Ernst Lubitsch

Das Weib des Pharao (1922)

Megnéztem még egyszer, annyira tetszett. Zseniális film, nem tudok betelni vele. A történet a nagy görög mítoszokkal is felérõ, a végét pedig imádom, drámai és tartalmas. A zene is nagyon jó. Azt hiszem még megfogom egyszer nézni a nagyon távoli jövõben.

A Saroküzlet katasztrófa
pojáca, édelgõ rendezõ vezényel remek színészeket
http://www.youtube.com/watch?v=rZauc-CpvyY

Das Weib des Pharao (1922)
= The Loves of the Pharao, 100'

Sikerült kiváló minõségben megnéznem ezt a sokáig elveszett némafilmet. Sajnos pont azokból a felvételekbõl is hiányzik, amikor a kincsestárat építik - nem vagyok benne biztos, hogy Szphinxrõl van szó, hiszen teljes egészében nem látszik egyszer sem, de lényegében mindegy. A végén is van olyan jelenet, amiért biztosan kár, de tényleg egyáltalán már annak is nagyon örülök, hogy ezt láthattam. Nagy film, nekem nagyon tetszett, mert sokat nyújtott látványban, és a történet se béna. Olyan gigantikus tömegjelenetek vannak benne, amilyeneket én még sosem láttam filmvásznon. Ennyi élõ embert szaladgálni egy jelenetben, annyian voltak ezek az egyiptomiak, mint az oroszok, úgy nyüzsögtek, mint a hangyák. Az épületek, a díszletek, a helyszínek nagyon lenyûgözõek, valóban úgy éreztem, hogy a múltban vagyok. Egyáltalán hogy voltak képesek ilyen monumentális jeleneteket így megrendezni? Zseniális! Mindössze Harry Liedtke (Ramphis) rontott az összképen, nem tetszett az õ túljátszása, míg Emil Jannings (Pharao Amenes) és a többi fejes kiváló. A film arról szól, hogy az etióp király felajánlja a lányát a fáraónak a két ország békekötése miatt, de a dolgok aztán megváltoznak és kitör a háború. Tényleg nagyon látványos film, de valamivel nagyobb drámai élményre számítottam. 10/8

Furcsa, hogy nincs még Lubitschhoz hozzászólás, pedig sok helyen összefutottam már a nevével, ha filmtörténetrõl volt szó. Véletlenül akadtam rá az egyik filmjére...

Die Augen der Mumie Ma (1918)
= The Eyes of the Mummy, 63'

Nem is olyan rossz némafilm-dráma, Douglas M. Protsik zongorajátéka ugyan nem mindig tetszik, de a fõtémákat nagyon megkedveltem. Emil Jannings tényleg horrorisztikus, fõleg a végén iszonyat "jól" néz ki. Pola Negri nem különösebben volt érdekes számomra. Mindazonáltal kedvet kaptam a Protsik zenéjével kísért többi filmre, például A gólem (1920) igazán ígéretes képi világgal, vagy talán a Schloß Vogeloed (1921) se lehet annyira rossz. Lubitschtól pedig a Das Weib des Pharao (1921) történelmi filmet kellene megszereznem, szintén nagyon ígéretes Emil Jannings-szal a fõszerepben. Ami pedig ezt a filmet illeti: szerelmi történet, melynek a vége teszi talán igazán klasszikussá. 10/5