Hollywood táján igencsak népszerűek a hányingerig emelkedett erkölcsi-társadalmi példázatok, amelyek a naiv és tanácstalan világpolgárt hivatottak eligazítani göröngyös és sivár hétköznapjaiban. Nos, ez a film (amely amúgy az 1977-es, Jane Fonda és George Segal főszereplésével készült Mókás páros feldolgozása) nem ilyen.
Az 1979-ben, megtörtént események alapján készült "alapfilmet" közel tucatnyiszor feldolgozták már --- a történet napjaink
Roald Dahl, Tim Burton és Johnny Depp iránti elfogultságomban úgy érzem, elég lenne annyit írnom: nézzék meg, ne hagyják ki, zseniális, pazar! De ez bizonyára nem győzné meg a kedves olvasót. Ám bízom abban, hogy soraim elolvasása és a film megnézése után osztoznak örömömben. Ha mégsem, akkor egyenek egy csokit. Az mindig bejön. Ebben a moziban is.
Minden zombik atyja visszatért szeretett teremtményeihez: a leginkább egy hóbortos nagypapára emlékeztető George A. Romero
Jeff (Bruce Willis), a profi túsztárgyaló és kommandós egy balul sikerült akció után egy csendes hegyvidéki városka rendőrfőnökeként
A hírhedt francia kalandor történetét elbeszélő alkotás a 2005-ös, 9. Francia Filmnapok nyitófilmjeként mutatták be - nem is érdemtelenül, hiszen mintha csak esszenciája lenne a francia filmművészetnek, mozgóképes hagyományoknak, sőt a francia filmekhez kapcsolódó hiedelmeknek is.
A musical történetének talán leghíresebb, legnevesebb szerzője, Andrew Lloyd Webber egyik legsikeresebb darabjának filmváltozata
Az itt világra jött Pityinger Laci (Dopeman) kendőzetlenül kőkemény nótáinak a hazai kultúrába való masszív beépülése óta
Rapha (Samuel Le Bihan) apjuk halála óta egyedül neveli öccsét (Yann Trégouët), és vezeti a rájuk maradt családi autószerelő-műhelyt.
Az Arthur-mondakör írott (Parszifál, Ivanhoe) és filmes (Excalibur, Gyalog galopp) változatai, közelítései egyaránt a kedvenceim
Nem lehet nyár bulizós-csajozós, könnyed vígjáték nélkül, így hát aki hiányolta volna az idei kínálatból a "műfajt", annak
Kissé félve mondtam igent, amikor megkértek, hogy erről a filmről írjak: cseppet sem az én világom. Egy kiadós gonoszkodásra pedig akad másutt is hely. Ami mégis meggyőzött, az a kíváncsiságom. Ehhez pedig meg kell osztanom egy történetkét a kedves olvasóval.
A tűz óceánja után immár kétségtelen, hogy Viggo Mortensen megkérdőjelezhetetlenül az új idők egyik nagy férfihőse: a ló nélkül már szinte elképzelhetetlen színész annak a hagyománynak a folytatója lehet, amelyhez Gary Cooper, Clint Eastwood, Gregory Peck vagy Alain Delon tartozik.
Akciófilmek sokaságával, néha-néha egy-egy művészfilmmel is találkozhatunk az ázsiai filmes alkotók munkái közül, ám arra
A vámpírrajongók számára bizonyára ismerősen cseng ez a név, Bram Stroker Drakulájában találkozhatunk a megszállott tudóssal (Francis Ford Coppola remek filmjében Anthony Hopkins alakítja): Abraham Van Helsing a vámpírizmus minden csínját-bínnját ismeri, s megszállottan küzd a vérszopók nemzetsége ellen. A mostani filmben kedvenc vámpírgyilkosunk rejtélyes múltú öccse, Gabriel tér vissza, aki ádáz elszántsággal küzd a Gonosz és az általa létrehozott teremtmények ellen.
Az Életeken át a borzongató filmek özönén közönyössé edződött mozinézőknek is tartogat meglepetéseket.
Régóta nem volt olyan film, amelyre ekkora fanyalgással és kedvtelenséggel ültem volna be, mint erre. (Már ki is találtam írandó cikkem címét: Ócskavas, netán Szarvas?) Mindez, gondolom kollégáimat is áthathatta, mert mindössze hárman ültünk a vetítőteremben. Röpke 81 perc elteltével azonban másképp léptünk ki a sötétből? Pedig sem csoda, sem katarzis nem történt.
A filmes trükktechnikát és krimidramaturgiát akcióiba vegyítő átverőművész (Edward Burns) csapatával nagyot kaszál: 250 ezer
Hadd kezdjem a szokásos aggállyal: hetek óta találkozni a film világsztárokat, kasszasiker referenciákat soroló, édesgető, tuti szórakozást ígérő plakátjaival, előzeteseivel ésatöbbi. Ritka eset, amikor a kritikaírónak (akinek némelyek szerint kötelező gonosznak és keményszívűnek lennie) be kell vallania, hogy ez mind igaz, és a film telített érzelmessége ellenére magával ragadta. (De tényleg!) Az alábbiakban ezt szeretném megosztani a kedves olvasóval, lehetőleg anélkül, hogy bizonyítványmagyarázás szaga legyen a dolognak.