Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Sue Thomas - FBI

Spoiler
somvirág 2006 nov. 25. - 21:01:30
(923/1443)
Aranyos kis történet volt:)) Meg ezek a nagy veszekedések viccesek voltak:))))
Válasz
csancsy 2006 nov. 25. - 20:44:04
(922/1443)
MINDEN KIDERÜL XI.RÉSZ
Így csókolóztak egy kicsit, mikor Lucy sikítva fölkapcsolta a villanyt. Hirtelen mindketten szétugrottak és látszott rajtuk, hogy nagyon zavarban voltak. Bobby, Myles és Tara még mindig az ajtóban voltak, és tátott szájjal álltak. Nem tudták, min lepõdjenek meg jobban: azon, hogy Lucy így viselkedik, vagy azon, hogy Sue és Jack…

-LUCY!!! – Sue teljesen kétségbeesett. Ezek után már végképp nem fogják tudni eltitkolni a kapcsolatukat Jackkel. Nem tudta, a többiek mikor értek oda, mert Jack nem látta õket. Vagy már rég ott álltak és úgy elbújtak, hogy a férfi nem vette õket észre, vagy csak a csókra értek oda. Remélte, hogy az utóbbi, mert eléggé zavarban volt így is. Ránézett Jackre, aki ugyan olyan zavartan állt mellette, de nem úgy nézett ki, mint aki sajnálja a dolgot.
-Mióta vagytok itt?
-Elég ideje, hogy lássuk a CSÓKOT!!! – Lucy már majdnem sírt örömében
-Huh… Akkor nem tudnak a házasságról… - mondta Jack Sue felé fordulva, majd teljesen elsápadt, mikor rájött, mit mondott. Lucy hirtelen elhallgatott.
-Jack… - Sue nem hitt a fülének
-Bocsi… Kicsúszott a számon… Véletlen volt!
-Ennél rosszabb már nem lehet…
-De még nem tudják, mit csináltunk este, mikor…
-Tévedtem… - Sue már lemondott arról, hogy bármit is tegyen a dolgok ellen – Direkt csináltad?
-DEHOGY! Nem tudom mi van velem! Kimondom, amit gondolok, Lucy a hibás, õ váltotta ezt ki belõlem!
-Most nézz rá szegény Lucyra! Szinte sokkot kapott!
-És ez az én hibám???
-Ki másé lenne???
-A tiéd!
-MI??? Nem én nem tudom befogni a szám!!!
-De…
-Semmi de! A TE hibád, és ké…
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ… - sikított Lucy
-LUCY! Nyugodj le! Még a végén rosszul leszel! – Sue már alig ismert rá Lucyra
-De Sue, ÖSSZE FOGTOK HÁZASODNI!!! – Lucy Sue és Jack nyakába ugrott – El se hiszem…
-Én is nehezen hittem el… - Sue, Lucyval együtt, elkezdett sírni.
-Te jó ég… Nekem asszem most esett le… - mondta Tara mosolyogva, és õ is megölelte Suet és Jacket, és szintén elkezdett sírni
-Minket se hagyjatok ki! – mondta Bobby magához térve, megölelte a párt, és mielõtt még Myles tiltakozhatott volna, õt is odahúzta. Lassan elengedték egymást, és kérték, hogy meséljenek el mindent. Sueék belátták, nincs mit tenni, elkezdték a történetet az elejétõl, persze egy-két apró részletet kihagyva…
VÉGE
Válasz
csancsy 2006 nov. 25. - 20:42:36
(921/1443)
MINDEN KIDERÜL X.RÉSZ
Késõbb Lucy odament Bobbyhoz, és úgy állt, hogy Sue biztos ne lássa a száját.
-Bobby, beszélni szeretnék veled, de úgy, hogy Sue ne lássa, amit mondunk!
-Rendben, akkor figyelem, ha idenéz, elterelem a szót.
-Oké! Tehát, valami nem stimmel Sueval és Jackkel.
-Ezt hogy érted?
-Valamit eltitkolnak elõlünk! Ne mondd, hogy ezt csak én vettem észre!
-Van benne valami… Terved van?
-Persze hogy van! Nem nagy, remélem egyenlõre elég lesz! De a segítségedre lesz szükségem…

Nap végén Bobby gyorsan elment, elhívva Tarát is, és Myles is elhúzta a csíkot azzal az indokkal, hogy a rózsáival kell foglalkoznia. Lucy odament Suehoz:

-Sue, be tudnád nekem fejezni a jelentést? Van egy kis elintéznivalóm, ami nem tûr halasztást. Számíthatok rád?
-Igen Lucy, menj csak!
-Köszike! – Lucy is elhagyta az irodát. De nem ment olyan messzire, mint ahogy Jack és Sue gondolta. A folyosó végén találkozott Mylessal, Bobbyval és Tarával.
-Kettesben maradtak, foglaljuk el a helyünket, és figyeljük az eseményeket!
-Lucy… Nem lesz ez egy kicsit erõs? – kérdezte Tara, akit idõ közben Bobby beavatott a tervbe
-Dehogy! És amúgy is, õk akarták ezt!
-Te tudod, de nehogy baj legyen belõle… - mondta Bobby
-Nem lesz! És csak hallgatózunk egy kicsit, semmi több! – mondta Lucy, majd mindannyian elindultak vissza, hogy meglessék õket.

-Kettesben maradtunk… - mondta Sue kicsivel késõbb, fölállva az asztalától
-Igen…
-Mikor mondjuk el a többieknek?
-Mit? Azt, hogy esténként nem történeteket mesélünk, vagy hogy össze fogunk házasodni?
-Az utóbbit.
-Még nem tudom. Majd talán ha nem lesz nekik annyira hirtelen. Elõször arra kéne õket rávezetni, hogy egy pár vagyunk… – Jack is fölállt, leoltotta villanyt, nehogy kintrõl belássanak és lebukjanak, majd odalépett Suehoz. Átölelte és lágyan megcsókolta a nõt. Sue visszacsókolt, karjait a férfi nyaka köré fonta.
Válasz
csancsy 2006 nov. 25. - 20:41:29
(920/1443)
MINDEN KIDERÜL VIII.RÉSZ
Így is nehéz volt kimenteni magunkat, de hát mégsem mondhattam azt neki, hogy azért voltunk oda egy óráig, mert csókolóztunk. De egyszer mindent elmondunk a csapatnak, és az egész világ megtudhatja, hogy szeretjük egymást, és el fog venni feleségül!!!” Sue kezébe vette a gyûrûét, és álmodozón nézett rá. Sajnálta kissé, hogy nem hordhatja még az ujján, de tudta, hogy egyszer eljön az az idõ is…

Hétfõn Sue korábban ment be az irodába, így csak Jacket találta bent.

-Jó reggelt! Te hogyhogy már bent vagy?
-Szia! Korábban be akartam jönni, gondolkodni akartam mielõtt a többiek is bent lesznek.
-És mirõl? – kérdezte Sue nevetve, mintha õ nem tudná a választ.
-Hát… Szerintem tudod…
-Lehet… - Sue közelebb ment Jack asztalához, rá akart támaszkodni, de fájdalmasan felszisszent.
-Mi baj van? – Jack aggodalmasan nézett a nõre.
-Levi elég nagyot rántott a kezemen, mikor odafutott hozzád. Azóta fáj.
-Várj, majd én segítek! – megfogta a nõ kezét, és elkezdte masszírozni.

Ekkor vitatkozva léptek be a többiek. Annyit láttak mindebbõl, hogy Jack Sue kezét masszírozza, és közben egymás szemébe néznek és mosolyognak. Leálltak a vitatkozásban, és figyelték a párt. Jack és Sue lassan észrevették a többieket, és elengedték egymás kezét.

-Fájt a kezem… és… izé… Jack…
-Segítettem neki, mert így nehezen tudott volna odafigyelni a munkára…
-Igen, pontosan! – mind a ketten zavartan nézték a többieket, majd Sue visszament az asztalához. Lucy jelentõségteljesen Tarára nézett, majd folytatta a vitatkozást Mylessal. Mikor megbizonyosodott róla, hogy senki nem figyeli, Sue megkérte Levit, hogy szóljon Jacknek. A kutya odasétált a férfihoz, aki a nõre nézett.
„ÓVATOSABBNAK KELL LENNÜNK, HA NEM AKARUNK LEBUKNI! LUCY FIGYELNI FOG MINKET. EGYRE TÖBBSZÖR LÁT MINKET EGYÜT.”- mutogatta Sue.
„RENDBEN, ÜGYELJÜNK ERRE JOBBAN.”
Válasz
csancsy 2006 nov. 25. - 20:40:20
(919/1443)
MINDEN KIDERÜL VIII.RÉSZ
Fél óra múlva Lucy is csatlakozott hozzájuk. Sokat beszélgettek, de már nem bírta kiállni, hogy meg ne kérdezze, mi történt.
-Sue, a legjobb barátnõk mindent elmondanak egymásnak, igaz?
-Igaz.
-És ugye mi legjobb barátnõk vagyunk?
-Igen… - mondta Sue gyanakodva
-És ugye mi is mindent elmondunk egymásnak…
-Lucy!!! Tudom hova akarsz kilyukadni, de nem mondok semmit!
-Na, kérlek! Csak annyit, hogy volt-e valami olyan!
-Nem történt semmi olyan, amit veled is közölnöm kéne!

Azzal Sue fölkelt tettetett sértõdöttséggel, és elvitte sétálni Levit. Lucy vigyorogva nézett utána. „valamikor csak elmondod…” – gondolta. Ahogy a parkban sétáltak, Levi elkezdett futni, nagyot rántva a pórázán, így Sue kezén is.

-Levi! – Jack egészen meglepõdött.
-Szia Jack… - monda Sue kifulladva.
-Szia! Mit csinálsz itt? Vagyis látom, mit csinálsz, de nem számítottam rá, hogy ilyenkor itt leszel…
-Levit most kellett kihoznom, így most vagyok kint… De te mit csinálsz erre?
-El akartam hozni neked a mobilod, mert nálam hagytad.
-Köszönöm, kedves tõled hogy…… - Sue nem tudta befejezni, mert Jack megcsókolta. Miután szétváltak, leültek kicsit a padra beszélgetni. Ez nem igazán sikerült, mert csak csókolóztak, a szavakat fölöslegesnek érezték. Egy óra múlva nehezen, de elindultak hazafele. Jack még elkísérte Suet a ház elé, de tovább nem mehetett. Féltek, hogy Lucy még jobban gyanakodni fog.

Sue a fellegekben járt, mikor belépett az ajtón. Csak akkor ’ébredt föl’, mikor Lucyt látta maga elõtt karbatett kézzel, széles vigyorral az arcán.

-Hol voltál?
-Levit sétáltattam, tudod!
-És Jack hogy került oda?
-Mi? Te... hogy…
-Láttalak az ablakból. Jackkel jöttél kézenfogva! Mi történt??? – Lucy egyre izgatottabb lett.
-Semmi különös… - Sue kezdett elvörösödni- Csak tegnap nála hagytam a mobilom, és utánam hozta. Aztán elkísért eddig. Ennyi. Vége a kihallgatásnak?
-Ha nincs más mondanivalód, akkor i…
-SZIA LUCY!

Sue gyorsan bement a szobájába, és ledõlt az ágyra. Visszagondolt az elmúlt néhány napra, és maga is meglepõdött, mennyi minden történt vele és Jackkel.
„Elõször, hat napja ott volt az a szörnyû veszekedés, ami végül nagyon jól sült el. Aztán minden nap nála aludtam. És a mai nap is… Reggel mellette ébredtem, és csak az estére tudtam gondolni, a leánykérésre, és az azt követõ eseményekre… Együtt reggeliztünk, mint egy igazi házaspár. Utoljára a ’házasságunk’ alatt csináltuk ezt. De most mégis más volt… Sajnos haza kellett jönnöm, és már megint nem mondhattam meg Lucynak, mi történt velem. És a parkban is annyira ari volt! Olyan nehezemre esett elválni tõle… Szerencsére nem engedtem meg neki, hogy még utoljára megcsókoljon, mert lebuktunk volna Lucy elõtt. Így is nehéz volt kimenteni magunkat, de hát mégsem mondhattam azt neki, hogy azért voltunk oda egy óráig, mert csókolóz
Válasz
csancsy 2006 nov. 25. - 20:39:42
(918/1443)
MINDEN KIDERÜL VII.RÉSZ
Reggel Sue ismét Jack karjaiban ébredt. Ránézett az órára, ami hajnali hármat mutatott. Óvatosan fölkelt, de a férfi is fölébredt.

-Sajnálom, nem akartalak fölébreszteni!
-Semmi baj. Hová mész?
-Letusolok, rendben?
-Persze, én addig csinálok reggelit, aztán én megyek tusolni, te pedig fõzöl kávét. Megegyeztünk?
-Meg.

Miután mindketten végeztek, leültek az asztalhoz enni.

-Mit mondjak Lucynak? Eddig sose maradtam eddig. És hát mégsem mondhatom meg neki, hogy mi… tegnap……
-Szeretkeztünk, mi abban a rossz?
-Semmi, csak mégis…
-Igazad van, ez így túl hirtelen lenne mindenkinek. Még így is, hogy már egy hete nálam alszol. Ki kell találnunk valamit, hogy szép lassan jöjjenek rá mindenre.
-De a gyûrût biztos kiszúrják! – mondta Sue, fölemelve a kezét.
-Van egy ötletem! Mi lenne, ha egy darabig a nyakláncodon hordanád? Tudom, hogy nem ez a szokás, de még mindig jobb, mintha hazaérve azt kéne közölnöd Lucyval, hogy eddig minden este lefeküdtünk egymással, és most megkértem a kezedet is…
-Van benne valami! – mondta Sue, a gyûrûjét a nyakláncára fûzve.
-El kéne indulnod, már négy óra. Ha Lucy mikor felébred, az ágyadban talál, megint azt mondhatod, hogy már rég hazaértél. Ez a kis hazugság szükséges, tudod.
-Tudom… - Sue sóhajtott, fölkelt az asztaltól, majd összeszedte a cuccait. Az ajtóban még kapott Jacktõl egy csókot, aztán elindult hazafelé.

Öt órakor nyílt ki az ajtó, és Sue belépett rajta. Lucyt szerencsére sehol nem látta, így levetkõzött, és ágyba bújt. Csak kilenckor mert kimenni a szobájából, mert akkor már biztos volt benne, hogy Lucy is fölkelt. Kint találta meg õt a konyhában.
-Sue, te itthon vagy? Azt hittem, még nem értél haza! – Lucy kissé csalódott volt, hogy már megint hamarabb ért haza, mint õ akarta.
-De, már rég itthon vagyok. Azt hiszem, úgy 11-12 óra fele érhettem haza… - Sue nem mert barátnõje szemébe nézni, nem szeretett hazudni neki.
-Sue… Miért hazudsz? Hajnali egyig fönt voltam, és téged vártalak. Addig biztos nem érhettél haza.
-Sajnálom Lucy, nem akartam hazudni, kérlek, bocsáss meg! Gyûlölöm ezt, te is tudod, de el akartam kerülni, hogy kérdezõsködj, mit az irodában…
-Értem, és ha így akarod, nem kérdezek semmit.
-Köszönöm Lucy!
-Nincs mit, de tudod, ha bármit el akarsz mondani, itt vagyok! – mondta Lucy mosolyogva.
-Rendben, és még egyszer köszönöm! – Sue sarkonfordult, és leült Levi mellé a kanapéra.
Válasz
csancsy 2006 nov. 25. - 20:38:54
(917/1443)
MINDEN KIDERÜL VI.RÉSZ
Hat nappal késõbb, az irodában
-Lucy! Kérlek, vidd haza Levit!
-Óóó… már megint Jackhez mész?
-Igen, tudod, annyi történetet mesélünk egymásnak, és nagyon jól érezzük magunkat…
-Értem. Sue, nincs kedved nekem is mesélni valamit?
-Mire gondolsz… - Sue félt, hogy nem fogja tudni kimenteni magát, ha Lucy rákérdez a történtekre
-Mondjuk arra, hogy mit is szoktál te este addig Jacknél csinálni… - Sue kezdett elpirulni, de mikor Jack ezt észrevette rajta, rögtön lépett
-Sue! Gyere, induljunk! Azt ígérted, befejezed azt a hosszú történetet, amit elkezdtél!
-Rohanok! – Sue gyorsan megfordult, és kiment az irodából. Lucy odament Tarához, hogy közölje vele a fejleményeket.

A parkolóban
-Köszönöm, hogy kimentettél Lucy karmai közül! Azt hittem, nem menekülök.
-Szívesen, de mindennek ára van… - Sue kérdõm nézett Jackre.
-Ezt nem értem. Milyen árról beszélsz?
-Errõl… - Jack odalépett Suehoz, és megcsókolta, de mielõtt még elmélyíthette volna, Sue megszakította a csókot
-Hé… Ezt nem itt kéne csinálnunk! Még a végén meglát valaki.
-Rendben, de ezért nálam még számolunk! – Jack rákacsintott Suera, majd beszálltak a kocsiba.

Épphogy beértek a lakásba, Jack szembefordult Sueval, és hátracsavarta a kezét
-Sokáig kellett várnom magára, Miss Thomas! Ezért még drágán megfizet!
-Állok elébe… - Jack elmosolyodott, megcsókolta Suet, és lassan elindultak a vendégszoba felé. Mikor beértek, Jack ledöntötte Suet az ágyra, és elkezdte vetkõztetni. A világ megszûnni látszott körülöttük, de egy gondolat Jacket visszarántotta a valóságba. Fölkelt Sueról, aki furcsán nézett rá. Nem értette, mi baja lehet a férfinak.
-Mindjárt jövök! – mondta Jack, és még egy csókot nyomott Sue arcára, majd átment a hálószobába. Kezét a háta mögött tartva jött vissza, és letérdelt a nõ elé.
-Sue, én addig nem tudok másra figyelni, míg nem kapok választ a kérdésemre. Tudod, hogy nem vagyok a szavak embere, így nem kertelek: Sue Thomas, hozzám jössz feleségül? – kérdezte Jack, elõvéve a háta mögül egy kis bársonydobozt, amit kinyitva Sue elé tartott. A férfi már régóta készült erre, a gyûrût az egyik fiókjában tartotta, csak az alkalmat várta, hogy Suenak adhassa. A nõ érezte, hogy könnyek gyûlnek a szemébe, majd legördülnek az arcán.
-Igen Jack, boldogan a feleséged leszek! – mondta Sue, és a férfi nyakába ugrott. Mindketten sírtak, nem hitték volna, hogy valaha is lehetnek ennyire boldogok. Jack felhúzta a nõ ujjára a gyûrût, megcsókolta, visszadõltek az ágyra, és ott folytattak mindent, ahol abbahagyták…
Válasz
csancsy 2006 nov. 25. - 20:37:39
(916/1443)
MINDEN KIDERÜL V.RÉSZ
Így csókolóztak egy darabig, de mikor Sue magához tért a kábultságból, megszakította a csókot.
-Sue… mi baj van? Nem ezt akartad? – mondta Jack kissé zavartan.
-De… csak nem így… szerelembõl, és nem szánalomból! – mondta mély fájdalommal a hangjában
-Sue, hogy mondhatsz ilyet!? Én szeretlek!
-Persze… és én ezt el is higgyem az elõzõ után!?
-Arra gondolsz, mikor bent…
-Arra.
-Sue, engedd, hogy megmagyarázzam!
-Mit akarsz ezen magyarázni??? Nem szeretsz, csak úgy kezelsz, mint minden más nõt! Kihasználod azt, amit tettem, hogy legyen egy újabb… egy újabb egyéjszakás kalandod… - Sue hangja elcsuklott.
A sírás határán állt, de elhatározta, hogy nem fog sírni. Nem akart gyengének látszani.
-MI??? Sue, ezt ugye nem gondoltad komolyan? Azt hittem ennél már jobban ismersz… Tudhatnád, hogy én SOHA, érted, SOHA nem tennék veled ilyet. És ha már így felhoztad, tudd meg, hogy 7 éve nem volt egyéjszakás kalandom. És nem is lesz többé! – mondta Jack határozottan. Bántotta a nõ kijelentése.
-Sajnálom Jack, nem tudom, kinek hihetek, és kinek nem. Már abba se lehetek biztos, tényleg szeretsz-e, vagy csak úgy mondod…
-Sue, én tényleg szeretlek! Bebizonyítom… - mondta Jack, majd újra megcsókolta Suet. Elõször csak gyengéden, majd egyre mélyebben. Kicsivel késõbb, mikor levegõért kapkodva szétváltak, egymás szemébe nézve mentek el az ajtótól. Épphogy eljutottak a kanapéig, Jack rádöntötte Suet, és hevesen csókolgatni kezdte. A nõt remegés fogta el, szerette a férfi szenvedélyét. A rajtuk lévõ ruhadarabok fogyni kezdtek, a bennük lévõ vágy egyre nõtt a másik után…

Reggel egymás karjaiban ébredtek. Sue nehezen, de hazament, Lucy éppen aludt, így mikor késõbb találkoztak, nem kellett magyarázkodnia. Annyit mondott, hogy hamar hazajött, és hogy nem történt semmi különös, de olyan jót beszélgettek, hogy minden nap el fog hozzá menni. Lucy kissé gyanakodott, de egyenlõre hagyta, had történjenek a dolgok, aztán, mikor már Sue alig bírja magábantartani az igazságot, majd kérdezõsködik.

Sue ezek után minden este elment Jack lakására, ahonnan csak másnap reggel jött haza. Általában hajnali egyre már otthon volt, amikor Lucy már mélyen aludt. Kicsit furcsállta, hogy sose kérdezõsködött, csak mindig mosolygott, de remélte, hogy nem bukott le. Közben Lucy már alig bírta, hogy ne beszéljen Sueval, azzal próbálta levezetni ezt, hogy mindent elmesélt Tarának, aztán együtt találgattak, mi történhetett a kedvenc párocskájukkal.
Válasz
csancsy 2006 nov. 25. - 20:33:31
(915/1443)
MINDEN KIDERÜL IV.RÉSZ
-Miért nem szóltál elõre?
-Mirõl, Jack?
-Hogy David megint a városban van.
-Miért kellett volna szólnom!?
-Mert két hónapja mondtad, hogy el kellett utaznia, de arról nem szóltál, hogy visszajött…
-És???
-Mit és? Tegnap bejött hozzád, és nagyon jól elvolt…
-FÉLTÉKENY VAGY??? Ahogy láttam te is jól elvagy Allievel! – mondta Sue, az utolsó mondatot szinte már gúnyosan.
-Dehogy! És ha jól láttalak ma bent, te is elég féltékeny voltál!
-Kimondtad azt a szót! IS!!! Tehát te IS féltékeny voltál, nem csak… - Suenak csak most esett le, mit mondott. Elvörösödve folytatta – Én jobb, ha most megyek… - fölállt, és elindult az ajtó felé. Jack megfogta a karját, és megfordította, kényszerítve a nõt, hogy rá figyeljen
-Nem fogsz ilyen könnyen kiszállni a vitából! És ha tudni akarod, azért vezettem ki Alliet a folyosóra, hogy ne rendezhessen jelenetet elõttetek…
-Mi? Miért csinálta volna ezt?
-Mert szakítottam vele. Mi nem illettünk össze…
-Csakhogy rájöttél! – mondta Sue kihámozva magát Jack szorításából. Elindult az ajtó felé, de még visszakiáltott:
-És hogy tudd, én is szakítottam akkor Daviddel!!! – kiabálta Sue. Jack ezen meglepõdött, a nõ után rohant, és még mielõtt az kijutott volna, visszahúzta.
-Mi történt? – kérdezte Jack keményen.
-Hagyj békén!
-Addig nem, amíg nem mondod el, mi volt!
-Miért akarod tudni?
-Mert… fontos tudnom… - Sue kissé meglepõdött Jack válaszán, de úgy döntött, megmondja.
-Semmi különös… Elmondtam neki, hogy nem szeretem õt, legalábbis nem szerelembõl. Jó volt vele lenni, de rájöttem, mást szeretek… - Jack kissé meghökkent, de nem tágított.
-És ki az?
-Ahoz már semmi közöd! – kiáltotta Sue, ellökve magától a férfit. De most nem kifele ment, hanem befele. Úgy látszik, nem akarta még lezárni a vitát. Kezdett õ is kíváncsi lenni.
-De igenis van!
-Nincs!
-De van!
-Nincs!!!
-De van!!!
-NINCS!!!
-DE VAN!!! Mond el , és békénhagylak!
-Tényleg tudni akarod?
Jack nem válaszolt, csak némán bólintott. Felkészült a talán fájdalmas igazságra. Látta a nõ arcán legördülõ könnyeket. Érezte, ez nagyon nehéz a nõnek, de már nem hátrálhatott meg. Már nincs visszaút…
Sue egy pillanatig habozott, de aztán odalépett Jack elé, lábujjhegyre állt és megcsókolta õt. De érezte, hogy a férfi nem viszonozza csókot, így hátrébblépett. Látta õt, ott állva falfehéren, mozdulatlanul. Egy világ dõlt össze benne. Még egy csepp végigfolyt az arcán, de aztán több nem. Nem tudott sírni. „Sajnálom…” – suttogta maga elé. Sietve elindult az ajtó felé. Jack észbekapott az enyhe sokkból, amit Sue érzései váltottak ki belõle. A nõ után rohant, aki már félig kinyitotta az ajtót. Pont idõben ért oda, és bevágta Sue orra elõtt azt, mielõtt még elmehetett volna. Megragadta õt a vállánál, maga felé fordította, testével az ajtóhoz szorította, és szenvedélyesen megcsókolta. Így csókolóztak egy darab
Válasz
csancsy 2006 nov. 25. - 20:32:21
(914/1443)
MINDEN KIDERÜL III.RÉSZ
-Itt vagyunk, gyere! – mondta, kiszállt a kocsiból, átment a túloldalra, hogy Suenak ajtót tudjon nyitni. Kisegítette a nõt a kocsiból, és felmentek a lakására. Miután rendeltek pizzát, leültek a kanapéra egymás mellé. Csak nézték a másikat és mosolyogtak, de nem szólaltak meg. Így ültek pár percig, de mikor Sue észrevette, mit csinál, elkapta tekintetét. Föl akart állni, de a hirtelen mozdulattól megszédült és majdnem elesett. Jack még idejében elkapta Suet, de csak félig tudott fölállni, így a nõvel együtt visszaesett a kanapéra.

-Jól vagy?
-Igen, csak egy kicsit megszédültem… de már minden… minden rendben…

Ahogy Sue Jacken feküdt, forróság öntötte el az egész testét. Jack is hasonlóképpen érzett. Fejük lassan közeledett a másikéhoz, de ekkor Jack elrántotta a fejét. Sue meglepõdött, és kényelmetlenül kezdte magát érezni. Fölkelt a férfiról, de nem mert a szemébe nézni. Azt hitte, valamit rosszul csinált, vagy félreértett valamit. Csak akkor könnyebbült meg egy kicsit, mikor Jack megfogta az állát és fölemelte a fejét, hogy figyeljen rá:

-Csöngettek… Mindjárt jövök vissza! – Sue látta rajta, hogy zavarban van, és nagyon aranyosnak tartotta.

Jack egy doboz pizzával a kezében jött vissza. Letette az asztalra, és odahívta Suet is, hogy üljön vissza mellé. Leültek, és elkezdtek enni. Nem szóltak a másikhoz, az elõzõ dolog után mind a ketten az elmúlt napokon gondolkodtak.
Válasz
csancsy 2006 nov. 25. - 20:31:14
(913/1443)
MINDEN KIDERÜL II.RÉSZ
Másnap
Sue figyelte Jacket, aki Allievel beszélgetett. Még magának is nehezen akarta bevallani, de szörnyen féltékeny volt a nõre. Szeretett volna õ a férfi barátnõje lenni. Nem érdekelte, mirõl beszélgetnek, így nem figyelte a szájukat. „Ha Jack el akarja mondani, majd megteszi. Én nem fogok hallgatózni!” Beszéd közben a férfi mikor meglátta, hogy Sue õket nézi, kivezette Alliet a folyosóra. Alig tíz perc múlva egyedül jött vissza, rámosolygott Suera, majd az asztalához ment.

Nap végén Jack szólt Levinak, hogy jelezzen gazdájának. Levi mancsát Sue lábára tette, aki fölemelte a fejét, és a felé közeledõ Jacket vette észre.

-Sue, van kedved eljönni hozzám vacsorázni?
-Csak ha pizza lesz!
-Megegyeztünk.
-Levit odaadom Lucynak, én most meg leszek nélküle is.
-Rendben, utána gyere le a parkolóba, a kocsim elõtt várlak!
-OK, sietek.

A férfi kisétált az irodából, Sue pedig odament Lucyhoz:

-Lucy hazavinnéd Levit?
-Persze, de miért? Te nem jössz?
-Nem, én máshova megyek.
-Hova…? – kérdezte Lucy gyanakodva.
-Jack elhívott vacsorázni, nem tudom, mikor érek haza.
-Áááá, már értem! Tõlem akármeddig maradhatsz, holnap úgyse kell bejönni dolgozni! De annak örülnék a legjobban, ha legalább holnap reggelig nem is látnálak…
-Lucy, mikor hagyod már abba!? Csak vacsorázni megyünk, semmi több.
-De azért én még reménykedhetek Tarával, nem?
-Tarával?
-Ugye nem baj, ha vele is beszélek errõl?
-Nem, de a többieknek nem kell semmit se tudniuk! Fõleg Bobbynak nem… Csak cukkolná ezért Jacket, mint mindig!
-Rendben, siess, ne várakoztasd meg sokáig Jacket!
-Köszönöm Lucy! – mondta Sue, és odaadta Levi pórázát. Sietve távozott az irodából, és Lucy már ment is elújságolni Tarának a legújabb fejleményeket.

Jack már vára Suet, kinyitotta neki a kocsi ajtaját. Bent csendben ültek, csak akkor szólalt meg Jack, mikor megálltak a ház elõtt:
Válasz
csancsy 2006 nov. 25. - 20:30:08
(912/1443)
SZIASZTOK! Firka, nagyon jó a fanod:)alig várom, hogy folytasd majd:) somvirág, örülök, hogy itt vagy:) Én is hoztam fant. a címe MINDEN KIDERÜL
MINDENY KIDERÜL I.RÉSZ
Minden kiderül
Sue Thomas az asztalánál ült, mikor megérezte, hogy valaki hozzáért a vállához. Megfordulva Davidet látta ott állni.
-Sue, beszélhetnénk?
-Persze, mondjad! – a férfi körülnézett, majd miután megbizonyosodott róla, hogy nem figyeli õket senki, odahúzott egy széket Sue mellé, és leült.
-Sue, legyél velem õszinte, kérlek!
-Mirõl van szó?
-Pár napja… mióta vége lett annak az ügyvédes, vagy milyen ügynek… amiben csókolóztál Jackkel… nem vagy önmagad…
-De David, azt hittem ezt már megbeszéltük… Az a csók nem jelentett semmit!
-Sue, õszintén, tudom, hogy neked jelentett valamit…
-De… Na jó, megérdemled, hogy tudd az igazat. Én… Én már nem szeretlek téged, csak mint barátot. Azt hiszem, erre a csókos ügy kapcsán jöttem rá. Igazad volt… De mi nem illettünk össze. Sajnálom! Nem tehetek semmit az érzéseim ellen…
-Nem is kell! Mi talán tényleg nem illettünk össze… Csak azt kívánom, legyél nagyon boldog Jackkel!
-Köszönöm!
-Kaphatnék még egy utolsó csókot? Kérlek, csak egyet! – Sue bólintott, majd hagyta, hogy David megcsókolja. Jack akkor nézett oda, mikor éppen csókolóztak, és elszorult a szíve. Látta Davidet kimenni, majd Suet, ahogy visszatér a papírmunkához. Ekkor tudatosult benne végleg, hogy szereti a nõt.
Válasz
somvirág 2006 nov. 25. - 16:38:32
(911/1443)
Sziasztok, bocs,hogy nem írtam, csak iszonyú hetem volt, rengeteget kellett tanulni+a gépem is folyton cseszekedik, szal ezér nem írtam. Firka, sztem jól kezõdik a fanod, várom a folytatást:)) Remélem azért mindenki másnak elviselhetõ hete volt:)
Válasz
firka- 2006 nov. 25. - 16:05:48
(910/1443)
na, ezzel egyenlõre befejezem. az eleje még nem annyira jó amíg "nem indulnak be" az események

BÍZOM BENNED (VII. rész)

Másnap az FBI-nál
Tara: Sue, ezt a borítékot neked küldték.
Sue: Kicsoda?
Tara: Fogalmam sincs, neked van címezve. De nincs rajta feladó.
Lucy: Nyisd ki, kíváncsi vagyok.
Sue: Ez érdekes. Egy üres lap van benne.
Tara: Egy üres lap?
Sue: Igen.
Lucy: Biztos összecseréltek valamit.
Sue: Csak hogy ne dõljön meg a titkos hódoló elméleted, igaz?
Lucy: Mért, nem tudhatod.

D: Emberek, talán megtudtunk valamit.
Jack: Így van, elég érdekes.
D: A kocsi amivel elütötték Carrieéket, lopott kocsi. Egészen pontosan
akkor az, ha nem baleset történt. Ez a kocsi egy parkolóé, állítólag már
évek óta ott állt. Lehetetlen felkutatni a tulajdonost.
Bobby: Mért is nem sejtettem, hogy így lesz.
Myles: De mért akarna elütni valaki egyeltalán egy átlagos családot?
Teljesen érthetetlen!
Tara: Már ha átlagosak voltak. Valami ok csak kellett, így elkezdtem
keresgélni. Egyenlõre még nincs sok eredmény, de folytatom a
keresést.
Sue: Carriebõl nem tudnánk semmit kiszedni, nem akarom elijeszteni,
majd beszél ha szeretne.
Bobby: Tényleg, õ mért nincs most itt?
Lucy: Fel kell készülnie erre az egészre, délután fog jönni.
Tara: Állj, talán találtam valamit. (kivetít egy képet) Ez a kép a
balesetrõl készült, természetesen utána. Itt a kocsioldalról ütközött
neki Carriéknek. De a kocsiban ha közelebbrõl megnézzük nincs
teljesen lenyomva a kézifék, ez pedig egy nem annyira meredek rész.
És ha megnézitek a kocsi benzinmutatóját, nem üres, pedig azt kéne
mutatnia, ha csak nem indította be valaki.
Myles: De a kocsiban nem ült senki, ebben biztosak vagyunk.
Jack: Távirányítás lett volna?
D: Lehetséges, keressünk további nyomokat, és nézzetek utána, hogy
történtek-e már hasonló balesetek.
Válasz
firka- 2006 nov. 25. - 16:04:02
(909/1443)
á úgy látszik ebben én nem vagyok olyan jó, most látom, h a 4. rész helyett véletlenül 6. részt gépeltem. most jön a /. rész, sorry

BÍZOM BENNED (VI: rész)

Jack: Szerintem te vagy most az egyetlen ember a világon, akiben
megbízik.
Sue: Tényleg bízna bennem? Én is bízom benne.
Jack: Ha én ilyen helyzetben lennék, én is biztosan bíznék benned.
Sue: Úgy érted, hogy most nem bízol?
Jack: Tudod, hogy értem.
Sue: Ha bóknak szántad, köszönöm.
Jack: (nem tudja, mit mondjon, majd témát vált) Ez is egy kicsit furcsa
benne nem igaz?
Sue: Hogy érted ezt?
Jack: A 16 évesek nem mind arról álmodoznak, hogy majd az FBI-nál
akarnak dolgozni. Nem lázad, teljesen más mint mindenki.
Sue. Különös egy lány, az biztos, de hát ki nem más mint mindenki? Mi
sem vagyunk egyformák.
Jack: Szerencsére.
Sue: Így igaz. Nem bírnám elviselni ha olyan lennék mint te.
Jack: Ebben egyetértünk, belõlem egy is éppen elég, nem igaz?
Sue: (mosolyognak) De mostmár megyek fel, el nem tudják képzelni,
hogy hol lehetek ennyi ideig.
Jack: Holnap találkozunk.
Sue: Igen. Akkor szia.
Jack: Szia. (Sue csendben, sokára megy be, de nem mondanak semmit-
ahogy szokták)
Válasz
firka- 2006 nov. 25. - 16:01:56
(908/1443)
bocs, ez a rész kimaradt (ezért elnézést mindenkitõl)

BÍZOM BENNED (IV. rész után)

Kilépnek a szobából.
Sue: (mutogat, így Carrie nem tudja, mit beszélnek) Szia. Elmegyünk
megismerkedni a többiekkel, elég ha csak ott találkozunk veled.
Jack: (õ is mutogat) Rendben. Megyek utánatok.
Carrie: Szia Jack-Jacknek hívnak, igaz? Nem látlak ugyan, de tudom,
hogy itt vagy. Hallom.
Jack: Szia Carrie. Jack Hudson.
Carrie: Megengeded? (õt is megnézi, vagyis végigtapogatja az arcát a
kezével) Örülök. Megyünk?
Sue: Persze, megyek elõre.
Válasz
firka- 2006 nov. 25. - 16:00:42
(907/1443)
BÍZOM BENNED (V. rész)

Lucy és Sue lakásán
Jack: Ennyi csomagod van, Carrie?
Carrie: Igen, és még egyszer köszönöm, Jack.
Jack: Nagyon szívesen.
Lucy: És, hol szeretnél aludni? A kanapét nem nagyon ajánlom, de
aludhatsz valamelyikünknél, ha gondolod.
Carrie: Köszönöm, de nekem a kanapé is tökéletesen megfelel. Nem
akarok a terhetekre lenni.
Lucy: Nem dehogyis, de ha a kanapét választod, azért az sem olyan
rossz hely.
Jack: Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én elég éhes vagyok.
Sue: Egyetértek.
Carrie: Köszönöm, de most azt hiszem nem tudnék enni.
Lucy: Menjetek csak, mi majd addig elleszünk itt, rendben?
Carrie: Persze, kíváncsi vagyok a lakásotokra.
Sue: Hát akkor majd nemsokára visszajövök, addig is jó multást.

Jack és Sue sétálnak az utcán (ahogy szoktak)
Jack: Kitalálom. Azt fogod mondani, hogy mintha csak önmagadat
látnád.
Sue: Nem egészen. Igen is meg nem is.
Jack: Akkor tévedtem.
Sue: Különös lány. Elsõ ránézésre teljesen átlagosnak tûnik. De mégis
ahogy beszél, nem néz ki 16 évesnek.
Jack: Értem mire gondolsz.
Sue: Mindig az az érzésem, hogy fölöslegesnek érzi magát. És tudta,
hogy meg fognak halni a szülei.
Jack: Hogy érted ezt?
Sue: Nem nagyon akart beszélni róluk. Óvatosan tudunk tõle megtudni
pár dolgot. Nem mutatja, de azért eléggé rosszul érzi magát. Ekkor
mondta, hogy tudta, hogy meg fognak halni.
Jack: Rettenetesen furcsa ügy. De õ az egyetlen, aki segíthet nekünk.
Szerinted teljesül az álma?
Sue: Hogy az FBI-nál dolgozzon? Hát persze, hogy teljesül. Én hiszek
benne.
Válasz
firka- 2006 nov. 25. - 15:59:37
(906/1443)
sorry, h egy kicsit hosszúak a bejegyzések

BÍZOM BENNED (VI. rész)

Sue: Mért nem bízol az emberekben?
Carrie: Õk nem bíznak bennem. Ugyan, hisz mit is tudnék így elvégezni,
hiszen vak vagyok.
Sue: Szerintem nagyon is értékes ember vagy. Ne mesélj be magadnak
valamit, amit soha senki szájából nem hallottál.
Carrie: Hiszek neked. (Mosolyognak) Lehetne, hogy találkozzak a
többiekkel is? Úgy értem, akikkel együtt dolgozol.
Sue: És akikkel most te is együtt fogsz. Egy kicsit F.B.I. ügynök leszel.
Carrie: De jó érzés ezt így hallani. Mehetünk?
Sue: Persze! Idehívjam õket, vagy eljössz hozzájuk?
Carrie: Elmegyek.
Sue: Szeretnéd, hogy Levi segítsen neked?
Carrie: Nem, hangok után tudok menni. Mindennek van egy kis
rezgése. És, tudom, hogy itt vagy, ha esetleg le akarnék esni a lépcsõn.
Sue: Így igaz. De elõször akarsz valakivel találkozni, vagy elég, ha
mindenkivel a szobában találkozol?
Carrie: Hogy érted ezt?
Sue: Itt van Jack, az egységünktõl, elkísért ide.
Carrie: Á, értem. De szerintem egyszerûbb, ha mindenkivel ott
találkozok.
Sue: Rendben.
Válasz
firka- 2006 nov. 25. - 15:58:15
(905/1443)
na, talán még kevesebbet

BÍZOM BENNED (III. rész)

Carrie: Nem hitték el. Pedig tudtam, hogy ez lesz.
Sue: Fáj róluk beszélni, látom rajtad.
Carrie: Nem, dehogy (megtörli a szemét) nem akarom, hogy gyengének
higgyenek.
Sue: Ez nem gyengeség. Természetes, hogy hiányolod õket.
Carrie: Én bátor akarok lenni. Nem egy gyönge valaki, aki lépten-
nyomon elsírja magát.
Sue: (Carrie elsírja magát, õ megöleli) Semmi baj.
Carrie: Figyelj, ne beszéljünk inkább róluk. Rendben?
Sue: Rendben. Hol alszol most?
Carrie: Hát, tulajdonképp sehol. Itt is, meg ott is.
Sue: Szeretnél nálam aludni?
Carrie: Komolyan? Az nagyszerû lenne!
Sue: A barátnõmmel, Lucyval lakok. Mindkettõnknek jó lenne, ha egy
kicsit te is ott lennél nálunk.
Carrie: Ez óriási! Nem zavarlak titeket?
Sue: Nem, persze, hogy nem!
Carrie: Köszönöm szépen.
Sue: És az F.B.I.-nál szeretnél dolgozni?
Carrie: Ó, igen. Ami még pár hónapja titok volt, azt mostmár majdnem
mindenki tudja. De muszáj voltam elmondani, hogy ide jöhessek.
Sue: Jól tetted, hogy elmondtad. Mióta szeretnél az lenni?
Carrie: Jaj, már nagyon régóta. De persze nem mondtam el senkinek.
Kinevettek volna.
Sue: Mért nevetnének ki? Nem baj, ha vannak álmaid.
Carrie: Egy vak lány, aki az F.B.I.-nál akar dolgozni. Elég meredek
elképzelés, nem gondolod? De az, hogy tudom, hogy te is itt vagy,
reményt ad nekem.
Sue: Ne add fel az álmaidat. Sikerülhet.
Carrie: Ahogy neked is sikerült. Persze tudom, hogy nálam erre nem
sok esély van, de legalább most egy kicsit itt lehetek.
Sue: Én örülök neki, hogy itt vagy.
Carrie: Féltem, hogy majd csak azt akarod, hogy mindig a balesetrõl
beszéljek, hogy ki tudd deríteni. De jól esik, hogy velem is foglalkozol.
Sue: Carrie, ez nem egy feladat, hogy beszélgessek veled. Senki nem
írta elõ nekem. Mégis itt vagyok.
Carrie: Te vagy az elsõ ember akinek elhiszem, hogy önszántából tesz
értem valamit.
Válasz
firka- 2006 nov. 25. - 15:56:31
(904/1443)
Azt hiszem egy kicsit kevesebbet rakok be egyszerre

BÍZOM BENNED (II.rész)

Másnap reggel. Sue nagy izgatottsággal jön be az F.B.I.-hoz. Közben
összetalálkozik Jack-el.
Sue: Szia Jack.
Jack: Mi az, Sue? Csak nem izgulsz?
Sue: De, rettenetesen. Nem tudom, hogy menni fog-e. Nem biztos,
hogy képes vagyok rá.
Jack: Ugyan Sue, ha neked nem megy, akkor senkinek nem menne.
Sue: De mégis, foggalmam sincs, mit csinálok majd.
Jack: Szeretnéd, hogy, bemenjek veled?
Sue: Ez kedves tõled Jack, de most azt hiszem, jobb, ha egyedül
megyek. Nem gond?
Jack: Nem, dehogyis. De elkísérlek.
Sue: Kösz.

Sue belép a szobába, ahol már várja a fõnök. Sue legnagyobb
meglepetésére a lányon alig lehet észrevenni, hogy vak, már így elsõ
ránézésre. Teljesen átlagos 16 évesnek tûnik.
Fõnök: Sue, bemutatom neked Carrie-t.
Sue: Szia, Sue Thomas.
Carrie: Örülök. Megengeded?
Sue: Persze. (Carrie "végignézi" Sue arcát a kezével)
Carrie: Ilyesminek képzeltelek.
Sue: És ez itt a kutyám, Levi.
Carrie: Megengedi, hogy,õt is megnézzem?
Sue: Persze, csak nyugodtan.
Carrie: Nagyon aranyos kutyus. Bocsánat, szabad lenne, hogy Sueval
kettesben maradjak? Vagyis-hármasban Levial.
Fõnök: Persze, természetesen. (kimegy)
Carrie: Te süket vagy, igaz?
Sue: Igen. De szerencsére itt van nekem Levi, hogy a fülem legyen.
Carrie: Én el sem tudnám képzelni úgy az életem, hogy nem hallok.
Sue: Szereted a kutyákat? Nem gondoltál még arra, hogy neked is
legyen egy?
Carrie: Á, nem hiszem, hogy én lennék a legmegfelelõbb gazdi egy
kutya számára. Különösen, hogy most eléggé össze-vissza van az
életem.
Sue: Nem szeretsz beszélni róluk, igaz?
Carrie: A szüleimrõl? Dehogynem. Nem rázott meg az egész. Nem
vagyok magam alatt.
Sue: Ezt nem egészen értem. Nem szeretted õket?
Carrie: Dehogyisnem, én nagyon is szerettem õket. Csak teljesen fel
voltam rá készülve, hogy meg fognak halni. Tudta, hogy ez lesz.
Sue: Tudtad? Hogy érted ezt?
Carrie: Csak mindent megfigyeltem. Percre pontosan tudtam, mikor
halnak majd meg. Hallottam, ahogy jött a kocsi. Csak abban nem
voltam biztos, hogy én is meghalok-e.
Sue: Szóval tudtad, hogy nektek fog jönni valami? Akkor mért nem
beszélted le róla szüleidet?
Válasz