Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Sue Thomas - FBI

Spoiler
csancsy 2006 szept. 27. - 21:27:52
(523/1443)
bocs, ez ezzel jár!!!!
Válasz
csancsy 2006 szept. 27. - 21:27:15
(522/1443)
Micsoda???Ez komoly?ez tök jó, bár sajnos nem biztos, hogy tudom nézni, ugyanis én tévém a koleszba van, és a szobatársaimtól is függ, hogy mit nézek, alkalmazkodni kell egymáshoz, ez ezzel jársz?És honnan veszik, hogy lesz?
Válasz
Kaktusz 2006 szept. 27. - 20:22:24
(521/1443)
nagyon köszi:))) akkor már nyugodt szívvel utazom:D viszlát akkor 9.ig!!! (14-tõl télleg adja az RTL-klub??? remélem a folytatást adják le)
Válasz
9/10
tundeey 2006 szept. 27. - 20:00:00 9/10
(520/1443)
MOST OLVASTAM AZ RTL FÓRUMÁN, HOGY OKTÓBER 14-TÕL ISMÉT LESZ SUE 15:40 perctõl.....azt nem tudom, hogy elõlrõl fogják-e adnai vagy az utcsó 5 rész lesz-e leadva, de....
Válasz
mnikol 2006 szept. 27. - 16:00:57
(519/1443)
A zaklató 26.rész

Pár perc múlva Sue két csésze forró teával tért vissza. Az egyik bögrét odaadta Jack-nek.
„Sue, igazán nem kellett volna!”
„Idd meg, kérlek!” – belekortyolt a bögréjébe. Jack felállt, és letette a bögrét az asztalra.
„Beszélnünk kell!” – hangja elkomolyodott.
„Jack, valami baj van?” – kérdezte Sue aggódva, és odament hozzá. „Nem vagy jól?”
„Nem, velem minden rendben, de…” – egy pillanatra megállt, hogy összeszedje minden bátorságát. „…de el kell mondanom Neked valamit.”
„Valami baj van?”
„Nem, nem errõl van szó.” – egy mélyet sóhajtott. „Tudod, olyan vicces, hogy annyi bevetésen, veszélyes helyzetben voltam már, de még egyszer sem féltem annyira, mint most.” – mosolygott magán. Sue kérdõen nézett rá.
„Azt hiszem, ez volt életem legszörnyûbb napja! Féltem,” – tekintetével a földet pásztázta, majd belenézett Sue hatalmas barna szemeibe. „Annyira féltem, hogy elveszítelek!”- gyengéden megfogta Sue kezét. „Féltem, hogy elveszítelek, Téged az életem értelmét. Mindig tudtam, hogy fontos vagy nekem, de soha sem mertem beismerni még magamnak sem, hogy mennyire fontos vagy! Mindennél, mindennél fontosabb vagy!… Még az életemnél is, mert ha Veled valami történne, azt…” – hangja remegett. Még a gondolatba is beleborzongott. „… azt nem élném túl! Szeretlek, Sue! Annyira szeretlek, hogy néha már fáj!” – egy pillanatra megint megáll. „Fáj, hogyha boldogtalannak látlak. Fáj, ha látom, hogy megbántalak, vagy látom, hogy sírsz, de legjobban az fáj, hogy nem vagy velem!” Sue szemében apró könnycseppek jelentek meg.
„Jack, én is szeretlek!” – Jack szinte alig hitt a fülének. Tekintete Sue-ét kereste, hogy meglássa, hogy igazat mond-e. „Én is szeretlek Téged!” – Jack ajkára tette az ujját.
„Szeretlek, és azt akarom, hogy csak erre gondolj!” – elengedte, és kezébe fogta Sue arcát. „Ne gondolj a múltra! Gondolj a jövõre, a jövõnkre!”
„Lehetséges?” – kérdezte Sue.
„Nekünk semmi sem lehetetlen!” – mondta mosolyogva, és lágyan megcsókolta. „Na, most mit válaszolsz?” – kérdezte mosolyogva.
„Azt, hogy szeretlek, Jack Hudson, és azt akarom, hogy mindig velem maradj!”
„Erre nem kell kérned, mert sehogy se tudnál távol tartani Magadtól!” – mindketten mosolyogtak, és újra, de most már szenvedélyesebben csókolták meg egymást.

Vége
Válasz
mnikol 2006 szept. 27. - 16:00:22
(518/1443)
A zaklató 25.rész

Sue Thomas lakása

Sue már le is fürdött.
„Hé, jól vagy?” – kérdezte Jack egy aggódó pillantással a szemében.
„Igen,” – bólogatott Sue. „Csak annyira…”
„Most már nincs semmi baj, Sue! Oxford már nem árthat Neked! Nyugodj meg!” – közelebb ment hozzá, és a vállára tette a kezét.
„Köszönöm.”
„Mit?” – kérdezte mosolyogva Jack.
„Hát, hogy megmentetted az életem, hogy mindig mellettem vagy, amikor szükségem van valakire.” Jack mélyen a szemébe nézett.
„Ezt nem kell megköszönnöd. Ezért vagyok. Mi is lenne Veled nélkülem?”
„Hát nem is tudom.” – válaszolta mosolyogva, majd Jack magához húzta, és szorosan átölelte. Ahogy így tartotta, úgy érezte, itt az idõ, hogy elmondja, amit már oly rég el kellett volna mondania. ’Jaj, csak a szavak ne hagyják most cserben, mint már annyiszor!’ – imádkozott magában, miközben Sue a fejét a mellkasára hajtotta.
„Jack, Te remegsz!” – kezét a fejére tette. „És milyen forró a homlokod! Te lázas vagy!”
„Nincs semmi bajom.”
„Gyere, ülj le ide! Fõzök Neked egy kis teát.”
„Sue, erre semmi szükség!” – mondta Jack Sue-nak.
„Maradj itt! Mindjárt visszajövök!” – Sue leültetette Jack-et a kanapéra, és kiment a konyhába.
Jack aggódó pillantással nézett utána. „Ne menj el! Most ne!” – suttogta, szinte alig halhatóan.
Válasz
mnikol 2006 szept. 27. - 15:59:50
(517/1443)
A zaklató 24.rész

Jack lelökte magáról az élettelen testet, és azonnal Sue-hoz rohant, aki még mindig eszméletlenül feküdt a földön. A feje vérzett az ütéstõl, amit ajtótól kapott. Jack gyengéden a karjába vette, és elkezdte szólongatni.
„Sue! Sue!” – elsimított egy tincset az arcáról. Sue meg sem mozdult. Jack egyre kétségbeesettebb, remegõ hangon szólongatta. A sírás fojtogatta. „Sue! Sue! Sue!” Odahajolt hozzá, és gyengéden szájon csókolta. Sue lassan kinyitotta szemét.
„Jack?” – kérdezte egy picit kábultan.
„Igen, Sue. Én vagyok. Itt vagyok.”
„És õ?”
„Meghalt. Már vége van.”
Sue Oxford felé fordította a fejét. „Oh!” – zokogásba tört ki Sue.
„Cssss! Végre, vége van!” – Jack szorosan átölelte. Sue úgy bújt oda hozzá, mint egy kis gyerek az apjához, akinél biztonságban érzi magát.
„Hé, hé! Most már vége!” – finoman letörölte a könnyeit az ujjával.
„Tudom, de megölhetett volna!”
„De nem történt semmi baj! Jól vagyok.” – mondta egy bátorító mosollyal, és újra magához húzta Sue-t. Testével érezte, hogy Sue még mindig remegett az ijedtségtõl. Kezével a hátát simogatta.
„Itt vagyok, Sue. Most már nincs mitõl félned!” – súgta a fülébe.
Közben megérkezett Bobby is a csapattall. Az ajtóban megállt, és egy pár pillanatig nézte õket.
„Jól vagy?” – törte meg ezt az édes pillanatot.
Jack elengedte Sue-t, és mindketten Bobby felé fordultak.
„Igen.” – válaszolta szipogva.
Jack segített neki felállni, de az elsõ lépés után majdnem összeesett, de Jack elkapta.
„Jól vagy, Sue?” – kérdezte aggódva.
„Igen, csak egy picit megszédültem. Ennyi az egész.”
„Gyere! Üljél le!”- egy székhez vezette. „Hívj egy orvost!” – szólt Bobby-nak. „Meg kell nézetni a fejedet. Elég csúnya rajta ez a seb.” – kezével megsimogatta Sue arcát.
„Jól vagyok. Tényleg. Csak el akarok innen menni!”
Válasz
mnikol 2006 szept. 27. - 15:58:47
(516/1443)
A zaklató 23.rész

„A vadász lecsap áldozatára.” – közelebb nyomta a kést a nyakához, ekkor azonban Jack betörte ajtót.
„Eressze el!” – kiáltotta, és ráfogta a fegyvert.
Oxford felemelte Sue-t, és a kést megint a nyakához nyomta.
„Különben mi lesz?”
„Különben lelövöm.”
„Lõjön csak le, de akkor Sue is meghal!” – a kést még jobban a nyakához nyomta. „Na mit választ, Hudson?”
„Jack, lõdd le!”
„Tegye le e fegyvert, különben Sue-nak annyi!”
„Tényleg lelõné?”
„Inkább megölöm, minthogy a magáé legyen, Hudson!”
„Jack, ne foglalkozz velem! Lõdd le!”
„Jól van, Oxford. Leteszem a fegyvert, de Sue-t engedje el!”
„Ez nem állt a feltételek között, Hudson. Sue marad.”
Jack letette a fegyvert. „Engedje el! Nincs rá szüksége.”
„Nincs rá szükségem? Amióta csak megpillantottam, Õrá vágyom. Nem engedem el!” – a késsel megsimogatta Sue arcát. „Õ már az enyém!”
„Eressze el, és beszéljük meg ezt, mint férfi a férfival!”
„Hát, jól van!” – ellökte magától Sue-t, és rátámadt Jack-re. „Na, így már jobban tetszik?”
„Jack, vigyázz!” – kiáltotta Sue, mert Oxford majdnem beleszúrta a kést. A földön verekedtek. Jack volt alul. Sue odament, hogy megpróbálja leszedni róla Oxford-ot. „Hagyja abba!” - de Oxford olyan erõvel lökte el magától, hogy Sue neki esett az ajtónak, és elvesztette az eszméletét.
„Ne!!!” – kiáltotta Jack, és kirúgta Oxford kezébõl a kést. Oxford visszaverte a támadását, és Jack-et a falhoz szorítva fojtogatta.
„Mindig keresztül húzta a számításaimat, de ez alkalommal nem engedem! Sue az enyém lesz!”
„Soha!” – Sue-ra pillantott, és erõt véve a gyûlöletébõl kezével lerántotta nyakáról Oxford kezét, és behúzott egyet neki. Oxford hátra esett. Jack újra rátámadt, de Oxford megint felülkerekedett. Kezével a késért nyúlt.
„Vesztettél! Most megöllek!” – kiáltotta Oxford, és megpróbálta belészúrni a kést Jack-be, de õ elkapta a kezét, és kifordította azt, így saját maga esett bele a késbe. Szemét nagyra nyitotta, ahogy a sebéhez nyúlt, amibõl ömlött a vér. „Soha sem lesz Tiéd Sue!” – mondta lassan, majd összeesett, és meghalt.
Válasz
mnikol 2006 szept. 27. - 15:57:59
(515/1443)
A zaklató 22.rész

Oxford odament az ajtóhoz, és bezárta kulccsal.
„Így ni! Most már tényleg senki sem zavarhat meg!” – fegyvert még mindig a kezében tartotta.
„Jobban teszi, ha elenged, Oxford. Már biztos keresnek, és meg fognak találni, de akkor magának vége!”
„Kérlek, ne fenyegess! Tudod, mióta várok erre a pillanatra? Az elsõ találkozásunk óta! Eddig mindig megzavartak, de most nem fognak!” - közeledett Sue felé. „Most mindent elterveztem.”
„Éjszakákat álmodoztam Rólad, és tudtam, hogy egyszer az enyém leszel!”
„Ha letenné a fegyvert, megpróbálhatnánk normális módon is.” – Sue közelebb ment Oxford-hoz. „Tudom, hogy mit akar, de ahhoz nincs szüksége fegyverre.”
„Ne játssz velem!”
„Nem, dehogy is! Én csak azt mondom, hogy nincs szükség erõszakra. Anélkül is az Öné leszek, ha akarja.”
„Ez csak egy trükk! Be akarsz csapni, de én átlátok rajtad!”
„Téved! Nem akarom becsapni.”
„Igen? És mi változtatta meg a véleményed? Hisz eddig ellene voltál.”
„Õszintén?”
„Igen.”
„Itt vagyunk a semmi közepén. Igaza van. Senki sem fog rám találni. Elõbb vagy utóbb úgyis megtörténik. A különbség az, hogyha én is belemegyek a dologba, talán jobban élveznénk.”
„Ugye most nem csapsz be? Hisz tudod, hogy azzal se mész semmire!”
„Miért akarnám becsapni? Én õszinte voltam. Mindketten tudjuk, hogy nincs választásom.”
„Örülök, hogy végre megértetted!”
„Akkor miért nem teszi le a fegyvert?” – közelebb lépett hozzá.
„Hát jó.” – bedugta a fegyvert az övébe, és közelebb ment Sue-hoz, megfogta a kezét. „Olyan régóta várok már erre a pillanatra!”
Sue egy mosolyt erõszakolt ki magából. „Tudom.”
Oxford megsimogatja Sue arcát. „Olyan gyönyörû vagy!” – elkezdte a nyakát csókolgatni. Sue undorodott pillantást vetett rá, majd lassan a kezével átölelte Oxford-ot. Kezét elkezdte lefelé csúsztatni Oxford övéhez. Már épp megfogta volna a fegyvert, amikor a férfi elkapta a kezét.
„Hazudtál nekem! Ez is csak egy trükk volt!” – kiáltotta dühösen.
„Nem, én csak…” – Sue próbált védekezni, de Oxford nem hagyta.
„Elég! Ne hazudj nekem!” – elõvette a fegyverét. „De végül is mindegy, mert ahogy mondtad, így vagy úgy, de az enyém leszel!” – Sue hátrált, miközben Oxford közeledett felé.
„Hozzám ne merjen érni!”
„Elõbb még más véleményen voltál. De nem baj.” – már majdnem sarokba szorította, amikor Sue kirúgta a kezébõl a fegyvert. Gyorsan a fegyver felé szaladt, de Oxford elbuktatta, és elõrántotta a vadászkését. Felé állt, és a nyakához szorította a kést.
„A vadász lecsap áldozatára.” – közelebb nyomta a kést a nyakához, ekkor azonban Jack betört
Válasz
mnikol 2006 szept. 27. - 15:57:15
(514/1443)
A zaklató 21.rész

„Tudom, hogy egy picit hideg van, de mindjárt befûtök.” – odament Sue-hoz, és egy székhez vezette.
„Most mit csinál?”
„Csak nem gondolod, hogy csak úgy magadra hagylak? Rögtön megszöknél, így most lekötözlek a székhez.”
„Ne, kérem ne! Megígérem, hogy nem megyek sehova!” – próbálkozott Sue.
„Mondtam már, hogy belelátok a csinos kis fejedbe!” – megsimogatta az arcát, mire Sue elfordította. „Ne próbálj becsapni! Itt hagynálak Téged, Te pedig rögtön elmenekülnél. De nem, azt nem! Itt maradsz!” – a székhez kötözte Sue-t, majd kiment.

„Nemsokára jobbra kell fordulni.”
„Tudom, Bobby. Nemsokára ott leszünk.”
Bobby észrevette, hogy Jack izzad.
„Jól vagy?”
„Nincs semmi bajom.”
„Biztos? Mert ha nem, akkor szívesen vezetek.”
„Jól vagyok, Bobby. Köszönöm.” – Bobby aggódó pillantással nézett Jack-re.

Oxford fát tett a kandallóba, és begyújtotta.
„Így már sokkal jobb!”
„Eresszen el! Kérem! Ígérem, hogy nem fogok elszökni.”
„Nem is, hisz nálam van a fegyver. Most leveszem a bilincseket.” – levette Sue kezérõl a bilincseket.
„Köszönöm.”
„Látod, hogy mi mindent meg nem teszek Érted.”
„Most legyek hálás?” – kérdezte gúnyolódva Sue.
„Miért bánsz így velem?”
„Csak árt nekem.”
„Nem, Neked soha sem ártanék!”
„Hogy maga milyen undorító!”
„Miért? Mitõl különb Hudson vagy a többiek?”
Sue nem válaszolt. Oxford odament hozzá, és idegesen megrázta. „Mitõl??! Õk soha sem szerettek Téged annyira, mint én! Õk nem tudják, mi kell Neked! Õk meg akarnak változtatni, míg én annak fogadlak el, ami vagy!”

Jack és Bobby megálltak.
„Ez az õ autójuk!” – kiáltotta Jack.
„Akkor menjünk!”
„ Maradj itt!”
„De…”
„Bobby, hívd a csapatot, és várd meg õket itt! Rendben? A kunyhó valahol bentebb van az erdõben, de ha mindketten megyünk, akkor a rendõrök nem találnak oda.”
„És ha segítségre lesz szükséged?”
Jack elõvette a fegyverét. „Nem lesz szükségem segítségre.” – tekintetétbõl az elszántság tükrözõdött.
„Maradj itt, és várd meg a rendõröket!”
„Igen!” – válaszolta Bobby. Jack bólintott, és elindult az erdõ belsejébe.
Válasz
mnikol 2006 szept. 27. - 15:55:59
(513/1443)
A zaklató 20.rész

Jack még mindig ugyanolyan gyorsan száguldott az autópályán, amikor Bobby meglátta a rendõröket.
„Azt hiszem, jobb lenne, ha lassítanál egy picit! Nézd csak rendõrök!”
Jack lassítani kezdett. A rendõrök õket is megállították.
„Jó napot kívánok! Jogosítványt kérnék!”
„Egy pillanat biztos Úr!” – elkezdte keresni a jogosítványát. „Tessék!”
A rendõr megnézte a jogosítványát. „Maga FBI ügynök?”
„Igen.”
„Egy picit mintha gyorsan hajtott volna!”
„Nem vettem észre!” – válaszolta Jack mosolyogva.
„Merrefelé tartanak?”
„A hegyekbe.”
„A hegyekbe? Legyenek óvatosak! 2-3 órával ezelõtt egy autó majdnem elgázolta a társamat. Õ is a hegyekbe tarthatott.”
„Milyen autó?” – kérdezte Jack kíváncsian.
„Egy fehér Sedan. Sajnos a rendszámát nem láttam. Minden olyan gyorsan történt.”
„Esetleg látta, hogy ki vezette, vagy hogy volt-e vele valaki?”
„Persze! Egy õszes hajú férfi vezette és volt vele egy nõ is. Úgy láttam, mintha dulakodtak volna. Az autó össze-vissza cikázott az úton. Csoda, hogy nem történt baleset!”
Jack arca elfehéredett. Rögtön leesett neki, hogy Sue-t és Oxford-ot látta a rendõr.
„Nem mentek utánuk?” – kérdezte aggódva.
„Nem tudtunk. Mire felsegítettem a társamat, már a sehol se voltak!”
„Köszönjük a figyelmeztetést biztos Úr!” – mondta Jack udvariasan.
„Szívesen. Vezessen lassabban!”
„Természetesen!” – s ezzel elindult.
„Azt gondolod, hogy Sue és Oxford voltak azok?”
„Igen, Bobby.”
„Az jó!” – kiáltotta lelkesen. „Akkor Sue még él!” Jack gyilkos pillantással nézett rá. „Úúúúgy értettem, hogy nincs semmi baja.” – javította ki magát.
„Remélem. De sietnünk kell!” Bobby egyetértõen bólogatott.

Oxford megállt az autóval az erdõ szélén. Kiszállt a kocsiból, és kinyitotta Sue-nak az ajtót.
„Szállj ki! Innen gyalog megyünk!”
„Hova?”
„Majd meglátod.” – megragadta a karját. „Gyere!” – s bevezette az erdõbe.
„Akárhova is visz, meg fognak találni, és akkor Önnek vége, Oxford!”
Oxford ekkor megállt, és erõsen megszorította a karját.
„És ki talál meg? Hudson? Azt hiszed, félek tõle?!”
„Ne legyen annyira magabiztos!” – fenyegette Sue.
„Te pedig ne légy annyira biztos a Te Hudson ügynöködbe! Lehet, hogy nem sikerült megölnöm, de legközelebb nem hibázom!” – kárörvendõen nevetett.

Ahogy beljebb mentek az erdõben, egy kunyhóra akadtak. Oxford kinyitotta az ajtót.
„Megérkeztünk! Itt senki sem talál meg minket!”
Sue lassan bement a kunyhóba. Összerezzent.
„Tudom, hogy egy picit hideg van, de mindjárt befûtök.” &#82
Válasz
mnikol 2006 szept. 27. - 15:55:18
(512/1443)
A zaklató 18.rész

Az autónál mindketten megálltak.
„Most a hegyekbe megyünk?”
„Természetesen.”
„Nem kellene elõtte szólni a csapatnak?”
„Minek? Csak az idõt vesztegetnénk.” – Jack elszánt tekintete megrémítette Bobby-t.
„Biztos vagy ebben?”
„Hát persze.”

Az autóban Sue beszélgetéssel próbálkozott.
„Mégis hova visz engem?”
„Mondtam már. Ahol senki sem zavar meg minket.”
„Miért ilyen titokzatos? Megbilincselve, nem tudok semmit se csinálni. Mitõl fél? Vagy inkább kitõl?”
„Nem félek semmitõl, és nem félek senkitõl sem!”
„Valóban?”
„Mit gondolsz? Kitõl félek? A Te Jack Hudson ügynöködtõl?” – kérdezte ingerülten Oxford.
„Miért ne? Egyszer már legyõzte magát.”
„Soha sem gyõzött le! És nem vehet el tõlem! Te az enyém vagy!”
„Nem vagyok a magáé!”
Oxford mélyen Sue szemébe nézett. Tekintete megrémisztette Sue-t.„ „Hogy csinálta?”
„Mit?”
„A képeket.”
„Kivártam a megfelelõ pillanatot és beosontam a házadba, hogy lefényképezzelek.” – újra Sue szemébe nézett.

Jack eszeveszett gyorsan vezetett.
„Nem lenne jobb, ha egy picit lassítanál?” – kérdezte Bobby óvatosan.
„Csak nem félsz?”
„Oh, én nem. Csak gondoltam, az sokkal biztonságosabb lenne mindenki számára!” Jack futólag rápillantott, és ugyanolyan sebességgel haladt tovább.

Az autó ablakán kipillantva Sue meglátott egy benzinkutat.
„Álljon meg! WC-re kell mennem!”
„Bírd ki! Most nem állhatok meg!”
„Miért nem?”
„Mert nincs még itt az ideje.”
„Ezt nem teheti!”
„Tudom, hogy nem kell WC-re menned, hanem azon gondolkodsz, hogy hogyan tudnál megszökni. Belelátok abba a csinos kis fejedbe. Szóval ne próbálj becsapni!” – figyelmeztetette Oxford.
Sue újra az ablak felé fordult. Hirtelen rendõrautót látott maguk elõtt az úton, akik az embereket igazoltatattak. Egy pillanatig gondolkozott, hogy mit tegyen. Amint egy picit közelebb értek, elkapta a kormányt, és elfordította. Oxford próbálta megtartani a kormányt, de nem nagy sikerrel. Az autó ide-oda cikázott az úton.
„Lassítson!” – kiáltotta Sue.
„Nem!!!”
„Lassítson!”
„NEM!!!!!”
A rendõrök észrevették a szabálytalan autót, és megpróbálták leinteni õket, de az autó száguldott tovább feléjük. A rendõrnek még épp sikerült félreugrania a kocsi elõl. Sue elengedte a kormányt, és gyorsan hátranézett.
„Oh, Istenem!”
„Ne aggódj! Nem esett semmi baja! De ezt még egyszer meg ne próbáld tenni!” Sue némán bólogatott, miközben tovább haladtak.
Válasz
mnikol 2006 szept. 27. - 15:54:40
(511/1443)
A zaklató 19.rész

Jack és Bobby megérkeztek a megadott címre. Bobby kopogott az ajtón.
„Miben segíthetek?”
„Maga Frank Carrington?” - -kérdezte Jack idegesen.
„Attól függ, ki keres!”
„Jack Hudson ügynök vagyok, az Úr pedig Bobby Manning ügynök az F.B.I-tól. Nos, akkor maga az?”
Bólintott. „Mit akarnak?”
„Bearnie Oxford után szeretnénk érdeklõdni.”
„Mibõl gondolják, hogy ismerem õt?”
„Hát idefigyeljen!” – Jack közelebb lépett hozzá, mire az hátrálni kezdett befelé a lakásba. „Tudjuk, hogy a legjobb barátja, szóval ne mondja nekem azt, hogy nem ismeri õt!”
„Hm, ismerem. De ez még nem jelent semmit.”
„Tudja, hogy hol van most?”
„Nem. Már miért tudnám?”
„Mert valakinek segítenie kellett neki.”
„Nem vagyok vicces hangulatomban, szóval jobban teszi, ha elmondja, amit tud!” – Jack újra közelebb lépett hozzá.
„Nem tudok semmit!”
„Hazudik!” – megragadta, és a falhoz szorította. „Nos elmondja, amit tud, vagy verjem ki magából?”
„Jack!” – Bobby próbálta fékezni.
„Nem tudok semmit!”
„Tényleg nem?” – Jack még jobban a falhoz szorította. „Még most sem?”
„Jól van, jól van! Mindent elmondok, csak engedjen el!” – Jack elengedte.
„Beszéljen!”
„Igen, én segítettem Oxford-nak.”
„Most hol van?”
„Nem tudom.”
„Hol van?!” – újra megragadta.
„Elment a nõvel.”
„Hova?”
„Azt nem tudom.”
„Hova???!!!” – megrázta.
„Egy kunyhóba, a hegyekbe.”
„Merrefelé van?”
„Itt.” – rámutatott egy pontra a térképen. Jack elengedte.
„Ha bármi baja lesz Sue-nak, esküszöm, hogy nem éli túl!” – szeme szikrát szórt, miközben mondta, majd elment.
Miközben mentek le a lépcsõn Jack megszédült, Bobby gyorsan elkapta, mielõtt elesett volna.
„Jól vagy?” – kérdezte aggódva.
„Jól vagyok.”
„Elég rosszul nézel ki. Talán jobb lenne, ha látna egy orvos!” – vetette fel az ötletet Bobby.
„Jól vagyok! Nincs semmi bajom! Már mondtam már!” – válaszolt ingerülten Jack. Bobby meglepõdve nézett rá. „Bocsáss meg, Bobby! Nem akartalak megbántani, de jól vagyok.”
„Nincs semmi baj. Tudom, hogy csak aggódsz! Azt hiszem, én is így viselkednék, ha Tara-val történne ez!” Jack némán bólintott.
Válasz
mnikol 2006 szept. 27. - 15:53:49
(510/1443)
A zaklató 18.rész

Az irodában
Másnap reggel

Jack idegesen rohant be az irodába.
„Bobby kiderítettétek, hogy van-e valaki, akihez mehetett, barát, ismerõs, családtag?”
„Igen. Egy bizonyos Frank Carrington a legjobb barátja.”
„Tudod, hogy hol lakik?”
„Igen.”
„Akkor mondd már!” – üvöltött rá idegesen Jack.
„Itt!”
„Azonnal odamegyek!”
„Veled mennék, ha lehet!” – mondta Bobby.
„Jól van! Gyere!” – és ezzel kirohantak.

Az autóban

Sue ébredezett. Keze össze volt bilincselve, hogy ne tudjon elmenekülni.
„Hol vagyok?” – kérdezte félig kábultan.
„Jó kezekben.”
„Oxford!”
„Miért? Kit vártál?”
„Hova visz engem?”
„Oda, ahol senki sem talál ránk!” Sue rémülten nézett rá.
Válasz
mnikol 2006 szept. 27. - 15:48:04
(509/1443)
Köszi mindenkinek azért, mert szurkoltatok, én is sokat gondoltam rátok! Nem tudom hogy, de 1 kérdés kivételével mind1ikre tudtam a választ! :))))))))) Az már más tészta, hogy jól ítram-e le benne a neveket... :/
Folytatom a fanfiction beírását!
Válasz
firka- 2006 szept. 27. - 11:59:13
(508/1443)
Hello mindenkinek, remélem jól sikerült a töridogád, és is szorítottam neked. Köszimégegyszer a fanficokat, most túl sok is ez nekem egyszerre. Én sajnos tudom,hogy áll a petíció. Mindeössze 300 aláírás van még a 3000-bõl. Biztassunkminél több mindenkit,mert ez így nehezen fog összejönni.:(
Válasz
csancsy 2006 szept. 27. - 10:01:13
(507/1443)
Mnikol, majd írd meg, hogy milyen volt a töridoga, gondoltam rád.:)))Remélem nem volt nehéz. Én most adtam elõ referátumot (kis elõadás), ami szerintem tök szarul sikerült, de a többiek szerint jól sikerült, de nem hiszek nekik.annyira izgultam lábam remegett.Nemrégen jöttem haza, és esik az esõ, szerncsére engem nem érintett még.
Válasz
lyzbet 2006 szept. 26. - 19:41:04
(506/1443)
Szia mindenki! 1. nagyon köszi mindenkinek, aki felteszi a fanficteket, mert tök jók, ha feljövök a fórumra, jó elolvasgatni õket. 2. mindenkinek jobbulást kívánok (én szerencsére még bírom)! 3. sajnos valószínûleg és sem tudom +nézni szombaton az Eltûntnek nyílvánítvát,m.osztálykirándulás lesz. aki látta, majd el tudja mesélni, mi volt benne?elõre is nagyon köszi! 4.hogy áll a petíció, nem tudja vki?remélem sikerül idõben összegyûjteni! 5.mindenkinek jó tanulást!
Válasz
mnikol 2006 szept. 26. - 16:30:29
(505/1443)
Mára az utolsó rész!

A zaklató 17.rész

Amikor megérkezett Jack, az ajtót nyitva találta. Azonnal berohant.
„Sue! Sue!” – meglátta a rongyot a földön és meghallotta Levi ugatását a fürdõszobából, ahova Bearnie zárta be. „Istenem, NE!!!!”

A kollégák gyorsan megérkezett.
„Mikor beszéltél vele utoljára?” – kérdezte Bobby Jack-tõl.
„Kb. 2-3 perccel az érkezésem elõtt.”
„Nem említett semmit? Nem volt fura a hangja?”
„Nem. Minden rendben volt vele.”
„Ez furcsa.”
„Miért?”
„Nézd a nappaliban dulakodás nyomait találtuk.” – rámutatott a telefonra.
„Vagyis itt volt.” – Jack-nek leesett, mire gondolt Bobby.
„Pontosan. Szerintem rögtön a telefonbeszélgetésük után hátulról kapta el a Sue-t, így még csak menekülési lehetõsége sem volt.”

Sue még mindig eszméletlenül feküdt. Oxford egy lakás ajtaján kopogtatott.
„Na végre, hogy kinyitottad!” – kiáltotta Oxford.
„Mi csináltál? Azt mondtad, hogy nem esik semmi bántódása!”
„És nem is esett!” – bevitte Sue-t, és lefektette a kanapéra. „Add ide a kunyhó kulcsait!”
„Mit akarsz csinálni?”
„Felvinni a hegyekbe, ahol végre egyedül lehetünk!”
„Bearnie, nem tetszik ez nekem!”
„Add ide a kulcsokat, Frank!” – férfi odaadta neki a kulcsokat.
„És ha keresnek, mit mondjak?”
„Nem fognak keresni! De ha mégis, Te nem tudod, hol vagyok!”
Ezzel újra megfogta Sue-t, lement vele az autóhoz, és elindult vele a hegyekbe.
Válasz
mnikol 2006 szept. 26. - 16:29:38
(504/1443)
A zaklató 16.rész

„Mit?”
„Hát azt, hogy ki vagyok szolgáltatva Neked.”
„Még hogy Te ki vagy szolgáltatva nekem?! Én vagyok kiszolgáltatva Neked!” – mondta felháborodottan Sue.
„Tudod, más szeretne a helyedben lenni!”
„Jack Hudson, nem vagy Te egy kicsit beképzelt?”
„Hm, nem!”
Mindketten mosolyogtak.

Az irodában

Amint beérkeztek az elõtérbe, Bobby odament hozzájuk.
„Találtatok valamit”
„Semmi olyat, ami segíthetne, Bobby!”
„Segíthetek esetleg még valamiben?”
„Nem, köszönöm. Egyelõre nem.”
„Én most hazamegyek. Haza vihetlek?” – kérdezte Sue Jack-et.
„Nem, én még maradok.”
„Maradsz?”
„Igen. Van egy kis dolgom még, de ha megvársz, akkor mehetünk együtt.”
„Haza tudok egyedül is menni. Nem kell félned. Inkább azon gondolkozz, hogy Te, hogy mész haza, mivel az autód otthon van.”
„Hát Myles, most ajánlotta fel, hogy hazavisz! Nem?” – mosolyogta Myles-ra néz.
„Hát…én, Uram. Szívesen, hazaviszem, ha akarja.”
„Na látod! Meg is oldottuk a problémát!”
„Akkor viszlát!” – sarkon fordult, és elindult a lift felé. Jack utána ment.
„Sue, kérlek, légy óvatos, amíg oda nem érek! Jól van?”
„Ne félts már ennyire! Nem lesz semmi bajom!”
„Remélem! Akkor majd megyek! Jó?”
Sue mosolyogva a fejét rázta.

Sue Thomas lakása
Késõ este

Sue hazaérkezett. Letette a táskáját, és elkezdett lassan vetkõzni, majd bement a fürdõszobába. Nem vette észre, hogy valaki volt a lakásában, és figyelte õt.
Késõbb a dolgait pakolta, amikor Levi jelezte, hogy szól a telefon. Habozott mielõtt felvette volna, de aztán mégis felvette.
„Itt Sue Thomas.”
„Sue, Jack vagyok. Egy picit kések, mert beugrok egy kis kínaiért! Rendben?”
„Jack, tudod, hogy nem kell jönnöd.”
„Nos, nem is azért megyek! Amúgy meg, hogy tudnál vigyázni rám, ha nem vagyok ott?” – mosolygott.
„Hát nehezen.”
„Akkor sietek!”
„Várlak!” – mondta mosolyogva. Épp tette volna le a telefont, amikor valaki hátulról egy rongyot tartott a szája elé, amitõl elkábult. A telefon kiesett a kezébõl. A férfi vállára fektette, és kivitte a lakásból.
Válasz