Programkereső

Téma: The Roads Not Taken

Spoiler
6/10
InteriorLulu jan. 28. 18:38:27 6/10
(3/3)
Nagyjából egyetértek mindazzal, amit alattam szóló a filmről ír, ám szerintem mindenképp pontosításra szorul.
Nem három valóságról van szó, ugyanis minden jel szerint az egyébként regényíró Leo az egyedüli valóságban, a New York-ban játszódóban a maga mentálisan teljesen szétcsúszott állapotában amolyan mi lett volna, ha... alapon fejben mintegy továbbjátssza a múltjában történt két eseményt: a régi szerelmével, Doloresszel való kapcsolatát, és az inspirációt kereső, görög tengerparti kiruccanását.

A másik, hogy én egyáltalán nem érzem bajnak, hogy a két nő, a felesége (Linney) és Dolores (Hayek) karakterei nincsenek kibontva, hiszen nincs rajtuk hangsúly, még a feleségnél sokkal többet szereplő Doloresen sincs. Mollyn viszont nagyon is van, úgyhogy abban egyetértek, hogy hiányoznak az ő motivációi, eleve az ő árnyaltabb ábrázolása.
Válasz
6/10
Ildikó Nóra 2023 nov. 03. - 19:19:44 6/10
(2/3)
A film rövid, jobban ki lehetett volna fejteni a főszereplő, Leo és rokonai életét, egymáshoz fűződő kapcsolatukat is. A szereposztás, színészi alakítások tetszettek, a főszereplőknek jól állt a szerep.
Válasz
5/10
gurpgorg 2021 jan. 03. - 12:40:27 5/10
(1/3)
"Az író mindig a fejében dolgozik” állítja Javier Bardem és meghúzza a feles poharat. Ugyan előttem most semmiféle tudatmódosító ital nincsen, megpróbálom leírni nektek Sally Potter új filmjével kapcsolatos gondolataimat.

A kissé különc Sally Potter roppant megosztó filmkészítő. Életműve egyaránt tartalmaz frenetikus műveket (A vendégek), mély, de középszerű drámákat (Ginger és Rose), valamint – számomra - teljesen érthetetlen maszlagokat. Vegyük csak a rendező antréját, az Orlando-t, amiből én - bizonyára velem van a baj - csak annyit fogtam fel, hogy az androgünre megművelt Tilda Swinton benne van meztelenül (aki erre vágyik, inkább a Hadszíntért nézze meg, mert ott egy kemény sztorit is kapunk a pucérság mellé).

Visszatérve Sally Potterhez és legújabb filmjéhez, a The Roads Not Taken ugyancsak a megosztó alkotások sorát gazdagítja. A cselekmény három helyszínen és három valóságban zajlik: 1. New York, ahol a demenciában szenvedő, magatehetetlen Leót (Javier Bardem) odaadó lánya, Molly (Elle Fanning) ápolja. 2. Mexikó, ahol Leó feleségével, Doloresszel (Salma Hayek) a Holtak Napja alkalmából egy fontos sírt készül meglátogatni. 3. Görögország, ahol a regényíró Leó magányos tölti mindennapjait, és ráakaszkodik egy német turistalányra.

Számos hiányosságot róhatunk fel a filmnek. A történetnek nincs tiszta konklúziója, nem jutunk el A pontból B-be, és olykor feleslegesen túlragozott a cselekmény – például egyszer már láttuk, hogy Leó egy szimpla fogászati ellátással sem képes megküzdeni, szükségtelen utána még két további orvosi kezelést bemutatni. Emellett a karakterek sem cizelláltak, a két feleség személyiségének csak a felszínét kapargatja a film, és Molly ragaszkodásának okai szintén kifejtetlenül maradnak. Leó egyszer demens, tehát mondhatni személyiség nélküli, máskor simán nem képes szembenézni gyászával, harmadszor majdhogynem nihillista. Szinte semmit nem tudunk meg senkiről és a köztük lévő kapcsolatukról.

Sajnos az első megtekintésnél nem 100%-ig érthető, mi volt a rendező célja és mondanivalója a filmmel – ám közel sem biztos, hogy mégegyszer meg akarom nézni. Ma már ennél több kell.

Ami pozitívum: a dimenziók közti ugrások nem zavaróak, könnyen elkülöníthetők a helyszínek és tudatállapotok, amelyek egymással összehangban vannak. Javier Bardemet és Elle Fanninget senkinek nem kell bemutatni, itt is mesteri munkát végeznek, mint mindig, Milena Tscharntke személyében pedig egy álomgyönyörű német színésznőt ismerünk meg.

A The Roads Not Taken-ről minden jó és rossz tulajdonsága mellett fontos megjegyezni, hogy a művész- és közönségfilmek határvonalán járkál, és inkább az első csoport felé konvergál, tehát csak azoknak ajánlott, akik fogékonyak ezen művészi allűrökre. Ők nem fognak csalódni, a többiek inkább A vendégeket nézzék meg.
Válasz