Programkereső

Téma: Moderato Cantabile / A négy évszak – Feminizma

Spoiler
4/10
Nótárius 2018 dec. 03. - 16:21:56 4/10
(1/1)
Az első rész, a Moderato Cantabile félhomályosan halovány, szürke sivárságú színpadképéhez jól illett a balett-táncosok ruházata és a koreográfia is. A mozgássorok gyakran tördelt szaggatottsága, néhol szögletessége, monotóniája, így az összképpel és a többségében repetitív egyhangúságú zenével együtt, egy meglehetősen elidegenítő falanszter-szerű érzetet keltett bennem. A különös átvezetésű, erős hatású mozgásharmóniák mindazonáltal, időnként annyira mélyen érintettek, hogy rövid időszakokra a valóságtól elemelkedve, szinte feloldódtam a látványban. Máskor pedig, az ingerszegény lebegésben majdnem a tudatos küszöbig lerelaxálódtam.
Bíztam benne hogy a Négy évszak produkció valamivel több "fényt" sugároz majd. Az jól is indult, de aztán, ahogy haladt előre, egyre inkább azt éreztem, hogy az össze nem illőség teljes zavarában van a zene a tánccal. Mert miközben elég nyilvánvalónak tűnt a mozgással kifejezett üzenete, annak számomra semmi köze nem volt a zenéhez. Az előadás után* aztán egyebütt is ráolvastam e produkció gondolati hátterére:
"A Feminizma egy gyomros, amit Vivaldi csodás zenéje sem tud enyhíteni. Egy nő életét követjük végig, aki az ifjúság tavasza után felfedezi a másik nemet, majd el is veszíti. A férfiak szeretetet elutasító, néhol erőszakos, fekete ruhákkal és bakanccsal díszített világában a nőknek csak alkalmazkodó biodíszletként van helye, társként, egyenrangú partnerként vagy csábítóként nincs. Ellenük folytatott harcában a Nő elveszíti önmagát, aminek gyermeki szimbóluma ugyan túl direkt, de darab kontextusában teljesen helyénvaló, és a halál érintéséig nem is találja meg." ?!?
Az első mondattal tökéletesen egyetértve, elképedve olvastam a fenti, magától értetődően kifejezésre érdemesnek tartott, a normális emberi viszonyoktól szerintem nagyon távoli, nő-férfi szembeállítást. Számomra ennek épp az ellentéte a természetes! Mivel Vivaldi e műve már kiskamasz korom óta az életöröm, az életigenlés és az örök körforgásos visszatérés csodálatos emelkedettségű harmóniája számomra, valóban esélyem sem volt bármiféle egységben látni az előadással. Sajnos, ezután el kell telnie valamennyi időnek, hogy ez az általam annyira kedvelt Vivaldi zene ne a balett-színpadon tegnap látott, negatív, vériszamos képzeteket jutassa eszembe.
Válasz