Téma: Szirénének

6/10
doktormacko 2012 febr. 26. - 22:16:54 6/10
(6/6)
Jó egyéni teljesítmények , nehezen követhetõ gondolatok . Nekem egy kicsit sok volt benne a trágárság. Mindent összevetve érdemes megnézni. Ez a darab inkább gondolatokat ébreszt az emberben .
10/10
CinkaPanna 2011 máj. 15. - 21:48:10 10/10
(5/6)
Színészi bravúrokkal teli darab,helyenként nehezen érthetõ,de a játszók mindenért kárpótolják az embert.
5/10
surviver 2011 máj. 10. - 22:25:08 5/10 Előzmény oszizambo
(4/6)
A csábító szirének és a szimultán dialógusok jó poénnak bizonyultak, alapvetõen azonban sokkal többet vártam az elõzõ év gyõztes drámájától.
2/10
oszizambo 2011 márc. 06. - 17:57:22 2/10 Előzmény weekthor
(3/6)
Hát sajnos amitõl féltem bekövetkezett, Nádas P. görög drámát írt, sajnos ezt adta a cím, de reménykedtem, hogy nem teszi. Már a gimiben borzasztóan utáltam, hogy az istenek élnek, és mindenféle antik, klasszikus baromság. Voltak a darabban „C” elemek, három anya beszélget három hülye fiával, a meccs és tüntetés elemek, valamint a színészi bravúrnak számító visszhangos beszéd, azt ennyi, szjo.
8/10
weekthor 2011 febr. 22. - 16:23:10 8/10
(2/6)
Eléggé megszeppentünk a Szirénének érthetõ érthetetlenségétõl... Jár a nyolc és fél pont. De az való igaz, hogy nehéz dologról van szó!

http://budapestkave.blog.hu/2011/02/22/mit_nekem_a_szirenenek
7/10
FElepHánt 2011 febr. 02. - 19:41:14 7/10
(1/6)
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál------- www.toptipp.hu--------------- SZIRÉNÉNEK----------------------- Dömötör András ------------------------ Kamra-------- Nagy íróink a drámaírásban nem jeleskednek, mûveik gyönyörûséges textusok kevés színpadi alkalmassággal, nincsenek szituációk, konfliktusok, legfeljebb karakterek. Ki kell találni hozzájuk a színházat... Dömötör András-nak, aki példás bátorsággal vetette magát Nádas Péter mélyvizébe, 3/5-ös arányban ez sikerült is (és ez ugye majd' két/harmad...) A hiányt javarészt a személyi alkalmatlanságokból fakad. Itt nem lehet pszichologizálni, mütyûrkézni, molyolni és poéntírozni: egyenes keménységgel nyomni kell a szöveget arcból arcba, de áriázás és préselés nélkül. Ahogy a németek csinálják /Faust!/, ahogy a Buland- rában mívelik, nem is beszélve az utolérhetetlen orosz- és litvánokról. Ebben a felállásban Szacsvay László tudja ezt, minden szótagja célba talál, miközben érzékletes cezúrákkal, leheletnyi gesztusokkal szavakon túli közlésekre is képes. Kovács Lehel érzelmi fûtöttséggel telíti monológját, Pelsõczy Réka vehemens erõvel teremt kitöréséhez figurát. Kovács Gergely szikrázó gyorsasággal csiholja életre mondatait, Pálos Hanna bravúros monológjában a nézõtéri dolgozók elfojtott sérelmei sisteregnek, Rajkai Zoltán deklamációja muzikális árnyalatokkal telíti a narratív mondanivalót. Ha minden így lenne, bízvást jobban megszólalna a darab, de a horizontális színpadi látvány mindenképpen leköti figyelmünket. Szürke ajtónyílások, a Léthe vizén ringatózó gumiladikok, balra az Alvilág, jobbra a Büfé. Horgas Péter díszletében élénk mozgással cikáznak az aktorok, vagy éppenséggel hosszú percekig relaxálnak a rugalmas csolnakok ölében. Szirének hangja száll a hullámok felett: slágerkék, motetták, Sáry László és Zombola Péter adjusztálásában. Kicsit sok is, három lány is elég lenne, a blues nélkül, úgyis csaknem mindent visz a szólóban is remeklõ Gál Gabriella. Jut azért szépen formált dallam a megkerülhetetlen Huzella Júliá-nak is, aki fehér gyolcsban függeszkedve, a "kötélen a Niagara fölött" lógatott változatában csillogtatja akrobatikus erényeit. A mindvégig érdekfeszítõ produkció bizonyítja, hogy ezen az úton kell járni: ha a Katona komolyan gondolja, hogy a fiatal és az értõ közönséget szeretné visszahódítani, a Dömötör- Kovács Dániel-Göttinger generációra kell építenie.