Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Sue Thomas - FBI

Spoiler
csancsy 2006 szept. 24. - 08:26:16
(483/1443)
VÉGZET KARJAIBAN IV.RÉSZ (folytatás, mert kimaradt az elõzõbõl)
Nickerson újra elmondta a tervüket a hangosbeszélõbe, de visszautasították.
- Nem fogunk tárgyalni. Amit megmondtunk, megmondtuk! – kiabált vissza Dickery.
- De szükségünk van bizonyítékra, hogy a túszoknak nem esik bántódásuk, ha összeszedjük a pénzt. Engedje el a túszokat – próbálkozott Maxell.
- Komolyan azt gondolja, hogy ilyen hülyék vagyunk? Lelõném magát abban a hülye ingben, de a lövedékeket a túszoknak tartogatom, ha esetleg nem tisztelnék a követeléseinket.
- Legalább az egyiküket engedje el, aztán odaadjuk a pénzt – folytatta Maxell.
Pár perc csönd után Dickery bólintott.
- Oké, de az idõ ezzel negyed órával kevesebb lett – kiáltotta a maszkos férfi, és bement.
- Maga, szép hölgy. – Hickery Lucy-ra mutatott.
- Igen?
- Maga és a két kicsi elmehet.
Lucy szemei elkerekedtek, hogy Sue-nak maradnia kell.
- Miért? Ez nem fair – vitatkozott a bankmenedzser.
- Mert azt mondtam. Siessen, nem várhatunk sokáig! – a rabló Lucy felé fordult. Lucy megfogta a babakocsit, és lassan elkezdte tolni az ajtó felé.
– Siessen! – Dock kilökdöste.
Amikor Lucy és a babák kiértek, Jack és Myles azonnal odafutott hozzájuk, és biztonságba helyezte õket.
- Jól vagy? – kérdezte Myles gyengéden.
- Rettenetes odabent… - a nõ reszketett.
- Már biztonságban vagy…
- De Sue nem – szakította Lucy félbe

mára ennyi, hogy fokozzam a kíváncsiságot, és izgalmat, meg megyek most koleszba is:)))))és jövõ pénteken, szombaton, vasárnap folytatom
Válasz
csancsy 2006 szept. 24. - 08:23:59
(482/1443)
VÉGZET KARJAIBAN IV.RÉSZ
Egy gyors kocsikázás után megérkeztek az állatorvoshoz.
- Oh ne… - szakadt ki Jackbõl, amikor meglátta Sue kocsiját. – Attól félek, tényleg benn vannak
Elég sok ember gyûlt össze, a média és az arra járó emberek.
- Demetrius Gans. Hányan vannak bent? – kérdezte Demetrius az ügynöktõl, aki az ügyet vezette.
- Alan Nickerson. Legalább az állatorvos és az alkalmazottai. Nem tudjuk, hány ember van még ott rajtuk kívül.
- Beszélek velük- Demetrius a kezébe kapta a kihangosítót.
- FBI, körbe vannak véve, azt tanácsolom, jöjjenek ki!
- Ez még a mozifilmekben sem mûködik – morogta Myles
A golyó alig kerülte el Sue-t, és befúródott Nathan Moore gyomrába. Sue karjaiba esett.
- Idióta! A túszokra élve van szükségünk! – kiabált Dock Dickeryvel kiabált.
- Azt hittem, ügynökök.
- Maradjon ott – Dickery a nõre mutatott, aki segíteni akart Sue-nak.
- Kérem, súlyosan megsérült. Orvosra van szüksége – mondta Sue ijedten a hozzá közel álló Dickery-nek.
A megfigyelõ kocsiban csend volt. Még mindig nem tudták elhinni, hogy Sue-nak ekkora szerencséje volt. A golyó csak centiméterekre kerülte el a testét.
- Mi történt? Megsérült valaki? – kiáltotta bele Nickerson a kihangosítóba.
- Kuss, ügynök. Azt hiszi, bármit is elérhet ezzel a kiabálással? – gúnyolódott Dickery.
- Maradjon ott, és ne mozduljon! – Hickery rákiáltott Sue-ra, aki a lányát akarta a karjaiba venni.
- Azt mondtam, ott marad. – Visszalökte Sue-t.
- Sajnálom, nem láttam, mit mondott
- Süket? Maradjon ott – kiabálta a rabló
- Ne játszadozzon velem, szöszi! – és a fegyverét a nõre szegezte.
- Süket. Csak akkor tudja, mit mond, ha szembefordul vele. Szájról olvas – magyarázta Lucy.
- Igen, hogyne. Hol van az a rohadt pénz??? – dühöngött Dock.
- Nyugi, mindjárt vége – Hickery próbálta lenyugtatni.
- Szükségem van. Szükségem van az anyagra. – Dock egyre jobban és jobban felbõszült.
- Majd megkapod, ha Mexikóban leszünk.
- Most kell!
Jack kiment a megfigyelõ kocsiból. Nem bírta tovább nézni. A puszta kezével is meg tudta volna ölni a rablókat.
- Hogy megy? – kérdezte Demetrius-tól, Nickerson-tól, és egy harmadik férfitól.
- Jack, õ Peter Maxell, a tárgyaló ember- Demetrius bemutatta a magas, sovány férfit.
- Hudson. Gondolja, hogy együttmûködnek? Már kihirdették a követeléseiket.
Jack nem nagyon hitt a tervben.
- Csoki, azt mondtam, nyugtassa meg! – Dickery egyre türelmetlenebb lett, mert Jennifer Hudson még mindig teljes erõbõl sírt.
- Megpróbálhatom? Kérem! – mondta óvatosan Sue, amikor látta Lucy gyengélkedését.
- Ha akkor elhallgat!
Jenny abban a pillanatban becsukta a száját, ahogy megérezte az ismerõs anyai érintést. Sue még tartotta egy ideig, mielõtt vissza kellett volna adnia Lucy-nak.
- Jó. Átkozott szerencséje van, õ szereti a gyerekeket – Hickery Dickery felé intett.
Nickerson újra elmondta a
Válasz
csancsy 2006 szept. 24. - 08:21:02
(481/1443)
VÉGZET KARJAIBAN III.RÉSZ (folytatás)
- Micsoda? – kérdezte Bobby újra.
- Myles, hívd Luce-t.
- Oké, miért? – Myles is meg volt lepve.
- Nathan Moore Levi állatorvosa, és tervezték, hogy elviszik oltásra ma. Remélem, õk nem túszok - Jack végre kimondta a félelmét.
- Nem érem el – Myles eldobta a telefonját.
bocs, ez kimaradt a harmadik részbõl az elõbb:)))))
Válasz
csancsy 2006 szept. 24. - 08:19:37
(480/1443)
VÉGZET KARJAIBAN III.RÉSZ (hozzok egy kis fanfactiont)
- Szóval, van valami különleges ügyetek? – Sue témát váltott. – Nem, semmi különös. Csak az unalmas papírmunka. Remélem, hamarosan kapunk valami izgalmasat- válaszolt Myles.
- Meglátogathatod Randy-t, vagy a kedvenc orvosunkat – nevetett Bobby.
- Mi? Randy még mindig az FBI-nál van? Egy ideje nem láttam, és remélem, vagyok olyan szerencsés, hogy elmegy.
- Tudod, hogy nem tud elhagyni téged. Ha 80 éves lesz, akkor is maradni fog, amíg te nyugdíjba nem mész – tette hozzá Lucy.
- Vissza kell mennünk. Este látjuk egymást. Legyetek jók a mamának – Jack megpuszilta az ikreit. Berakták õket Sue kocsijába. Aztán egy csók után különváltak.

Miközben Jack és a többiek visszamentek az FBI épületébe, Sue és Lucy megérkeztek Levi állatorvosához.
- Nem tenném, ha nem kellene. Ez neked lesz jó – Sue Levi-hoz beszélt, aki nem akart bemenni az épületbe.
- Gyere, tudod, hogy Moore doktor mindig kedves veled – Lucy bátorította a kutyát.
Végül bementek az épületbe.
- Én megvárlak titeket kinn, és vigyázok az ikrekre. Kicsit félek a tûktõl – mondta Lucy a várószobában. Csak két macska volt ott. Pár perc múlva egy idõs nõ jött ki egy uszkárral az állatorvostól.
- Gyere, Levi – az állatorvos, egy negyven körüli férfi a kutyára mosolygott. – Gyors leszek, mint mindig – és bementek a rendelõbe.
- Nem tudom, mi történik. Olyan furcsán viselkedett egész nap.
- Talán ideges a gyerekei miatt, Sue.
- Nem, nem hiszem. Olyan, mintha a harmadik szülõjük lenne. Nem hiszem, hogy féltékeny lenne.
- Végeztem. Remélem, egy évig nem találkozunk – mosolygott a doktor, miután beadta az oltást Levi-nak.
- Mi is reméljük.
Eközben három fegyveres és maszkos férfi lépett be a várószobába.
- Kezeket fel, senki se mozduljon! – kiáltotta az egyikük.
Lucy, és a még kint várakozó férfi is nõ felemelték a kezüket. Csak túszként használták õket.
- Ha jók lesznek, senki sem sérül meg. Emlékezzenek erre!
- M-mit akarnak? – kérdezte Lucy félve.
- Pénzt, csak pénzt, kedvesem.
- Mi vagyunk Hickery, Dickery és Dock. És önök a túszaink, amíg nem kapunk három millió dollárt.

A csapat még mindig a papírmunkával volt elfoglalva, amikor Demetrius hírekkel jött.
- Van valami, ami felélénkíti a napotokat.
- Hallgatunk – Myles félretolta a papírokat.
- Nos, ez nem a mi ügyünk, de segíthetünk benne. Három fegyveres férfi megtámadta az állatorvosi rendelõt a belvárosban.
- Állatorvos? – Tina a szemöldökét ráncolta.
- Õrült világ! – tette hozzá Myles.
- Túszaik vannak. Három milliót akarnak jelöletlen címletekben – folytatta Demetrius.
- Egy pillanat… állatorvost mondtál a belvárosban? Nathan Moore? – Jack kõvé dermedt, és majdnem kiesett a székébõl.
- Ismered? – kérdezte Bobby.
Jack felkapta a mobilját, és tárcsázott.
- Nem veszi fel- motyogta Jack, és aggódása egyre nõtt.
- Micsod
Válasz
firka- 2006 szept. 23. - 17:32:46
(479/1443)
Köszi szépen, hogy berakjátok a fanficokat! Ú most egyszerre kettõt kell a fejembe tartani, csak össze ne keverjem õket ;) Már nagyon várom a folytatást! És én is jobbulást kívánok mindenkinek, és köszönöm aki még azt kívánt, mert akkor az egyúttal rám is vonatkozik, szóval köszönöm.
Válasz
csancsy 2006 szept. 23. - 16:01:12
(478/1443)
Többet nem rakok be ma, majd csak holnap délelõtt még egyet-kettõt, és majd folytatom jövõ héten:))))Ja, és kifelejtettem, hogy ezt a sztorit Kittyke rakta fel és fordította le, az rtl-es fórumon, szóval nem az én érdemem:)
Ja, és köszönet mnikolnak is, mert ez a Zaklató nincs meg, elmentegetem most:)
Válasz
csancsy 2006 szept. 23. - 15:58:17
(477/1443)
VÉGZET KARJAIBAN II. RÉSZ
- Bocs, hogy késtem- szabadkozott Jack, amikor utolsónak ért be.
- Megértjük. Hogy van a többi Hudson? – kérdezte Bobby.
- Jól. Annak ellenére, hogy még aludtak, amikor eljöttem, de már valószínûleg felkeltek. Az ikrek általában akkor ébrednek fel, amikor kilépek a házból.
- Sokat változtál, Szikra mióta megnõsültél.
- Egykori szívtipró Jack Hudson most egy remek családapa. Hát nem édes?
- Vigyázz, Leland, te is nemsokára a nyomdokaimba lépsz.
Myles megköszörülte a torkát, és mondani akart valamit, amikor Demetrius Gans, ex-munkatársuk és most felügyelõ, bejött egy csinos nõvel.
- Jó reggelt, mindenki. Sajnálom, hogy megzavartam ezt az értelmes beszélgetést – Myles-ra pillantott - de bemutatom Lucy ideiglenes helyettesét, Tina Broadshaw-ot. A nõ körülbelül 22 éves volt, 160 cm magas, rövid vörös haja, zöld szeme, és jól volt öltözve.
- Tina lesz itt, ameddig Lucy a családi problémáival foglalkozik – megint Myles-ra nézett – és remélem, megértitek majd egymást. Oh, és tudjátok, kapni fogtok egy új embert, mert én már nem vagyok a csapattársatok hivatalosan

- Megetettelek titeket, tisztába tettelek és felöltöztettelek. Most várjuk szépen Lucy nénit - Sue épp most végzett a pelenkacserével. – Akarjátok látni apát? Anya akarja-, mondta, miközben berakta õket a babakocsiba. Levi ugatott. – És a kutyus is. Megjött Lucy.
- Szia – Sue üdvözölte a barátját, aki az ajtóban állt.
- Jó reggelt, nos, jó délutánt. Egész délután aludtam, úgyhogy nekem most reggel van. Te is ilyen sokat aludtál, amikor az ikreket vártad?
- Nem. De szerencsés anya leszel. A fiad vagy lányod nagy álomszuszék lesz.
- Kaphatok egy kis innivalót? Olyan szomjas vagyok.
- Tudod, hogy ez a második otthonod, Luce – mutogatta Sue.
- És ti hogy vagytok kicsikéim? – kérdezte Lucy az ikreket. – Melyik kocsival menjünk? Az enyémmel vagy a tieddel?
- Inkább az enyémmel, abban van gyerekülés- Sue felkapta a kocsikulcsot.
- Miért is kérdeztem? – bosszankodott Lucy.
- Alig várom, hogy találkozzam Tinával-, mondta Sue ajtónyitás közben.
- Kedves lány. Beszélgettem vele egypárszor, és nagyon kedvelem. De van még két óránk a találkozásig, szóval
- Vásárlás – mutatta Sue.
Elmentek a bevásárlóközpontba. Sue egy nagy, lombos fa alá parkolt.
- Elromlott a légkondi, és nem akarom, hogy meleg legyen, mire visszaérünk-, magyarázta.
- Értem.- Kivették Levi-t és a gyerekeket a kocsiból, és bementek az üzletbe.
- Szerinted ezek az almák frissek?- érdeklõdött Lucy a gyümölcsös pultnál.
- Nem tudom. Inkább narancsot veszek.
- Igazad van- Lucy leszakított egy zacskót a narancsoknak, és az leesett a földre.
- Olyan ügyetlen vagyok…- ekkor egy kéz visszaadta neki a zacskót.
- Itt van – mondta egy férfi mosolyogva.
- Nagyon köszönöm.
- Szívesen
Válasz
csancsy 2006 szept. 23. - 15:55:16
(476/1443)
Na, megérkeztem, akkor berakom a fanfictet mégpedig a
VÉGZET KARJAIBAN 1. RÉSZ
Egy különös érzés ébresztette fel a férfit az éjszaka közepén. Nem volt fájdalom, de nem is esett jól. Olyan volt, mint egy megérzés, hogy valami rossz fog történni. És félt. Amikor utoljára ez az érzése volt, az a 2001. szeptember 11. elõtti éjszaka volt, és az a nap megrázta az egész világot. A bal oldalára nézett. A nõ nyugodtan aludt. A férfi még egy kis mosolyt is látott az ajkán. Ölni tudott volna azért a mosolyért. Csak egyszerû mosoly, de mindent jelentett neki. Gyengéden megpuszilta a homlokát, és felállt. Nem tudott tovább aludni.
- Sss, maradj! – suttogta a kutyának, aki felemelte a fejét a lépteire. Kiment a hálóból, és átment a gyerekszobába. Kékre festették, felhõkkel, csillagokkal és holddal a plafonon. A sarokban két bölcsõ volt. Mosoly tûnt fel az arcán, amikor meglátta az ikrek, Jenny és Jase arcát. Jenny és Jase, szeme fényei egy napos májusi reggelen születtek. Mindketten az õ szemeit és édesanyjuk mosolyát örökölték, minden ember ezt mondta, és be kellett ismernie, hogy igaz. Semmi sem volt összehasonlítható a gyerekei mosolyával, és amikor ránéztek, a szíve olvadozott. Nemsokára egy évesek lesznek. Jenny idõsebb a testvérénél körülbelül 3 perccel.
Egy érintés a karján ébresztette fel a gondolataiból.
- Felébresztettelek? – suttogta.
- Nem, nem. Csak megéreztem, hogy ezt teszed- mosolygott a felesége.
- Hát, nem drágák? – kérdezte a férfi babáikra pillantva.
- Persze, hogy azok, hiszen a mieink.
- Menjünk, próbáljunk aludni.
- Igen, jó lenne. Zsúfolt napom lesz.- A nõ csókja elûzte a rossz érzését.
- Jó éjt, Sue.
- Jó éjt, Jack.
Másnap reggel Jack gyerekei sírására ébredt.
- Ne ébreszd fel, megyek- szólt Jack Levinak. De már késõ volt, a nõ felébredt.
- Jó reggelt, Jack.
- A gyerekek sírtak, de most hagyták abba- mosolygott a férfi.
- Jó, akkor még ágyban maradhatok pár percet, mielõtt szükségük lenne rám- ásított Sue, és visszafeküdt az ágyba. Jack közben felkészült a munkára.
- Legyél óvatos, rosszfiúkkal kell foglalkoznod-, mondta a férfinak, amikor visszajött a gyerekszobából.
- Ne aggódj- és megcsókolta. – Csinálsz ma valami különlegeset?
- Nos, Lucy átjön, aztán valószínûleg vásárolni megyünk, ha a gyerekek jók lesznek. Oh, és elvisszük Levi-t az állatorvoshoz, hogy megkapja az oltását.
- Legyél jó, haver! – simogatta meg a férfi a kutyát.- Találkozunk a Pietro-ban.
Válasz
mnikol 2006 szept. 23. - 10:12:48
(475/1443)
A zaklató 6.rész

Az irodában

„Na, most mi véleményed?” – kérdezte Sue.
„Hát nem is tudom. Sok hasonlóság van, de…”
„De mi, Jack?”
„De holnap újra ki kell hallgatnunk az õrnagyot.”
„Rendben! De remélem, azután belátod, hogy a nõknek jobb megérzéseik vannak.” – mondta mosolyogva Sue.
„Hé, én ezt egy szóval sem mondtam!”
„Add fel, Jack! Tudod, hogy igazam van!”
„Ez még nem bizonyított!”
„Majd meglátjuk!” – mondta mosolyogva Sue. Lucy közeledett feléjük egy újabb csokor virággal.
„Ez neked érkezett!”
„Kitartó hódoló!” – jegyezte meg Jack.
„Levél megint nincs hozzá?”
„Nincs!”
„És milyen titokzatos!” – mondta egy picit gúnyosan Jack.
„Befejeznéd?” – kérdezte Sue mosolyogva.
„Mit? Én nem csináltam semmit.” – védekezett Jack.

Sue megfordult, és a lift felé tartott.
„Hé, most meg hová mész?” – kérdezte Jack amikor Sue ránézett.
„Hát haza.”
„És ott folytatjuk?” – kérdezte Jack viccelõdve.
„Majd holnap!” – kiáltotta Sue, és eltûnt a lift ajtaja mögött.
„Alig várom!” – motyogta Jack a bezárt ajtónak.

Sue Thomas lakása

Sue a zaklató aktáját tanulmányozta újra át, amikor Levi jelezte, hogy cseng a telefon.
„Tessék, itt Sue Thomas?”
„Itt pedig egy jóbarát.”
„Jack? Csak nincs valami baj?”
„Nem, csak kíváncsi voltam, hogy mit csinálsz? Egyedül vagy?”
„Tényleg tudni akarod?”
Jack félve egy picit a választól egy pillanatig habozott.
„Hm, igen.”
„Itt ülök az ágyamban, és a zaklató aktáját olvasom.”
„Valóban?” – kérdezte viccelõdve Jack, majd mindketten nevettek. „Rendben, Sue. De nem akarom, hogy ez az ügy teljesen kikészítsen. Talán jobb lenne, ha mára abbahagynád, és holnap együtt folytatnánk!” – mondta Jack.
„Rendben van, papa! Megígérem, hogy mára befejezem.”
„Hát akkor jó éjszakát”
„Jó éjszakát!” – mondta Sue, és letette a telefont. Pár másodperccel késõbb újra csörgött a telefon.
„Mi az, Jack? Ellenõrzöl? Most már tényleg megyek lefeküdni!” – mondta mosolyogva.
„Én nem ellenõrizlek, Sue! Csak a hangodat akartam hallani!” – válaszolta egy idegen hang.
„Ki maga?” – kérdezte rémülten.
„Még nincs itt az idõ, hogy megtudd, de hamarosan személyesen is találkozunk.”
„Maga küldte a virágokat?”
„Hát persze, hogy én! Miért? Kitõl szeretted volna kapni, Sue?” – kérdezte a hang.
„Mit akar tõlem?”
„Én nem akarok tõled semmit. Én Téged akarlak!”
„Pedig engem nem fog megkapni!”
„Ebbe ne légy olyan biztos!
Válasz
mnikol 2006 szept. 23. - 10:11:30
(474/1443)
Az elõzõt elfelejtettem számozni, BOCSI! 1 kicsit szétszórt vagyok... %)

A zaklató 5. rész

Melissa Gilbert háza

„Ez az a cím.” – mondta Sue.
„És mégis mi alapján kérdezzük ki?”
„Jack, egy nyomozást folytatunk, ha nem tûnt volna még fel!”
„De feltûnt!” Sue egy kelletlen pillantást vetett Jack-re a megjegyzése miatt, majd mindketten kiszálltak az autóból és becsengettek. Az ajtó lassan kinyílt.
„Jó napot! Miben segíthetek?” – kérdezte egy nõ.
„Én Jack Hudson vagyok, a kollégám pedig Sue Thomas, az FBI-tól jöttünk. Melisa Gilbert-tel szeretnénk beszélni.”
„Én vagyok Melissa Gilbert. Mit tehetek Önökért?” – kíváncsi és egy picit ijedt arcot vágott a nõ.
„Bemehetnénk?” – kérdezte Sue.
„Persze! Jöjjenek csak be!”
„Egy kényes ügyrõl szeretnénk beszélni Önnel.”
„Önt ugye zaklatták?”
„Igen.”
„Beszélne errõl egy kicsit? Mikor történt?”
„Kb. másfél hónapja kezdõdött. Elõször csak hívogattak. Senki sem szólt bele, ezért azt hittem, hogy téves hívások, de feltûnõ lett, hogy mindenhol, a munkahelyemen, otthon és a mobilomon is kerestek. Majd beleszóltak. Azt mondták, hogy ’Hozzám tartozol! Az enyém vagy!’”
„Felismerte a hangját?” – közbeszólt Jack.
„Nem. Mindig elváltoztatott hangon szólt bele. Késõbb figyelni és követni kezdett.”
„Ekkor bejelentést tett a rendõrségen?” – kérdezte Jack.
„Igen, de õk nem tettek semmit. Késõbb, amikor betörtek a lakásomba újra bejelentést tettem.”
„Elvittek valamit a lakásából?”
„Néhány fehérnemûmet és egy nyakláncot.”
„Egy nyakláncot?”
„Igen. Az volt a kedvencem, mert családi örökség volt.” Jack és Sue újra egymásra néztek.
„A zaklatót elkapták?”
„Nem.”
„Jelentkezett azóta?”
„Nem. Sokszor, amikor csörög a telefon, attól félek, hogy nem szólnak bele vagy, hogy újra meghallom azt a félelmetes hangját. Azt hiszem, hogy sosem fog elmúlni.”
„Volt olyan, akire gyanakodott?” – kérdezte Jack.
„Nem. Még csak sejtelmem sincs róla, hogy ki lehetett!”

Épp szálltak volna be az autóba, amikor rezegni kezdett Sue mobiltelefonja.
„Tessék?” Már megint nem szóltak bele. Sue gyorsan lette, és körbenézett.
„Valami baj van?”
„Nem, csak olyan furcsa érzésem van.”
„Csak nem Te is kezded úgy érezni, hogy figyelnek?” – kérdezte viccelõdve Jack.
Sue legszívesebben azt válaszolta volna, hogy igen, de ehelyett egy mélyet sóhajtott, és némán rázta a fejét.
„Nem, dehogyis! De menjünk innen!”
Válasz
mnikol 2006 szept. 23. - 10:09:30
(473/1443)
Köszi mindenkinek, igyekszem meggyógyulni! Aki beteg, annak gyógyulást kívánok! Amúgy a hasam fáj, ha eszek akkor nagyon rosszul leszek... Folytatom, de nem tudom menyit tudok betenni, mert irtóra be van lassulva a fórum... :(

Másnap reggel
Sue Thomas lakása

A reggeli hideg szellõ ébresztette fel Sue-t. Lassan felkelt az ágyból, és az ablakhoz ment.
„Furcsa. Mintha tegnap este bezártam volna!” – egy pillanatig elgondolkodott. „Biztos, csak akartam!” – s ezzel bezárta az ablakot, és a fürdõszobába ment.

Az irodában
Sue lassan lépett be az irodába. Miután mindent rendben talált, leült az asztalához, és maga elé vette a zaklató aktáját. Azt tanulmányozta, amikor Jack belépett az irodába.
„Már neki is kezdesz a munkának?” – kérdezte, miközben megérintette a karját
„Oh, Jack! A szívbajt hoztad rám!”
„Bocsánat! Nem akartam. De mióta lettél ilyen ijedõs? Történt valami?”
„Miért kérdezed?”
„Csak, mert gondterheltnek látszol, és mostanában állandóan megijedsz.”
Egy pillanatig gondolkodott, mielõtt válaszolt volna. „Semmi különös. Csak az ügyön gondolkoztam. Ez minden.”

Pár perccel késõbb Bobby is megérkezett.
„Bobby!”
„Azt hiszem, hogy tegnap este megszakadt a vonal. Én próbáltalak visszahívni, de foglalt volt.”
„Semmi baj, Bobby.” – közbevágott Sue. „Nos mit tudtál meg?”

Sue Jack asztalához sietett, miután áttanulmányozta az aktákat, amiket Bobby adott neki.
„Megvan!” – mondta örömmel.
„Mi van meg?” – kérdezte Jack, mert nem értette, mirõl beszélt.
„A bizonyíték a zaklató ellen.” – letette az aktákat Jack íróasztalára.
„Mik ezek?”
„Akták azokról az ügyekrõl, amelyek kapcsolatba hozhatók a zaklatóval. Három nõ tett feljelentést zaklatás miatt. A zaklató ugyanazt a módszert használta mindhárom nõnél, mint Elizabeth-nél. Elõször telefonon zaklatta, majd figyelte és követte õket, végül betört hozzájuk.”
„Sue, általában minden zaklató ugyanezt a módszert használja.”
„Nem veszed észre ezt a sok egybeesést?!”
„Rendben. Gyõzõdjünk meg a saját szemünkkel róla!”
„Tessék?”
„Látogassuk meg õket!” Jack csak a fejét rázta.”
Válasz
csancsy 2006 szept. 23. - 08:49:57
(472/1443)
Amúgy még annyit akartam mondani, hogy Yannick bisson hangja tényleg szörnyû volt az Elveszett ereklyék fosztogatóiban tegnap, ráadásul akkor még fiatal volt, és nem volt annyira sármos, most kicsit öregebben sokkal jobban néz ki. EZ úgy mûködik, mint George Cloooney-nál. Amúgy két hete mondták már az rtl-es fórumon, hogy lesz majd az Elveszett erklyék fosztógatóiban. Amúgy hogy ne maradjatok le, jövõ szombaton, az Eltûntnek nyilvánítva címû sorozatban szerepelni fog yannick bisson, és nézzetek majd, kíváncsi vagyok a véleményekre.
Válasz
csancsy 2006 szept. 23. - 08:38:03
(471/1443)
Halihó! Megint itt vagyok, ugyanis nagybátyám számítógépén írok, úgyhogy néha fel tudok jönni, de a fanfactiont, majd este fogom felrakni, mert a másik gépen van az. amúgy én is beteg vagyok, de csak egyszerû megfázás, kikúrálom magam a hétvégén. most is ittam egy jó, nagyon forró teát.Amúgy mostanában elég sokan betegek, például tesóm, akkor egyik tanárom, szóval megy a influenza ezerrel:(
Válasz
firka- 2006 szept. 23. - 08:09:28
(470/1443)
Mnikol, köszi szépen milliószor, hogy berakod! Nekem nagyon tetszik (én még nem olvastam) várom a folytatást és (ha nem baj, hogy követem csanitát) én is jobbulást kívánok, mert átérzem a helyzetet, hiszen én is beteg vagyok;)
Válasz
csancsy 2006 szept. 22. - 22:02:58
(469/1443)
Szia!
Én is megérkeztem most. Mnikol köszike, hogy felrakod, majd én is felrakom holnap este, vagy vasárnap délelõtt a Végzet karjaiban!!!!Nem tudok holnap lenni csak este, ugyanis disznóvágásra megyünk:))) Amúgy mi a baj?miért kell kórházba menned?Remélem nem komoly, és remélem nem túl személyeset kérdeztem, ha igen, bocsánat érte.
Válasz
mnikol 2006 szept. 22. - 20:00:28
(468/1443)
És még 1, egy kis átfedéssel... Mára ennyi elég is lesz!
Majd holnap (ha a húgaim nem elõznek meg) még jövök ide, és folytatom! Remélem ez így jó lesz! Ja, és ha véletlen valamikor eltéveszteném a számozást, elõre is bocsi!!!

A zaklató 3.rész

A fürdõ után Sue olvasott egy picit. Hirtelen megborzongott. Észrevette, hogy nyitva az ablak. Gyorsan felkelt és becsukta. Amint visszaült az ágyra, rezegni kezdett a telefonja. Egy pillanatig elgondolkodott, majd felvette a telefont.
„Tessék, itt Sue Thomas.” – félve szólt bele a telefonba.
„Szia, Bobby vagyok. Azt hiszem, találtam valamit, ami érdekelni fog.”
„Ez remek! Mi az?”
„Nos, …” – hirtelen megszakadt a vonal.
„Bobby ott vagy még?” – csalódottan tette le Sue a kagylót. De pár másodperccel késõbb újra rezegni kezdett.
„Folytasd! Nagyon kíváncsi vagyok!”
De telefon túlsó végén senki sem szólt bele.
„Te vagy az, Bobby?” – próbálkozott Sue még egyszer, majd letette a kagylót. Egy darabig még nézett maga elé, majd úgy döntött, hogy lefekszik. Lekapcsolta a villanyt, és nyakig betakarta magát.
Késõbb, amikor már mélyen aludt, kinyílt a lakásának az ajtaja, és valaki belépett rajta.
Válasz
mnikol 2006 szept. 22. - 19:56:11
(467/1443)
Itt van az 1. és a 2. rész közötti rész! Hú, de hülyén hangzik ez így... Na már mind1!

Néhány órával késõbb
Sue hazaindult, ahogy a többiek is.

Sue Thomas lakása
Késõ este volt. Sue a kanapéján ült, és egy könyvet olvasott. Teljesen bele volt merülve a könyv lapjaiba. Napközben nem sok ideje volt, hogy olvasson, így úgy gondolta, hogy kihasználja az estéket, amiket úgyis magányosan töltene, hiszen a múlt hónapban Lucy a nagymamájához költözött... Hirtelen Levi zökkentette ki ebbõl a nyugalomból, mikor jelezte, hogy cseng a telefon…
„Tessék? Itt Sue Thomas.”
A telefon végén azonban senki sem szólt bele.
„Halló? Van ott valaki?”
Miután most sem szólt bele senki Sue lerakta a telefont. Egy pillanatig elgondolkodott.
„Milyen furcsa!” – de gyorsan elhessegette gondolatait, és folytatta az olvasást.
Válasz
mnikol 2006 szept. 22. - 19:54:23
(466/1443)
Hupsz, most látom, mennyit tesz be... akkor berakom, amit kihagyott! OK?
Válasz
mnikol 2006 szept. 22. - 19:53:12
(465/1443)
A zaklató 2.rész

Másnap reggel
„Bobby, tudnál nekem segíteni?” - kérdezte Sue Bobby-t az elõcsarnokban.
„Persze. Miben?”
„Szeretném, ha mindent megtudnál nekem a zaklatóról. Derítsd ki, hogy hány nõ tett feljelentést az utóbbi idõben zaklatás miatt és hogy tudnak-e valamit a fickóról!”

Sue asztalánál elkezdett a lámpa villogni, ami azt jelezte, hogy csörög a telefon. „Tessék, itt Sue Thomas.”
Most sem szólt bele senki. Sue-t hirtelen rossz érzés fogta el, így gyorsan letette a kagylót.
A nap hátralévõ része azzal telt, hogy a csapat tagjainak segítségével a zaklató nyomát kutatták. Egyelõre azonban a sötétben tapogatóztak.
A munkaidõ végén elkezdett készülõdni. Jack odament hozzá és megérintette a karját.
„Már haza is mész? Sue megijedt.
„Ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni.”
„Nincs semmi baj.”
„Már mész is?”
„Már elég késõ van, és minden vágyam egy jó forró fürdõ.”
„Hm, jól hangzik! És utána?”
„Utána? Mire gondolsz?”
„Mondjuk, hogy találkozol a titokzatos hódolóddal?”
„A titokzatos hódolómmal? Nem, ezt az éjszakát magányosan fogom eltölteni. De köszönöm az érdeklõdésedet.” – válaszolta huncutul mosolyogva Sue.
„Hm, szívesen. Akkor jó éjszakát! Holnap találkozunk!”
„Viszlát! Holnap találkozunk!” – mondta Sue és elindult a lift felé.

Ahogy a parkolójában az autója felé ment újra rossz érzés fogta el. Hátra nézett, hogy lát-e valakit, de nem volt ott senki. Sietve beszállt az autójába, és elindította a motort.
A lakása elõtt megállt. Még mindig olyan érzése volt, mintha valaki figyelte volna. Hátra nézett, de a sötétben nem látott semmit. Hirtelen valaki megfogta a karját. Lucy volt az. Sue kis híján majdnem sikított egyet az ijedtségtõl.
„Csak Te vagy az!” – fellélegzett.
”Nem akartalak megijeszteni, csak gondoltam ma elviszem magammal Levi-t, így lesz egy nyugodt estéd és akár Jack-et is áthívhatod vacsorázni.” – mondta Lucy
”Ez egy remek ötlet, köszi!”
A lakásba érve összekészítették Levi holmiját, Sue pedig felhívta Jack-et.
„Mit szólnál egy finom fasírthoz vacsorára?” – kérdezte a férfitõl
”Jó ötlet, és Levi mit eszik? Vigyek neki pizzát” – kérdezte Jack
”Nem szükséges, ma Lucy-nál alszik, csak ketten leszünk, ha nem baj.”
”Egyáltalán nem. Mikor menjek?” – kérdezte Jack
”Kilenckor megfelel?”
”Rendben, ott leszek.”
Ezalatt Bearnie Oxford Sue lakása elõtt dekkolt. Mikor látta, hogy Lucy és a kutya elhagyják a házat, azon kezdte törni a fejét, hogyan jusson be az épületbe. Mire kitalálta, megérkezett Jack, így visszavonulót fújt.
A vacsora jó hangulatban telt, nagyon jót beszélgettek Jack-kel. Késõbb a férfi elbúcsúzott tõle és hazament.

A fürdõ után Sue olvasott egy picit. Hirtelen
Válasz
mnikol 2006 szept. 22. - 19:51:52
(464/1443)
Nem tudom, mennyit rakhatok be egyszerre a fórumra, így muszáj sok kis részre bontanom...

A zaklató 1.rész

Sue és Levi lassú léptekkel haladtak az iroda felé. Miután bementek, az akták között kezdett el matatni, amikor hirtelen olyan érzése támadt, hogy valaki figyeli. Gyorsan felpillantott. Jack állt elõtte.
„Jó reggelt! Egy picit fáradtnak látszol. Nem aludtál jól?”
„De, csak sokáig olvastam.”
Ekkor Lucy lépett be az irodába.
„Sue, Jack Garret az irodájába hivat titeket.”
„Azonnal megyünk.” – válaszolta Sue.

Garret irodájához érve Jack kopogott az ajtón.
„Üljetek le! Stevens szenátor kérte a segítségünket, a lányát egy ismeretlen folyamatosan zaklatja. Azt szeretné, ha a két legjobb ügynökünk dolgozna az ügyön. Arra gondoltam ti lennétek a legalkalmasabbak erre a feladatra.”
„Azt akarom, menjetek el Elizabeth-hez és vizsgáljátok ki az ügyet!”

Az irodában
„Sue, ez Neked érkezett!” – mondta Lucy, és átadott Sue-nak egy hatalmas rózsacsokrot.
„Oh, köszönöm Lucy! Vajon kiküldhette?”
„Nincs hozzá levél.”
„Csak nem egy titkos hódoló?” – kérdezte Jack egy picit nem tetszõen.
„Ki tudja?” – válaszolta Sue mosolyogva.

Elizabeth Stevens lakása
Sue és Jack felkeresték Elizabeth-et és kikérdezték az ügyrõl. Mivel a zaklató Bearnie Oxford folyamatos megfigyelés alatt tartotta Elizabeth házát, így rögtön feltûnt neki, hogy egy csinos, szõke nõ és egy férfi látogatta meg a lányt. Alvilági kapcsolatainak segítségével kiderítette, hogy a két ember az FBI ügynöke. Sue Thomas és Hudson ügynök, a kutya pedig egy segítõ, ugyanis a nõ süket. Úgy gondolta Sue egy újabb potenciális célpont lehet számára. Már megszerezte a lány címét és telefonszámát is, azt is tudta, hogy csak a kutyájával lakik.

Az irodában
Sue és Jack visszatértek az irodába. Amint beléptek az ajtón Lucy fogadta õket.
„Sue, Jack. Garret mondta, hogy szóljak Nektek, amint megérkeznek.”
„Ted, látni akartál bennünket?” – kérdezte Jack.
„Igen. Tudni szeretném, hogy mit találtatok. Sikerült kideríteni az igazságot?”
„Hát, még nem tudunk semmi pontosat.” – mondta Jack.
”Amint megtudtok valami fontosat, azonnal értesítsetek!” – mondta Garret

Néhány órával késõbb
„Sue, ez megint Neked jött?” – Lucy egy bonbonos dobozt adott át Sue-nak.
„Nahát? Ki küldte?” – kérdezte meglepõdve Sue.
„Nincs rajta cím és nincs hozzá levél sem.” Sue meglepõdött arcot vágott, miközben az asztalához ment.
„Megint az a titokzatos hódoló?” – kérdezte Jack kíváncsian.
„Nem tudom. Nincs hozzá levél.” – válaszolta mosolyogva
„Aha?”
„Mi van? Csak nem féltékeny vagy?” – kérdezte Sue huncutsággal a szemében.
„Én? Féltékeny? Ugyan miért?&#8
Válasz