Programkereső

Téma: "...merengek a múltak ütemén"

Spoiler
9/10
FElepHánt 2011 febr. 05. - 18:47:18 9/10
(1/1)
Csak semmi nosztalgia! Az 1+3 kvartett eleven komédiázásba oltja a Karády-korszak máig isnerõs filmslágereit. A havi 200 fixszel viccelõ könyökvédõs ficsúr, Ficza István ficánkoló szemöldökkel nyújtja felénk egy szál virágos vallomását, magabiztosan kormányozza a Meseautót, azt is megtudhatjuk, mije is van szöszke babájának... Páratlan eleganciával, párosan destruálja aritmetikai világképünket a Fényes Szabolcs-i örökzölddel: "2X2 néha 5!" Nincs pecchesebb ember Tasnádi Bencé-nél, aki liluló fejjel panaszolja balszerencséjét, óva intve mindenkit a jegesen sikamlós kalandoktól.

Az "Odavagyok magáééért" nyújtott hangzóival csipetnyi iróniát csempész a lírai szerenádba, az esõs vasárnap békéjét géppuskaszerû szájzörejekkel töri meg, de egy lírai vallomást példás önfegyelemmel, rezzenéstelen arccal, rejtett érzékenységgel tud elénekelni. Bagó Gizella az énekpedagógiai munkán kívül, a szelíd stílus megõrzésével, a zaklatottabb mai világ kontextusába helyezve, sikerrel aktualizálta a dalokat. Válogatásában mindig megtalálta az egyéniségekhez legjobban illõ számokat, a szólók, duettek, együttesek váltakozása, a kedves játékosság végig érdekfeszítõvé tette a produkciót. A zongora paraván mögé rejtésével most az akusztikai arányok is tökéletesek voltak, Termes Rita kiváló kíséretével biztos alapot nyújtott a remek elõadóknak. Rétfalvi Tamás elõször még csak "Valami kis szerelem"-re vágyakozik, de nemsokára eljut a "Szeretni bolondulásig" maximalizmusáig. Puha felhangokkal telített, bársonyos orgánuma messze felülírja a prózai színészektõl elvárható szintet, érett muzikalitásához ábrándos képzelettel formált, kifinomult színészi játék társul. Érdesebb hangokra is képes: a vagányromantika tréfás kliséit félredobva, a gáláns úrfik macsóssá keményedõ triumvirátusában, érces hangon vágja szemünkbe a "Villa Negra" fenyegetõ brutalitását.

A hangszálgyilkos "Nékem csak Budapest kell" nyaktörõ hangközeivel korrekt énektechnikáját bizonyítja, a második szólamok vállalása képzett zeneiségét. "Ez lett a vesztünk..."-énekli a színfalak mögül, csak csipkés kesztyûjét mutatva meg, mikor aztán gömbölyödõ hasacskáját is betolja, érthetõvé válik, kire is vonatkozik az a "mind a kettõnk..." Még erõsebb a háromlépcsõs felszólító mód: "Énmellettem elaludni nem lehet!": elõször szigorú pápaszemben instruálja a mögötte kerengõ amorózókat, majd kis mosollyal szívhez szólóbb húrokat pendít meg, a fantasztikusan önkoreografált urakat aztán a végkimerülésbe hajszolja az az utolérhetetlenül varázsos csábítás, ahogy kihívó kontyát delejes hullámokba bontja. Egyetlen hölgyként, lenyûgözõ szuggesztivitásával Huzella Júlia vitathatatlanul a Prima Donna, jelenéseiben káprázatos felkiáltójelként tetõzi az elragadtatást. Ezek után már csak egy kis sanzon, operett és musical jöhet, akár egész estés, színpadi kivitelben is!
Válasz