Programkereső

Porontyok

Bakancslistához adom
The Brood
18 éven aluliak számára nem ajánlott kanadai horror, 92 perc, 1979

Értékelés:

11 szavazatból
Szerinted?
3 hozzászólás
David Cronenberg pályafutása kezdetétől újra és újra rendhagyó családmodellekben fogalmazza meg az emberiség közeljövőjével kapcsolatos vízióit, legyen szó bizarr testvérkapcsolatokról, utópisztikus szektákról, netán maffiacsaládokról. Egyetlen filmjében sem ábrázolódik azonban maga a Család, a házastársi és szülő-gyermek viszony olyan kérlelhetetlen, zsigeri nyíltsággal, mint a Porontyok önéletrajzi ihletésű horror-drámájában, amelynek története szerint egy kétségbeesett apa próbálja megmenteni kislányát a lélekgyógyászati szekta karmai közé került feleségen egyre inkább eluralkodó téboly igen csak kézzelfogható következményeitől.

Stáblista:

Szereplők

Oliver Reed profilképe Oliver Reed
Dr. Hal Raglan
Samantha Eggar profilképe Samantha Eggar
Nola Carveth
Art Hindle profilképe Art Hindle
Frank Carveth
Henry Beckman
Barton Kelly
Nuala Fitzgerald
Juliana Kelly

Alkotók

Kapcsolódó cikkek:

Játszási időpontok

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
8/10
GeltonReTarder 2015 ápr. 05. - 16:39:04 8/10
ha egy Croneberg film forgatókönyvét maga Croneberg jegyzi, az alap - számomra - már rendben van. most fõleg a korai, body
horror filmjeire gondolok. témái, kivitelezései sosem okoztak olyan csalódást, hogy valaha elfordultam volna tõle és filmjeitõl még most sem, immár horror karrierjén túl.
szigorúan szubjektíven. a kérdés melyet a rendezõ boncolgat a filmben, egy bizonyos (a filmbeli) pszichológiai terápia hatása a testre fiziológiailag. Cronenberg ezt oltotta most egy horror/thriller szerkezetbe. nekem alapvetõen az apát játszó színész látszott az egyedüli rossz választásnak, elmûködött, de reakciói nem tûntek mindig õszintének, mint egy adott helyzet érzelmei reakcióira programozott robot, ami rendelkezik a megfelelõ mimikai (és egyéb) "huzalokkal", de gyakran kifejezéstelen arca élettelen és ezáltal bizonyos jelenetekben kifejezetten ellenszenves. a terápia és a mutációk kapcsolatának bõvebb kifejtését hiányoltam, de legfeljebb gyártok magamnak egyet-kettõt unalmasabb óráimban.
okos, izgalmas, véres, Cronenberg.
Válasz
feketevipera 2011 jún. 07. - 21:29:59
Nem tudom, csak nekem van-e ilyen érzésem, de a sztori számomra hézagosnak tûnt, néhány dologra nem kaptam magyarázatot (pl. hogy mi volt a cél a "porontyok" létrehozásával). Azt hiszem, a film inkább a némileg túlzásba vitt rémületkeltésre kívánt alapozni, mintsem a logikus cselekményszövésre vagy a kifejezett társadalombírálatra (bár azért a családi kapcsolatok ábrázolása terén nem rossz). A hangulat kellõképpen nyomasztó, ezt a zene is nagyszerûen támogatja, igaz, a történetben van némi sablonosság (pl. a fõszereplõ fickó mindig akkor ér oda, amikor egy-egy ember már meghalt, és senkin nem tud segíteni, még véletlenül sem). Õszintén szólva kétségbe vonnám annak a jelenetnek a jogosságát, amikor a tanárnõt egy csoport kisgyerek szeme láttára verik agyon, ez elég durva, na meg hát talán a fõszereplõ kislánynak sem lehettek túl nyugodt éjszakái a forgatás alatt és után. A színészi játékról csak annyit, hogy szerintem Samantha Eggar és Oliver Reed elég gyenge volt (fõleg Reed, Eggar még elment), igazából az apa és a kislány viszik el a hátukon a sztorit. Egyszer azért mindenféleképpen érdemes megnézni a filmet, bár azért a cronenbergi "abszurd-groteszk" irányvonal helyenként mintha kezdene picit sok lenni.
Válasz