa taszító ellenpontja a hintáslegény naív vagánykodásának, Egri Kati egy mai üzletasszony találó vonásaival ruházza fel Muskátnéját. Pregnáns tempóban, összehangoltan játszik az együttes, támogató hátteret nyújtva a mitikus álompárnak. Németh Kristóf alakítását csak felsõfokú jelzõkkel illethetjük, hõzöngõ melák, aki csak arra vágyik, hogy egyszer igazi emberségét is megmutathassa. Orgánumának sötét izzása, a harsányság mögé rejtett kisfiús dac, a kétségbeesés elhamarkodott döntései tökéletesen ábrázolják az ambivalens karaktert. Õszinte, hiteles, elsodró lendületû: ez a Liliom pályájának legjelentõsebb állomása. - A kislányos külsõ gránitkemény tartást takar, a lazán formált szavak tengermély érzelmeket: Stefanovics Angéla eltévedt angyal a nagyváros sûrû dzsungelében. Vállalja szerelmét, vállalja sorsát, hihetetlen belsõ erõvel jeleníti meg az
emberi helytállás drámáját. Õ nem a "lucsok holtja" a szennyest mosva, Õt nem lehet veréssel alázni, kemény a gerince, mint summás õseinek, gyõzhetetlen a lelkének igazsága, mint a görög tragédiák hõsnõié. Hangtalanul is az események gyújtópontjában áll, legkisebb gesztusába is tengernyi mondanivalót képes sûríteni. Ahogy kisded mosollyal kisiet a "nekem gyermekem lesz" mondat után, azt csak visszafojthatatlanul feltörõ, nehezen titkolható könnyekkel lehet átélni. Ez a gyönyörûséges elõadás nem tartalmaz "modern" elemeket, értékét és hatását a színészi játék örök korszerûsége biztosítja.
thölgyess 2009 máj. 15. - 17:44:30
(1/4)
Molnár Ferenc ilyen álompárt képzelt el: a vagány izomember Németh Kristófot a kislányos keménységû Stefanovics Angélával. Hagyományos elõadás, minden mondatot híven eljátszanak, kár, hogy a csúcspontot jelentõ halál-jelenet önkényesen a végére került...
Egri Kati is nagyszerû Muskátné, az együttes jól teljesít, a közelmúlt meredekebb változatai után ez Lukáts Andor érzelmekre ható, nagyon szépen kimunkált rendezése. Németh Kristóf minden gesztusában hiteles, van ereje és színgazdag eszköztára a parádés szerephez. Stefanovics Angéla a szótlan szuggesztio, a kedves hang mögé rejtett hihetetlen belsõ tartás. Ahogy mosolyogva kirohan: "gyerekem lesz...", ahogy a szállóigévé nemesedett utolsó szavakat mondja: "Te most már csak aludj, Liliom...", az maga az eleven színpadi varázslat.