Volt miből válogatni, Johnny Depp, Jim Carrey, Jack Nicholson, Sacha Baron Cohen vagy Nic Cage is mestere a műfajnak.
A legtöbb filmsztár tudatosan, fegyelmezetten építi a saját magáról alkotott képet, néha mégis szívesen kilépnek a komfortzónájukból egy-egy kisebb, de izgalmas szerep kedvéért.
Nem egy olyan eset volt már a filmtörténelem során, hogy egy-egy alkotás főhősével nem lehetett minden ponton egyetérteni – viszont ellenfelének határozottan voltak jogos dolgok az érvrendszerében. Mutatjuk a legegyértelműbb példákat!
A társadalom perifériáján élőkről szóló történetek egyidősek az emberi civilizációval. Már Chaplin is a nincstelen Csavargóként lett 100 évvel ezelőtt a némafilmek királya, de máig visszatérő hollywoodi toposz a hordóban lobogó tűznél melegedő hajléktalan.
Jack halála a Titanicban vagy Javert felügyelő öngyilkossága A nyomorultakban mind kiváló példa arra, hogyan lehet pillanatok alatt elveszíteni a nézők bizalmát.
A Marvel nyáron debütáló minisorozatával, a Titkos invázióval végre külön spin-offot kapott Nick Fury. De győzhet-e a Jó egy olyan világban, amely túl összetett ahhoz, hogy átlássuk.
A legnagyobbak is tévedhetnek néha – pláne akkor, amikor még nem is voltak olyan nagyok. Íme több mint fél tucat szórakoztató példa!
A filmrendező hősei egytől-egyig hasonlítanak az alkotóra, aki egy bentlakásos iskolában tanulta az életet.
Volt idő, amikor Batman indult a Drágám, a kölykök összementek! ellen, vagy a Szellemirtók próbálta lenyomni a Szörnyecskéket.