Az amerikai filmesek mindig is szerették a hősiességet ábrázoló alkotásokat: mindegy milyen történelmi, társadalmi eseményről
Fekete Ibolya különös utazásra invitál bennünket filmjével. A huszadik század utolsó négy évtizedébe pillanthatunk be egy
Gondolom, sokaknak elszorul a gyomra, amikor egy filmcímben felfedezni véli a Titanic szót. James Cameron nagyhíru opusza
Új év - új tinivígjáték. Gondolhatnánk. Ám a tinik hirtelen felnőnek. Nagyok lesznek, felnőtt-félék. S problémáik is velük
Jól megtervezett drágakőrablás képei peregnek a vásznon. Az akció pontosan kivitelezett, ám valami mégsem klappol: az egyik bandita lelép a kővel...
A 14. században járunk: a legdivatosabb sport a lovagi torna. Nemes urak küzdenek egymással dárdával, karddal. A cél pedig a dicsőség és a szépséges hölgyek kegyeinek elnyerése.
Mostanában kezdem úgy érezni, hogy a multiplexekben bemutatásra kerülő filmek többsége csupán ismétlés és önismétlés. Egyre több darab merül a fantáziátlanság, és a "már úgyis bevált" közönyébe: s hiába a nagyszerű színészek, hiába a profi kivitelezés, a közönségsiker már elmarad. Gyaníthatóan így lesz ez a Négybalkéz esetében is. Ismét meggyőződhetünk arról, hogy Danny DeVito pöttöm, Martin Lawrence pedig idióta - de semmi több.
A mindig is ismert ősi ellentét titkai napvilágra kerülnek: a két rivális faj hétköznapi hadviselésébe pillanthatunk be a Lawrence Guterman filmjében. Kutyák és macskák James Bondot túlszárnyaló felkészültséggel és technológiával küzdenek a legfontosabb (éltető) dologért, az emberért, a gazdiért.
Itt a szezon legújabb gusztustalan-filmje, amely mégsem annyira gusztustalan, mint első pillantásra tűnik. A bárgyú és ostoba
Minden korosztálynak elmegy. Igazi, többgenerációs családi mozi. Garantáltan fogyasztóbarát, meglepetések nélkül.
Remake-kel mindig bizonytalan az ember. Az előddel való összehasonlítás baljós sejtésekre adhat okot. Különösen, ha valamely hírhedt vagy klasszikus alkotást "koppintanak". A Get Carter ebből a szempontból szerencsés: 1971-es angol eredetije nálunk kevéssé ismert, s a mostani darab megnézése után is inkább az iránta való kíváncsiság nőhet a nézőben, mintsem a fanyalgás és felemlegetés.
Négy barát elindul vadkempingezni. Régi osztálytársak. Harmincasok. Ki a városból! A titkos szigetre. A Dunára. Elfelejteni
Tipikus negatív karriertörténet. Hogyan lesz a becsületes, ám törekvő senkiből, becstelen nagymenő senki? Mintha nem is történne semmi. Cseppet átalakul az ember, s csak a végén veszi észre, hogy pont azt veszítette el, amit leginkább nem szeretett volna.
Tizenöt perc, avagy negyed óra, a szőrözősebbeknek kilencszáz másodperc. Idő: Warhol óta a híresség mértékegysége, merthogy az ő közhellyé koptatott orákuluma a film címadója s lényegbeli meghatározója: "A jövőben mindenki híres lehet tizenöt percre." Mert ennyi tényleg jár. A pop-guru meghatározta a 21. század mértékét. Mindenkinek megvan a fakkocskája a média feneketlenségében: a lehetőség, hogy rátaláljanak vagy ő találjon valakire...
Az elmúlt hetek francia filmfolyamának talán legpikánsabb darabja az Ízlés dolga. Olyan, mint egy szociálpszichológiai vagy
Röpke időutazás a hatvanas évekbe. Nem szex. Nem drog. Nem rock 'n roll. Hidegháború. Mégpedig a javából. A kubai válság
Egy fehér fiú és egy fekete lány. Huszonévesek, Genfben. Megtanultak szeretkezni, aztán összeházasodtak. Jónás, a fiú, filmes.
Csokoládé. Még ízlelgetni is jó ezt a szót. Csokoládé. Nem csoki. Csokoládé. Hosszan, finoman és lágyan. A mindent elborító
Nem tudom, ki, hogy van vele, de én szeretem a taxis filmeket. A taxisokkal, taxikkal mindig történik valami. A nagyváros és a benne élő emberek, autó és az utca, a sofőr, nappalok és éjszakák. Mindenütt, benne mindenben.