Min-Rin 2013 okt. 20. - 17:19:07
(19/59)
DSIDA JENÕ EMLÉKÉNEK

Oly szomorú, ha nemes fát tép ki a szél gyökerestõl.
Fájdalmas, ha a mû csonka lesz, abbamarad.
Csonkán is rege-kincs a Tiéd -- de kivánhat a lélek
porba-lökött hontól üdvöt a tiszta dalért?
Hogyha ez õr-népben van erõ még, óvni a kincset,
Téged, Széphangú! nem feled el sohasem.


Medveczky Jenõ: A fiatal Weöres Sándor
10/10
Johann 2013 okt. 19. - 15:55:50 10/10
(18/59)
BOLDOGSÁG

`A férfi`

Szeretem ernyõs szemedet,
etetõ puha kezedet,
mellém simuló testedet,
csókolnám minden részedet.

Ha minket földbe letesznek,
Ott is majd téged szeretlek,
õszi záporral mosdatlak,
vadszõlõ-lombbal csókollak.

`A nõ`

Hidd el, ha egyszer meghalunk,
föl a felhõbe suhanunk.
Vének leszünk és ráncosak,
de szívünkben virágosak.

Nagy felhõ-hintánk csupa láng,
alattunk sürög a világ,
gurul a labda, sül a fánk,
mosolyog hetven unokánk.
10/10
Johann 2013 okt. 13. - 22:25:58 10/10
(17/59)
MEGHALNI

Birsalma-illatú, gyöngyház-tekintetû
s a hangja mint harang és messzi hegedû
s mind több és tétován sûrûdõ lépteikre
felbõdül és lerogy az ûr sok-szarvú ikre,
átzudul a hideg, mindent elönt a kék!
Elönt a kék vonzás és villámló ekék
s égõ tüskék fölött a Meztelen viharja
redõzve ráborúl a horpadó talajra,
megreng az édesség vad fészke, cifra tál,
s a mozdulatlanúl terjengõ fénybe száll.
10/10
Johann 2013 okt. 08. - 13:28:18 10/10
(16/59)
A GALAGONYA

Õszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Õszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
10/10
Johann 2013 okt. 06. - 13:10:23 10/10
(15/59)
BUDAI GYÜMÖLCSÖS

Északra Rózsadombtól, nyugatra Óbudától,
a ferenchegyi kertben a fû õsszel se sárga,
fakó sziklák tövében galagonya-bozóton
sok bogyó pirul, mintha most szökkenne virágba.
A kert felsõ szögébõl lelátni a Dunára
hol hidak emelkednek szónoki lendülettel,
s a túlsó, pesti parton a háztömbök sorára
hová ködöt borít vagy sziporkát szór a reggel[.]
Óriáskígyót vonszol, öntöz a feleségem,
nézem melyik kerül ki gyõztesen a csatából:
szárnyas bogár az asszony, és hét-öles a sárkány,
de hol a nõ parancsol, a szörnyeteg cikákol.
10/10
Johann 2013 szept. 30. - 22:59:11 10/10
(14/59)
TOCCATA

`Bata Imre barátomnak`


Ahogy öregszem,
érezem:
mint forr a multba
életem,

lentebbre váj a
gyökerem,
a történelmet
viselem.

Gyerekkorom:
tündér, manó;
nem volt tévé,
se rádió,

kocogott sok-száz
ló, csacsi,
ritkaság volt a
gépkocsi,

mögötte gyors
kölyök-csapat
csodálkozón
loholt-szaladt.

Az ég üres volt,
kék mezõ,
még nem csíkozta
repülõ.

Vasút, vagy villany:
távoli
kis állomások
lángjai.

Félszáz évem
merül tovább:
a nagyapát,
a dédapát

mendemondából
hámozom,
emlékeimbõl
toldozom,

Klapkát, Perczelt
rég ösmerém,
úgy szólítám:
uramöcsém,

mert már Rákóczi
vagy Drugeth
öreg koldusnak
nézhetett.

Oly vén vagyok hogy
borzalom!
Láthatott volna
már Platon,

de voltam fura
figura
s õ pislogott szebb
fiúra.

Amikor még
ember se volt,
páfrány-bokor
fölém hajolt,

apónak hívott
a bokor.
Mikor születtem?
Semmikor.
Két jó marék port
könnyedén
a teremtésbõl
hoztam én

kóválygó senki,
a nevem
Majtréja, Ámor,
Szerelem,

õs-kezdet óta
itt vagyok,
de a lepkével
meghalok.
10/10
Johann 2013 szept. 28. - 23:04:44 10/10
(13/59)
ÖNARCKÉP

Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,
nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,
miket magam választottam; nyisd szekrényemet:
benn semmi jellemzõt sem találsz.

Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,
de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem
rég megszokta kezem dombját-völgyét,
de õ sem tud mesélni rólam.

Pedig nem rejtõzöm -- csak igazában nem vagyok.
Cselekszem és szenvedek, mint a többi,
de legbensõ mivoltom maga a nemlét.

Barátom, nincs semmi titkom.
Átlátszó vagyok, mint az üveg -- épp ezért
miként képzelheted, hogy te látsz engem?
10/10
Johann 2013 szept. 28. - 02:58:36 10/10 Előzmény Min-Rin
(12/59)
:) Én is hezitáltam ideig-óráig, de végül arra jutottam, hogy tartom magam ahhoz, amit 22-i hozzászólásomban ígértem, miszerint beteszek még ide egy-két verset a Klebelsberg Kultúrkúriában tartott (és számomra olyannyira emlékezetes) Weöres-esten elhangzottak közül. Márpedig ez volt az egyik legemlékezetesebb az ott megelevenedõ költemények közül.
Min-Rin 2013 szept. 26. - 14:09:07
(11/59)
:) Néhány nappal ezelõtt hosszan vívódtam, idetegyem-e ezt a versét. Megoldottad a kérdést, köszönöm.
10/10
Johann 2013 szept. 26. - 10:34:54 10/10
(10/59)
A KÉT NEM

A nõ: tetõtõl talpig élet.
A férfi: nagyképû kisértet.

A nõé: mind, mely élõ és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderrõl egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi -- akár bölcs, vagy csizmavarga --
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék közt jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég a semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él -- vagy tán csak élni látszik --
ha nõk szemébõl rá élet sugárzik.

A nõ: mindennel pajtás, eleven,
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
õ lágy sóvárgás, helyzeti erõ,
oly férfit vár, kitõl mozgásba jõ.
Alakja, bõre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bõven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedõn fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bûvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az õ köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
õ úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind õnéki fátyla;
és végsõ, királynõi díszruhája
a meztelenség.
10/10
Johann 2013 szept. 22. - 23:09:18 10/10 Előzmény Min-Rin
(9/59)
Jó, hogy írtál errõl az emlékestrõl, már én is szemeztem vele. (Csak más is lesz aznap, ami érdekelne - Ivancsics Ilonáéknál a Paraszt Dekameron -, azért nem biztos, hogy ott leszek.)
Egyébként tegnapelõtt is volt egy színvonalas Weöres-est, amire viszont szerencsére el is jutottam: a Klebelsberg Kultúrkúriában, az Ars Sacra Fesztivál keretei között volt látható-hallható egy a csodaszép versszínházi est a "100 éve született Weöres Sándor és a tíz éve elhunyt Károlyi Amy" tiszteletére és mûveibõl. ( http://www.kulturkuria.hu/viewContent.php?category=10&event=3580 )
Bevallom, korábban még nem jártam az Ars Sacra Fesztivál egyetlen rendezvényén sem (pedig már vagy hat-hét esztendeje minden évben megtartják, ahogy hallom), de ez alapján csak ajánlani tudom, tényleg kiváló összeállítást hallottunk és ami még fontosabb átélhetõvé vált a sokszor nem könnyû Weöres Sándor-i "tanítás". Az Ars Poetica volt az egyik emlékezetes vers az estbõl, ezért is tettem be. Még egyet-kettõt majd még kikeresek és beteszek ide késõbb. Látom, a Majdnem szonettet már nem kell.
Min-Rin 2013 szept. 21. - 17:08:50
(8/59)
A jóságról

Káromkodj, ha jónak látod,
szidd az embert és a világot,
ha szitkod szép: élvezem.
De hogy itt, e földi honba
bárkinek hibája volna:
senkinek el nem hiszem.

Száz törvény közt botlódsz, kapkodsz
s mindig hû vagy önmagadhoz,
mást akarva sem tehetsz.
Akármit téssz, akármint téssz,
azt teszed, mit legjobbnak vélsz –
mi a jóság, ha nem ez?
Min-Rin 2013 szept. 21. - 15:35:35
(7/59)
A Bárka Színházban szeptember 28-án lesz az emlékest.
Min-Rin 2013 szept. 21. - 15:33:43
(6/59)
Születésének 100. évfordulója alkalmából emlékeznek ma, szeptember 21-én a Psyché legteljesebb, három részes verziójának díszvetítésével, majd szeptember 2-án a Bárka Színházban.

http://weores100.kormany.hu/
10/10
Johann 2013 szept. 20. - 23:52:20 10/10
(5/59)
ARS POETICA

Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat.
Ne folyton-változótól reméld a dicsõséget:
bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked?
Dalod az öröklétbõl tán egy üszköt lobogtat
s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.

Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged.
Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti:
vesd le nagy-költõséged, ormótlan sárcipõdet,
szolgálj a géniusznak, add néki emberséged,
mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi.

Fogd el a lélek árján fénylõ forró igéket:
táplálnak, melengetnek valahány világévet
s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak,
a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet,
társukként megölelnek és megint messze szállnak.
sofi 72 2010 aug. 24. - 20:41:17 Előzmény szingh
(4/59)
Nagyon jó. Fincsi!!

Az elsõ bekezdést volt szerencsém tavaly átélni, bár nem pofoztam fel magam, és nem is irígyeltem, egyszerûen sokkoló volt....

Jó volt olvasni. Remélem többen is rápillantanak.
10/10
szingh 2010 aug. 24. - 19:23:34 10/10
(3/59)
MAJDNEM SZONETT

Húszéveskori önmagunkkal
ha találkoznánk negyvenévesen:
irigyelnénk, vagy megpofoznánk.

Aki tegnap voltál:
ma már nem te vagy,
Aki holnap léssz:
ma még nem te vagy.

Csak az emlékezet csalása fûzi
egy életté a folyamatos halált.

Mert meghal szünetlen
az én, meg az énre az én,
a bennem sületlenebb én,
a velem okosabb én,
a rajtam kopottabb én, meg én...
mildi 2008 okt. 26. - 17:05:35
(2/59)
Nagyon szeretem - még felnõttfejjel is nagyon megfognak a gyerekversei. Hihetetlen ritmusérzéke, és képi világa volt!
A Bóbita c .verseskötet alapmû kicsiknek-nagyoknak.
fuge7 2008 okt. 26. - 03:47:47
(1/59)
Érdekes, neki is van témája... :)
Vitathatatlanul a 20. század egyik legkiemelkedõbb hatású magyar költõje. Életmûve a magyar kultúrkincs szerves részévé vált.

"Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyûdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erõ legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Ûzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad."

"Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."