Dr Möcsényi Mihály portré folytatását szeretném látni ,hallani,Veiszer Alindával
sok kérdés nyitva maradt az életérõl ,alkotásairól.
Minden rádió mûsorunkba háromszor bekarikázvom a záróra adásait ,ha lehet nézem, ha nem felveszem!
Csillagos 10-esre pontozom
Aliendát! ,Kepes András és Frei Tamás felé emelném "dobogósnak" emelem
Vigyázzunk rájuk HUNGARIKUMOK !

Azt várhatod.

Vagy azt gondolod, hogy a 'Legközelebb is szívesen látjuk mûsorunkban' fordulatot komolyan gondolják?

Nézem, lesem minden szavát!
Dr Möcsényi Mihály kertépítõ pofesszor úr portréjának folytatását várom.
Kézcsók ! paro.ka

Hát, nem tudom.... Van éppen elég abból a fajta riporterbõl, akikben megvan mindaz, amit a cikk írója V.Alindából hiányol.
Nem vagyok még olyan öreg, hogy hiányolnám a régi mûsorvezetési stílust, tehát nem nosztalgiázom, miközben nézem, bár tény, jobban tetszik, amikor "kényelmes" riportot látok, és hát késõ éjjel nincs is igényem másra. A cikkben említett Krizsók Szilvia pl politikai mûsorokat vezet, ott õrá van szükség és arra, hogy provokálja a vendégét. Nekem nagyon tetszik, hogy a Zárórában csak elvétve van szó politikáról. Tetszik, hogy a mûsorvezetõ tud hallgatni és nem pökhendi, saját hangját imádó "sztárriporter" vagy "celeb".

Sándor Erzsi Pörfikt c. írásában sok találó gondolatot olvashatunk:

Igazság szerint nem lehetne egyetlen rossz szavam sem. Veiszer Alinda is completely perfect. Látszik, hogy felkészült, utánajárt, utánaolvasott, föltúrta a Guglit, jegyzetei katonás rendben elrendezve az asztalán, ujjai között fénylõ golyóstoll.

Veiszer Alinda mostanában naponta negyvenöt percet beszélget az m2-rõl elnevezett halmozottan hátrányos helyzetû csatorna éjszakai, ismétlõ mûsorsávjában, olyankor, amikor biztosan tudhatóan a Veiszer családon kívül nincs ébren ember, aki körülülje a sugárzó kis dobozt. Ennek az állításomnak némiképp ellentmondani látszik az a tény, hogy ismerõseim között nem akad szinte senki, aki ne ismerné Veiszer Alinda nevét, és ne mondaná azt, hogy õ a nagy magyar tévés riporterek új generációjának csillaga, Vitray és Kovalik Károly késõi, ám édes és közös leánygyermeke. Veiszer Alinda nevét sokan ismerik. Sõt tudják róla, hogy felkészült, okos, kérdez és beszélget. Eddig nagyjából háromszázan ültek vele szemközt a Zárórában. Hétfõn asztrofizikus, kedden színész, szerdán génsebész, csütörtökön strandpapucsdizájner. Aztán hétfõtõl megint elölrõl.

Veiszer Alinda beszélgetései jól elõkészített, szépen berendezett és világított rádiómûsorok az éjszakai m2-s nézõi magányban. Nemcsak azért rádiómûsorok, mert két ember beszélgetését bizonyára nagyon nehéz megtévésíteni, ha nincsen semmi tétje, hanem azért is, mert Veiszer Alinda láthatóan (illetve éppen nem láthatóan) nem tûnik fel a képernyõnek. Észrevehetetlen és megjegyezhetetlen. A neve médiára termett, a személyisége pedig egy középiskolai katedrára. Rendes, pedáns, példás szorgalmú osztályfõnöke lehetne sok virgonc nebulónak, akik szemüvege villogásából is jól tudnák, hogy magára erõltetett szigora alatt meleg anyai szív dobog. Veiszer Alinda minden földi jó tulajdonsága a hátrányára válik a képernyõn. Eminenssége, szorgalma, buzgósága, kedvessége, jóindulata akadályozza. A televízió föltalálása óta számított médiakorban, most éppen azt éljük, amelyben keményen kell bekérdezni, és a csomóra kötött riportalanyba a végén még a mikrofont is belevágni. Kálmán Olga, Krizsó Szilvia jobb pillanataikban nagyon is képesek erre. Nem beszélve Oprah Winfreyrõl. Hozzá hasonlóan Veiszer Alinda is „az embert” mutatná meg nekünk. Ha volna olyan, önmagában. Csak hát mindenkihez hozzátartozik a szerepe. A tévébe senki sem azért megy be, hogy a ráirányított kamerának igazat mondjon. Legfeljebb a riporternek sikerül kihúzni belõle. Ha akarja. A Zárórában nem akarja. Veiszer Alinda Zárórája a televízióval együtt felnövõ, ma nagyjából 60-70 évesek (sõt több) kedvenc mûsora, mert felidézi számukra azt a világot, amikor a riporterek még kedvesek voltak, veszélytelenek, mosolyogva és hosszan elidõztek a riportalannyal, belakták a képernyõkrõl a nappalijukat. A tévé dobozán horgolt terítõ kis vázával, a képernyõn színes plexi védõlap, fölül kék, középen sárga, alul zöld, és hétfõn szünnap.

Veiszer Alinda eltévedt az idõben, és nem igazítják útba. Önmaga tökéletes inkognitója. Az a sok ember, aki mind ismeri a nevét, nem ismerne rá az utcán. Bár mindent elkövettek sminkesek és fodrászok, eleddig nem sikerült megjegyezhetõ külsõt szabniuk rá, holott a retró irányát tartva a hetvenes évek Skálabutikjainak valamennyi pasztellban tartott divatvívmányát rápróbálták már. Volt hosszú sálja, hetyke kendõje, viselt apró pöttyöset és széles csíkosat, aggattak rá kisebb ékszereket, bizsukat, néha lenyalják a haját, néha felkacsafarkozzák, mindegy. Az m2 menedzsmentje (ha lenne neki olyan) talán koncepcióvá érlelte Veiszer Alinda megjegyezhetetlenségét. Õ a visszafogott, fegyelmezett, udvarias, mértéktartó, kedves és okos egy nekivadult, fékevesztett, erõszakos, nyomulós médiavilágban. Lám – sugallják –, helye van mégis a moderált tónusnak, a fegyelmezett gondolatnak, az értelmes beszédnek.

Elnézegetvén ezeket a negyvenöt perceket, azt hiszem, nincs helye. Veiszer Alinda mûsorai után nemcsak õrá, de a riportalanyaira sem lehet emlékezni. Felidézhetetlen, hogy kivel üldögélt hétfõn, és kivel csütörtökön. Mit mondtak, mire válaszoltak, mire ment el az a sok mûsoridõ. Talán ez a legnagyobb baj: ennyi felkészüléssel, ennyi szorgalommal, ennyi kitartással, állhatatossággal jó mûsort is lehetne készíteni. Olyat, aminek tétje van, amirõl beszélnek másnap, ami meghatározó nemcsak a média kulturálatlan világában, de a kultúrára fogékony, szellemileg még nem teljesen lezüllött értelmiségi közegben. Veiszer Alinda Zárórája így maga a megúszás. A közszolgálati védekezés, hogy eldugott mûsoridõben, isten háta mögötti csatornán, adunk mi olyan egykor volt, békebeli mûsorokat, amilyenekre vágytok, ne sírjatok, nézõk, nem süllyedtünk egészen a kertévék színvonalára.

Azzal áltatom magam, hogy Veiszer Alinda a közszolgálatiság foglya, ezért nem lehet beazonosítani. Ezért nem lehet olvasni a nevét internetes petíciók alján, nem lehet látni felvonulásokon, politikai töltetû kirajzásokon. Nem köthetõ hozzá semmi. Talán ezért hiszik, hogy alkalmas beszélgetõtársa lehet Schmidt Máriának és dr. Feldmájer Péternek, Jókai Annának vagy Fullajtár Andreának egyaránt. Egy közszolgálati riporter a mai televíziós fogalmak szerint úgy kiegyensúlyozott, hogy nem derülhet ki róla, kicsoda is õ. Nincsen véleménye, nincsenek indulatai, az érzelmei legfeljebb a mosolygásig ragadtatják. Neutralitása rendre átragad a riportalanyaira is. Nagyjából mind a háromszázra, akikkel eleddig beszélgetett. Gyanítom, hogy egyetlen kényelmetlen pillanatot sem sikerült összehozniuk. Kedves, meghitt, okos csevegésben teltek el a mûsoridõ drága és hosszú percei.

A Zárórába meghívott vendég boldogan mondhatja fel saját jól bevált szólamait, kinyilatkoztatásait, mert senki sem fogja eltéríteni, nem fogja megkérdõjelezni. Veiszer Alinda tökéletes tájékozottságáról tanúbizonyságot téve mindig érti, amirõl szó van, és mindig elfogadja a vendége magyarázatát. Kitûnõ riportertanulóként megtanulta, hogy nem egybõl, hanem kettõbõl. Rávár, rákérdez egy kicsit. Nem úgy, hogy fájjon, vagy kényelmetlen legyen. Nem. Csak az érthetõség kedvéért. A nézõ meg hálás. Azt hiszi, jut idõ beszélgetni, holott csak az idõ megy.

Veiszer Alinda faltól falig felkészül a riportalanyaiból. Tudja a gyerekkorukat, az egyedfejlõdésüket, mégis hagyja, hogy azon az úton menjenek, amelyen bejöttek a stúdióba. Mindent tud róluk, mégsem tud meg tõlük semmit. Leleplezésnek, színvallásra kényszerítésnek, szembenézésnek nyoma sincs. A nagyobb baj, hogy az igénye sem.

Veiszer Alinda nem tehet semmirõl, bennem van a hiba. Mert azt akarom, hogy egy negyvenöt perces beszélgetõs mûsor a televízióban ne lehessen kényelmes senkinek. Ne legyen öblös a fotel, narancssárgás a fény, veszélytelen a hangulat. Meccs legyen még akkor is, ha egy halasi csipkeverõnõ ül a riporterrel szemben. Hát még így, hogy minden hájjal megkent közszereplõk, saját glóriájuk fényében. Ha meccs lenne, harc, akkor értelme lenne a kamerának is. Elidõzhetne a feszült ráncokon, tûhegynyire szûkült pupillán, az ökölbe szorult arcon. Vagy éppen a kisimulton, a megnyugodotton. Akkor hozzátenne a beszélgetéshez, nemcsak kísérné. Érdekelne Veiszer Alinda arca, szeme, amikor begyorsul, izgalomba jön, ideges lesz, rámenõs, szemtelen és gyõztes. Érdekelne, ha drukkolhatnék neki vagy akár a riportalanyának. De így csak bámulom, hallgatom, mint egy rádiómûsort, miközben a televízió fényénél a tévéújságot böngészem. Közben éjjel háromnegyed egy lesz, megyek a Veiszer családdal együtt aludni.


http://www.mozgovilag.hu/2009/08/16rolrolsandor.htm

...kedves szavaiak...
...sajnos a tisztogatás már fél éve megkezdõdött, az idei választások után pedig már pláne nem lesz szüksége az eljövendõ új-régi állampártnak az ilyen - számukra kellemetlen - liberális Alindákra.
...õ nem egy bólogató jános...
..nem illik bele a képbe...
..remélem megússza egy sima kirúgással...
...és nem vonják felelõsségre 2010 második felében

Nem lesz látható????
Francba. Egyedül õt szoktam végignézni, ha tehetem. A tegnapi Falus - genetikai riport annyira jó volt...

...igwn-igwn... vonzó jelenség, õszinte, nem csak OKOS, roppant intelligens is...
...NÉZZÜK!!!...
...2010-ben már nem lesz látható!!!!
...csak véletlen, hogy még itt van...

Nagyon bírom! Felkészült, empatikus, és nem utolsósorban, kedves és csinos. Remélem sokáig az is marad, és nem celebesedik meg. Nem tudom, miért nem tudok rá szavazni, de ha lehetne, tízest adnék neki. Meg a Zárórának is. Több ilyen mûsor kellene!!! Alindát pedig ajánlanám a Duna TV-nek, ott azért jóval több emberhez tudna eljutni.

Néhány hónapja fedeztem fel Veiszer Alinda záróra címû mûsorát. Ebben a felszínes bulvárvilágban üdítõ kivétel a mûsor. Ma (néhány kivételtõl eltekintve) ún. ujságírók úgy készítenek riportot, írnak cikket, hogy fel sem készünek a témából, csak odatartják a mikrofont és hagyják, hogy mondjon bármit az interjú alany, szinte sohasem teszik fel azt a kérdést amit én feltennék. VA mindig rendkívül felkészült a témából, a beszélgetõ partnerbõl. Csodálkozom is mmindig, s azon gondolkodom, hogy hányan dolgoznak a keze alá, vagy lehetséges, hogy valaki ennyire felkészült legyen szociológiából, turkulógiából, vagy akármibõl? Szeretem a tökéletes dolgokat, (magam is törekszem rá, ha valamit csinálok azt jól csináljam.)VA szinte tökéletes, szép, vonzó, okos nõ, aki nagy beleérzéssel vezeti mûsorát, úgy hogy éjfélkor is odaragaszt a TV elé.
Gratulálok neki, és kívánom, hogy díjai mellé kapjon az élettõl is elismerést, és majd a távoli jövõben VA díjat fognak adni tehetséges ujságíróknak.

Szerintem nagyon jó mûsor vezetõ,õ a kedvencem.

Osztom a véleményedet! Azoknak, akik azzal foglalkoznak, hogy nõ a mûsorvezetõ, szõke, stb. ajánlom, hogy a tartalomra figyeljenek. Ez nem show mûsor!

Értelmes és komoly, sok múlik a meghívott vendégen.
Néha kissé körülményes körmondatokban fogalmaz és kérdez, de ez annyira nem zavaró, hiszen a mûsort fõleg értelmiségiek nézik, akiknek talán nem okoz gondot, hogy kövessék a gondolat fonalát.
Aki a fenti körmondatot értette, annál nincs probléma. :)

Nem tudom, ki a cikk írója, de nem értek vele egyet. Gondolom, neki a Fábry Show-ban hallható-látható rendkívül felszínes beszélgetések az értékesek, ahol magyar "celebek" mondanak el rendkívül érdekes információkat magukról. És ehhez párosul a mûsorvezetõ stílusa, aki jobban szereti a saját hangját és poénjait hallani, mint a vendégeit.

"De hát erre való az internet, mindenkirõl el lehet olvasni fél óra alatt annyi információt, hogy el lehessen vele beszélgetni az életérõl és munkásságáról."
- No és ezzel mi a baj? Ki az, aki mindenhez ért? Legalább felkészül a vendégeibõl. Errõl a Friderikusz Show jut eszembe, amikor meghívta Linda Grey-t a Dallas-ból. Állandóan le-Samantházta, mert még annak sem néztek utána, hogy csak mi magyarok adtuk a Samantha nevet a karakternek, mert az eredeti Sue-Ellen-rõl úgy gondolták, túl bonyolult. Linda Grey meg egész egyszerûen csak nézett ki a fejébõl a mûsor alatt, hogy mi ez a Samantházás állandóan. Igaz, akkor nem volt még internet, ahonnan ezt meg lehetett volna nézni. :-P

"Soha nem kérdez semmi veszélyeset, hanem naivacskán rácsodálkozik a másikra, és reméli, hogy az interjúalany elvégzi helyette a munkát."

- Szerintem ezzel sincs baj, az a jó, hogy ha a vendéget halljuk beszélni. Udvaros Dorottyát pl most legutóbb szinte kérdezni sem kellett, folyamatosan mesélt magáról. Igaz, nem tudtunk meg róla olyan "veszélyes" dolgokat, hogy pl. legutóbb milyen fûnyírót vett.

"Veiszer Alindával a semmilyenség emelkedik hivatalos rangra, a mûsorvezetõnek az a legizgalmasabb tulajdonsága, hogy évek munkájával is észrevétlen tudott maradni."

- A jó riporter szerintem pont ilyen. Észrevétlen, és hagyja a vendéget érvényesülni. Változatlanul ajánlani tudom a cikk írója számára a Fábry Show-t.

".... s ha holnaptól elmaradna a Záróra, nagyon keveseknek tûnne föl a mûsorváltozás."

- Sok ismerõsöm szereti és nézi rendszeresen a mûsort. Ha jobb idõpontban lenne, még többen néznék.

"Belátom, hogy a feladat néha megoldhatatlan, de ami estérõl estére megy, az még kísérletnek sem biztató, csapongó fecsegés, bájolgás, netes információk elmondása, és az a hamis és veszélyes benyomás, hogy mindaz, ami a gondolkodással kapcsolatos, dögletesen unalmas."

- Sok olyan embert hallottam beszélni a mûsorban, akikrõl azelõtt nem hallottam. Hiába van net, az ember nem írhatja be a keresõbe, hogy "általam nem ismert emberek". Nekem azért is értékes a mûsor, mert olyan emberekrõl hallok "netes információkat", akiket azelõtt nem ismertem.

Értékes, kellemes, megnyugató mûsor.

Nem igazán értem miért szidalmazzák Veiszer Alinda személyét. Ha nem is rendszeresen de szoktam nézni –hallgatni a beszélgetéseit . Nem tudom a mai világban legtöbbünk miért ítélkezik
rögtön gúnnyal ,és megvetéssel? Én látom a jó dolgokat amit képvisel, nem elnyomó szerepet játszik , nem saját magát akarja hallatni, beszélgetéseibõl számomra az derül ki keresgél , válaszokat akar kapni amire legtöbb ember kíváncsi. Mélyre próbál ásni……. kutakodik , de minden esetre nem botrány hõssé szeretne válni ,ahogy azt jó néhány ember elvárja , és szerintem ez így jó. értelmes embereket hallgattam végig eddig a mûsoraiban, akikrõl rég azt hittem elvesztek már valahol a semmiben ,mert talán a rendszer nem kívánatosnak tarthatja néhány ember józan véleményét és nézetét ,de itt hangot adtak jó pár dolognak …, ami hasznunkra is válhatna akár. talán majd 2000 év mulva……… amikor nem egymást tekintjük potenciális ellenségnek .

A jó link:

http://www.pestimusor.hu/index.php?sect=tv&alsect=cikk&id=1392

...olvasd

Na persze, az élet minden terültén. Haha. Olvas csak ezt el:




Kritika (2)
Záróra
2009-03. szám / Fáy Miklós


Nem tudok rájönni Veiszer Alinda titkára. Illetve van egy titka, amire azért nem nehéz rájönni, arra, hogy miképpen érthet õ mindenhez. Estérõl estére beszélget valakivel, hol rendezõvel, hol színésszel, fizikussal vagy zenetörténésszel, és körülbelül mindegyikbõl egyformán felkészültnek tûnik. De hát erre való az internet,
mindenkirõl el lehet olvasni fél óra alatt annyi információt, hogy el lehessen vele beszélgetni az életérõl és munkásságáról.
De a színvonal talán mégsem mellékes. Veiszer Alinda pedig estérõl estére beszélget, és a beszélgetéseknek nincs egyetlen izgalmas pillanatuk sem. Soha nem kérdez semmi veszélyeset, hanem naivacskán rácsodálkozik a másikra, és reméli, hogy az interjúalany elvégzi helyette a munkát, és a kamera elõtt nem akar majd unalmasnak mutatkozni, mesél valami érdekeset magáról. A legtöbben meg is teszik, de akad olyan, aki nem a televíziós szerepléssel akarja igazolni magát: ilyenkor van bajban szegény riporter hölgy. Veiszer Alindával a semmilyenség emelkedik hivatalos rangra, a mûsorvezetõnek az a legizgalmasabb tulajdonsága, hogy évek munkájával is észrevétlen tudott maradni, ha helyette egy próbababa ücsörögne a stúdióban, akkor sem lenne rosszabb a mûsor, és ha holnaptól elmaradna a Záróra, nagyon keveseknek tûnne föl a mûsorváltozás. És nem lehet arra hivatkozni, hogy a minõségre kevesen kíváncsiak, mert ahhoz elõbb valami minõséget kellene produkálni.
hirdetés

Belátom, hogy a feladat néha megoldhatatlan, de ami estérõl estére megy, az még kísérletnek sem biztató, csapongó fecsegés, bájolgás, netes információk elmondása, és az a hamis és veszélyes benyomás, hogy mindaz, ami a gondolkodással kapcsolatos, dögletesen unalmas. Ne higgyetek Veiszer Alindának.

m2

----
http://www.pestimusor.hu/index.php?sect=tv&alsect=cikk&id=13