Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Stuart Mária

Spoiler
virata 2014 dec. 02. - 02:05:26
(3/3)
Friedrich Schiller darabja öt felvonásos, Gáspár Ildikó ezt a felére húzta. Minthogy ma már nem lehet ilyen hosszan a színházban tartani a nézõt, sok fontos dolgot ki kellett hagyni. Ok. De akkor miért pazarolja el az idõt olyan vontatott jelenetekkel,fölösleges párbeszédekkel, amiknek semmi értelmük – hagyta volna akkor inkább Schiller gyönyörû szövegét! A két királynõ találkozójáról a szórólap – nyilván a rendezõ jóváhagyásával – azt írja: mindketten kívül kerülnek törvényen, erkölcsön és politikán: nem marad köztük más, csak a gyûlölet. Hát ha ez a rendezõ fõ mondanivalója, azt kell mondanom, nekem nem jött át. Inkább csapongó, véleményét gyakran és könnyen változtató karaktereket látunk, minden indíttatás nélkül cselekszenek, ezért se dráma, se feszültség. Ki vagyunk szolgáltatva az általunk ismeretlen, kék köpönyegbe bújtatott alakoknak, akik egyszer a liftet (sic!) szerelik, egyszer bezárják maguk mögött a rácsot, egyszer nem. Hierarchia öltözékükön nem látszik, s aztán mégiscsak az egyik a másiknak parancsol, ezt azért lett volna elõre ismerni, mert akkor izgulni is tudnánk. De így a dolgok csak megtörténnek, nem vagyunk részesei a cselekménynek, s az sem indít meg, amikor Stuart Mária sápitozik, vagy Erzsébet háromszor töri el ugyanazt a vázát (mondjuk ez utóbbi megindított, csak a nejem a zakómnál fogva húzott vissza a kényelmetlen zsöllyébe, és sóvárogva néztem azok után, akik elhagyták a terepet).
Jelmez, díszlet: Én nagyon szívesen megnéztem volna egy Erzsébet-kori kosztümöt, de belátom, túl drága. Ugyanakkor nem hiszem, hogy azt, hogy Stuart Mária igazságai a jelenben is érvényesek, azzal kellene a fejünkbe verni, hogy a ruhák mai szabásúak, a szereplõk rádióból hallgatják a zenét, és füstszûrõs cigarettát szívnak. Az absztrahálásra korhû öltözékkel is rá tudtak már venni rendezõk, drámaírók. Az hogy minden szereplõ liften érkezik, nem a különbözõ idõsíkokat juttatja eszembe, hanem azt, hogy a mozgás rendkívül kötötté válik. A cselekmény ugyanabban a szobában játszódik, ahol ráadásul azok is ott maradnak, akik nincsenek ott. Így semmi támpontot nem kapunk arra, most éppen mi történik: királyi audencia, vének tanácsa vagy éppen udvari intrika.
Mindazonáltal becsülöm Gáspár Ildikó útkeresését, és biztosan rakott bele sok áttételt jelen mûvébe, amelyeket én nem értettem. De szerintem õ se. Mert nem döntötte el, tragédiát, vagy komédiát rendez. Amíg tök komolyra veszi a figurát, és szereplõi dobálják magukat, sírnak-rínak, háborút fontolgatnak és filozófiai mélységekbe merülnek, az esernyõtartóra “viccesen” rá van írva, hogy nem szemetes. Nagyon gyenge poén, nagyon rossz helyen. By the way esernyõ! Használatban volt-e akkor az esernyõ a királyi udvarban?
Válasz
8/10
surviver 2014 nov. 11. - 22:43:05 8/10 Előzmény FElepHánt
(2/3)
Sárosdi Lilla I. Erzsébet szerepében nem jó, Szandtner Annával sokkal szívesebben néztem volna meg a darabot.
Hámori Gabriella jó Stuart Mária, bár többször erõteljesebb játékot vártam volna,amilyen harcos S. M. volt.

A képi ábrázolás, az angolnaszerû mozgással lopakodó Halál, a modern megoldások-lift-és a sûrített drámai pillamatok feledhetetlenné teszik az elõadást.
Válasz
9/10
FElepHánt 2014 máj. 17. - 17:31:27 9/10
(1/3)
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

STUART MÁRIA---Gáspár Ildikó---Örkény István Színház

Írjuk ki homlokzatra: Örkény István Inkubátorház, hiszen valóságos rendezõnövelde! Maga az alapító Mácsai Pál is itt bontakoztatta ki rendezõ-mûvészetét, Bagossy László alkotóereje itt szökkent szárba, itt lépett rendezõként kõszínpadra Polgár Csaba, végül, de bizonyára nem utolsóként, most Gáspár Ildikó robban be színházi mennyboltunk hunyorgó
csillagai közé. Mikó Csaba alaposan megmorzsolta Kálnoky Schillerét, gördülékenyebben maibb lett, ám mitsem vesztett veretes szépségébõl.
A rendezõi lelemény fiktív polgári szobadíszletbe helyezi a két királynõ drámáját, az ablakkockák havas csúcsokra, vagy borostyános téglafalra néznek, attól függõen, hogy az angol Erzsébet, avagy a rabságban tartott Mária lakhelyén vagyunk. Felhõk suhannak, vihar tombol, a falak dermesztõen csupaszok, vagy vetített geometriák axonometriája 3Dé-síti õket.
Fakószürke az udvari emberek öltözéke is, osonva, hallgatózva simulnak a falba, egyedül a francia követ, az egyetlen naturális élõlény, a remek Znamenák István pompázik piros léggömbbel, angolvörös tweedben. Izsák Lili és Kálmán Eszter káprázatos invencióval teremti meg a folyamatosan változó, unikális látványt, melynek esztétikai erõterében brutálisan
hatványozódnak az ármányos konfliktusok.
Az egyetlen járás a liftajtó, tróntermi magasságba, vagy börtönmélybe nyílik, titkos zugoly rejti Kákonyi Árpád-ot, aki zsugorított hangközökkel, vészjósló effektusokkal rémít, ám leánykérõ fanfárzenéje annál diadalmasabb. A falakon Kehi Richárd lombos, hullámos árnyképei vibrálnak, a színpadi tér lenyûgözõen eleven élet-/halál/-tér.
Gáspár Ildikó metszõ pontossággal jelöli ki a szituációk sarokpontjait, rajzolja fel a szerelmek, árulások, vágyak és félelmek rejtett hálózatát. Egyértelmû Takács Nóra Diána õrzõi elkötelezettsége, Pogány Judit jószándékú Talbot grófja, Vajda Milán agresszivitása. Kettõs játékot ûz a királynõ kegyeibe férkõzõ Mortimer, Ficza István, féktelen karriervágya
zseniális alakváltásokba taszítja a királyi koronára ácsingózó Leicestert: Polgár Csaba intrikusi mimikával, elementáris szuggesztióval sorvasztja el kezdeti szimpátiánkat.
De Erzsébet királynõ sem sokkal különb: Szandtner Anna egy jeleneten belül képes arculatot váltani, színleli a megbocsátó szûz uralkodót, miközben sorra küldi vetélytársnõjére az orgyilkosokat, megérintik a bókok, ellágyítja a szerelmes ostrom, ám kérlelhetetlenül sújt le a döntõ pillanatokban. Merõ hazugság a léte, látszólag tétován egyensúlyoz a hóhérbárd peremén, egyetlen õszinte pillanata van, amikor a halálhír hallatán megkönnyebbülve sikolt fel: Királynõ vagyok!
Értékelhetetlen az ellenpont: Stuart Mária szereposztási tévedés, üressége unalomba sújtja a nyitóképet, artikulálatlan ordítozása, melyet visszhangosított erõsítés fokoz, még a nagyjelenetet is veszélyezteti. Bábszerû képi jelenléte csak a parókavesztõ kopaszság pillanatában indokolt. De mennyivel erõsebb a falból kilépõ, némán lopódzó idegen, a Ha-
lál Csuhás Angyalát ángolnamozgással irrealizáló Bercsényi Péter sápadtan fénylõ tar feje!
Bátor telitalálat az udvari titkár Davison szerepét színésznõre bízni. Spiegl Anna árnyaltan éles deklamációja, példás ritmusa, karizmatikus figurája kiemelkedõ pontja a csúcsokban bõvelkedõ elõadásnak. Kávés tálcácskával sürög, királynõi szemvillanásra forog, a harmadik alkalommal, szolgálatkészen õ vágja földhöz azt a multiplikált fehér vázát... Fantasztikus jelenet: elõl drámai vita vijjog, közben a háttérben a Spiegl egyre újabb edényeket keres szépszál szegfûjének, viharos derût fakasztva.
Ebben az évadban többször jósoltunk Best of-ot az Örkény Színház-ban, feladjuk, annyi a jó, hogy csak tévedhetünk a sorrendben...
Válasz