A Coen testvérpár ismét bebizonyította, hogy helyük van a kortárs mainstream filmrendezők legnagyobbjainak körében. Nem csoda,
Hátborzongató, torokszorító, elgondolkodtató, lélegzetelállító, zseniális de legfőképpen tökéletes. Ezekkel a szavakkal tudnám
"Ha ezt tudom, harmincöt évvel ezelőtt felteszem azt a szemkötőt" - viccelődött John Wayne, amikor 1970-ben megkapta egyetlen
Az idei Oscar-díj egyik nagy esélyese a Coen testvérek új filmje.Nem elég, hogy már most az alkotás 38 millió dolláros költségvetésének
Emma (Natalie Portman) és Adam (Ashton Kutcher) sorsa gyermekkoruk óta keresztezi egymást, egészen addig, amíg az ágyban
A Coen fivérek rendszerint egyszerre törnek hagyományt és építenek kánont. Ezt új filmjük, A félszemű is bizonyítja: a darab
New York kulturális olvasztótégelyében a szerelemnek van, a szegénységnek nincs helye.A Párizs, szeretlek producerei előző
Darren Aronofsky nem invitál, kézi kamerája segítségével már a nyitóképen áttöri a néző és a színpad között húzódó láthatatlan
Tekintetbe véve, hogy a kortárs amerikai filmkészítés alighanem legtudatosabb alkotóiról van szó, szemernyit sem csodálkozhatunk
2006-ban volt már egy hasonló körünk, akkor Párizsról kellett röviden megfogalmazniuk neves alkotóknak, mi jut eszükbe a
Vörösmarty a haza földjét értette ez alatt, Darren Aronofsky viszont a világot jelentő deszkákat. Új filmjében A pankrátorhoz hasonlóan egy magányos, fájdalmakkal teli emberről mesél, akinek mindene a színpad.
David Bordwell filmelmélete szerint a klasszikus hollywoodi elbeszélés dupla oksági szerkezettel, azaz két cselekményszállal
Az első kockákban még ott a lerágott csont: sárga taxis jelenet az utcán; hányszor láttunk már ilyet! A következő száz perc
Kissé késve érkezett hozzánk A szerelem városai című sorozat 2009-es második darabja (az első: Párizs, szeretlek!). Tavaly egy Los Angeles-i vattacukor-egyveleget kaptunk az arcunkba Valentin nap örömére, most pedig New York-ból érkezett egy művészi(eskedő) képeslap.
Berlusconi királysága évek óta vörös céltáblaként izzik a jogféltő médiakritikusok előtt és manapság nálunk is van keletje az ilyen tényfeltárósdinak. Más kérdés, hogy a Milan-elnök a rendezőhöz hasonló játékosokat bottal kergetné el klubjától: körbefutja a pályát és minden ziccert kihagy.
Nehéz mit kezdeni A fa című filmmel. Egyrészt ezerszer megfilmesített alapszituációt dolgoz fel – egy apa nélkül maradt család küzdelmeit mutatja be – másrészt Charlotte Gainsbourgnek még azt is elhisszük, hogy négygyermekes anyuka, akárki akármit is mond.
Menetrend szerint érkezik a rendes évi díjesőre aspiráló Coen-mozi és aki azt remélte, ez az egy végre kisiklik, annak legalább még egy évig várnia kell.
Elek Judit női történeteinek, női sorsainak sorába illik bele a Visszatérés. A film ugyanakkor a tavalyelőtt a Magyar Mozgókép Mestere díjat elnyert rendező életébe is bepillantást enged. Ha csak kicsit is.
Azok a szituációk, melyekben két érzelmileg sérült, magányos gyerek találhatja magát, tanulságos vizsgálódásra adnak alkalmat,
David O. Russell rendező 1999-ben a Sivatagi cápákkal (Three Kings) gurított nagyot, azóta nem sok említésre méltó munkát