Ki gondolta volna, hogy Pamela Anderson a Casablancát játszotta újra vagy azt, hogy A nagy Lebowski egy krimi klasszikus újraértelmezése?
Van, hogy a tehetségnek, a szerencsének és a közönség szimpátiájának csodálatos konstellációja folytán egy színésznek nem kell apránként felépítenie mozifilmes karrierjét, elég egyszer nagyot dobnia ahhoz, hogy befusson.
A nyolcvanas évek elképesztő mennyiségű emlékezetes filmet produkált - vannak, amikre már kevésbé emlékszünk, pedig érdemes lenne újra elővenni őket!
Vannak eleve pocsék filmek, amiktől senki nem várt semmit, és vannak jó nevű rendezők, akiktől minőségi munkát vártak, de a végeredmény csapnivaló lett. Ilyenkor jön igazán jól egy álnév!
1910. március 23-án született a legismertebb japán rendező, Kuroszava Akira, akinek számos munkája volt jelentős hatással a nyugati filmművészetre. Alább összeválogattuk azt a hét alkotást, amelyekre a mester a leginkább hatott. Vannak szabályos remake-ek és nem túl elegáns lopások is.
Ha szóba kerül a műfaj, akkor jól kigondolt, mégis szikár filmekre gondolunk, ahol összefonódik a hatalom a múltbéli bűnökkel, a dán Shorta esetében azonban minden a túlélésről szól.
És a 48 óra egyben az a film is, amiben fekete színész először lehetett fehér társával egyenrangú akciósztár, egy örök klasszikus, amit eredetileg még Clint Eastwoodnak szántak.