Egyrészt ősidők óta nem volt olyan film, ami végre valami más volt mint a tucatfilmek, másrészt soha nem készült még olyan film, ami úgy öltöztette volna fel egy Columbo stílusba Agatha Christie kézjegyeit, hogy soha ne lehessen eldönteni, hogy tulajdonképpen mikor játszódik a film. Hiszen ha jobban belegondolunk, bár a mobiltelefonok "naprakészek" voltak, de valójában azokra semmi szükség nem lett volna, azok nélkül is megállt volna a történet a saját lábán.

Ha jobban belegondolunk, akkor egyszerre lehetett érezni az elmúlt évszázad hangulatát, a veterán BMW-t, a modern autókat, de valójában mindez lényegtelen köntös volt egy klasszikus "regényhez".

Én egyetlen hibát leltem fel: hiába ölte volna meg a csajt a gyilkosunk, a családtagok akkor sem örököltek volna - hiszen akkor a lány családja örökölt volna. Fogalmazzunk tehát úgy, hogy a nettó harag jött ki belőle, hiszen értelme már nem lett volna a gyilkosságnak.

Amúgy azok kedvéért, akik szerint a kis csaj nem is örökölhetett volna szeretném megjegyezni, hogy megfeledkeztek a lényegről:

A gyilkos ellopta az ellenszert, vagyis tudta, hogy a lány semmit sem tehetett volna, nem volt segítség. Ebből következik, hogy ha a lány segítséget hív, AKKOR történt volna meg az, hogy elveszik tőle az örökséget, hiszen az már MINIMUM gondatlanságból elkövetett emberölés lett volna annak az okán, hogy nem volt nála az ellenszer, illetve a végrendelet felolvasása után akár gyilkosság is lehetett volna a vád. Akkor pedig már hiába lett volna átragasztva a címke, azt is rá fogták volna, hiszen ki mást vádolhattak volna meg és miért is? Vagyis valóban tényleg azért volt szükség egy magánnyomozóra, hogy nehogy ne terelődjön a gyanú a lányra, nehogy megússza az ügyet amiatt, hogy esetleg öngyilkosságnak minősítik az amúgy sem túl lelkes rendőrök az ügyet.

Ebből viszont az következik, hogy a lány nem nyújtott, de nem is nyújthatott segítséget a gyilkossághoz, hiszen megpróbálta megmenteni az öreget, megpróbálta beadni az ellenszert (különös, hogy arról nem esett szó, hogy mi történt volna, ha beadja, miközben nem is rontotta el a dózisokat?), vagyis ebben az esetben is csak a gyilkos "eszköze" lett volna, hiszen ha valóban baleset történt volna (amiért felelőssé lehetett volna tenni), akkor éppenséggel nem halt volna meg az öreg, hiszen az ellenszer beadásával azonnal megmenthette volna.

Vagyis a lány mindenképpen ártatlan.

És itt jön az igazi csavar az egész történetben: A nyomozók tényleg nem gyanúsították egyetlen pillanatra sem a lányt, és különösen a mérgezéssel nem gyanúsíthatták! Hiszen ők tudták, hogy nem mérgezték meg az öreget, merthogy addigra nyilván náluk volt a halottkém jelentése - különben nem is tudták volna eltemetni az öreget! Ha pedig megkérdezték volna, hogy ő vágta-e el a nyaki ütőeret - akkor a válasza az lett volna, hogy nem és ezt minden létező hazugságvizsgálat megerősítette volna, hiszen ez így volt igaz. Ebből következően, a nyomozóknak eszébe sem jutott volna a lány megvádolása!

Vagyis ahogy az az Agatha Christie típusú regényekben megszoktuk: Ha mindenki elmondta volna amit tud, illetve az igazat, akkor az ügy rendkívül gyorsan lezárult volna az öngyilkosság megállapításával, de mivel a lány nem merte a történetet elmondani, a nyomozó (aka Hercule Poirot) pedig az utolsó pillanatban vette a kezébe az egyébként teljesen érdektelen jelentést - így nem is történhetett másképpen ami történt. Ráadásul felismerhető az Agatha Christie regények tipikus buta szolgáló története is, aki zsarolni akar, de nem fogja fel, hogy ez mivel jár... ahogy az is, hogy ha nem rendezi meg a saját halálát az öreg, akkor nem egyszerűen nem hal meg, hanem az is kiderül a számára, hogy meg akarták gyilkolni.

Ez is ismerős Agatha Christie recept! És tulajdonképpen minden jelenet ismerős lehet egy régebbi regényből, és mégis sikerült valami üdítő formában összerakni azt, hogy mindez a mai világban is előfordulhat, megtörténhet.

És mielőtt valaki megkérdezné, hogy miért nem haragudott a lányra azért, mert miatta hal meg: Azért mert elrendezte amit el szeretett volna rendezni és ugyebár az ő hibája volt az, hogy felborult az asztal - és emiatt összekeverte a lány a fiolákat. Felelősnek is érezte magát, és úgy szerette volna befejezi az életét, hogy a lánynak ne legyen baja. Ezt pedig csak az öngyilkossággal tudta megvalósítani... és tényleg. Ha jobban belegondolunk, talán élhetett volna még jó pár évet, talán pár napot, de nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy ott és akkor kiszállhatott a játékból, mert megvalósította azt, amit szeretett volna. Kitúrta az élősködőket az örökségéből, a lányból gazdag nőt csinált, és valójában csak egybe nem gondolt bele: Abba, hogy nem fogják elhinni ezt a különös, ámde valóban megtörtént öngyilkosságot.

Esetleg hagyhatott volna egy búcsúlevelet a potenciális gyilkosság módjának a leírása helyett (ez kivételesen Columbo epizódból jött), de ne legyünk ennyire kötekedők, és telhetetlenek, hiszen ebben az esetben nem is készült volna el a film... :)

Érdekes, hogy Marta, az ápolólány: az erkölcs és a jóság védőszentje mindenben morálisan megtámadhatatlan döntéseket tudott hozni, de amikor az örökségről volt szó, egy értelmes mondatot sem tudott kinyögni és nem volt számára alapvető, hogy ahhoz semmilyen joga nincs, még akkor sem ha wannabe "jóember". Egyszerűen annyira erőltetett és gáz volt nekem ez a szál, ahogy leakarják nyomni az ember torkán a feddhetetlen nagy szemekkel pillogó, tátogó bevándorló lány jellemét, hogy az borzalmas. Nem is értem, ennek mi célja?
Úgy éreztem, mintha már három órája nézném a filmet és valahogy számomra egyik "csavar" sem volt frappáns vagy megrendítő, inkább mesterséges, mű és kreált. Kb amikor valaminek nagyobb a füstje mint a lángja, valami nagy hűha hatást akartak elérni a készítők, de sajnos elmaradt... a szerepjátszás szintén élvezhetetlen volt, egyszerűen nem is tudom hova tenni, hogy ilyen színészekkel hogyan lehetett ennyire erőltetett. A Chris Evans által képviselt karakterből vágytam volna többre, több odamondásra, jellemrajzra, hiszen ő volt a tipikus lázadó szemben az álszent, sznob, életről mit sem tudó buta családdal, akik csak pénzben tudnak gondolkodni. Persze mint kiderült, ő is, de legalább volt személyisége és egyedi. Tudom, ezek a 2010 után készülő futószalagon gyártott és lebutított ipari filmektől nagy elvárások, főleg, hogy itt még humort is akartak csempészni egy krimibe, na de kérem.. ennyire megszégyeníteni a műfajt? Mert sajnos a krimi műfaj alapvető és jól működő elemeiből lopás, sikkasztás ment, hogy azt a film javára tudják fordítani, de a végeredmény inkább csak az lett, mintha egy Rolex óra helyett egy papíron megrajzolt, kivágott órát kaptam volna diplomaosztóra. Biztos tudnék még mit írni, de minek is.. inkább hagyjuk.

Igen, egy színházi kellék volt. Ahogy a film elején elhangzott, az öreg úgy vélte, hogy a srác ne tudna megkülönböztetni egy igazi kést, egy kelléktől.
A film végén be is igazolódott. Nagyon jó, hogy minden elejtet mondatra, lett példa a film cselekménye során.
A srác összecserélte a gyógyszeres üvegek tartalmát. Tehát, ha a csaj nem cseréli össze, akkor beadja a halálos adagot és elmegy. Akkor a fiú visszamegy, visszacseréli az üvegek címkéjét és kész is a műhibaper. De a csaj elmondta, hogy ő összecserélte az üvegeket. Tehát a megfelelő dózist adta be mindenből. Az öreg pedig elvágta a torkát...de így nincs műhibaper, hanem szimpla öngyilkosságról van szó.