szerintem ez 1 csúcsszuper rajzfilm!!
mindene jól van kitalálva!
nekem a grafikája nagyon tetszik!!

CookieMonster: Tökéletesen egyetértek!

Ez a film szerintem nézõszám tekintetében biztos nagyon sikeres lesz, kihasználva az elsõ rész iránti nosztalgiát. Így a sok nézõ itt nem jelenti azt, hogy jó is a film (sajnos).

Mellesleg, az 1sõ részbõl nem derült ki sem az, hogy a macskafogó pénzérmével mûködik, sem az, hogy hatása a macskákra átmeneti, és nyakkendõbe helyezett antennával kell pótolni.

Mi lehet még a vitához hozzátenni?
Ha egy sikeres filmnek elkészítik a második részét, akkor biztosra vehetõ, hogy a rajongók jó része megnézi. Nem azért, mert jó vagy rossz, hanem azért, mert a ... film második része.

(ez mondjuk nem alkotói, hanem produceri gondolkodás)

TÉÉÉÉNYLEEEG!!!

Korda terem, Corvin mozi, Budapest, 2007. december 26.
Fél hat és háromnegyed hat között...

Kis híján röhögõgörcsöt kapok, mituán a béna magyar ajánlók és reklámok sorjázása, majd a "korhatár nélkül megtekinthetõ" megtisztelõ besorolás feltûntetése után egyszer csak belebúg egy hang a légtérbe mucsai hangsúlyozással és -hordozással, hogy "FHM, a férfimagazin..."

VÁÁÁ!!!

Aztán persze, a tökéletesen kiegyenlített erõviszonyok kialakítása érdekében még egy Cosmopolitan reklámot is benyomtak...

Azt hiszem csak kevesen röhögtünk: volt hátul egy masszív csapat, akik végigröhogték a filmet, megállás nélkül, szerintem lehet, hogy csak õk voltak azok.
A többieknek asszem fel sem tûnt.

Ami azt illeti, én mondjuk többet nevettem, mint te (mint írtam már volt, a poénok 25%-a nálam azért többé-kevésbé azért még talált ülõhelyet), ráadásul a Szauron szeme párhuzamban magam részérõl inkább csak a béna aktualizálások egyik kitûnõ bizonyítékát láttam, úgy hogy csak a másik általad említett, egyébként klasszikus pesti polgári szöveg talált utat rekeszizmomhoz - a szívemig már nem jutott el.

Két poénon sikerült nevetnem. (A film elõtti "Korhatár nélkül megtekinthetõ" szöveg utáni FHM reklámmal együtt igazából három. :D)

SPOILER!

I. Moloch Sauron szeme.
Sajnos ez is csak egyszer volt vicces, másodszorra már azt gondoltam: miért kellett ezt megint?

II. Egy párbeszéd, vagy talán még az se, Stanley és Torzon között:
"- Jössz?
- Jössz."
Ebben nekem az tetszett, hogy felidézte Édesapámat, aki nagyon jó humorú ember volt. Ezt a poént tõle hallottam elõször, és azóta se senkitõl, sõt ha valahol elmondom, sokan nem is értik, mi ebben a vicces...

Jellemzõ lehet rám, hogy ezen a két részen az egész nézõtéren egyedül én nevettem...

[Kiváncsi vagyok, mit fogtok rám reagálni. :)]

Röviden összefoglalva: a macskafogó 2 méltatlan folytatása az elsõnek. Egy valag pénzért legyalázták az elsõ rész imágóját: kib. biznisz és a szokásos parazita marchandising, nagyon sajnálom, hogy az alkotógárda ezzel szemben nem nyújtott tényleges ellentételezést és az elsõ rész teljesítményét meg csak meg sem közelítette.

A rajz és a látvány a maga módján rendben volt, azonban a történet csapnivaló, idétlen és naggyon lapos.

Viccesnek szánt gyenge beszólások, "szokásos" hajazás a mátrixra, és amin kiakadtam, hogy az egyik férfiszereplõrõl a film végén kiderül hogy transzvesztita, amin kiakadtam.

Sajnálom, hogy csak ENNYI potenciál volt a forgatókönyvben. A film felénél igazából már csak a kijárattal szemeztem, én senkinek nem ajánlom.

Gyalázat kategória és rossz szájíz mozi után:

10/2

Nem kell a terelés, hogy így a kritikusok, meg hogy már úgy mentem be a moziba, hogy vártam hogy rossz legyen...

Egyrészt ha egy film jó, akkor azt is mondom róla, mársrészt meg a macskafogó után a lehetõ legjobb szándékkal ültem be a moziba, de még ilyen pozitív hozzáállással, minden jószándék ellenére, önmagában -és nem egy ekkora elõdhöz képest- nézve is, háromoldalas boncolgató esszé helyett egyszerûen ki kell tudni mondani:

szar volt

A szinkronhangok, a zene, és a grafika nagyon szinvonalas volt, viszont a sztori és a poénok igen laposak lettek. Kicsit csalódás.

Te egy új nick vagy, tehát fizetett ellenkampányos. A véleményed nem ér semmit. :-)

Borzasztóan vártam már a 2. részt. Az elsõ részt legalább 20x láttam, annyira tetszett. Fejbõl idézünk belõle a barátaimmal. Tegnap sikerült megnézni a második részt. Óriási csalódás volt, már 5 perc után kezdtem unni a filmet. Sok lerágott unalmas effekt, az igénytelenség nem tudott lekötni. Voltak benne jó poénok, de nem közelítette meg az elsõ részt. Az,hogy a mû szerzõi a rajzfilmben vicceken keresztül "hírdetik" magukat, eléggé szánalmasnak tartom. Nem ajánlom senkinek. Inkább nézzétek meg újra az elsõ részt, az legalább élménydús, szórakoztató.

Harmadik rész? Miértne! Legalább van esély rá, hogy - ha kell, az eredeti akotók nélkül -, el lehesen készíteni a MF méltó folytatását. Rajzfilmnél ez még idõhöz sincs kötve. Legfeljebb a szinkronhangok lesznek mások.

Nem tetszett. Az elsõ rész ha nem lenne talán jobb lenne ez az alkotás önmagában, de így az árnyékába sem ér az elsõnek. Az elsõben voltak elemek, amiket azóta is emlegetünk! (Hallod? Persze, kabócák... Ízekre pofoztatom magam... Mi szórtuk ki, te nagyon hülye... Üdvözlöm a feleségét! Egy éve Önnel él uram... stb.) Második részben mi van? Hosszú, kidolgozott langyosvíz. Ráadásul szerintem elõkészítették a terepet a 3. résznek... neeeeee :(

Azért nem olyan rossz ez. Ha az elsõ részhez hasonlitjuk, akkor persze, nem ezt vártuk (bár nem biztos). De ha önmagában nézzük, jó. Nekem jó. Volt jó pár jó poén és volt pár ami elsõ nézésre nem sült el. Egyébként az elsõ rész se tetszett elsõre...

Mi tagadás, rendkívül tetszetõs az okfejtésed...
Pontos, szép, retorikailag is csodálatosan felépített hozzászólásodra már tegnapelõtt, még a film aznap délutáni megtekintése elõtt akartam, mégpedig akkor a lehetõ legpozitívabb módon reflektálni, mert én egyszerûen nem hittem el, hogy olyan zseniális rendezõk, mint Ternovszky és Nepp képesek akár kis mértékben is elrontani valamit: mindkettõ nagyszerû szakember, igazi vérbeli profi...

Eddig minden egyes rajzfilmjük telitalálat volt, egytõl egyig korszakalkotó munkák, gondoljunk csak a Mézga család három fantasztikus sorozatára...

A számtalan hozzászólás azonban éppen nem ennek az egyébként axiómajellegû, mindeddig megdönthetetlennek bizonyuló állításnak igazát bizonyította, s e paradoxon igencsak nyugtalanított a film december 26-i megtekintése elõtt. Szerencsére, vagy éppen nem szerencsére, azóta láttam ezt a csodálatos alkotást...

Nem értelek.
Szerinted az üzleti szemlélet mentség bármire is?
Na ne, ha ez így van, akkor nagyon elcseszett világban élünk, bárha úgy veszem, ez egyáltalán nem újdonság.

Aztán:
Kultuszfilmbõl nem lehet jó második részt csinálni? Hadd ne soroljam a példákat... Érthetetlen az emelletti érvelésed.

Na és akkor:
Mintegy elébe menve az ezt a hozzászólásomat követõ számtalan kritikus hozzászólásnak: ha valaki, én aztán igencsak tárgyilagosan tudtam szemlélni a filmet, mert nem vagyok az elsõ rész eszeveszett rajongója, de azért persze nagyon szeretem. Képes vagyok több szempontból megvizsgálni, akár egyszerre, több kérdést, több poént, több jelenetet, akármit szétcincálni, meg amúgy is ezzel tömik a fejemet az egyetemen, úgyhogy talán mégis tudok errõl egy kicsit.

Tehát Macskafogó 2:
Nincsen Macskafogó nélkül, nem lehet leválasztani, nem lehet függetleníteni, egységes struktúrát kell hoznia, szervesen kell kapcsolódnia az elsõ részhez, ha labdába akar rúgni az igazi, tartós népszerûség terén, amit egyébként a legkisebb joggal sem tehet meg, mert nem csak, hogy semmi köze az elsõ részhez, de még önmagában is képtelen megállni a saját lábán.

Kettõ:
A Macskafogó 2-nek önmagán belül is egységes, strukturális képet kell nyújtania.
Széttúrt, össze-vissza aktualizált poén-szemétdombunkból (Godzillától a Star Warsig van itt minden, mint a búcsúban) viszont nem lehet palotát rakni, ez nyilvánvaló.

Ergo: a történetnek váza nincs.
Komoly hiba, de ezen még lehet segíteni poénokkal vagy atmoszférateremtéssel: hogy filmes példát hozzak - Love Actually, hogy szépirodalmit - Sárközi György: Mint oldott kéve (egyik az egyik, míg másik a másik erény révén lett kiemelkedõ, korszakalkotó mûvé, s emellett nagyon magas színvonalat képviselnek saját kategóriájukon belül is)...

Na, ezek a poénok nem tettek túl sokat filmünk elõmenetele érdekében: ezeknek ugyanis csak kis, max húsz-huszonöt százalékuk ül, és az nagyon-nagyon kevés ám! A Romhányit utánzás tehetetlensége nyilvánvaló (pl: Torzon borz-almos poénja EGYENESEN PLAGIZÁLÁS EGY ROMHÁNYI VERSBÕL!!!), úgy látszik, a MESTER nélkül nem megy ez a trojka. Van pár vicc, ami igen jól csúszik, de Macskafogó folytatást, egy SAFRANEK POÉN NÉLKÜL, VON SCHWARZ (HJA, Õ NEM IS SZEREPEL BENNE), LUSTA DICK, MAXIPOTZAK BESZÓLÁSAI NÉLKÜL ELKÉSZÍTENI FÕBEN JÁRÓ BÛN!!!
A legtöbb poénon képtelen voltam röhögni, erõltetett volt mindahány, az elsõ résztõl függetlenítve az alkotást pedig még kevesebb komikus epizód emelhetõ ki volt (ld.: a patkányos jelenetek – „megint itt felejtették a tévémûsort” – brrr…), az gyakorlatilag az elsõbõl lett átemelve, méghozzá HI-HE-TET-LE-NÜL erõltetett módon. Az igazán nagy poénok, általában igen jók, nyomukban kacagástól visszhangzott a Korda terem (hja, a Corvin moziban), de valahogy elvész, mint tû a szénakazalban, gyöngyszem a sárban, a strukturálatlanság mocsarában, vagy a pafrikai párás atmoszférában.

Mert azért ennek a filmnek van atmoszférája, van hangulata. Karaktereket teremt, méghozzá nem is rosszul, arculatot kreál, formál, rendkívül eredeti látványvilágot épít fel, egyszóval a külcsín, sõt, a belbecs egy része is rendben van. A patkányok kövérednek, a technika mindent meghatároz, Cin City (az elõttem már annyit dícsért, dramaturgiai-kohéziós szereppel egyébként a legkisebb mértékben sem rendelkezõ „Megalkuvó macskák”-plakáttal együtt) pedig elég jó utópisztikus vízió. Nagyon jó az indítás is, tehát úgy az elsõ két perc, mert aztán elkezdõdik a szerencsétlenkedés.

Mondja meg nekem valaki, mi a f*szom kínját keresett itt Henry Morton Stanley és David Livingstone?
A legtöbben, különösen a kisleányok és kisúrfiak, soha nem hallottak e két csodálatos úrról, akiknek a XIX. századi világtörténelemben, nem pedig ebben a rajzfilmben van a helyük...

Hogy egy egész jó poént idézzek itt a mûbõl:
- Hol vannak a birodalmi rohamosztagosok?
- Alázatosan jelentem, egy másik filmben...
Egyébként ez toposz, jobban mondva inkább plágium...
Húszezerkilencszáznegyvenháromszor elsütöttek már ilyet más filmben, és húszezerkilcszáznegyvennegyedik felhasználása azt hiszem, nem egy nagy teljesítmény, b-, de inkább c-kategóriásnak tekinthetõ – természetesen ezt azért írtam le, mert nem egyedüli, hanem éppenséggel igen gyakori, már-már általános eset ez rajzfilmecskénk esetében.

Na, de vissza az atmoszférához!
A kedvenceim Torzon és Moloch: mindkettõ útját viszonylag tûrhetõ poénok kísérik, sõt vannak kifejezetten zseniálisak is. Vicces viszont, hogy a régiek, Grabowsky, Teufel, Gatto, és különösen Safranek, Lusta Dick és Maxipotzak egyszerûen háttérbe szorultak, különösen annak fényében, hogy az elsõ részben tök jelentéktelen szereplõk (Harvey, Addlington, Bob Poljakoff) mennyi, és hozzáteszem szinte fölöslegesen nagy szerephez jutottak ahhoz képest, hogy a karakterükrõl semmit nem tudunk meg. Ráadásul olyan fontos karakterek, mint Von Schwarz, Safranek kislánya stb. egyszerûen kimaradtak…

Tehát: poénok vannak, atmoszféra létezik, habár zavarosabb, mint az õslégkör úgy hétszázötvenmillió évvel ezelõttig.
És az idõ elteltével egyébként, az õslégkört öntisztulási folyamatával ellentétben egyre és egyre csak zavarosabb lesz!
Ugyanis a flatboyvsslim-es, a Godzillás, az SW-s vagy a jajjezakordagyurris!!! poénokból szegény kisgyermekeink is alig értettek valami, a többnyire fölösleges értelmiségi mellékzöngékrõl már nem is beszélve (guelf-ghibbellin, Livingstone-Stanley, pacifikáció stb)… - Mert kit fognak érdekelni tíz év múlva az ilyen poénok, hiszen enyhén szólva nem voltak túl aktuálisak, ezért hát rajzfilmünk elavul és elfelejtõdik, csupán kevesen fognak majd emlékezni rá…
De nagyon úgy tûnik, hogy az alkotók vagy számoltak ezzel a folyamattal, vagy abszolúte melléfogtak…

A finálé inkább az utóbbi állítás igazát bizonyítja…
Ugyanis éppen ez az a része a filmnek, ami a leggyengusabbra sikeredett, pedig nincs fontosabb ennél, a zárás ugyanis még az indításánál is fontosabb: a végkövetkeztetés és – az ilyen típusú történeteknél – a nagy végsõ összecsapás eksöntõl duzzadó pillanatai, valamint a happy end mivolta az egész produkció sorsát dönthetik, ebben az esetben döntik is el, vagy inkább le.
Esetünkben ugyanis borzasztóra sikeredtek ezek a zárójelenetek.
Egyszerûen tûrhetetlen, ami itt az utolsó húsz percben lefolyt: giccs, bénázások, állva maradt poénok, félrecseszett párbeszédek, borzasztó látványvilág és elviselhetetlenül fantáziátlan csattanó (Molochot megverték pókerban, ezért visszahúz a pokolba, a Macskafogóról kiderül, hogy robot mivolta ellenére jobb harcos, mint egy autóbot és gyorsabb, mint Morpheus és Neo együttvéve, Torzon meg, na né, Grabowsky lánya, aztán meg, nini, összejön a Stanleyvel stb.)

„Mindig az utolsó mondatot jegyzik meg…” gondolta Stirlitz – hi-hi – lássunk hát végül valami abszolút pozitív összetevõt is: a zenét. Ugyan jobban örültem volna, ha a zseniális Deák Tamás (http://www.muzsika.net/cikknezo.php3?cikk_id=1592), de egyébként Malek Miklós is kitûnõ zeneszerzõ. Azért hozzátehetjük, hogy egy rajzfilm esetében könnyen megjegyezhetõ dallamok kellenek, mint a Deák Tamás által jegyzett Gusztáv, Mézga Család sorozatokhoz, és persze az eredeti Macskafogóhoz is, úgy itt is ez illenék, ugyanis, bár a rajzfilm zenéje nagyon-nagyon magas mûvészi színvonalat képvisel, mégsem az az echte rajzfilmzene, amelyet a terembõl kijövet dúdolgat a nézõ, szemben az elsõ rész zenéivel, amelyeket azóta is vidáman dúdolgatnak a rajzfilmeket kedvelõk széles néptömegei.

Következzék a Macskafogó 2 mérlege tehát:

Ami jó: az alaptörténet, illetve az, hogy a látványban, rajzfilmecskénk világának megteremtésében rendkívül sok fantázia van, vannak remek poénok is, új karakterek, helyzetkomikummal, jó történetekkel megáldva. Szintén rendkívüli mértékben dicsérendõ a többnyire hagyományos rajzfilmtechnikával való megvalósítás digitális beleszövésekkel, amely rendkívül hiteles és eredeti látványvilágot teremtett (s ez tényleg fõhajtás az elsõ rész elõtt), és persze a zene, mely rendkívül magasra helyezte a mércét, Malek Miklós igen jó szakmai munkáját dicséri.
Ami rossz: Minden más…

Látvány: 90% (csak a béna Mátrix-, Kill Bill, Songoku-singoku filmecskék béna 2D-re lebutított ócska utánzatai (patkányos-actionos részek, Moloch és a Macskafogó harca) miatt nem 100)
Történet: 30%
Atmoszféra: 65-70%
Poénok: 25%
Karakterek: 65%
Zene: 95%
Finálé: 5%

Tizes skálán tehát mindent összevetve: 5-5,5, az elsõ részhez viszonyítva viszont legfeljebb 2-2.5.

Ja, és végezetül még egy pozitívum: mindenképpen classisokkal, jobb, mint a Kis Vuk (pfuj…), sõt, hozzá képest a legfantasztikusabb teljesítmény a magyar animáció történetében…

A Kordás poén jó volt? Úristen.. Neked akkor az is poén lenne ha kisujjamat mozgatnám az orrod elött. 10 év múlva majd a gyerekemnek mesélem hogy ezt a poént azért nem érted mert volt egy bácsi aki énekes volt ,de póker versenyeken volt szakértõ és ezt nagyon viccesen csinálta. Ezt hogy találták ki? Kár hogy Donatellás naptár nincs benne meg adide a didit.. :(

Had írjam le az én teóriámat.
A Macskafogó 2 jó film.
De.
Elveszett.
Hol?
Szerintem a vágó kezei között.
Nem az Istvánéban, hanem a film vágóéban.
Végig az volt az érzésem, hogy az alkotók nemigen tudták eldönteni, hogy milyen filmet akarnak csinálni. Kinek? Mirõl? Mennyit? Milyen minõségû poénnal? Hát nem sikerült eldönteni. Hisz míg az 1. rész egy kaptafán halad végig, addig a 2. több síkon próbált haladni, de valahogy egyik se éri el a célját. Sok felesleges vagy feleslegesen hosszú jelenete volt. Fõleg az elején. Az õserdõs rész nagyon hosszú volt. Sok okosság (Stanley - Livingstone, guelf - ghibellin) vagy szereplõk (a patkányok, Lusta Dick) jelenléte felesleges. Ezek mind idõt vesznek el a minõségi poénoktól. Furcsa, hogy a rajzfilmben alkalmazott filmparódiák mennyire sikeresek sok rajzfilmben (Shrek 1-2-3, PiROSSZka), itt viszont valahogy sántit a legtöbb. Számomra csalódás volt a 2. rész, mert komolytalanná tette az elõdöt.

Õszintén szólva nekem is elegem van a sok nyavalygásból. Nem hibátlan, de vannak poénok, gyönyörû grafika, X bolygó feeling. Érdemes megnézni.

Ide másolom egy másik blogról a hozzászólásomat, ugyanis egy az egyben ide is illik:

"Csodálkozva olvasgatom itt a hozzászólások nagy részét. Úgy látszik, kivételes vagyok (vagy beteg), mert nekem nagyon bejött!
Az elsõ rész sztorija sem nagy durranás (a film 2/3-a arról szól, Grabowsky hogy jut el Pokióba, aztán kb 20 másodperc alatt majdnem visszaér). A második jó (és egyedi) kiskaput nyitott az elsõ rész végére. Ami szerintem még nagyon jó volt a filmben:
- A szójátékok (tudom, ezek sokakat idegesítenek, de én kedvelem õket, fõleg, ha még nem hallottam)
- A pár másodperces töredékek, melyek más filmekre utaltak (komolya, lehet, hogy ezért még többször meg fogom nézni, hogy levadásszak egy-egy ilyen jelenetet)
- A karaterek így, 20 év elteltével (fõleg a patkányok, hasaltam a röhögéstõl, amikor megláttam õket)
- Összességében a sztori. Nem értem, ki mit vár egy forgatókönyvtõl, de szerintem ez megfelelõ volt a folytatáshoz. Aki lehúzza, attól várnék legalább ötleteket, mit hogyan csinált volna.
Amik viszont nem tetszettek:
- A film elején lévõ brutalitás (farkak levágása, egerek korbácsolása)
- Néhány grafikai megvalósítás (pl. Teufel robotkezének kivitelezése szerintem sokkal silányabb volt, mint az elsõ részben. Vagy amikor néhány 3D-s elemet vegyítettek a 2D-s figurákkal)
- A póker. Mert nem Texas Hold'em volt, hanem a hagyományos 5 lapos :) (mellesleg szívesebben hallgattam volna Korda Gyuri "visítozását" a filmben, mint a narrátorét. Talán Bagi volt asszem?)
- Lusta Dick. Nem magával a figurával van bajom, hanem a szerepével. Kellett, ezért berakták - de tök feleslegesen... Többet vártam volna tõle és csapatától (ok, itt az egyik hiba a forgatókönyvre).

Szóval én 10-bõl 8-at adok a filmre"