Csak azért foglalkozunk vele, mert számozott példány,amúgy élõszereplõkkel kombinált szkeccsfilm.

De mondhat bárki bármit, a könnyedebb átvezetõk sokat lendítettekazeredetin, pláne a sokkal jobb animációk, és hogy azegész valahogy felépítettnek tûnik mint egy egybefüggõ nagy koncertdarab, nem csakegy rakás retardált kisfilm egymás után mint az eredeti.

Nem tudom ugyan mi szükségét látta a Disney remake-elni az elsõt, de ez sokkal nézhetõbb mint amaz.

Az elsõ szegmens afféle prológus, szinte csak vizuálisan megerõsített hangok, mégis többet mond el: hogy élet mindenhol fakadhat, akár sötét és veszélyes helyeken is, nincs olyan ahol nem. Onnantól pedig behozza a jó és a rossz küzdelmét.

A második szegmensben a csillaga Disney-logót idézi (filmkezdés), a bálnák a hangjegyek/pillangók módjára lebegnek, de hamar átlépve a valóság korlátait a fantáziába máris repülnek. A körülöttük keringõ madarak pedig egyenesen emelik át a pillangók vizualitását az elõzõ szegmensbõl. A kergetõzés és az elemek jelentette veszély is ismét megvan.

A szegmens második fele a platóni ideák világát idézi meg (= Fantázia). A felemelõ fénysugár pedig egyszerre jeleníti meg az életet és a halált mint visszatérõ motívum. A raj érkezése pedig egyszerre félelmetes és csodálatos.

A szegmens úgy ér véget hogy a bálnák új vizeket hódítanak meg.

A Rapsody in Blue átkötése egyértelmû: a kék bálnák adják a kék rapszódia színét, a zene elnyújtott hangjai pedig a bálnák énekére alliterálnak. Ugyanakkor a látvány behoz másodvonalban egy gyorsaságot is. Egy rakás párhuzamos ellentét vonul végig benne, a végén pedig minden a helyére kerül.

A filmnek lassan a közepén járunk, így jöhet a csúcspont, teaserrel felvezetve. Ami a Rendíthetetlen Ólomkatona. Kétségkívül hatásos, és mivel Disney, hát másféle véget kapott.

A komolyabb történetet pedig egy rakás jojózó flamingó követ. James Earl Jones konferálásával XD

Pen&Teller talán annyira nem vicces, de ki vezethetné fel jobban a The Sorcerer's Apprentice ismétlését? És hát a kis fickó elõhúz egy nyulata seggébõl. Az azért valami. Az meg pláne hogy Mickey nem egyszerûen bolygókat dobál, hanem az égitestek és a víz grafikája összeolvad.

Egy modern-Disney animáció jön. Remek szekuláris feldolgozása a Noé-történetnek állatokkal rogyásig, ami nem a hülyeségre koncentrál, hanem Donald Kacsa szervezési problémájára.

Végül jöhet az epilógus, a Tûzmadár, ami egyzsrre levezetés, de egyúttal a legmagasztosabban megrajzolt szegmens is. Megvan a Disney-tündér tündérpor-szórása is, ami a Disney-logó animációjának vége. Tudjátok mi jutott eszembe még róla? A Galaxis Õrzõibõl Groot.

----------

1999-ben (a F2000-et '99-ben gyártották, csak a bemutatója volt '00-ban) volt még két Disney-animáció, amiknek itt nincs és nem lehet topicja:

1) Our Friend, Martin

Megismerkedünk iskolbusz-vezetõnkkel aki majdnem letarol két diákot, valamint letarol egy buszmegállót.

Szintén itt van fõszereplõnk is, a bukásra álló feka. Csodálom hogy mikor idõutazik nem köpi el MLKje-nek a merényletet.

Oh, és ne feledjük a tanárt sem, akinek szempillája se rebben mikor egy diákja lehúzza a másikról a kabátját. A fehér tanár nem szól be a fehér diáknak mikor kirabolja a fekete diákot. És ez pont egy rasszizmusellenes alakról szóló filmben. Stimmt.

A végén a montázsban pedig milyen jó látni ahogy a még mindig gazdag fehérek mennyit segítenek a még mindig csóró, életképtelen negróknak! Milyen jó látni hogy egyetlen fehér se szorul rá egy fekete segítségére, és hogy egyetlen másfajta színesbõrûvel sem kell sem feketének,sem fehérnek érintkeznie! *sarcasm*

A film amúgy elég sok archív anyagot használ, de ebbõl nem csinálok problémát. Viszont megemlítendõ hogy - nyilván célzott korcsoport miatt - minden történelmi alakot szentté avatnak benne, pedig mind tudjuk hogy megvoltak az árnyékos oldalaik.


2) Madeline: Lost in Paris

Nehéz elhinni, de ezt az ótvargrafikájú, csak 3-éveseknek ajánlható valamit a Disney hozta össze. Viszont azon belül meglepõen erõs történettel rendelkezik, kénytelen vagyok elismerni.