Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
8/10
Nenek
2023 febr. 01. - 00:36:11
8/10
Nagyon szép és szívszorongató az eredeti történet, de az újabb változat nekem jobban tetszik, amelyben Richard Gere alakítja a professzor szerepét, én azt láttam előbb, de érdemes ezt is megnéznit, nekem az meghatóbb volt, fàjdalomig hatolt belém, de gondolom igyekeztek ebből a szép történetből a legjobbat kihozni.
Ezt 10/8-ra, az újat 10/10-re értékeltem.
Biztosan aki szereti a kutyákat, az nem tud úgy elmenni egy ilyen film mellet, hogy ne érezne semmit. A történetet ismertem, ezt a filmet csak most láttam.
Szívszorongató érzés volt látni, szép alkotás!
A kutya az Akita prefektúrabeli Ódate melletti farmon született 1923. november 10-én és a prefektúra nevét is viselõ fajtából való. 1924-ben Hachikót gazdája, Hidesaburó Ueno, a Tokiói Egyetem mezõgazdasági tanszék professzora Tokióba vitte magával munkája miatt. A professzor odaadó barátja minden nap végén a közeli Shibuya állomoshoz ment, hogy a hazatérõ gazdáját fogadja. Hachikó ezt több, mint egy évig, az év összes munkanapján megtette, míg egyik este a professzor nem jött haza a megszokott vonattal. Mint kiderül aznap az egyetemen szívrohamot kapott és már nem tudtak rajta segíteni. A kutya meg csak várta és várta az állomáson.
Hachikót végül Ueno halála után többször is magához fogadta pár család, de õ mindig megszökött tõlük és visszatért a régi otthonához, abban a reményben, hogy egy nap újra láthatja a professzort. Mivel odahaza sohasem találta, ezért elment az állomásra ahova már számtalan alkalommal kikísérte ezelõtt. Minden egyes nap újra és újra kiment és várta gazdáját az esti tokiói vonatnál, de többé már nem tûnt fel a professzor.
Az állomáson dolgozók és sûrûn arra járó látogatók is felfigyeltek a kutyára és legtöbbjük látta is már Uenót és Hachikót együtt az állomáson reggelente. Sokan hoztak neki élelmet és gondoskodtak is róla mivel tudták, hogy régen halott gazdáját várja még mindig vissza. 10 évig minden egyes nap, pontban az esti tokiói vonat érkezésekor Hachikó feltûnt a Shibuya Állomáson.
Egyik évben azonban Ueno régi tanítványa (aki az akita kutyák szakértõje volt) felismerte a kutyát az állomásnál. Nem sokkal a találkozást követõen ez a tanítvány tette közzé a Japánban élõ akitaállomány nagyságát is. A kutatásai azt bizonyították, hogy csupán 30 fajtiszta akita maradt, beleértve Hachikót is a Shibuya Állomásról. A tanítvány gyakran látogatta meg a kutyát és számos cikket is írt a hihetetlen hûségérõl. 1932-ben az egyik ilyen cikk megjelent Tokió legnagyobb újságjában és ekkor szerezett tudomást mindenki Hachikó történetérõl, aki rögtön helyi szenzáció is lett.
Tanárok és szülõk mesélték el a történetet, hogy a japán gyerekekben is kialakuljon egy hasonló hûség, egy erõs kapocs a családjuk és szeretteik iránt. Hachikó egybõl a hûség és odaadás nemzeti szimbólumává vált a szigetországban.
Hachikót végül 1935. március 8-án találták meg Shibuya egyik utcáján holtan. A kutya tetemét kitömték és a Nemzeti Tudományi Múzeumban állították ki Tokióban, az Uenóról elnevezett parkban.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások