A hipnotizőrrel kapcsolatban nem árt gyorsan tisztázni valamit, ugyanis a mozikba került legújabb svéd krimi rendezője az
Ha a kanadai nagymester, David Cronenberg ül a rendezői székben, akkor a gyakorlott mozirajongó biztosan számíthat valami
Jean-Paul Jaud partizán. Szabadságharcos, aki kamerával küzd az elnyomás ellen. Korábbi filmjével, a Vigyázat, ehető! – a
Monoton eső zaja. Egy bár a szentivánéji hétvége péntek estéjén. A harmincöt éves válóperes jogász, Helena és a harmincöt
Az, hogy Liam Neeson-ből akciósztár lett, azon örvendetes dolgok egyike, amilyenek csak nagyon ritkán történnek a műfajjal.
Az utóbbi években divatossá vált szándékoltan furcsa, urambocsá, erőltetett szóösszetételekből alkotott könyvcímeket és reklámszlogeneket alkalmazni. Különösen a könyvpiac kevésbé fajsúlyos termékei esetében jellemző, hogy a szerzők és kiadók egy-egy figyelemfelkeltő címválasztással igyekeznek feljavítani az egyébként nem feltétlenül nívós kiadványaik kereskedelmi mutatóit.
Szörnyű emlékei elől megszökő nő új életet kezd a tenger melletti városnál. Eleinte elzárkózik, aztán mégis barátkozik, mi több: szerelmes lesz. A múltja azonban úgy ráköszön, hogy belerezzen. Kiszámíthatóság, könnyek két órán át – akinek inge, magára veheti. Máskülönben...
Emlékszem, mikor a Vasembert bemutatták 2008-ban, még kicsit meglepő is volt a nagy siker és népszerűség, amire villámgyorsan
A Vasember-trilógia látványos és szórakoztató záró darabja felteszi a 3D-koronát a sorozatra, de utolsó mondatával a további folytatások számára is nyitva hagyja résnyire az ajtót.
Lasse Hallström ezen a héten két premierrel is szerepel a mozikban, örülni azonban senki nem fog, még a rendező elkötelezett
Lasse Hallströmre nem lehet panasz, a hosszú hollywoodi kitérő után visszatért hazájába, és olyan svéd krimit (értsd: thrillert)
A rendező új, de a Robert Downey Jr. macsó humora még mindig a régi. Scarlett Johanssont ugyan kispórolták a harmadik részből,
Kérdés: hogyan kísérled meg felüllicitálni minden idők legnagyobb és legsikeresebb szuperhős-ensemble-jét? Válasz: sehogy.
Hunyjuk be a szemünket és képzeljünk magunk elé egy vidám svédet. Ha nem megy, menjünk mélyebbre. Menjünk még mélyebbre! Valahol csak van egy!!!
Egyszerre elgondolkodtató és ironikus, hogy a kortárs popkultúra felszínességére, az amerikai tinédzser-lét ürességére rákérdező
Az örvendetesen izmos, és igen jó arányokban strukturált angol film legújabb üdvöskéje ez az Ébredés című mozi, melyben egy súlyos cukorbeteg, de legalább annyira vagány kiscsaj ébred rá az élet valódi, olykor édes és bájos, de inkább zűrös, mocskos, durva és cseppet sem vonzó tulajdonságaira.
A film címe többes jelentést hordoz. Utalhat egyrészt a cselekmény nagy részének helyszínéül szolgáló sűrű belorusz erdőket borító állandó ködre is, de talán sokkal inkább arra a kapaszkodók nélküli, célt és irányokat vesztett, félelemmel és gyanakvással teli lelkiállapotra, melybe kiélezett történelmi, politikai helyzetben, például háborúban kerülnek az azt elszenvedők.
Pego, a bronzhajú pegaurfiú a felhők tetején él Patagónia égi városában, ahol minden pegaurkanca és pegaurmén éppen a Repülési Ünnepségre készül. De álljunk csak meg egy szóra! Mi a veszedelem az a pegaur?
Egyszer talán érdemes lenne összegyűjteni, vajon Brian De Palma tisztes filmográfiájában mennyi eredeti ötletet találhatunk... Mindenesetre, erős a gyanúm, hogy nem sokat, de annyit biztosan nem, mint amennyit a rendező nimbusza alapján joggal feltételezhetnénk. E film alapján pedig nyugodt szívvel kijelenthetjük, De Palma nem más, mint egy utánnyomó filmes kisiparos.
Van olyan, amikor az ember arra kényszerül, hogy elölről kezdjen mindent. Új életet indít valami új helyen, ahol teljesen