Téma: Whiplash

8/10
Makk Marci 2016 ápr. 10. - 08:45:15 8/10
(92/172)
Nagyon jó film, érdekes hogy Simmonsnak nálam itt volt az elsõ nagy dobása.Ez annyi mint 8/10.

SPOILER!!!
Miért áldozta be zenekarát az utolsó megmérettetésnél amikor a srácnak ismeretlen darabbal jött elõ? A személyes bosszú mindent vitt? Ezzel együtt jól jöttek ki a buliból.
10/10
Senorita929 2016 ápr. 02. - 14:40:44 10/10
(91/172)
Na nálam ilyen egy 10 pontos film! Nem szeretem a jazzt, de ezt bármeddig el tudtam volna nézni. Ezt a filmet nem lehet nem szeretni, csak maximum nem a megfelelõ hangulatban megnézni. Zseniális.
7/10
Gladyator 2016 febr. 17. - 00:17:06 7/10
(90/172)
Különc egy film..
Ritka az olyan, hogy alap nulláról lefelé indul a pontozás, ráadásul ilyen mélyre, aztán a végére szépen felhozza magát 7 pöttyre.
Szerencse hogy nem kapcsoltam ki negyed óra után, bár az oszit túlzásnak tartottam vón ;)
9/10
Rövid G. atya 2016 febr. 07. - 09:52:10 9/10
(89/172)
Jó film, bár van benne valami, hogy helyenként erõltetett. Nem való mindenkinek. De még mindig nagyságrendekkel jobb, mint a legtöbb, agyonajnározott amcsi szemét. Ahhoz képest, hogy nem szeretem a dzsesszt, a film zenéjét még élveztem is.
10/10
TitusLivius 2016 jan. 23. - 16:51:36 10/10
(88/172)
Ki.aszott nagy film! Nem bírom elviselni a jazz zenét, de ez itt most fergetegesen jó volt.
kave92@freemail.hu 2016 jan. 03. - 17:28:46
(87/172)
Nekem tetszett, egyszer-kétszer el lehet nézni, nem rossz film.:)
7/10
anegytech 2015 dec. 07. - 23:01:58
(86/172)
Tetszett a film, a szereplõk szerintem óriásit alakítottak. Olvasgatom a hozzászólásokat, akik erõltetettnek érzik néhol a filmet. Én néhány hozzászólást tartok erõltetettnek, amikor megpróbálunk belemagyarázni dolgokat, vagy túlságosan szétboncolunk karaktereket és jeleneteket. Tök fölösleges. Ami nekem élvezetet jelent egy filmben, ha át tudom élni és nem a színészt látom a szereplõkben. J.K. Simmons és Miles Teller alakítása is jó volt, én úgy érzem. Bár soha nem úgy ülök le megnézni egy filmet, hogy apró részleteire boncolva figyeljem a hiányosságokat. Hozzá teszem, láttam a korábbi rövidebb verziót, ahol más alakítja Andrew karakterét, na szerintem õ pl. szörnyû. Az õ játékában csak az erõltetettséget érzem.

Hogy mi reális és mi nem, az fõleg attól függ, hogy ki mit élt már át életében és milyen hullámvölgyeken ment keresztül. Nem gondolom, hogy én annyira tapasztalt lennék, de egyik karakter sem tûnt erõltetettnek és irreálisnak. Hogy a jazz-ben, zene oktatásban nincs helye egy ilyen gyökérnek, mint Fletcher, az lehet jogos, de nem jelenti azt, hogy ne is létezhetne. A való életben ennél rosszabbak is vannak. Én értettem a silánynak beállított szerelmi szálat is, nem volt rajta különös hangsúly, de jól bemutatta a gyerek vívódását, hogy hogyan állítsa fel a prioritásokat. Mellesleg egy 19éves gyerektõl ne várjunk már sziklaszilárd jellemet, ilyenkor az ember próbálkozik mindennel, egyszer még kemény csávó, aztán meg inkább feladná.

Mindenesetre én ajánlom a filmet. Olyan film nincs, ami mindenkinek tetszene, ez is az emberek különbözõ ízlésétõl, értékrendjétõl, intelligenciájától függ. Biztos lehetne találni ebben a filmben hibát, õszintén bevallom, én élveztem a zenét, a film sodrását és a színészek jó alakítását. Mondjuk én szeretem a jazz-t, de nem hiszem, hogy ennél a filmnél ennek különös jelentõsége lenne. De lehet, hogy van, ezt viszont nem tudom megítélni :).
10/10
King Diamond 2015 nov. 29. - 22:20:28 10/10
(85/172)
Ritkán futok bele zenei jellegû/zenés filmekbe, sokat nem is láttam még belõlük. Ezt a filmet egy ideje már terveztem megnézni a dobolás miatt, mert ugyan másik mûfajú zenében (rock és metal), de nekem is a dobosok a kedvenceim a bandák tagjai közül. Sajnos én nem dobolok, nem is doboltam soha, de már csak egy-egy dal, klip megnézése/meghallgatása után vagy egy-egy koncerten látom/hallom, hogy mennyi munka lehet a dalban, minden zenész esetében (énekes, gitáros, dobos, billentyûs). Nem ismerem a dzsessz zenét sem, nem is nagyon akarnám hasonlítgatni a rock vagy metal mûfajjal, de annyit azért megjegyeznék, hogy lehet, hogy nagy technikai tudást igényel elõbbi is, ez a filmbõl is kitûnik, de a metal bandák dobosainak többsége szerintem még náluk is jobban játszik (bár, lehet, hogy ezt így nem lehet megítélni, nem tudom). Nem ismerem a darabokat sem, amiket játszanak a filmben (Whiplash, Caravan, stb.), de elég jók és valóban, technikai tudást igényelnek.
A film az elsõ perctõl az utolsóig lekötött, nemegyszer izgultam, rendkívül vártam a cselekmény sodrását, teljesen magával ragadott. A színészek zseniálisak, J.K. Simmons brutális, csak most láttam, hogy megkapta az alakításáért az Oscar-díjat, amit teljes mértékben meg is érdemelt. Miles Tellerrõl olvastam, hogy a középiskola óta dobol, tehát nem egy kezdõrõl van szó, ami azért látszott is, de gondolom rengeteget gyakorolt a film elõtt is. A többi szereplõ gyakorlatilag mellékes, mert kettejükrõl szól igazán ez a történet. Az elhivatottságról, arról, hogy a srác mennyivel jobb szeretne lenni, mint amilyen, és ennek gyakorlatilag mindent alárendel. A filmben a zenék/számok/darabok nagyon jók, mint már feljebb említettem, annak ellenére, hogy egyiket sem ismerem. A magyar hangokkal sem volt bajom, Barbinek Péter hangja illett Simmonshoz. Engem nem zavart a sok káromkodás sem, a rendkívül kemény és brutális tanárhoz ez is hozzátartozott.
Most megnéztem a film egy évvel elõtte elkészült rövidfilm változatát, ami gyakorlatilag az elsõ 18 percét öleli fel, és megállapítható, hogy jobb a mostani, nem is kicsivel. Ugyan ott csak egy szereplõ más, pont Andrew, a többiek szinte ugyanazok, de jobban megcsinálták a teljes filmben az egészet.
Csak ajánlani tudom azoknak a filmet, akik szeretik a zenét (a dzsessz természetesen elõny), netán játszanak is hangszeren, vagy akár dobon és nem tántorítja el õket egy kis trágár beszéd és kemény tanári attitûd.
9.5/10
2/10
uzza 2015 okt. 30. - 17:30:59 2/10
(84/172)
ha még nem láttad , meg ne nézd! ez egy mûvészkedõ, erõlködõ vacak...
8/10
doktormacko1 2015 okt. 17. - 15:22:04 8/10
(83/172)
8 / 10 Nehezen szántam rá magam , hogy megnézzem , de hiba lett volna kihagyni.
10/10
Seemann 2015 okt. 07. - 01:10:43 10/10
(82/172)
Ilyen még nem volt! Még végig sem néztem, de gondoltam, megéri maximálisan - már most - elmondani a véleményem, mert ez a film, egyszerûen összefoglalva: k.rva jó. JK Simmons és Teller... egyszerûen zseniálisak. Ilyen feszültség és kíváncsiság rég nem volt bennem filmnézés közben. JK Simmons figurája, karaktere egyébként ritka, de elõfordul - találkoztam az életemben, igaz más szakmában, ilyen végletekig maximalista emberrel, aki egyébként mindenki mással - kívülállókkal - hihetetlenül kedves és emberséges volt, de a beosztottaitól 120%-ot követelt meg. Igen, nehéz velük, igen, izzad a tenyered ha rád néz, DE: alattuk, mellettük lehet tanulni, fejlõdni! Kiváló történet, kiváló színészekkel, kiváló kivitelezéssel. Ritka az ilyen film!
7/10
kritiza 2015 aug. 24. - 00:08:42 7/10
(81/172)
Amikor elkezdtem nézni, bosszantott a sok klisé, erõltetett párbeszéd, túltolt gesztikulálás. Aztán mégis elkapott. Nem tartom a filmmûvészet csúcsának, semmiképp, de elgondolkodtatott, és azt szeretem.
Talán tényleg életszerûtlen, hogy a jazzoktatásban ilyen elõfordul(hat), talán nem. Nem tudom. Azt viszont igen, és az én agyam átkonvertálta a filmet arra, hogy a sportban van ilyen kegyetlen stílusú edzõ, jó pár. Van ilyen tanár az iskolákban, és van ilyen világhírû filmrendezõ és pop zenei manager is. A sportban sosem értettem, miért olyan fontos, hogy minden idõnket, erõnket feláldozva legyõzzünk másokat, aztán kiöregedjünk 28 évesen... A zenében sem értem. De ez a film megértette velem, hogy van egy másfajta nézõpont is, ami eltér az enyémtõl. Ez lehet bármilyen területen, bár itt épp a zenével mutatják be.

Én nem tartom egyértelmûen pszichopatának Fletchert, bár nyilván nem is tetszik, amit mûvel az embereivel. Abban azért igaza van, és ezen a vonalon haladva meg lehet érteni, mi motiválta, hogy az "elég jó"-val nem lehet kihozni a nagy tehetségbõl az igazán rendkívüli teljesítményt. De hogy csak az õ embertelen módszere lenne a megoldás, azt kétlem. Bizonyos embertípusnak talán bejön, ha sértegetik, és folyton veszélyben érzi a pozícióját. Más embertípus meg csak úgy tud igazán nagy teljesítményt elérni, ha érzi a támogatást és a szeretetet.
Én nem értek egyet azzal, hogy Fletcher mindenképpen gonosz. Sezrintem a film sem ezt mutatja, megvillantja itt-ott a kedves, támogató, emberi oldalát is, pl. amikor a kislánnyal beszélget a folyosón, vagy amikor órán kívül diskurál Andrew-val. És a dobos sráct sem egyértelmûen jónak állítja be, õ sem angyal. Nagyképûsködik a családjában, akaratos, és átgázol mindenen, csak hogy elérje a célját. Kívülállóként idõnként totálisan érthetetlen, hogy mi hajtja, miért fontos annyira neki.

A srác végig billeg abban, hogy utálja vagy kövesse Fletchert, hogy felnyomja vagy együttmûködjön vele, hogy elutasítsa vagy bízzon benne és vele tartson-e. Végül kiderül, mindketten ugyanazt akarták, és tulajdonképpen felhasználták a sikerükhöz egymás energiáit. Ilyen sablonos filmbe ilyen jól elültetve egy ekkora dilemmát... ilyet még nem pipáltam.

A zene pedig csodálatos. Ebben talán mindenki egyetért. Talán. A film alap témájához szervesen kapcsolódik, de az adja a feszültségét is. Ütõs! :)
teatea 2015 aug. 03. - 19:45:42
(80/172)
Jó ez a királyi többes, de velem biztos nem bekábulva álltál fel a moziban :))) ne már :)))
zegorias 2015 aug. 03. - 13:32:32
(79/172)
A film elsõ fele elriaszthatja, azokat a nézõket, akik nem szeretik a jazz-t, vagy éppen hidegen hagyja a dobolás mûvészete, de a film második felében aztán rájövünk, h. nem is maga a mûfaj számít, mert általános érvényû témákat boncolgat és itt már fordulatosabb, izgalmasabb lesz a film. A legvégén pedig úgy állunk fel h. még sokáig a hatása alatt vagyunk.
k11zoltan 2015 jún. 30. - 22:22:47
(78/172)
Annyira nem kötött le, de a vége tetszett.
Protker 2015 jún. 28. - 14:39:04
(77/172)
Huh gyerekek....ez nagyon el lett találva. Brutálisan leköt az elejétõl a végéig. Nem sok film volt rám ekkora hatással mint ez, a vége az valami eszméletlen mestermunka. Most így is egy nap elteltével még mindig borsódzik a hátam..huh CSAK AJÁNLANI TUDOM!! 10/10
9/10
Mike088 2015 jún. 20. - 23:16:07 9/10
(76/172)
Amugy tetszettek a zenék különösen az utolsó dobszóló
9/10
Mike088 2015 jún. 20. - 23:09:27 9/10
(75/172)
Nehezen vettem rá magam, hogy megnézzem ezt a filmet. Gondoltam ez is egy snassz zenés dráma. Nagyot tévedtem. Megdöbbentõ, erõs pszichés hatással bíró ütõs filmet láttam,remek történetvezetéssel. Jelenleg is a hatása alatt állok /zeneileg nem tudom értékelni de\ maradandó filmélmény!
10/9
Supercolor 2015 jún. 15. - 11:30:27
(74/172)
Guszti: A film egyik jelenete közben nekem is a híres mondás jutott az eszembe, ti. a "dobos már nem közönség, még nem zenekar" amikor a Fletcher a dobosok külön szivatása után így szól ki a folyosóra: "-most már bejöhetnek a zenészek is!" Ez a klasszikus zenészvicc annak fényében különösen ütõs amikor a film vége felé kiderül hogy a Fletcher maga zongorista... :-)
Supercolor 2015 jún. 15. - 10:21:52
(73/172)
Nagyon ellentmondásos film. Végig bosszankodtam rajta, ennek ellenére nem tudtam volna kikapcsolni.
Idegesítõ, amerikai ostobaság a sztori alapháttere, hogy mindent, agy a zenét is élet-halál versengésnek fogja fel. Ebbõl a szempontból a Fletcher karaktere különösen gusztustalan, mert nem is a nyerés motiválja, hanem - ahogy egyszer a filmben el is szólja magát: "utálok veszíteni". Ezt tartom a film legnagyobb hazugságának, hogy a pont jazz-t ami maga az esszenciális örömzene, a személyiség szabadon engedésének és kinyilvánításának abszolút mûfaja, ezt igyekszik úgy bemutatni, mint ha valami katonai parádé lenne. Oké hogy a big band mûfaj a pontos együtt játékról szól, de jazz zenészektõl akkor is abszolút távol áll ez a fajta militarista mentalitás, tehát szerintem ez életszerûtlen, még akkor is ha netalán "based on a true story" (nem tudom, de ha volt is ilyen jazz tanár, annyira atipikus, hogy nincs jelentõsége)
A jazzben sokkal inkább a példaképeknek és a személyes mûvészi ambícióknak van inspiráló erejük, nem az ilyen kápóknak.
A másik tanulságos jelenet a fiú családjában a mindent átlengõ, szintén beteges teljesítménykényszer és versenymánia, ahol a családi ebéden túllicitálják egymást a családtagok és a testvérek hogy ki mit ért el.
Az én olvasatomban a film leginkább arról szólt hogy a nyilvánvalóan pszichopata tanár végül a saját képére tudja-e formálni az egyébként jószándékú és pont az elhivatottsága miatt kiszolgáltatott srácot, hogy mint valami hülye zenei Darth Vader, átállítsa a "sötét oldalra". Ebbõl a szempontból egyáltalán nem olyan töketlen a fiú mint sokan beállítják, sõt, éppen õ az aki nekimegy nyíltan és sunyiban is a tanárjának, tehát minden eszközzel egyelik egymást az egyébként teljesen abszurd zárójelenetig.