- Miért törölték volna és ki az építészt és az Orákulumot, hiszen profi munkát végeztek?
- Jobban megértse az embereket? Hát, nem sikerült…
- Neo azt se tudja, hol van (ismét), de elrejti Morpheus-t….. ahha, ok.
- Smith és Neo közötti megbonthatatlan kötelék, amiről egyikük sem tud, de aztán mégis… értem…
- Zion nem hajlandó a gépekkel együtt működni… ez mikor derült ki?
- „Már nem csak emberek járhatnak be a Mátrixba, hanem programok is az emberi világba” Ja, sírtam is a doromboló gépen
- Az elemző semmi különös védelmet nem épített ki Neo és Trinity fogvatartására, miközben ugye arról volt szó, hogy aki akarja, elhagyhatja a Mátrix-ot, de mint kiderült, ő csal, csak abban is béna… ez nagyon gáz
- az elemző megzsarolja Neo-t, hogy megöli Trinity-t, ha Neo nem megy vissza önként… sírok… egyrészt átlátszó, gyenge zsarolás, másrészt Trinity kiszabadítását ekkor már szint én erősen kellett volna akadályozni, de hát minek… a gép ostoba…
- Trinity ereje mitől nőtt meg, Neo mitől gyenge egyik pillanatban, erős a következőben? Ez nem fejlődés egyik irányba sem…
- Bullet Time egyik jelenetben ultimate fegyver, másikban nem megy… értem én….

Számomra minden a helyén volt:

- Az Építészt és az Oraculum-ot törölték, helyette van az elemző, aki az új verzióját a Mátrixnak megalkotta. Aki pont azért élesztette újra Neo-t és Trinity-t, hogy jobban megértse az embereket, félelmeket generáljanak és vágyakat az agyban - egy mini világot a fejekben, ami több energiát termel. Ennek egyik eszköze, hogy Neo lesz a Mátrixban a mátrix trilógia játék megalkotója.

- Neo elrejti a Morpheus programont egy Modal-ban (amik egyfajta teszt Mátrix szeletek, annak fejlesztéséhez) , és a Morpheus szoftver feladata, hogy amikor szükséges, akkor ébressze Neo-t.

- Neo az ébredésig egy erős kettősségben szenved, amit az elemező és pár más szoftver próbál kontrollálni, nyilván nem mindig sikerrel, hisz úgy tudta Morpheus szoftvert is elrejteni egy Modal-ban.

- Smith és Neo egyszerre ébrednek, hisz köztük van egy megbonthatatlan kötelék.

- Smith először meg akarja ölni Neo-t, de aztán szövetségese lesz, hisz már az első trilógiában is kiderült, hogy külön valószínű nem létezhetnek.

- Zion nem hajlandó a gépekkel együtt működni a valós Morpheus vezetésével, bele is pusztultak ebbe. Az új Io igen hajlandó egyes gépekkel és szoftverekkel együtt működni és sokat fejlődnek.

- Már nem csak emberek járhatnak be a Mátrixba, hanem programok is az emberi világba (szerintem baromi jó újítás).

- Az új Mátrixban már nincsenek ügynökök, helyette rajzás, nekem ez is tetszett.

- Neo és Trinity köteléke nagyon erős, és nem csak a "való" életben de a Mátrixon belül is, együtt hatással vannak az egész Mátrixra (az elemző elmagyarázza ezt is).

- Az elemző megpróbálja Neo-t visszahelyezni a Mátrixba, hisz elvileg akkor lesz hatékonyabb a Mátrix, de alábecsüli Trinity és Neo kötelékét valamint nem számol Smith-el, aki tulajdonképp ugyanúgy független a Mátrixtól csak épp ő egy szoftver.

Amit nem igazán értettem

- A Franciát minek kellett visszahozni, meg azt miért nem törölték ha az Oraculum-ot meg igen.

Nem tetszik, hogy Dallas-jelleggel mégis életben marad egy főhös, miután meghalt.
Az Analyst-nek mi köze volt Smith-nek? Azon kívül, hogy ugyanolyan modorosan hablatyolt? Sokkal inkább hasonlított a szerepe a Mátrixban az Építészre.
Nem értem, miért borult fel bármiféle egyensúly attól, hogy Neo-t újra kiemelték, és miért kellett mindenáron kiemelni Trinity-t: miért nem lehetett a Mátrixon belül megértetni/átadni neki az emlékeit? Oké, ez utóbbi talán magyarázható azzal, hogy ez egy új verzió.
Kevés szó esett a gépek és emberek "békéjéről".
Trinity mitől lett olyan képességű, amilyen Neo volt az első háromban? Pedig semmi sem változott e szerepben.

Az akciójelenetek nagyon következetlenek voltak, főleg az utolsó ütközetben (pl. Neo mindent meg tudott állítani/mindent félre tudott lökni/csak pont a helikoptereket nem).

Az azonban tetszett, ahogy a film első harmadában Neo (Tom) hogyan nem volt képes megkülönböztetni a valóságot a szimulációtól.

Egyszerűen nem tudok napirendre térni az új rész felett. A koncepció nem túl jó megvalósításán túl egy ennyire gyenge forgatókönyvet...
Ó, a szerelem mindenek felett, nyilván a trilógiában is szerepet kapott ez a motívum, viszont már az első rész sem emiatt volt jó, a többi epizódon sem emelt semmit, hiába fért volna rájuk, a főszereplőkről azt hihettük, hogy meghaltak, beteljesítették szerepüket és elmúltak, de nem, mert össze lettek rakva a gépek által és kész, a Morpheus vezette Zion nyilván elbukott, mert Morpheus vak volt és túl sokat hitt, bezzeg az új kolóniát vezető Niobe, a női kapitánnyal és a női botanikussal, az a jó és a helyes út (nem én teszem a szembeállítást, hanem lépten-nyomon a korszellem), na meg a fajok közti diverzitás, már mindenféle MI-val rendelkező gépek is élnek az emberi társadalomban, mosolyognak meg éreznek, meg minden és persze Neo egy szerencsétlenként funkcionál az ébredése után is, vele ellenben Trinity, aki mikor felébred neobb a Neo-nál, ő repül és vezet és persze szerelem.
Nem úgy volt egyébként, hogy bár a gépeknek megvannak a maguk érdekeik és úgy is cselekszenek, de nem csalnak? De a mai gépek már mások... Aha.
A jó gépek molylepkegépek és hasonlók, a rossz gépek meg polipgépek, a jó gépek individualisták, a rossz gépek meg kollektivisták, anyám.
Az önirónia fontos dolog, csak ugye a megfelelő hely és az idő kérdése. Ahogy a fekete humornak sem egy szeretted temetésén van a helye, ha alapvetően nem is ördögtől való, úgy vicceskedni (nem feltétlenül élesen) sem a Mátrixban kell feltétlenül. Lehet ezt csinálni, vannak kiváló példák, de itt minek, ez a Mátrix és nem a Golyózápor. A Mátrixnak volt egy atmoszférája, ennek a darabnak pedig egy posztmodern, mindent megkérdőjelező (saját magát is) és relativizáló felfogása.
Érdekes, hogy a nem túl kreatív ötletek több részről úgy vannak értékelve, mint fantasztikus momentumok. A kézenfekvő, nem újszerűként ható megoldások novum-ként történő interpretálása, mint például a "bot"-ok központi aktiválása, avagy a film meta szintje, mialatt saját magáról is szól miközben fut, magára reflektál, ez persze nem egy rossz ötlet, de azért annyira nem is eredeti, láttunk már ilyet, jobban megvalósítva (JCVD). Az meg, hogy Mátrix 4. részként még mindig megragadunk a két dimenzióban és csak magunkat ismételjük és ott fejezzük be, ahol kezdenünk kellett volna, azzal semmi baj, ugyan...
Ez egy annyira mai film, a kifejezés rossz értelmében. Félreértés ne essék, vannak ma is jó filmek, csak azok nem ilyenek.