Ausztrália kétségkívül szép ország, bizonyára ezért van olyan messzire. Kenguruk lakják temérdek lélekszámban, nagy területeket
Valamikor réges-régen (úgy húsz éve), egy ősi, legendás birodalom szívében (valahol New York környékén) egy legény, kit kedveltek
11 éve már, hogy Jason Biggs először vizsgált meg tüzetesebben egy tál süteményt anyja konyhájában, s ágyazott meg ezzel az Amerikai pite a 2000-es évek tinikomédiáinak merész, egyben mérhetetlenül tulok vállfajának. Lassan viszont ki kéne mosni azt a lepedőt.
Ritkán kell teljes szívemből üdvözölnöm egy ízig-vérig manipulatív propagandafilmet, de A sivatag virága kapcsán mindenképpen ezt kell tennem, mivel a híres, szomáliai származású topmodell, Waris Dirie életét feldolgozó film érzékletesen és hatásosan beszél a nők nemi szervének a primitív kultúrákban a mai napig megszokott csonkításáról, és ellen, ezt pedig támogatni kell.
A horror-remake-ek és a képregény-feldolgozások mellett a számítógépes játékok megfilmesítése a harmadik vonulat, amely elől mozilátogatóként mostanában nem térhetünk ki. Ezúttal Jordan Mechner világsikerű játékát érte utol a végzet Mike Newell rendező, és Jerry Bruckheimer producer személyében.
Ahogy a divat mindig ismétli önmagát, úgy a hetvenes évek horrorsztorijai is másodvirágzásukat élik manapság. Többek között a Holtak hajnala, A texasi láncfűrészes, és A rettegés háza után most George A. Romero 1973-as művét is feldolgozták a szorgos filmesek.
Őrület jó ez a cím, beindít egy gondolatláncot: tébolyultak, elmeháborodottak. Definíció szerint azon emberek, akik nem rendelkeznek
Túlpszichologizált kamaradráma, a legkevésbé sem életszerű karakterekkel.Sas Tamás, rendező-operatőr leginkább habkönnyű,
Legalább harminc film készült már a legendáról, és még csak azt sem lehet mondani, hogy ne lett volna köztük hollywoodi szuperprodukció
Sosem értettem, mi értelme van, annak ha egy filmet 100 féleképpen feldolgoznak. Főleg ha abból születtek már jó változatok,
Újabb felesleges lábjegyzet egy legendához. Ridley Scott középszerű kalandfilmje ígéretesen indul, ám félúton tárgya áldozatául
Hol van már a Fekete eső, a Szárnyas fejvadász vagy a Thelma és Loiuse? Ridley Scott rendezői nagyságából mára csak a monomentalizmus
Ridley Scott fuszeklik és sherwoodi erdő nélkül leforgatott egy macsó előzményfilmet arról, hogyan lett Robinból Robin Hood.
Vajon honnan ered ennek a XII. századi kultikus figurának az ereje, amitől újra és újra felbukkan a filmvásznon? Mitől érdekes?
Az ókori Rómában járunk, egy (tán az egyetlen) igaz és becsületes férfi, kinek muszklijánál csak a jelleme acélosabb, akaratán
Az Oscar-díjas francia "szárnyas-természetfilmet", a Pingvinek vándorlását követően íme, itt az angolok válasza: a Hihetetlen utazásban egy "páncélost" vetnek be a közönség kegyeinek elnyerése érdekében. Nem is eredménytelenül.
Brazil-portugál-magyar koprodukcióban készült film Chico Buarque de Hollanda regénye alapján. Budapest a Cukorsüveg-hegyen túlról.
Helyenként megragadóan írja újra a klasszikus mondát Ridley Scott Robin Hood-adaptációja, nagy kár, fuldoklunk a pátoszban, miközben mesehősök hadakoznak nácira mázolt franciákkal.
Nyomozásnak nyomozás, ha úgy vesszük. Ha megelégszünk például a "nyomozni" szónak a Magyar értelmező kéziszótárban olvasható definíciójával, amely így hangzik: "Bűncselekmény tettesét, körülményeit felderíteni igyekszik". Ha el tudunk vonatkoztatni a különböző fikciós műfajoknál megszokott járulékos jellemzőktől: izgalom, szerencsés és szerencsétlen fordulatok, akció, szellemi és fizikai kihívások, "jó ügy", küzdelem a méltó ellenféllel. Corneliu Porumboiu filmjéből ezek az elemek hiányoznak. Itt a fikciós dráma izgalma helyett a sivár valóságot kapjuk, vagy valami ahhoz nagyon hasonlót.
Az 1974-es sivatagi show óta tudjuk, hogy az egész estés filmeknek van helye a mozivásznon. A különböző tudományos csatornánk