A valóságban meg pont hogy a pszichoanalízisnél hidegek és nem emberségesek a pszichológusok, ami akkoriban még sokkal közelebb állt a sarlatánsághoz mint most.
(Bár most is vannak azért ezoterikus, tudománytalan kókler dolgok Bagdy Emőke autogén tréningjén, stb.)

Talán arra szeretnének jutni hogy az egészséges páciens maga jöjjön rá a dolgokra, ezért nem kommentelják túlzottan a dolgokat, mint egy empatikus a való világban élő ember.
A gyónás lehet célravezetőbb lett volna Attilának. Főleg hogy általában a kontraszelektált mimózák mennek pszichológusnak, így az emberi lelket nem ismerik mindenre kiterjedően, gondolok most néa a Makarenkói pofon elutasítására, ami néha beválhatott volna. PL amikor késsel fenyeget Attilánk, vagy amikor megfojtással.
Talán egy börtönpszichológus jobban ismeri az emberi lelket mint a mimózák.

Nem biztos hogy a pszichoanalízis bármikor eredményes lenne amúgy a nem borderlineosoknál...

https://kkbk.blog.hu/2013/08/13/a_freud-mitosz_frajd_csalo

Amúgy:

https://www.youtube.com/watch?v=RPjNafDy8Yg

Szánthó Judittal ezért szakítottak, mert beteges volt Attilánk?


1931. április 24-én József Attila hivatalosan is szociáldemokrata lett. Tavasszal illegális szemináriumokat tartott Újpesten és Rákospalotán, és másfajta illegális pártmunkákban is részt vett.

Összeköltözött Szántó Judittal, eleinte a Margit krt. 46. szám alatt laktak, a lakást 1930 őszétől József Attila az akkoriban Budapesten tartózkodó Etel nővérével közösen bérelte.

József Attila és Szántó Judit 1932-ben a Székely Bertalan utca 27. sz. alatt laktak.

Februárban letartóztatták a Széll Jenő és Birki Ágnes által vezetett diákcsoportot, mely az illegális kommunista mozgalomban is részt vett. Véletlenül keveredett bele ennek ügyébe József Attila, mert megtalálták az ugyancsak elfogott Kulcsár István orvos lakásán a költő illegálisan terjesztett, Lebukott című versének kéziratát

A „mozgalomban” ismerte meg élettársát, Szántó Juditot is. Anyagi helyzetük sokszor válságos volt, az alkalmi munkából élő költő és a fizikai munkát végző Judit fizetése sokszor még a létminimumot sem súrolta, volt, hogy három napig nem ettek, csak néhány szem gyümölcsöt.

Márton Márta művészettörténészt az íróhéten, Lillafüreden ismerte meg a költő, ez az ismeretség ihlette Óda című versét is. Később a verset Szántó Judit elolvasta, és a kilátástalan anyagi helyzetük, valamint az érzelmi válság miatt méreggel öngyilkosságot kísérelt meg. Kérdés, Szántó Judit tudta-e, hogy a verset a költő csak pillanatnyi fellángolásában írta, a két ember között semmiféle kapcsolat nem volt. Miután a béke helyreállt, a költő a Korong utca 6. sz. alatti házba költözött élettársával.

1934 elején válságossá vált József Attila és Szántó Judit kapcsolata. Mivel a költőt betegségek döntötték le lábáról, februárban Makai Ödönhöz és József Etához költözött Hódmezővásárhelyre.

1936 nyarán József Attila véglegesen elszakadt Szántó Judittól. Augusztus elejétől pár hétig Etel nővére családjánál vendégeskedett Balatonszárszón, majd szeptemberben visszament Budapestre.

sokan nem tudják, de Attila a fasizmussal is kacérkodott:

https://kkbk.blog.hu/2013/01/30/jozsef_attila_kesei_sirato_latinovits_zenevel

azért voltak problémák :


József Attila személyes tragédiája, hogy ez a kórkép akkor még ismeretlen volt, így az akkor nagyon progresszív és sokáig mindenhatónak tartott pszichoanalízissel kezdték őt kezelni 1931 nyarán. Három pszichoanalitikusa volt: Dr. Rappaport Samu, Dr. Gyömrői Edit és végül Dr. Bak Róbert – egyikük sem ért el vele sikert, sőt, kezeléseik egyértelműen rontottak a költő állapotán. Az ok ma már egyértelmű,

A pszichoanalízis borderline szindróma esetén többet árt, mint használ. A pszichoanalízis előhozza a tudatalattiból az addig eltemetett, elfojtott gyermekkori emlékeket, és a terápia abban áll, hogy az érett személyiségű, felnőtt páciensnek módja van ezekkel szembenézni és helyükön kezelni őket. A terapeuta szenvtelen kívülállóként viselkedik, érzelmeket nem mutathat.

A borderline betegen viszont egyáltalán nem segít a gyermekkori traumák tudatosítása, épp ellenkezőleg: ezek elementáris erővel törnek a tudatba és aránytalan szenvedést okoznak a betegnek. Ilyen esetben egy távolságtartó terapeuta csak fokozza a szenvedést, mert a beteg érzelmi megerősítést vár tőle, lényegében a korábbi, diszfunkcionális szülői kapcsolatot próbálja újjáépíteni, a terapeutát bevonva.

József Attila Rappaport Samuban egyértelműen apafigurát látott, később Gyömrői Editbe – úgymond – beleszeretett, majd amikor a nő többször és egyértelműen visszautasította a költő érzelmeit, késsel támadt az asszonyra. Magány című versében olyasmiket kíván Editnek, hogy „Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes / bársony-penész pihézze melledet. / Nézz a magányba, melybe engem küldesz. / Fogad morzsold szét; fald föl nyelvedet. / Száraz homokként peregjen szét arcod, / a kedves.” (1936) A Nagyon fáj-ban pedig: „Nők, terhetek / viselők, elvetéljetek / és sirjátok neki: Nagyon fáj. / Ép emberek,/ bukjatok, összetörjetek / s motyogjátok neki: Nagyon fáj. (…) Hallja, mig él. / Azt tagadta meg, amit ér. / Elvonta puszta kénye végett / kívül-belől /menekülő élő elől / a legutolsó menedéket.” (1936)

Ez nem szerelem (és nem szerelmes vers). Ez egy érzelmeit szabályozni nem tudó, bolydult lelkiállapotú, mentálisan sérült ember irracionális ragaszkodása az iránta empátiát mutató másik emberhez: a pszichoterapeuták által jól ismert „áttétel” jelensége. Ilyesmi előfordulhat a terápia során, de borderline betegek esetében egészen szélsőséges, akár agresszív reakciókhoz is vezethet, ez történt József Attilával is.



Valódi, mély szerelemről már csak azért sem lehetett szó, mert a késes támadás után négy hónappal a költő már egy újabb pszichológusnőbe, Kozmutza Flórába volt halálosan szerelmes, sőt, második találkozásukkor meg is kérte a kezét, ami ugyancsak az érzelmi instabilitást mutatja. József Attila ekkor már túl volt egy idegszanatóriumi kezelésen és legalább négy öngyilkossági kísérleten is. Flóra nem mondott igent neki, de nem is utasította el egyértelműen. Rövid kapcsolatuk alatt a költő folyamatosan féltékenykedett Illyés Gyulára, akivel Flóra épp akkoriban ismerkedett meg, de akivel – Flóra állítása szerint – még nem volt akkor kapcsolata, noha utóbb valóban a felesége lett.

1937 nyarán József Attila ismét szanatóriumba került. Flóra meglátogatta, erről így írt naplójában: „Tágra nyílt szemmel, mereven, szomorúan révedt a semmibe. (…) Rögtön váddal kezdte. Faggatott, mi van köztem és Illyés Gyula közt? (Valóban nem volt semmi, amit szememre hányhatott volna.) És Hatvany Bertalan között? (Természetesen még semmibb.) Hasztalan próbáltam megnyugtatni, vigasztalni. Kiforgatott mindent, bármit mondtam. Fenyegetett, hogy megfojt. Sírva jöttem el tőle.” (1937. augusztus)

https://www.gyogyhir.hu/cikk/3702/Jozsef-Attila-es-a-borderline-szemelyisegzavar

Azért nem így kéne játszani József Attilát, mint valami faarcú gumicsizmás parasztot, volt annyira intelligens Attilánk, hogy tudott legalább megfelelően artikulálni, bajusz ide vagy oda.

Latinovits jobban eltalálja az artikulációját.

https://www.youtube.com/watch?v=3gk2fLwmoE8

Egyetértek!
Ne tessenek megállni a cím első szavánál, hogy "Reménytelenül", a második fele az iránymutató: József Attila PSZICHOANALÍZISE!
Nagy a felelőssége az örökösöknek (vagy akiktől függ, hogy hozzáférhetőek-e orvosi leletek, jegyzetek, stb.). Szerintem ez a film nem, hogy nem segít József Attila műveit érteni, hanem ront.

Nekem nagyon tetszett.

Ez egy pszichodráma. Ez mindent elmond arról, hogy miert a negatív de hiteles oldalat mutatjabe József Attilának. Ezert kell előzetest nézni mozi jegy vasarlas elött :D

Olyan mint a Joker erzetre, latvanyban meg mintha Dune lenne. Nagyon jo. Vegre egy komoly hangvetelu film amin meg a film vege utan is agyal az ember. Imadtam. Magyar filmbol ilyet meg nem lattam. Ajanlom.

A trollkodós rész: a film olyan, mint az "Isten nem ver Bobbal", csak kevésbé vicces :))
Komolyra fordítva, komoly film és jó, ráadásul elképesztően bátor vállalás az alkotóktól minden tekintetben: bemutatni egy nagy költő mögötti hajtóerőként szolgáló lelki nyomorúságot, ennek kitöréseit egy jószándékkal vezetett, de a szakma szabályait felrúgó (bár akkoriban még eleve csak formálódó) pszichoterápiában, megidézni a 30-as éveket, mindehhez írni olyan dialógusokat, amik érzéketetik a főszereplő nyelvi és lírai tehetségét és a szenvedéseit egyszerre, fenntartani az érdeklődést egy sztoriban, ami másfél órán át ugyanabban a szobában játszódik - és mindez sikerül. Az a döntés, hogy a pszichiáternőt teszik főszereplővé, szintén telitalálat.
Nem értek egyet a lentebb szólókkal abban, hogy a film József Attila szobrának ledöntése lenne: egyrészt, JA versei olyan erősek és közismettek (ki ne ismerné pl. az Altatót), hogy a személyén bőven túlnőttek már, másrészt ezek a dolgai nem voltak ismeretlenek korábban sem, legalább 10-15 éve nagy divatja van nagy emberek hétköznapi nyomorúságának a bemutatásának, nem ettől a filmtől fog kiesni a Pantheonból, sőt!

Tetszett a film. A 16 éves lányommal néztem meg és neki is tetszett. A film nem a versekről szól, nem ez a téma. A versek önmagukért beszélnek, közkincsek. A film nem ismeretterjesztő, nem kedvcsináló az olvasáshoz. Van arra más. Ha nem is egyenlő József Attila a verseivel, mégis mi a verseiből ismerjük meg őt leginkább. Lehet egyoldalúnak tartani, de így is kimeríthetetlen mélységek vannak benne. Az értelmezésem szerint a Reménytelenül arról szól, hogy jött hozzánk egy ember, aki a magyarságot és rajta keresztül az emberiséget igyekszik visszavezetni a lelkiismeretet és a szeretet útjára, de ezt a környezete nem ismeri fel. Kivéve a bohém költő barátokat. Editet, aki a költőt minden együttérzése ellenére esetként kezeli, a gyógyításban mindig megakadályozza a szakmai ismerete és az ennek való megfelelési kényszer. A film nem csak pszichológusoknak és nem is csak terapeutáknak egy kiváló tanulmány. Abban a jelenetben amikor Edit „rávezeti” Attilát, hogy „felnőttként viselkedve” igyon, ha szomjas, és Attila nem iszik, valódi katartikus hatást ér el. Eszembe juttatja --és talán másnak is-- a kereszten függő Megváltót, amikor azt mondja: szomjazom. De a felé nyújtott italt (ecetet) nem fogadja el, mert Ő az emberek szeretetére szomjazik. A történet ennek a két attitűdnek a konfliktusát állítja a központba kiválóan. Ebből a nézőpontból nézve az analitikus a beteg és a páciens a valódi emberség hordozója

Határozottan úgy gondolom, hogy TILOS diákokkal megnézni...
Egy jelenetet leszámítva, szerencsétlen balféknek állítja be József Attilát - ami sokat ront az összképen és várhatóan kifejezetten káros hatással lehet a megítélésére!

szóval… annyiban biztosan jó a film, hogy dolgozik az emberben órák múlva is, és Edit/Juli tényleg minden elismerést megérdemel a karakterrajzért és annak megformálásáért is, de azért a költészet napján látni a költészet születésnapjának “ihletőjét” ilyen egysíkúan, és persze verbálisan elismerve, de mégis kiszolgáltatottan, hááát… József Attiláról beszélünk ugyanis, akiről sokan ma már csak innen értesülnek és nem olvassák el, hogy “Az Isten itt állt a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot”. Akárhogy is, József Attila a filmet látva (persze aligha volt ennek elkerülése a cél), még nagyobb sietséggel venne egyirányú jegyet Szárszó felé, mert a film ugyanúgy nem ismeri el igazából (márpedig ezt a betegség mellett is meg lehetett volna tenni szépen és elegánsan), ahogy nem ismerték el akkor, amikor analízisre szorult

Michl Juli nagyon jó, tulajdonképpen a film is, csak sajnos József Attila a hátrányára lett egydimenziós, ami nemcsak a jelentősége miatt nagyon nagy kár, hanem az ábrázolni kívánt betegség miatt is, ami épp nem egydimenziós személyiségekre jellemző