4/10
nick név 2023 dec. 31. - 16:31:59 4/10
(6/6)
Szuggesztív szándékozik lenni a film, annak a miliőnek minden manírjával együtt. Szokatlan látvánnyal rendelkezik és különös korlenyomat ez a darab, de ahhoz képest, hogy milyen rövid mégis elnyújtottnak tűnik és ez nem válik az erényére. A távoli jelenetek egy hangerőn történő utószinkronizálása is inkább furcsa volt, nem autentikus. Színpadias, szimbolikus, nyomaiban posztmodern, de még a régi hangnemben, egy kis kötelező vörös farokkal a végén.
Egyébként érdekes, hogy még a keleti blokkban is bizonyos helyzetekben mennyire hagyták a politikailag veszélyesnek nem ítélt, szabad-os (már-már hippi jellegű) kísérletezést akkoriban. Ebben a vonatkozásában hasonlít a nyugati társaira. Persze mindezt a maga sajátosan keleties, népi, minimalista keretei között. Itt ütközik ki egyébként, hogy általánosságban véve mennyire megváltozott a valaha 68-asnak nevezett szellemiség. Az akkori, sokkal konzervatívabb társadalmak egyszerűen nyitottabban álltak a művészi kifejezés kérdéséhez, a mai teljesen posztmodern felfogás pedig a nagy "liberalizmusa" és emberjogizmusa mellett kifejezetten prűd és korlátozó, képmutató.
1/10
ligetiz51 2023 nov. 02. - 08:17:24 1/10
(5/6)
Szokásos komcsi prop. film Jancsótól, mindegy milyen korban, milyen témában készült bármelyik filmje. Ebben meg -1 pont Vásárhelyi Miklóst bevonni a forgatókönyv írásba.
8/10
Arturo gróf 2017 márc. 11. - 21:40:25 8/10
(4/6)
A cinizmus mesterfokú esztétikája. Kár érte.
Torolt Felhasználo 2016 febr. 28. - 09:53:18 Előzmény feketevipera
(3/6)
Jancsó soha semmi mást nem rendezett mint propagandafilmeket a komcsi rezsim dicsõítésére, miközben kiélte népviselet-fétisét ahogy ebbõl és ez elõtti filmjeibõl látom. És nem hiszem hogy ez valaha is változott volna.
user11 2013 jún. 05. - 22:56:10
(2/6)
stábfotó
feketevipera 2010 nov. 02. - 22:14:09
(1/6)
Nem gondoltam volna, hogy még senki sem írt eddig ehhez a filmhez. Hát akkor kezdjük...
Õszintén szólva sosem rajongtam túlságosan Jancsóért, habár elismerem, hogy a jelenlegi kvázi "mélyrepülése" elõtt rendezett jobb (azaz nézhetõ) filmeket is. A Szerelmem, Elektra a még viszonylag könnyebben emészthetõ darabok közé tartozik, bár szerintem szimbolikus-látomásos filmnek lehetne tekinteni. Az Elektra-történet csak kiindulási alapként szolgál, ebbõl válik parabolává a film. Meg merném kockáztatni, hogy Magyarországra vonatkozó felhangokkal van tele, hiszen valahol az Alföldön járunk, népviseletbe öltözött emberek között, magyar népdalok is elhangzanak szép számmal. Számomra azonban nagy csalódást jelentett, hogy a szép kezdet után (a zsarnokság mint olyan elítélését követõen) ez az általános tartalom a végére leszûkült, és tkp. a szocializmus dicsõítésévé vált, ami az én szememben mintegy "megrendelésre készült" és az akkori hatalomnak hízelgésül szánt darabbá tette a filmet. Szerintem sajnos a színészek sem tudtak igazán kibontakozni, a máskor zseniálisan alakító Madaras József is eléggé szürke volt ebben a szerepben. Viszont végre megláthattam a tragikusan fiatalon elhunyt Jobba Gabit, akinek eddig csak a nevét hallottam (illetve ha jól tudom, a Sára Sándor-féle Krónikában õ énekelte a Dietrich-dal magyar nyelvû változatát). Összegezve az eddig elmondottakat csak annyit írnék, hogy a Szerelmem, Elektra merész képi világú, kicsit "összmûvészeti" jellegû alkotás, melyre érdekes, egyéni látásmód jellemzõ, de azért nem tekinteném kiemelkedõ teljesítménynek.