Nekem annyira nem jött be, hogy áradozzak róla. Nem hiszem, hogy egy nőt, aki férjnél volt, gyereke van, csak úgy az apja férjhez adhat egy idegenhez. Látnom kellett volna egy hajót, ha csak egy pillanatra is. Csak úgy feltűnik egy csónak iszonyú mennyiségű holmi a parton. Az őslakosok viselkedése is olyan természetellenes, inkább szánalmas bohóckodás. Hogy mire ez a díjeső?

Azt a rengeteg díjat nyilván nem véletlenül kapta a film. Ők, akik adták, tudják, hogy miért, az ő dolguk.
Én csak a néző vagyok. És nézem mit írnak: hogy ez egy nagyon szép film.
Hm.. Nekem nem szép semmi: sem a táj, sem az enberek,..sem a történet.
Nincs egy szép és pozitív pillanat. A táj, a környezet mindvégig nyomasztó, sőt fenyegető. Az emberek furcsák.
Egy idegbeteg, hisztérikus nő, nem kevés arroganciával és perverzitással, képmutatással....
Egy sérült kislány aki hazudik, és az anyját is bajba sodorja...
Egy hely, ahol úgy tűnik, senki nem normális.

Igazán szép film, bár én a két férfi szereplőt "szerepcserével" valahogy hitelesebbnek találtam volna, de a helyszín (Új-Zéland) különösen érdekessé tette a filmet, a zongorajáték pedig gyönyörű volt.

Kedves Brrrrrrr! úgy gondolom van ebben valami amit megfogalmaztál a véleményedben..én is egy kicsit valóban önzőnek titulálom a főhős viselkedését..illetve még lehet kicsit erőltetettnek is éreztem ezt a nagyon áll (Szűzmária szerepet) amit így eljátszott, de az is lehet ,hogy a rendező direkt így szerette volna kérni az alakítását.
a hölgyről azt hiszem igazából ennyit tudok elmondani, illetve még azt ,hogy érthetetlen voltam kicsit a kapcsán, amikor elkezte valóban a férjét simogatni..ott egy kicsit össze zavarodtam,hogy most akkor melyik férfit szereti igazán?,nem tudom azt miért tette be a rendező,de lehet ,csak beakarta csapni a férjét,hogy addig is valahogy húzza az időt hátha eltud szökni...
a másik férfi szereplő ,akinél zongorázott,először furcsa mód ,de rettenetesen ellenszenvesnek tűnt számomra,,de aztán rákellett jönnöm,mint a legtöbb filmben,hogy nem minden a külső,és ez valahol talán a való életben is így van,hogy nem minden arany ami fénylik..
megnyugtató érzés egyébként,hogy a film végén boldog lesz ez a fiatal nő,,,hiszen néha a szerény hölgyeknek is kijár a boldogság nem? nem csak mindig a cica babaák,,ami egyébként is ma nagy divat:(

Én sajnos csak most jutottam el odáig, hogy megnézzem ezt a csodálatos filmet ,azért kell azt mondanom, hogy sajnos, mert ez falami hihetetlen alkotás, nagyon nagyon tetszett.. már sokkal előbb megkellett volna néznem. ami talán a legjobban tetszik benne, hogy egyáltalán nem unalmas, érdekes,fordulatos, mégis valahol kiszámítható. a rendezés is a helyén volt ,sőt kifejezetten örültem,hogy nem öli meg a főhős nőt a férje..fura is volt számomra,hogy végűl elengedi a másik férfivel..a színészek is nagyon a helyén voltak,azt gondolom,hogy elég nehéz megszólalni egy ilyen film után
ma már elég ritka ilyen minőségi filmeket látni..
úgy érzem,hogy mindenképp több ilyen filmet kellene készíteni ma is! nem csak mindig a kistinikről,meg modern kori emberek életéről szóló filmeket..persze azokat is nagyon szeretem és kedvelem,de a legtöbbjük nagyon semmiről nem szól..érthetetlenséggel érnek véget,valami nagy zürzavarból,de hogy vissza kanyarodjak a Zongoralecke című filmre..,nekem ,mint zenésznek óriási erőt adott! szóval minden percét élveztem
Gratula a színészeknek,és a rendezőnek!

Hihetetlen erejű alkotás. Lassú, szépen kibontakozó film, végig átjárja egy borús hangulat. A szavaknak kevesebb szerep jut, itt az arcok beszélnek, szinte minden mozdulatnak jelentése van. Nagyon szép, megható történet, kiváló szereposztás, nagyszerű film.

Gyönyörû film.

Hát igen, méltán megérdemelt a sok díj.Hangszertudás és handicap ábrázolás együtt biztos befutó az Oscarra. Viszont én adtam volna az operatõrnek is, sok mindenért, a tengerparton összefutó lábnyomokért, a hetes számú képért, ami olyan, mint egy festmény, az óceán mélyén békésen megpihenõ zongora képéért, és még sok minden másért is, talán az egészért, mert ennek a filmnek kiemelkedõ a látványa, és oké, hogy a tervezõ megkapta, de azt meg is kell tudni valósítani.
Az alakítások messze magasan a léc felett vannak ebben a filmben, azoké is, akik kaptak, és azoké is, akik nem kaptak érte, mert pl. Sam Neill is bámulatosat alakít ennek a gonosz szörnyecskének a bõrében.

Ez a film engem mélyen érintett, és bár ritkán nézem, de semmiképp nem egyszer nézõs film.

Jessm nagyon szépen osszefoglaltad :) A ma esti boldogsághormonbevitelem megvolt :) Szerintem ez egy olyan film, amit nem elég egyszer megnézni. Tetszett a befejezés. Csodás volt az a kép is, amikor csónakra szálltak zongorástul. A sok sáros és mocskos jelenet után, mintha mindent tisztára mosott volna a tenger.

Szerintem nagyon jó film és megérdemelten kapta a rengeteg díjat.
A 10-es skálán 10 pont (ts:10).

Nagyon különös hangulatú film. Végig fojtogat a némaság és elszigeteltség érzése. Három magányos emberrõl szólt nekem, de amig a férje maga is tehetett magányról, hiazen nem volt valami kedves senkivel. Addig Ada,George kényszerüségbõl voltak egydül. Szép volt látni, ahogy lassan egymásba szeretnek. Ada és a lánya kapcsolata szorosága is megható volt,
A zongora behajítása arról szólt, hogy elengedi a némaságot, és hogy csak zenével kommunikájon, tehát kilép az elszigetletségbõl A lányáért és George miatt.
Holly Hunter arcáról olvasni lehetett a gondolatokat.

Egyszóval gyönyörü film ( 10/10 ) De nem való mindenkinek, aki nem szereti a lassú filmeket,az falra fog mászni tõle.

Köszi az Edith-et! Hû de melléfogtam. Nõ a rendezõ!! Hát persze. És nem egy beteg barátnõjének címezi hanem az édesanyjának! Ez még érdekesebb.

A kislány szerintem drága volt. Okos is, mikor az üzenetet nem akarta elvinni. nekem olyan volt mintha õ anyáskodott volna az anyja felett, mert az olyan gyerek volt. Õ tudta hogy ebbõl baj lesz, szerontem nem a szeretét fééltette az új pasitól, hanem elég nagy volt már ahhoz hogy tudja, ezt nem szabad, ha a papa eg másik férfi, ás mehg is lett tiltva, akkor az anyja nem küldözgethet násnak semmit. Õ egy nyugodt családot, biztonságot szeretett volna maga köré. De a nõ olyan szerencsétlen volt, hogy erre nem is tudott figyelni. Beszûkült látásával csak az éppen megtapasztalat újat, magának kellemest hajkurászta. Soha egy percet nem vívódott azon hoyg a gyerekének mi lenne az érdeke, egyetlen jelenet nem volt, amibõl azt látszódott volna hogy a gyerekére magát félretáve, önzetlenül tudott volna figyelni. Pl átérezni hog milyen szörnyû lehetett neki átélni a brutalitást, vagy hogy egyáltalán felmerült volna benne, hoyg mit sejthet a lánya a zongoraleckék alatti történésekbõl, vagy hoyg féltette volna a maoriktól, vagy vmi, szóval nem anyásan viselkedett na. Alig foglalkozott vele (az esti hancúrokon kívül, ami nekem szintén öncélú volt) éretlen, csak magával törõdõ szemlyiség. A kislány személye ehhez képest meglepõen egészségesnek van megírva.

Szóval szerintem is egy mélyen sérült és szeretni alig tudó emberrõl szól a film, és ezért ilyen nehezen nézhetõ, sivár a film, mert a fõszereplõ lekivilága is ilyen. Szenvedés az õ szemén keresztül látni a világot. Szerintem a nõ bárkibe beleszeretett volna, aki közeledik hozzá. A kapcsolat George-gal csak a zongorája miatt kezdõdött, amiatt "hagyta" hogy tapogassa, és ezáltal mégis megnyílt benne vmi, mert ez neki vmi új volt gondolom, hogy vki szereti õt és a megtapasztalt testi dolgok tudtak benne elindítani vmi szeretetfélét (nem maga George személye), amihez utána foggal-körömmel ragaszkodott, éretlenül, bután, átgondolatlanul. Persze jól tette, ez volt neki a kiút, mint ahoyg láttuk.

Hû, nekem az nem jött le elsõre a filmbõl hoyg a magát zongorához kötözés és tengerbe rántatás elõre eltervelt volt. Más szerint is? Ha igen, ez azt jelenti hogy a csaj mégse tudott mit kezdeni ezzel az új szeretettel, megint csak a sérültségét mutatja, hogy berezelt az új élet kepujéban? Egyrészt mndent figyelmenkívül hagyva rohan a szerelméhez, aztén mikor megkapja, a vízbea karja magét vetni . Bár igaz hoyg késõbbmondja hoyg "mégiscsak az életet választotta", de én szeretném azt hinni, hogy nem szándékosan akart belefúlni, hanem csak tudat alatt rezelt be, régi berögzültségbõl, véltelnül rátekeredett és a vízben eszmélt hoyg õ mégicsak az életet akarja.

Én végiszenvedtem a filmet, hogy mi a francnak nézem meg egy ilyen szerecsétlen ember szenvedéseit, és a tengerbõl felúszásnál kezdtem feloldódi, mikor meg a kendõ alatt gyakorolt, vmiféle katarzist érezni, hogy na akkor mégis érdemes volt végigszenvedni a filmet. Ezért a végén külön mérges voltam a rendezõre hoyg mégiscsak azt hozta ki belõle, hogy mégse tud kijönni a magányából. Ti is ezt láttátok az utolsó mondatban? Nektek az mennyire volt súlyos lehúzó sötét? Mit gondoltok Ada újjászületett életérõl, tud boldog lenni, és mennyire?

Engem is érdekelne ki az az "Edit", akinek címezve van a film. Én arra tippelek, hogy a redezõ vmi korábbi beteg csaja (hacsak nem felesége) lehetett.

UI: Amúgy szerintem tök jó lenne, ha a hozzászólásokban a filmbeli karakterekrõl beszélnénk, ki hogy értelmezi az egyes szereplõk viselkedését pl. Én sokkal szívesebben hallanék errõl, mint azt hoyg 50-szer elolvassam azt hogy hány embrenek tetszett és hánynak nem. Arra ott van a szavazás nem? Vagy egyedül vagyok ezzel az igényemmel?

üdv

A "For Edith" ajánlás a rendezõnõ édesanyjának szól.
(http://en.wikipedia.org/wiki/Talk%3AThe_Piano, http://hu.wikipedia.org/wiki/Jane_Campion)

"A férjrõl kiderül, hogy egy nyers telepes, aki nem osztja újdonsült felesége zeneimádatát, és eladja a zongoráját szomszédjának,.."
a bunkó barbár szemétládája!

Teljesen a hatása alá kerülve ocsúdtam a film végén. Nem is biztos, hogy pontosan tudom, vagy érdemes elemeznem, hogy mi ragadott meg olyan mélyen e különös hangulatú filmben. Legalább 8 pont.
Visszagondolva mégis felmerült bennem néhány gyakorlatiasan zavaró spoiler kérdés:

*** SPOILER !!! ***

- Nem értettem, hogy a bedobása elõtt miért nem vették le a zongoráról a kötelet? Az a kötél jelentõs értéket jelent egy hajóban.
- Nekem valószerûtlenül gyorsnak tûnt a zongora elmerülése. Ha már anno volt benne öntvénykeret (nem értek hozzá) az lehúzhatja ugyan, de az anyagának jelentõs többsége mégiscsak fa, amely inkább úszna a vízen. Bár van olyan fa is, amely elmerül, de az se ilyen gyorsan. (Egyébként: Minden vízbe mártott test, a súlyából, annyit veszt...) (?)
- A kötél, ha jól láttam, ahogy azt kell, hurkolódás-mentesen karikázva volt hajtva a hajó aljában, akkor az leperegve miképp köthetett egy olyan stabil kereszt-hurkot (?) Ada bokájára? Itt jön be ismét a zongora túl gyors merülésének kérdéses húzóereje is, amely egy 50 kg-s nõt vízbe rántott. (?)
- Miért nem valami billentyû-barátabb anyagból készítették a mûujjat, vagy legalább miért nem vonták be bõrrel?

*** SPOILER !!! ***

Aki másként látta, másként gondolja annak van igaza! ;-)

Igen, ez az anakronizmus nekem is feltûnt. Csak ha Bartók Kékszakáll-jára gondolunk. Ha azonban a korábbi mesére, ami Európában ismert volt, akkor nem biztos, hogy hiba!

Vágó nem is érdemelt Oscart, sokat lazsált ;) Max.90-95' "ért" ez a 120' film. Szimpla háromszög történet, jó messzire és "régvolt"-ra téve+gyerek+kutya+maori folklór+lila mûvészkedés tengernyi..abban süllyed el a naaagy címbeli szimbolikus zongora..Pár jelenet (pl.a párjelenet) szépen fényképezett. Fõszereplõ szinkrongázsija elég alacsony lehetett ;o)

***Spoiler***
leltárhiány minusz 1 db.zongora, minusz 1 db.ujj
leltártöbblet plusz 1 db.visszajött hang
***Spoiler vége***

Én már többször végignéztem, mert nagyon tetszik a film...szerintem annyira kis apró dolgokkal tudta kifejezni ami belül zajlik...tökéletes alakítás...és a két férfi szereplõé is.Én a forgatókönyvírót nem értem egészen....kétszer is volt olyan, hogy elutasított dolgot Ada, amikor pedig elõtte segítséget kapott :
1.amikor megérkezett az idegen csónakban a férjéhez és a kapitány tisztességbõl felajánlotta, hogy továbbviszi akkor teljesen kikelt magából a nõ, hogy ugyan õ mégegyszer nem száll be abba büdös csónakba...stb, pedig az õ segítségükkel ért el odáig.
2.amikor szívességet tett George azzal, hogy mégis levitte a partra õket, utána ahogy megtudta, hogy elcserélte a férje a zongoráját: na akkor is megbántotta a férfit, hogy milyen tuskó, faragatlan, még olvasni sem tud...igaz ezt csak a férje hallotta, pedig elõtte az õ segítségét kapta ahhoz, hogy játszhasson a zongoráján a parton.
Nekem ez egy kicsit visszatetszõ volt, de biztos kellett ahhoz, hogy átéljük a végén azt, hogy ebbõl lett a szerelem :-)

Méghogy "üres" volt Holly Hunter tekintete?!
Szerintem épp ellenkezõleg.
Van egy bizonyos szintje a szenvedésnek,ami már... dehát ezt elmagyarázni nem lehet.Csak érezni.
Egyébként pedig "befelé élt" a fõszereplõ,ezért is tûnhetett talán egyeseknek érzéketlennek.