Vinogradov 2009 júl. 04. - 13:00:44
(20/40)
Na most akkor: talán kevesen tudják, vagy nincs nagyon a köztudatban, de volt a nyolcvanas években egy angol "neoviktoriánus" vagy inkább "neoromantikus" vonulat, mely olyan színészeket vezetett be a "nagyúri társaságba" mint Helena Bonham Carter, és Hugh Grant. A "neoviktoriánus" film jópár kitûnõ alkotást és alkotót is "kitermelt", de volt jópár emblematikusan borzasztó, gyakorlatilag elviselhetetlen filmeket gyártó rendezõje is - for example: az ezt a mozit is jegyzõ James Iwory.

Arra most nem térnék ki, hogy a "Vaslady" Angliájában miért "fedezték fel" maguknak újra az alkotók az érett viktoriánus kor (1870 és 1905 közötti idõszakról van szó kb.) világát, de az érdekes, hogy ezen filmek minõsége mindig a szexualitás, a szexuális identitás bennük való megjelenésén áll vagy bukik. Ez James Iworynál legendásan és pimaszul erõltetett, vagyis a filmjei is azok. A folytonos lebegtetés (a férfi, ha férfiszámba megy, lányos vagy gyermekded arcú fiatalember némi homoszexuális hátszéllel, a nõ pedig, ha számításba jöhet, a "szerelmeskedésrõl" kérdezgeti idõs nagynénijét, rendkívül unalmas és érdektelen formában, vagy "a képtelen vagy meghitt kapcsolatot teremteni egy nõvel" mondat hagyja el a száját, olyan módon, mintha csak a legköznapibb állítást ecsetelné).

Érdekes, Iwory két utolsó, ebben az idõszakban játszódó (egy '93-as és 2000-es, tehát már jóval a neoviktoriánus lázroham lecsengése utáni) filmjében milyen látványosan el tudott szakadni ettõl a problémától, és mennyivel fesztelenebbül és természetesebben hozták szóba karakterei az ilyesmit: a Napok romjai és az Aranyserleg c. opuszról van szó.

Iwory-nak ugyanis volt érzéke a korszak problémái iránt, mégis, jópár filmjébe került, amíg sikerült rátapintania a annak ütõerére.

A Napok romjai kívülrõl analizálja a viktoriánus Angliát (ahogy egyébként a film alapjául szólgáló zseniális könyv szerzõje, Ishiquro is), a közegébõl kiemelt, s így élete értelmét vesztõ komornyikon keresztül, és ez a perspektíva valahogy megteremti a dolgok hitelességének, elfogadhatóságának feltételrendszerét is.

Az Aranyserleg magas igénnyel megalkotott részletgazdag korrajz, ahol a "címszereplõ" értéktárgy a film középpontjában álló "grandeur" jelképe - e melankolikus - mondhatnók, ha nem félnék manapság annyira ettõl a kifejezéstõl - társadalmi (na és persze romantikus) dráma az angol arisztokrácia kereteinek megbomlását érzékelteti, Ivory szokásos érzelmes, itt mégis jól mûködõ eszköztárával.

És ehhez tegyük hozzá, hogy ezeket a filmeket olyan színészek tették nehezen elfelejthetõvé, mint Sir Anthony Hopkins vagy Emma Thompson, Uma Thurman...



Az emlegetett két filmmel ellentétben a "Szoba kilátással" viszont még vastagon benne leledzik a neoviktoriánus lázrohamban. Képi megalkotottsága jellemzõen tökéletes, a sminkek, kosztümök hitelességéhez jóformán kétség sem férhet, ám a karakterek szörnyen elnagyoltak, a romantika és érzelgõség, valamint a fõkarakterek nevetségesen tálalt szexuális érése, vagy épp túlérettsége olyan elviselhetetlen mértékben keveredik egymással, ami kb. ötöde-hatoda lehet a halálos adagnak.

És persze a színészek: mindnyájunk kedvelt DD Lewis-a, aki itt bizonyára a látens homoszexuális típus egyik legkiválóbb megformálója, hiába, a középszerû szövegkönyv miatt szinte kibonthatatlan karaktere nem tesz mást, mint elbûvölõ jelzõs szerkezetek aranysárga fényébe burkolózva idõnkét elballag a vászon/képernyõ egyik sarkából a másikba.

Maggie Smith, mint minden más filmjében, itt is az egyik legbájosabb öreg hölgy, akit valaha láttam: az alakítása tökéletes, makulátlan és kifogásolhatatlan, de sajnos nem kap elég helyet és szerepet ahhoz, hogy kibontakozzék.
Nagy kár...

És persze itt van még HBC: nagyon sokan nagyon sok felejthetetlen alakítást köszönhetünk neki, de sajnos az ebben a - ahogy a többi neoviktoriánus - moziban nyújtott produkciója is erõsen felejtõs. Nem akarok senkit megbántani, mert tényleg imádnivaló ezúttal is, de sajnos akkor még nem rendelkezett azzal a kifinomult színészi eszköztárral, amely egy ilyen típusú klasszikus fõkarakter megformálásához szûkséges. Az arcán néhol a szenvedés leplezetlen jelei tükrözõdnek, ami sztem nagyon jól bizonyítja az igazunkat, ráadásul a szerep elvileg azt kívánta volna, hogy egy részben tudatlan bakfis, részben érett nõ közötti átmeneti pozícióban leledzõ kisasszonyt formáljon meg, ami, különösen ennek a szövegkönyvnek a segítségével, igen nehéz feladat.
Kimondhatatlanul boldog vagyok viszont, mert ma már játszva fel tudná, egymaga hozni a filmet egy nagyon magas - igen - mûvészi színvonalra.

A szövegkönyvet nem véletlenül emlegettem annyit: ez az adaptáció, mint tudjuk E. M. Forster irásából született, de nem tréfa, gyakorlatilag kiherélte azt. Nem akarok spoilerezni, de a könyv igazi lelkét - ami úgy látszik, Iwory számára túl durvának bizonyult - nem sikerült átmenteni, sõt, különösen a végét tekintve sikerült egy rendkívül közhelyes kis darabot összehozni.

A mondanivaló elveszett, s végül is maradt valami modoros irónia (ami azonban sokkal inkább irányul a történet és szereplõi, mint maga, a modor ellen), valamint maga a modor.

A modor...

Az a modor, amit teszem azt Oscar Wilde vagy G. B. Shaw oly parádésan tudott kifigurázni, ahogy azóta sem sokan.

Tehették, hiszen ez a modor önmagában, a kellõ instrukciók nélkül gyakorlatilag elviselhetetlen...

Vagy, ahogy a díjak seregét elnézem, csak számomra elviselhetetlen, hogy minden tizedik percben elhangzik, ráadásul nevetséges kontextusban a "szerelmeskedés" kifejezés...

Biztos, hogy nem...


4.65/10
Emmersson 2009 júl. 03. - 20:15:50
(19/40)
H.B.C. olyan rusnya, hogy már fááááj!
zuzan 2009 máj. 17. - 23:20:52 Előzmény s.nob
(18/40)
MINT mindig .mármint Maggie Smith . imádom . aki vele forgat az ódákat zeng róla és a közös munkáról. nemhiába a brit szinjátszás nagyasszonya .
ajánlom a Tea with Mussolini c filmet
bourne 2009 máj. 17. - 23:11:42
(17/40)
imádom és kész ... annyira jók a színészek és beállítások ... megunhatatlan ...
eda29 2009 jan. 03. - 19:38:03
(16/40)
Nagyon jó film. A héten kétszer is megnéztem, mert vetítette az egyik csatorna. A fürdõzõs jelenet a 3 férfival még mindig ott van:)
Bella-Morgan 2009 jan. 02. - 17:53:40
(15/40)
Nagyon jóó film! Imádom. Mindenki zseniálisatat aléakít benne! És ez különösen fontos, mert Helena Bonham CArter-nek ez az elsõ filmje (Mert a Pattern of Roses az sorozat. ) És már elsõre ennyire zseniális. Aki teheti, nézze meg!
10/10
zebrina 2009 jan. 02. - 12:22:29 10/10
(14/40)
Egyik kedvenc filmem, megnézem, ahányszor csak lehet.
Nyugodt, derüs, jó szereplõk, kellemes helyszínek, apró angolos humorok. Igazi jó angol film.
bourne 2008 aug. 30. - 12:46:52
(13/40)
szerintem nagyon jó film volt ... egy kicsit lassú folyású, de nagyon jó ... szerettem benne HBC-t ... olyan kis ártatlan ... jó volt :)))
sylva23 2008 aug. 07. - 11:51:52
(12/40)
Szeretem én is ezt a filmet.
10/10
Csibi Katalin 2008 júl. 30. - 18:12:39 10/10
(11/40)
Nekem személy szerint nagyon tetszett!
Senkivel nem értek egyet aki azt mondja nyálas vagy rossz!
A filmben nagyon jól alakítanak mindannyian!!
Mindenkinek ajánlom!!!
buba66 2008 máj. 21. - 07:03:48
(10/40)
Nagyon szeretem ezt a filmet. Magával tud ragadni a hangulata, és bár annyira romantikus a témája, hogy mindent ki lehet találni elõre, nem a történet,hanem az alakítások miatt tudom élvezni újra és újra, amikor megnézem.
eugénia22 2008 máj. 21. - 03:07:27
(9/40)
Nekem mikor elõször láttam tetszett. Többszöri nézés után már,nem annyira...
Közepes filmnek nevezem.
Daniel Day- Lewis a sznob arisztrokratát jó,inkább nagyon jól játsza.
Helena Bonham Carter szerintem, nem akorrát alakít.És a szinkronja se lett eltalált.
Nekem túl régi a film... Úgy a színészi játékokkal, nincs baj...
A jelmezek viszont eltaláltak. A helyszínek se rosszak.

Én azt mondom,hogy ez a film,vasárnap délutánra való romantikus,egyszer nézhetõ,talán még szórakoztató kis film,nagy nevekkel...

Egyébként 5 Oscarra jelölték és 3 Oscar-díjjal kitüntetett film...
10/10
Natesz 2008 márc. 28. - 20:36:21 10/10
(8/40)
Én tegnap láttam a filmet. Úgy ültem neki, hogy: á, egy újabb nyálas film....de nekem nagyon tetszett. Azon a jeleneten, amiben a 3 pasi a tóban fürdik, nagyon jóízût nevettem. Nekem bejött a film. Helena amúgy is a kedvenc színésznõm!
s.nob 2008 márc. 25. - 17:47:19 Előzmény Obránszky Ármin
(7/40)
Igaz, igaz a 30 év, de közte volt a "Nagy háború", és az elég sok mindent megváltoztatott, például hogy a szigetmentalitásból is jóval kevesebb maradt, amit épp a Napok története is illusztrál. Amellett, hogy a sokat puhítottak a regény keménységén is. Én csak azt mondom, hogy mind a három nagyszerû film, és mind a három máshogy az.
6/10
Obránszky Ármin 2008 márc. 24. - 19:08:53 6/10
(6/40)
A Gosford Parkot én dobtam be, jelezvén, h valamivel jobb korrajz, mint a Szoba kilátással. Mindezt annak ellenére írom, h pont azt tartom Ivory filmje legnagyobb erényeként számon, h remekül, olykor ironikusan adja vissza az adott kort.
Amúgy meg, kb. 30 év választja el egymástól a két történet szereplõit és ez egy az angolhoz hasonlóan konzervatív társadalom esetében nem olyan borzasztóan sok, véleményem szerint.
s.nob 2008 márc. 24. - 18:07:41
(5/40)
A Szobát EM Forster 1908-ban írta, a Napokat Ishiguro jó 80 évvel késõbb, hogy a Gosford Parkról ne is beszéljünk, ráadásul mindkettõ egészen másról és (még egymáshoz képest is) máshogy szól. Tény, hogy mindkettõ remek film, de más kort más stílussal ábrázolnak. A Szoba tökéletesen adja vissza a századelõt és az akkori "úri" társadalmat, Ivory festõi képeivel és a Forster-regényekhez illõ jelenetkomponálással. A szinkron valóban rémes helyenként a fahangú Lucyval, hozzá még a Csárlott-ként ejtett szegény Charlotte (= "Sárlott") nénivel, akit Maggie Smith csodás iróniával alakít.
6/10
Obránszky Ármin 2008 márc. 24. - 12:44:02 6/10
(4/40)
A Napok romjai olyan zseniális volt, h nagy elvárásokkal ültem neki a filmnek. Azt, h az elõbb említett remekmûvet meg sem közelíti, azt még elnézném neki, de ha megerõltetem magam és úgy teszek, mintha a Napok romjait nem láttam volna, akkor is azt kell mondjam, ez egy középszerû film, a rengeteg klasszis színész ellenére -DDL és Maggie Smith brilliáns, mint mindig- erõsen felejthetõ. A legnagyobb hibát -a szinkron más tészta, akármilyen förtelmes is, nem Ivoryék sara- én a történetben látom. Számomra hihetetlenül szimpla volt. A film humorával amúgy nem volt gond, néhány szereplõ megnyilvánulásain, pár megjegyzésen jókat derültem.
Meg lehet nézni, bár azt nem garantálom, h senki nem fog unatkozni. Elsõsorban korrajzként funkcionál jól -bár akkor már inkább a bámulatos Gosford Park-, de a romantikus filmek kedvelõi között is akadhat, akinek tetszeni fog.
4/10
mikehodges 2008 márc. 23. - 23:33:09 4/10
(3/40)
Én is szinkronnal láttam valamikor régen,s kb fél órát belõle.A szinkron kifejezetten idegesített,s nagyon nem estem hasra a filmtõl se.Akként könyveltem el magamban ezt a moviet,miszerint az ultrasznob emberek ízlését biztosan kielégíti,de tõlem ez igen távol áll.
Scala 2007 jún. 08. - 17:06:59 Előzmény Zolkó
(2/40)
Valóban nagyszerû film, nyert is egy pár díjat.
'94-ben láttam elõször és azóta is mindig szívesen nézem. Teljesen magával ragad a hangulata.
Carter szinkronjával viszont én se vagyok kibékülve.
Zolkó 2007 jún. 01. - 22:14:14
(1/40)
Nagyon jó és szép film, kitûnõ alakításokkal, bár HB Carter itt még nem olyan meggyõzõ. DDL viszont zseniálisan alakítja a sznob angolt. Ami viszont sajnos csak eredeti hangnál derül ki igazán, mert ugyanis mint mostanában annyiszor, a szinkron ismét bûnrosszra sikerült. Fóleg HB Carteré. És mondanom sem kell, felirat ismét nincs. Kár érte.