Programkereső

Téma: Szabó Lõrinc

Spoiler
Min-Rin 2014 jan. 09. - 12:49:07
(8/28)
Kicsi Hang: Szeretlek /Szabó Lõrinc/
http://www.youtube.com/watch?v=G03gULEr0to
Válasz
Min-Rin 2014 jan. 09. - 12:45:05
(7/28)
Csak egy voltak kivétel, az Anyák.
Szentek és ápolónõk: a csodát,
a jelenést láttam bennük. A nagy
odaadást, az aggodalmakat,
a virrasztást, a könnyet, s mind, amit
a nõ szenved, ha otthon dolgozik,
a gondviselést. Hogy testileg mi a
férj, feleség s a család viszonya,
nem sejtettem-kutattam. Valami,
éreztem elõre elrendeli,
ki hol álljon, mi legyen, öröme,
bánata mennyi, milyen gyermeke,
és ezen változtatni nem lehet.
A férfi maga küzdi ki szerepét,
a nõk az eleve-elrendelés:
õk a béke, a jóság, puhaság
a földön, a föltétlen szeretet...
Anyám, nyujtsd felém öreg kezedet!

Tücsökzene
123
Az Anyák
Válasz
sofi 72 2013 jún. 14. - 20:05:43
(6/28)
Nincs rád idõm

Égbõl hívsz? Hangod még elér,
egy percre fölfigyel bennem a vér,
aztán csak régi, sötét dühe zúg,
mar, mint a lúg.
Én poklok rabja vagyok, és
már nem tudom, mi a pihenés…
Te? – Menj… Neked még otthonod az
arany õsz, a kék tavasz:
te ráérsz, tied a végtelen,
pogány mult álmai, csönd, szerelem,
te tündér vagy, gyermek, libegõ
fény, lepke, szitakötõ:
óh, szép, szép volna az élet,
kis pillém, szállani véled,
szabad utakon, föl s alá,
mindegy, hová:
de rám körutak hegylánca szakadt,
tárnák, földalatti falak
õrzik fiatal életemet –
Mit akarsz tõlem, égi üzenet?
Fény, ne gúnyolj! – Én rabszolga vagyok,
kötelesség, pénz, hajsza, kín, robot –
Meg se érthetsz – – Lepkém, szitakötõm,
hagyj el: nincs rád idõm!
Válasz
sofi 72 2013 ápr. 07. - 14:26:52
(5/28)
Hasonlat a vakondról

Szegény vakond
a föld alatt –
szegény bolond,
egy pillanat
az élet: elõre-hátra!
Araszt le-fel; –
mit érdekel,
kis lélek, a tenger, a Tátra?
Tetû, kukac
neked is csak terem a nyáron.
Ami közel,
az fény csak, az ég, az az álom.
Kaparj s mulass,
rab lázadó!
Tíz-húsz arasz
szép folyosó:
hamm-hamm, vigan, elõre-hátra!
A bölcs harap,
és csak becsap
az az Engadin, az a Szumátra!
Ne légy bolond,
és hagyd a fényt, eget, angyalt –
Õrült vakond,
mit várod vakon a hajnalt?!
Válasz
sofi 72 2013 márc. 19. - 21:40:09
(4/28)
Tavasz elé


"Dárdáit már rázza valahol a nap.
Hallod az arany fanfárokat?
Itt az ünnepe a ragyogásnak,
a fényben szinte kigyulnak a házak:

kigyúlok én is a fény elõtt
s ahogy a zöldülõ mezõk
visszaverik és üldözik
a tél fehér seregeit,
úgy ébredek a magam erejére,
úgy tölt be a március melege, vére,
úgy járom a várost ittasan
s szivemben a nap arany arca van.

Óh, harsonás fény, gyõzelem!
Rugókon táncol az utca velem:
szállok: sugárkezek emelnek
fölébe házaknak, hegyeknek:
szállok, föl, óriás, torony,
s az égbe szétharangozom:

Erõ, megváltás, remény és vigasz,
jövel, szentlélek uristen, tavasz!"


Kedves Sándor, József, Benedek!
Hová dugtátok a meleget?
Válasz
sofi 72 2013 febr. 24. - 21:18:19 Előzmény vénasszonyok:nyara
(3/28)
Elolvastam. Nagyon tetszett!

Nyitottam is egy topicot neki, mert megérdemli. :)
Válasz
vénasszonyok:nyara 2013 febr. 24. - 17:35:22
(2/28)
Szép, de olvasd el ezt is:

A lány újra szól

Hajnal Anna

Én szeretem, hogy lány vagyok
s elõtted csupa félelem,
és csupa sejtõ reszketés,
húzódozás, önvédelem,
mikor te nem is sejted még
s csak alig érintett szavad,
egy hangra megrebben szemem
és lélegzetem elakad...


egyszerre megnyílik a perc,
és izzó mélységeken át
megérzem lenn az a parázs
hogy lehel évezredeken át,
minden mélyen át az a csók
feltör, megérint és elér...
valami vonzó rettenet,
amelytõl elakad a vér...


mint villámfény, távoli kard,
egy villanás szemembe vág,
s gerincen át a sarkamig
átfénylik rajtam a halál;
egy percig fehér láng vagyok,
és ami ajkamon lehell
a mélybõl jövõ üzenet,
érzed, hogy te gyújtottad fel?


Te vagy a titkos kapcsoló...
tán nem tudod mit hordozol,
míg fénylõ távolt és közelt
szivedben eggyé oldozol...
Elõled rejteném magam
te mágnességgel telített?
felszikrázom, ha csöndesen
térdemre fekteted kezed.
Válasz
sofi 72 2013 febr. 23. - 23:06:26
(1/28)
"Káprázat

Elõször a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körûl,
aztán part s tenger összevegyûl,
s együtt, egymás partján heverünk; –
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak; –
vagy a felhõk vagyunk ott az égen: igen,
azok is oly tengerszerüen
lüktetnek és hullámzanak,
egymáson átáramlanak; –
vagy mit tudom én! – – Részeg vagyok,
húnyt szemmel apadok, áradok,
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,
s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc –
óh, gyúló lánghalál! – Elégtek, szavak? –
Villámok vad deltája szakad
lelkünkbe, s mi eltününk, mint a fény,
érzékeink káprázó tengerén."

(Szabó Lõrinc)
Válasz