Téma: Szilaj

1/10
csepregiandor szept. 10. 18:09:48 1/10
(1/1)
Kezdjük a darab "soundtrack"-jével. Ugye ezt nem gondolták komolyan? Ennek a darabnak nincs saját zenéje. Mindenhonnan összelopkodtak népszerű zenéket, többek között Conchita Wurst győztes dalát MAGYARUL, Varga Viktor Lehet zöld az ég című számát, az Aladdin film egyik betétdalát, Moricone Nevem: Senki és Volt egyszer egy vadnyugat filmzenéit stb... Külön poén volt, hogy a Volt egyszer egy vadnyugat zenéjére eredetileg nincs is szöveg, úgyhogy azt még röhejesebb volt énekelve hallani. A Varga Viktor számnál éreztem azt, hogy muszáj a pokrócomba temetnem az arcomat, különben én süllyedek el szégyeneben, pedig a készítőknek kellene.
Folytassuk a színészi játékkal: iszonyú. Mohácsi Márk főszereplő valami hihetetlenül irritáló hangon beszél és borzasztóan túljátssza az egészet körülbelül Bereczki Zoltán színvonalán. Ugyanez igaz a két fiatal női szereplőre Pápai Kírára és Ilyés Jeniferre. Papadimitriu Athina szinte minden egyes megszólalásakor röhögnöm kellett. Ő valamiért még mindig egy hatalmas dívának képzeli magát, pedig már egy igen csak kiöregedő félben lévő színésznő, aki ebben a darabban valami iszonyat röhejes volt. Varga Viktor volt talán még a legjobb az egészben, de csak nekem fura, hogy pont az ő dala hallható legtöbbször a darabban? Konkrétan az a teljes második felvonás fő dala. Véleményem szerint csakis azért írták bele, hogy ezzel megvehessék Varga Viktort egy szerepre. Pintér Tibor írót, rendezőt és második főszereplőt én már csak az ízléstelenség nagyapjának hívom. Rá is jellemző a Bereczki Zoltán féle túljátszás, és nem tudom magamban tartani azt a kicsit rosszmájú véleményemet, hogy ez az ember -miután kigyúrta magát- egyszerűen szerelmes lett magába. A tapsrendben konkrétan megcsináltatta azt az a teljes szereplő gárdával, hogy az ő meghajlásakor mindannyian, mint valami földre szállt isteni lényre rámutassanak, mint a cirkuszi világszámokban szokás. Csakhogy Pintér Tibor tehetségben nagyon messze áll a cirkuszi artistákból, úgyhogy nem ártana, hogyha kicsit visszavenne az arcából. És ne feledkezzünk meg arról, hogy az egész darabot ő írta és rendezte, tehát a benne fellelhető összes hülyeség és ízléstelenség is az ő számlájára írható.
Folytassuk is ezekkel a bizonyos hülyeségekkel és ízléstelenségekkel. A darab azt szánta nekünk a nagy poénnak, hogy beleírtak két Jar Jar Binks-nél is szánalmasabb félfogyatékos indiánt. Az ő neveiken egyszerűen nem tudom túl tenni magam: Töltőtoll és Golyóstoll. Azt hiszem, ehhez nincs mit hozzáfűzni. Ők ketten nem tudják kimondani az "r" hangzót. Oké, ezt el lehet sütni, de még ezt is elszúrták: ez a két indián elköt egy tevét a cirkuszból, amit hihetetlenül "vicces" módon "circus"-nak olvasnak. Hát itt az "r" hangzós poén már elveszett, mert nem "cijcus"-t mondanak, de a lényeg a teve, ami talán a darab legrosszabb poénja. Ez a két félfogyatékos indián a tevét "tevepajipának" hívja. Ez volt a másik olyan pont, ahol a pokrócomba temettem az arcomat. Nincs olyan jóérzésű ember, aki ezen őszintén nevetni tudna. Az "r" hangzós poént itt is elszúrták, hiszen amikor azt mondják, hogy "tevepajipára", akkor a toldalékban lévő "r" hangzót már megint rendesen kiejtik. De hogy nehogy valaki egy szőrszálhasogató magyartanárnak nézzen, nézzünk más hülyeségeket is. Előkerül a darabban az indiánok ősi kaftánja. Ez két szempontból hülyeség. A kaftán egy középkori török viselet, ami földig ér. Ebben a darabban a Pintér Tiboron lévő kaftán egy derékig érő valamiféle régi amerikai ruhadarab volt. Ha pintér Tibor nem tudja, hogy mi az a kaftán, akkor ne írja bele egy darabba. Elhangzik még a darabban a pipacsmező szó is, de én nem hiszem, hogy Amerikában az indiánok földjén tudnák, hogy mi az a pipacsmező.
Összefoglalva ez egy ízléstelen, hülyeségekkel teli kultúrális termék, aminek szerintem egyetlen egy magyarázata van: Pintér Tibor meg akarta magát ünnepeltetni egy nézőtérnyi emberrel. A 10-es skálán egy 1-est tudok rá adni.