Hangulatfüggő, hogy elnézünk-e a Vinyannak egy-két logikátlanságot és hatásvadászatot, vagy ketrecbe zárva a fanyalgó megmondó ember státuszát belátjuk, hogy azért egész jól szórakoztunk rajta.
Nagyrészt nyilván nyelvi és kulturális akadályai vannak, hogy gyakorlatilag semmit nem tudunk az utóbbi évtizedben nyugatra özönlő kínaiak millióiról, emigrációjuk okairól, indokairól, motivációiról. A kínai Xiaolu Guo kifejezetten nyugatias "ízvilágú" filmjében éppen ezt a hallgatást töri meg.
Egy ötéves afgán kislány fejébe veszi, hogy márpedig ő iskolába akar járni. Megpróbáltatásain keresztül, a film forgatása idején mindössze 19 éves iráni rendezőnő egyedülálló bátorsággal kritizálja egy ultrakonzervatív iszlám diktatúra durva és ostoba, nőket kirekesztő törvényeit.
Sanyarú sorsokat látunk e filmben az élet pereméről, mely mintha krimi lenne, de mégsem az. Bosszú-ballada is, szocio-dráma is, de igazán egyik sem. Ettől persze, még lehetne jó film is a Revans, az osztrák Götz Spielmann Oscarra is jelölt alkotása, de talán mert ilyen "mischmasch", igazán nem az.
A show business mókuskerekéből kiszakadva Francis Ford Coppola borászatának és éttermeinek bevételéből végre olyan filmet forgathatott, amilyet talán mindig is szeretett volna, s azzá vált, ami mindig is szeretett volna lenni: egy független, européer művészfilmessé.
Furcsa, vad és kietlen világba kalauzolja el a nézőt a grúz George Ovashvili filmje. A Túlparton az etnikai indíttatású polgárháborúk sújtott Grúziában játszódik, napjainkban, ahol ma, a relatív béke időszakában sem mindegy, hogy grúznak, abháznak vagy örménynek szült valakit anyja.
Sokan Amelie 2-ként értelmezik a framcia Jean-Pierre Jeunet legújabb filmjét, a Micmacs azonban több mint egy bájos mozi
Jeunet ezúttal sem tagadta meg önmagát - a Micmacs bájos mese egy különös fiúról, aki egy szedett-vedett bandához csatlakozva
Rendezett már római kori történelmi eposzt Artúr királyról és 9/11 paranoiaélményét meglovagoló kisrealista akciómozit is,
Az első rész a "tévéstáb a vérzivatarban"-receptet követte, a [Rec] 2 viszont már egy gondosan dokumentált, Ördögűzővel kombinált
Mostanában felkapott téma a bio és az öko. Vannak fanatikus bio-k és vegák, nekik szerintem kevés újat mond egy ez a film,
Antoine Fuqua otthon van a mocskos zsaru témában, amit már 2001-ben a Kiképzéssel bizonyított. Az Angyalok Városa után most a Nagy Alma a helyszín, a rendőrélet azonban ugyanolyan kemény, a bűnözés elleni küzdelem pedig ugyanolyan kilátástalan.
A Kiképzés rendezője nagyívű tanmesét akart forgatni, de csak unalmas kliséparádé jött össze neki. A Brooklyn mélyénben egy
Jean-Pierre Jeunet új filmjében egy hamisítatlan népmesei hőst biggyeszt egy furfangos, igazságosztó hadjárat élére. A Micmacs
A Némó nyomában hazai bemutatója óta tartotta magát bennem az érzet, hogy a látszat ellenére a digitális technika, 3D grafika,
A zseniális rövidfilmből szemkápráztató, ám középszerű egészestés darab készült. Látványosnak látványos a 9, ám értékelhető
Hiába kavarta fel az áldokumentarista horrorok állóvizét az első rész, a folytatásban a néző már hanyatt-homlok evakuálódna
A James Cameron által majd' három évtizede feldobott, folytatásokban, utánzatokban és tévésorozatokban tovább boncolgatott
Egyesek szerint Brooklyn metróval, mások szerint viszont a filmművészet eszközeivel közelíthető meg a legjobban. Aki az utóbbiakat
Az Amelie csodálatos élete rendezője, Jean-Pierre Jeunet új filmmel jelentkezett, ismét a bájosan bohém kategóriában. Az Amelie magasra tette a lécet: vajon sikerül megismételni a mutatványt?