Téma: Nyár

hanguktaekwondoo 2019 jan. 22. - 19:03:16 Előzmény hanguktaekwondoo
(3/3)
A szövegben több van, mint amennyit első olvasásra -hallásra kiad magából.
Az ellentétpár
-azok, kik nem vállalják a kockázatot, mert házuk van és benne fény és várja őket a házban az ebéd és velük szemben azok, akik önszántukból kimennek az ajtón és őket ebéd helyett az eső várja,
nos, ez az ellentétpár- nem hordoz semmilyen sarkos negatív érzést.
Nem neheztel azokra, akik otthon maradnak a kockázatmentes, redszerbiztosította létben.

Hiszen ő maga mondja: nem tudom, melyikünknek van igaza.
Nem azért mondja, mert valóban nem tudja, hiszen igaza tudatában beszél és cselekszik.
Hanem azért mondja, mert tisztán toleráns.
Tisztában van azzal, hogy mindenkinek máskor jön el a pillanat, hogy változtasson
De ő és -a második versszakban már utalás az egyre gyarapodó tömegre, tehát- mások már kimennek az esőre
és ott a hívás: bármikor csatlakozhatsz hozzánk, ha meggondolod magadat.
Ha úgy érzed, eljött a pillanat és belül megértél rá.
Mindenki számára van elég eső.

ez pontosan az ellentéte a "ha nem vagy velünk, ellenünk vagy" -féle agresszív és káros hozzáállásnak, melyre a forradalmi vagy változtatni akaró emberek oly meghökkentően azonnal rákapnak.
Megértő, szeretetteljes bölcsesség van itt a sorok mögött
egy olyan üzenettel és kiállással mely jelzi: a szavak nem megalkuvásról, hanem megértésről szólnak
hanguktaekwondoo 2019 jan. 21. - 15:13:24
(2/3)
A filmet elbaltázták -noha Teo Yoo mindent beleadott, kevés volt, mert hyung egyéniségének lényege nem jött át.
Úgy tűnik, manapság ez a divat.
egy csilivili filmmel közepesre tiporni az emlékezetben az eredetileg kimagaslót.

Viktor Coj /a vezetéknév a Choi családnévből/ volt most soron a tipratásban.
inkább a tube -videók közötti tallózást javaslom, a film helyett :-))

Nagyon erősen rendszerkritikus volt a csávó. és szolgált alternatívával, nem csak pofázott.
Ez a szám akkoriban nagyot ütött -mindenki tudta, miről beszél.
A változásra vágyó fiatalok, akik nem akarták, hogy életük szétrohadjon egy dibdáb, de makacs rendszer szorításában, követték. nem is akárhogyan.
A hatalom pedig ideges lett.
Néhány későkamaszkori pattanással a pofalemezén, plusz az arca ezen a korai felvételen az ócska kameratechnikának köszönhetően koreai apu vmelyik őscsoszoni felmenőjének múmiáját formázza
de a lényeg ott van -dalban és főleg a szövegben.

Máig sajnálom, hogy zsenge korom miatt még akkor sem juthattam el koncertjeire, amikor éppen kint voltunk.
https://www.youtube.com/watch?v=zumiGPNp9_o

Close the door behind me -I'm leaving

They say they cannot take risks
because they have a house,
a house with light.
And I don't know for sure who of us is right,
Rain awaits me outside,
A lunch awaits them in their house.

Close the door behind me.
I'm leaving.

And if your sweet light ever bores you,
you can find a place with us,
there's enough rain for everyone.
Look at the clock, look at the portrait on the wall,
Listen -- there, at the window,
you will hear our laughter.

Close the door behind me.
I'm leaving.

Min-Rin 2019 jan. 17. - 13:04:21
(1/3)
A film érdekes próbálkozás a nyolcvanas évek elején minden tiltás, de legalábbis korlátozás ellenére bontakozó szovjetunióbeli rockzenének. A Leto hangulata minden, csak nem felvillanyozó, de nyilvánvalóan valósághű. Az elszánt fiatalok jogos lázadása elsősorban külsőségekben, kisebb részben a dalszövegekben elrejtve nyilvánul meg. Az akkori viszonyokra jellemzően az ifjúságnak szinte csak a szabadban, vízparton volt lehetősége az álságos és gusztustalan rendszerrel szembeni felszabadult szórakozásra.

Sikerült megmutatni a már ismert, közel harmincéves Mike Naumenko és a húszas évei elején járó Viktor Coj barátságát. Mike első hallásra felismeri a srác nem mindennapi tehetségét, meghatóan segíti barátját. Úgy gondolom, a rendszer által felügyelt koncertek hangulatán túl ez az, ami emlékezetessé teheti a filmet.

Ami miatt a Leto minden hivatalos lelkendezés dacára nem teljesítette a várakozást, az a félig koreai, félig orosz Coj hiteles ábrázolása. Akik csak a film megtekintése során ismerik meg a nyolcvanas évek ikonikus rockzenészét, azok feltehetően nem is értik, ki volt ő. Az igyekvő, de ennek ellenére halvány teljesítményt nyújtó Németországban született koreai színész, Teo Yoo nem tud csodát tenni. Ahogy a Bohém rapszódia főszereplője se. A Queenről készült film körül lihegők nem veszik észre, hogy nem a film, hanem a Queen zenéje az, ami a moziban ülve elvarázsolja őket. A Leto kicsit más, kicsit jobb, hiszen a kor nyomasztó és számunkra nagyjából ismeretlen levegőjét nagyszerűen a néző elé varázsolja.

Amennyiben a tiszta jószándék vezérli a filmkészítőket - ez a Bohém rapszódia esetében erősen vitatható -, érdemes lenne elfogadni, hogy a óriási karizmával megáldott-sújtott tehetségeket szinte reménytelen filmen bemutatni. Marhára nem elég egy külsejében hasonló színészt bevetni, a szerencsétlen épp azt nem fogja láttatni, ami a lényeg. Abból, ami legalábbis ébredezett már akkoriban Viktor Cojban, Teo Yoo semmit nem tudott felvillantani. Ehhez a vágott szem és a fekete haj kevés.

https://www.youtube.com/watch?v=hO6DNoYXI3o

Viktor Coj a koryo-saram egyik méltán híressé lett képviselője 28 éves korában vesztette életét egy autószerencsétlenségben. Döbbenetesen rövid életében olyan rajongótábora volt zenéjének és nem utolsósorban a rendszert megelégelő fiataloknak írt dalszövegeknek, hogy halálát követően 65 fiatal dobta el az életét, mert nélküle üres lett a világ. Szomorúan sokat árul el ez a csodás szovjethatalomról. Viktor azonban a rövid idő alatt is sikeresen teljesítette feladatát, kimondta azt, ami sok-sok fiatal fejében megfogalmazódott: másképp akarunk élni.

https://www.youtube.com/watch?v=FU8csnZxdPA