Téma: Páger Antal

Joan Fontaine aug. 21. 22:10:36
(152/152)
Ó..ez a társalgás egy kicsit mélyenszántó nekem.
Viszont láttam a Tanulmány a nőkről c. filmet, amiben Páger a Hapci nevű hajó kormányosa, és persze megint Kis Manyi férje. A film arról szól, hogy három nő el akar válni a férjétől, és megbízzák Venczel Verát, aki kezdő ügyvéd, hogy vállalja el az ügyüket. Először egyik férj sem akar válni, aztán mikor Verát megismerik, akkor mindegyik belezúg, és azonnal válni akarnak. Tanulságos kis filmecske a párkapcsolatokról. Páger kifejti Kis Manyinak, hogy 35 év házasság után ő már csak azért sem akar válni, mert ők ketten már csak együtt tudják végigunatkozni az életüket, és ez senki mással nem lenne ilyen jó. :D Egyébként nem olyan bugyuta történet, amilyennek látszik.
Edmond Dantes 2018 nov. 13. - 17:25:30
(151/152)
Látom közben már találtál forrást. Másik: https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1ger_Antal_(sz%C3%ADnm%C5%B1v%C3%A9sz)
Azaz nem is 1944-ben, hanem 1945 márciusában (!) = nagyon last minute emigrált avagy disszidált.
Hazatérésének körülményeiről (különgép Bécsből) másik link:
https://www.hirado.hu/2016/08/31/hatvan-eve-tortent-1956-szeptember-1/
Edmond Dantes 2018 nov. 08. - 08:59:43
(150/152)
Első ránézésre is két nem csekély tévedés/csúsztatás:
Páger Antal nem a második világháború kitörésekor menekült Argentínába, hanem 1944-ben. Nagy különbség! Továbbá nem 1956 után tért haza, hanem 1956 nyarán, a Gerő Ernő (!) utasítására Bécsbe érte küldött különrepülőgépen. Azaz a Rákosi-Gerő rendszer rehabilitálta.
Edmond Dantes 2017 júl. 11. - 15:10:15
(149/152)
Tõle kérdezd, ne tõlem, de remélem, az még odébb van ;-)
Most olvastam: Páger Antal elsõ felesége Gere Lola operaénekes https://hu.wikipedia.org/wiki/Gere_Lola válásuk után dr. Laurisin Lajos operaénekes felesége volt. 1945 márciusában a nyilas kollaboráns Laurisin Lajossal elõbb Ausztriába, majd Németországba menekültek. (forrás: uott) Válásukat követõen vette el Páger Komár Juliska színésznõt. "Állítása szerint sok mindenbe második felesége, Komár Júlia vitte bele, akinek számtalan barátja is volt Szálasi nemzetiszocialista kormányában."
"Másik fõ vád Págerrel szemben egy híradófelvétel, amelyen jól láthatóan parolázik a nyilasvezér Szálasival 1944 késõ õszén. Páger errõl késõbb úgy beszél, hogy rászedték, és becsapottságának felismerése vezetett végleg távozásához, és az ország elhagyására." Forrás: http://mivanma.reblog.hu/pager-antal
Az idézett cikk címe: Páger Antal, filmmûvészetünk halhatatlan óriása...és teszem hozzá én: színmûvészetünk halhatatlan óriása is.
Edmond Dantes 2017 júl. 10. - 17:10:21
(148/152)
Olvasd el a belinkelt cikket. Nincsen benne semmi olyasmi, ami "titok" lett volna. Csupa tény: filmek, események, dátumok.
A cikket csak az akta hozzáférhetõvé tétele a p r o p ó j á n írták, de semmi kényes adat nincs benne. Vagy ha van "kényes" (inkább kényelmetlen) adat, az korábban sem volt titkos(ítva). Hogy miért emigrált? Kérdezd meg...ahogyan azt is, miért jött haza, akkor és úgy, amikor és ahogyan.
Edmond Dantes 2017 júl. 10. - 09:15:59
(147/152)
Hi, (nem tudtam h minden "válasz" beírás elõtt köszönni kell...dress-code is van?)
A cikk nem "feltár" tényeket, hanem tényeket k ö z ö l, mindenfajta minõsítés nélkül. Évszámok, helyszínek, filmek, rendezvények, csupa száraz, konkrét tény. Ungváry sem minõsít, csak egy mondatban összegzi a tényeket. Nincs ezzel semmi gond.
Jelszó: cipõt a cipõboltból venni, színészt a helyére tenni, klinikai eseteket a klinikára vinni :-)
10/10
cellasto 2017 júl. 09. - 15:38:57 10/10
(146/152)
meddig válaszolgatsz még magadnak, te skizofrén nyomorult?
egyébként hiába próbálod págert itt befeketíteni, szerencsére nem sok ilyen korlátolt szar ember van rajtad kívül
szóval hiába próbálkozol
Edmond Dantes 2017 júl. 09. - 14:04:53
(145/152)
vino-et-veritas 2017 jún. 08. - 11:16:38
(144/152)
Éppen az, hogy nem tudom, mi a válasz.

Csak színészi kvalitásból nehéz megformálni olyan figurákat, mint a Húsz órában van, úgy, hogy eleve is távol maradt az eseményektõl vagy nem tapasztalta meg a késõ '40-es és '50-es évek légkörét (pl. földosztás, a falu "felforgatása", iparosítás, stb.). S úgy, hogy elõtte egy teljesen más társadalmi környezetben fejezte be "elõzõ életét", ráadásul az inkább vígjátéki figura átalakul egy erõsen drámai irányba...

A magánélete - legalábbis, amit olvasni lehet róla - akkoriban nem volt teljesen rendben ( felesége, lánya külföldön maradt, stb.).
Ugyanakkor a munkabírása, szakmai igényessége óriási volt, kis és nagy szerepben egyaránt
vino-et-veritas 2017 jún. 07. - 21:23:14
(143/152)
Nem erre gondoltam.

Neki kiesett több, mint 10 év!
Mégis úgy játszott, mintha az egész korszakot ('45-'56) itthon élte volna meg.
10/10
cellasto 2017 jún. 06. - 15:24:23 10/10
(142/152)
gusztustalan amit mûvel itt ez az edmond rohadvány
csak lehordta megint a sárga földig ezt a remek színészt elmondva minden szemét alaknak

gratulálok te vén köcsög, hogy ebben éled ki magadat..de Isten nem ver bottal
vino-et-veritas 2017 máj. 23. - 21:26:52
(141/152)
Nem nagy kedvencem, de el kell ismerni, hogy hazatérése után igazán érett színész lett belõle (talán a kora miatt is).
Annak ellenére, hogy így a rendszer emblematikus mûvészévé vált és ennek nagyobb jelentõsége volt (idõben is közel három évtized), mint a rövid "nyilasbarátkozás".

Amúgy azt sohasem értettem, hogy majd tízévi távollét után, mialatt rengeteg változás zajlott, szinte úgy játszott mindent, mintha itthon élte volna meg az 50-es éveket. A nagyrozsdási esettõl kezdve (talán ez volt az elsõ filmje) a Húsz óráig nagyon hiteles minden korabeli szerepében.

S ez megmaradt élete végéig.

Gyakorlatilag azokkal játszott együtt folyamatosan, akikkel korábban is, Kiss Manyitól, mondjuk a Makláry testvérekig. Csak lassan megöregedtek mindannyian...

Szubjektív módon talán a következõ néhány alkotásban volt a legjobb: Húsz óra, Pacsirta, Hattyúdal, Utószezon, Philemon és Baucis, a színházból az Adáshiba, s az utolsók egyike - egyfajta jutalomjáték Dajkával -, a Társkeresés N 1463...

(Hozzátéve, hogy koromnál fogva, színpadon nemigen láttam.)
Edmond Dantes 2017 máj. 23. - 18:21:12
(140/152)
off
Ne keverjük a fogalmakat. A náci pl. nem azonos a nyilassal, bár a szoc. történelemtanítás eléggé összemosta a kettõt. A német nácik és a magyar nyilasok utálták és kölcsönösen lenézték egymást. A faj- és mélymagyar nyilasok (a magyar "fasiszták", ami szintén más!) a nácikban a németet látták és a német az ugye nem magyar. A német nácik (a Harmadik Birodalom) pedig általában véve is lenézte/k a magyarokat, a nyilasokat is, nem kicsit, nagyon. Csak 1944. október 15. után fanyalodtak rájuk, az általuk ugyancsak mélységesen lenézett, megvetett sõt kiröhögött Horthy balfék és nemzetvesztõ kiugrási kísérlete u t á n.

on
Páger Antal n e m volt náci. Nyilas sem volt. És fasiszta sem volt. Ebben a http://mult-kor.hu/20071214_mit_rejtett_a_pagerakta cikkben olvasható történészi vélemény árnyaltabb. Betûhíven (íráshibák javítása nélkül) ide másolom: ""Páger a keresztény nemzeti kurzus melletti propagandista volt. A keresztény nemzeti fajvédõ kurzus mellet és nem a nyilas kurzus mellett. A nyilas kurzus csak egy része ennek. Tehát Õ többet vállalt be: bevállalta a Sztójai kormányt és az Imrédy kormányt is." Idézet vége.
Ehhez -nem történészként- annyit tennék hozzá: bevállalta a kommunizmust is: a Rákosi-Gerõ kurzus végnapjaiban jött, pontosabban hozták haza, a rezsim különgépével Bécsbõl, fejedelmi pompával fogadták és a Gellért Szállóban helyezték el egy lakosztályban, ameddig háború elõtti (a háború és az õ Nyugatra történõ menekülése után) elkobzott villáját, természetesen teljesen felújítva, vissza nem kapta. Levált (értsd: Dél-Amerikában "felejtette") majd elvált elsõ feleségétõl, gyermekei anyjától és itthon egybekelt Szilágyi Bea ex-színésznõvel, aki gyors visszavonulása után, 1951–1956 között a Színház és Filmmûvészeti Szövetség fõtitkára ( „pártapácának" csúfolták a háta mögött), a Kádár-rendszerben pártfunkcionárius volt-lett. Páger pedig - mint egy vérbeli F1-es pilóta- mindezeket a hajtûkanyarokat sikerrel bevette. Emberi megítélését a nyájas olvasóra bízom, mint színésznek pedig maradok örök és lelkes híve.
Edmond Dantes 2017 máj. 23. - 17:47:49 Előzmény gladiolus
(139/152)
Valóságos tanulmányt írtál, felér egy életfilozófiával, értékrend-megosztással, köszönöm :-)
Részletesen válaszolni már akkora offolás lenne itt h nem próbálkoznék vele. Csak két apróság. A tárgyak nem azonosak az emberekkel. (Vö. bar-kochba: személy-tárgy-fogalom). Én is szeretem a régisége(ke)t, nem kicsit, nagyon. Pl. szeretnék egy Velázquezt. Fejedelmi. Másik: az ókori -mint írtad- beteg Rómát kb. ezer évre az az "egészséges" korszak váltotta fel/le, amit máig "sötét középkornak" szokás nevezni. Lehet h a "jelenlegi" társadalom is beteg...de akkor mi is vár ránk eztán? Ami az ókori Róma után jött?

on
Úgy gondolom változatlanul h az alkotó (képzõ)- és elõadómûvészet divat tekintetében elválik egymástól. A film pedig különösen érzékeny mûfaj ebbõl a szempontból. Igen helyesen írtad: a filmek -már amelyik- muzeális értékek. Sztem minden film a kifutását követõen múzeumi tárgy lesz v a te szóhasználatoddal: kimegy a divatból. Az értékesebbje "kiállításra kerül" értsd fennmarad, megnézi valahány érdeklõdõ, esetleg tanítják is egyiket-másikat. Az értéktelenek és/vagy érdektelenek pedig a képzeletbeli pincébe-padlásra-raktárba kerülnek. Ugyanezt gondolom az alkotókról és az elõadókról is, sõt és ez fontos: õk maguk így s ezt gondolják és mondják is riportokban, memoárjaikban...önmagukról! Tudják h a múló idõ feledésre ítéli õket. Ma és mi még emlékszünk a tegnap nagyjaira. És a tegnapelõtt nagyjaira? Csak nagyon kevesen v akik spec. érdeklõdésûek v a munkájukhoz tartozik. És ez Kiss Manyira és Páger Antalra is érvényes. Mindenre, mindenkire érvényes, 1-2 kivétellel. Szerintem. És minden jel szt. A vékonyka közönség egyre vékonykább, aztán egyszer csak elfogy. A film ott marad a múzeum vitrinjében (v raktárában) de csekély érdeklõdésre számíthat...mint oly sok nagyszerû ám kevesek számára izgalmas múzeumi tárgy.
gladiolus 2017 máj. 20. - 17:57:03
(138/152)
Köszönöm, kedves tõled. :-)

Néha valóban jó elcsevegni hasonló gondolkodású emberekkel, mert az ember ilyenkor kap némi megerõsítést azzal kapcsolatban, hogy talán megfelelõek a meglátásai a világ nagy dolgait illetõen. :-)
Az ellentétes vélemények meghallgatása pedig valószínûleg ahhoz szükséges, hogy ne csak a saját gondolatainkkal ismerkedjünk meg nap mint nap, hanem megmaradjon az egészséges kontrollunk is.
Érdekes ez az ellentétek vonzása, sokat gondolkodtam rajta. De talán a mindennapokban mégis azok jönnek ki jobban, akik hasonlóak, én így érzem.

A fórumos barátság összetett kérdés.....egyszer kipróbáltam. Van egy mondás, hogy jobban jár az, aki nem próbálja ki a barátait.
Egyetlen alkalommal szerettem volna kérni egy szívességet, aztán rá kellett jönnöm, hogy akit barátomnak hittem, az nem az volt, mert ha az lett volna, megtette volna, amit kértem. Persze ez meglehetõsen emberfüggõ. Egy másik ember valószínûleg másként viselkedett volna.

Szerintem Págernek nem volt ún. származása, mármint a két alant ismertetett népet illetõen, de ehhez nem értek.
Hangja nem volt igazán, mégis elénekelgetett hang nélkül is, mint ahogyan a videoban is látható, és ettõl függetlenül jól szórakoztam rajta. :-)
10/10
cellasto 2017 máj. 20. - 09:45:35 10/10
(137/152)
konkrétan lenáciztad, még jó hogy törölve lett te nyomorult!
mintha az számítana egy színésznél, hogy milyen politikai nézeteket vall

a hozzád hasonlóktól elvenném az internet elõfizetést
akik képesek egy ekkora színészt sározni a mocskolódásaikkal
gladiolus 2017 máj. 20. - 09:15:50
(136/152)
A változások létezését sosem vitattam.

Viszont a Mici néni két élete sosem fog kimenni a divatból. Mint ahogyan Kis Manyi sem, mert örök értéket képvisel. Annyi mûfajban alkotott õ is és Páger is maradandót, hogy õket nem tudja elsöpörni az idõ.Ezeknek az embereknek és filmeknek mindig is lesz egy vékony célközönsége, ami lehet, hogy csekély, de akkor is létezõ szám.

Vannak régi, megkopott, elavult filmalkotások, amiket valóban megsemmisít az idõ múlása, de vannak gyöngyszemek, amik minden nemzedék számára tudnak adni valamit, ha mást nem, muzeális értékeket. Olyan emberek életét, pl, parasztemberek, akiknek a mindennapjairól fogalmunk sincsen. pl. Akiket a pacsirta elkísér.

Szerintem mindannyian elmondhatjuk magunkról, hogy a nagyszüleink korosztályának dolgai sok szempontból érdekesek és vonzóak, persze kihajítjuk belõlük az elavult dolgokat, de ami örök érték ebbõl az értékrendbõl, azt megõrizzük, és egy öreganyámtól maradt réz diótörõnek igenis mindig nagyobb értéke lesz, mint egy kommersz, mai, silány terméknek.
Nem lehet általánosítani, hogy ha régi, akkor kopott, és kiment a divatból. Csak a selejt megy ki a divatból, és csak a selejtet felejtjük el.

A szabadidõt fel lehet használni jól, és rosszul is, és minden történelmi korban voltak emberek, akik jól és hasznosan éltek ezzel, míg ott volt mindig az ellenpólus is, akik beteg és groteszk dolgokra használták fel idejük nagy részét. Ez nem korszakfüggõ, hanem általános emberi probléma.
Az ókori Róma ugyanolyan beteg társadalom volt, mint a jelenlegi, csak a technikai vívmányok hiányából kifolyólag õk nem az internet elõtt, hanem az arénákban élték ki a perverz, mocskos és alantas vágyaikat, míg jelenkorunk embere ezt már megteheti, és meg is teszi úgy, hogy ki sem mozdul otthonról, csupán virtuális módon.
A kommentek mögött arctalan, ismeretlen emberek vannak, akiket ha szemtõl szemben látnánk, hallanánk, lehet, hogy soha többé nem akarnánk még a létezésükrõl sem tudni, neten keresztül meg egy csomó ember órákat cseverészik olyan emberrel, akit sosem látott, és az a barátja.Röhejes.

A problémák, élethelyzetek a történelem folyamán nagy vonalakban ugyanazok voltak és lesznek mindig is. Az erõsebb vagy korruptabb hatalmaskodik az egyszerûbb, vagy gyengébb társai felett, és saját önös érdekébõl kifolyólag megpróbálja elnyomni azt.
És mindig lesz egy vékony réteg, aki ez ellen küzd, néha sikerrel, néha nem. Ezen emberek párharcából épülnek fel a világ történései, meg a vallási vitákból alakulnak ki a nagy, nagy egetrengetõ konfliktusok. A túlcivilizált, elkényelmesedett és elsilányult társadalmakat pedig szinte törvényszerûen leigázzák, és elsöprik az erõsebb, barbár népek.
Semmi sem változott.

De mindeközben élmény megnézni nagy mûvészek elõadásában egy-két egészséges életszituációt, és elnosztalgiázni azon, hogy milyen jó volt azoknak, akik tudtak élni, mindegy, hogy milyen korban, és ehhez nem kellett elrepülniük a Föld másik féltekéjére, hogy egy félmilliós egzotikus utazáson ápolgassák a beteg lelküket. Vagy gürizzenek éjjel nappal, és aztán ne legyen idejük elkölteni a felhalmozott pénzt.
Van, akinek elég egy kis kerthelyiség, néhány barát, vagy egy kiváló és tehetséges bárzongorista, és két összeillõ ember ahhoz, hogy remekül szórakozzon.
Edmond Dantes 2017 máj. 19. - 09:10:07
(135/152)
klf = különféle
St.A. = az a színmûvész, akinek a topikjába szintén beírtál ma reggel :-)
Edmond Dantes 2017 máj. 19. - 09:07:15
(134/152)
Ahogy a régi rómaiak mondták: Tempora mutantur et nos mutamur in illis. Én "néha (direkt!) "tempurát" mondok, de az más :-)
Na pl. a régi rómaiak, téged idézve: "...ha szórakozni akartak...., "...feltalálták magukat ..."--->és pl. abban leltek szórakozást h oroszlánokkal tépettek szét embereket: "nem voltak óriási elvárások", talán pezsgõ sem, bárzongorista biztosan nem volt háttérzené(sz)nek az arénában. "Valahogy ez az egész kiment a divatból", lehet h nem is ember- hanem állatvédelmi céllal...
...mint ahogy a középkori lovagjátékok, dalnokversenyek vagy a francia négyes, a gavotte stb. is kiment a divatból, a sort a végtelenségig folytathatnám. A film és a színház, általában: az elõadómûvészet és -mûvészek divatjai pedig különösen gyorsan változnak, elkopnak, újak jönnek, aztán azok is átadják helyüket még újabbaknak és így tovább. Tempora mutantur...
Mici néni is kiment a divatból, pontosabban: kegyeleti tárgyként újra meg újra sokan megnézik v belenéznek. Megunhatatlan mint itt lejjebb írja egy fórumtárs, ahogyan megunhatatlan a Mona Lisa, Rodin Gondolkodója, Mozart operái, sokaknak a Beatles stb. Ám az élet nem áll meg. Náluk sem áll meg és amúgy sem áll meg. Kiss Manyi és Páger Antal egyike volt a honi színészkirályoknak és -királynõknek. Eltávoztak a mennyei páholyba. (Azt hiszem, van ilyen nevû oldal v blog.) Jöttek helyettük mások, "új idõknek új dalaival". Az "új dalok" (és dalnokok) mások mint a régiek: ízlés szt jobbak-rosszabbak, mindenesetre: m á s o k. Miként mi is mások vagyunk mint elõdeink. Sõt mások vagyunk mint mi magunk 10-20-30-40 évvel ezelõtt. Tempora mutantur et nos mutamur in illis.
gladiolus 2017 máj. 18. - 20:06:48
(133/152)
És persze azt is jó felidézni, hogy az internet korszaka elõtt is feltalálták magukat az emberek, ha szórakozni akartak, nem voltak óriási elvárások, elég volt egy pohár pezsgõ, egy zseniális bárzongorista és néhány jazz zenész a háttérben, és az emberek még mertek táncolni. Nem tudom, hogy létezik e még zongorista, akár pár hang után simán tudja kísérni a dalt, vagy ez csak megrendezett jelenetekben sikerül.Valahogy ez az egész kiment a divatból, mert az emberek nem mernek énekelni, mondjuk én sem merném ezt megcsinálni, amit ezek itt szívbaj nélkül. :-)
Swing Karácsony Gájer Bálinttal
Swing Karácsony Gájer Bálinttal

Gájer Bálint először ad koncertet a MÜPÁ-ban december 7-én.

Jegyvásárlás