Móricz Zsigmond azonos című regénye alapján a színpadi szöveget készítette: Tóth Réka Ágnes. A Weöres Sándor Színház és a Forte Társulat koprodukciója. Móricz Zsigmond 1898-ben játszódó regényének nem egy személy a főhőse, hanem egy társadalmi osztály: a vidéki dzsentri. Szereplői a magyar jómód komondorában bolhaként ugrálnak és pattintják le azt, akivel nem akarnak közösködni. Az örökös anekdoták és népdalok mellett a változás és a változtatás kérdése lebeg az alföldi ház feszült szobáiban, ahol István nap van minden hétvégén és a mulatság akkor is kivilágos kivirradtig tart, ha közben teli kristálypohárként törnek össze az álmok. Meddig tartható fent a látszólagos rend, ha a régi rendszerek kerekei elakadtak a sárban? Horváth Csaba rendezésében Móricz szövegeinek zeneisége és történetének örökérvényűsége erősödik fel a fizikai színház eszközeivel. Zenészek: Némedi Árpád, Keller-Dénes Emőke, Keller Dániel.
A Délvidék nemcsak a Kárpát-medencében képvisel különleges nemzeti, történelmi és kulturális sokszínűséget, hanem a soknemzetiségű Európában is kuriózumnak számít. Népek jöttek és mentek, letelepedtek és elűzettek, a sors néha nem volt könyörületes ehhez a tájhoz, ám az egyszerű ember mindig barátja maradt a szomszédjának. Ezt jeleníti meg a Magyar Állami Népi Együttes új produkciója. Az előadás a magyar színpadi néptáncművészet történetében először mutatja be a Délvidéken élő népek: magyarok, szerbek, horvátok, ruszinok, szlovákok, románok, cigányok sokszínű tradicionális kultúráját. A Délvidék változatos tánc- és zenei hagyományokkal rendelkezik, és magában hordozza a közép-európai és a balkáni kultúra sajátos jegyeit, melyek ezen a területen különlegesen hatottak egymásra.Az előadás fontos dramaturgiai motívuma a víz: a Tisza, a Dráva, a Száva, a Maros, a Mura - megannyi buzgó, patak és folyó ömlik egy irányba, hogy végül a Dunában váljék eggyé. A víz gazdag szimbolikája - az élet forrása, a megtisztulás eszköze és az újjászületés eleme - minden kultúrának sajátja. E tartalmi gazdagság segítségével jutunk el - változó idősíkokon keresztül - az előadásban egy-egy tájegység sajátos tánc- és zenekultúrájának bemutatásáig. A színpadkép segíti az állandóan változó képek egymás utáni megjelenítését - mindezt animációval, vetítéssel, árnyjátékkal kiegészítve. A látványnak nagyon fontos részei az eredeti viseletek, melyek az adott népcsoportok tájjellegű különbségeit hivatottak megjeleníteni. Előadja: a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara, valamint meghívott művészek Ének-korrepetitorok: Pál Eszter, Pál Lajos
Az vagy nekem, mi testnek a kenyérs tavaszi zápor fűszere a földnek;lelkem miattad örök harcban él,mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;csupa fény és boldogság büszke elmém,majd fél: az idő ellop, eltemet;csak az enyém légy, néha azt szeretném,majd, hogy a világ lássa kincsemet;arcod varázsa csordultig betölts egy pillantásodért is sorvadok;nincs más, nem is akarok más gyönyört,csak amit tőled kaptam s még kapok.Koldus-szegény királyi gazdagon,részeg vagyok és mindig szomjazom.
Stephen Sachs amerikai szerző vígjátékát hihetetlen sikerrel játsszák a világon mindenütt, és most magyarul is látható ez a végtelenül szórakoztató, lebilincselő darab, ami igazi jutalomjáték két olyan sziporkázó humorú, zseniális színésznek mint Hernádi Judit és Kern András.
Ki vagyok én?És miért ne változtathatnék nevet? vagy nemet? vagy akár fajt?Ember? állat? melyik trendibb?És fogják-e kezem, ki vezet utamon? Családom, szerelmem, barátom? terapeutám, edzőm, gurum?Vagy az internet személytelen, vak digitális erői formálják sorsomat?Vagy titokban mégis a szeretet, mint egy ötödik alapvető kölcsönhatás?Gyötrő kérdésekre keres és ad választ a Főnix Színházi Műhely társulata,fiatalokat, felnőtteket egyaránt megszólítva előadásával.
A Lóvátett lovagok Shakespeare legjátékosabb komédiája. Naná, hogy több mint 246 szójátékot tartalmaz ott van mindjárt a címe! A Lóvátett lovagokat Rudolf Péter rendezi, aki a színpadi szöveget, Mészöly Dezső fordítása alapján Závada Péterrel állította össze.
Tanulmány két részben. Móra Ferenc novellája, valamint Fábri Zoltán, Gyenes István és Szász Péter forgatókönyve nyomán Deres Péter és Vidovszky György. Ikonikussá vált történet egy tanárról, Nyúl Béláról, akit meghurcolnak, feláldoznak a politika oltárán egy Hannibálról szóló, látszólag jelentéktelen tanulmány miatt, aminek állításait nem hajlandó visszavonni. Nyúl Béla neve fogalommá vált. Mint ahogy a Hannibál tanár úr elnevezés is. Mindkettő leginkább Fábri Zoltán mára már ikonikussá vált filmje miatt, és kevésbé Móra Ferenc eredeti regénye (Hannibál feltámasztása) okán. A klasszikus művekkel sokszor esik meg, hogy eredeti jelentésük új értelmet nyer későbbi korok olvasói, nézői számára. A Hannibál tanár úr letűnt korszakot idéző, keserédes története megdöbbentően pontos, gondolatilag nyugtalanító és különösen aktuális társadalmi látleletté vált mára. Ezért döntöttünk úgy, hogy színpadi változatot készítünk belőle. A történet főhőse Nyúl Béla, egy óbudai gimnázium szürke kis latintanára ír egy tudományos értekezést Hannibál haláláról, ami természetesen senki nem érdekel, egészen addig, míg az iskola évkönyvében váratlanul helyet kap, hogy egy elmaradt cikket sürgősen pótoljanak vele. Nyúl egyszer csak az érdeklődés középpontjába kerül, egy parlamenti interpellációban is említik nevét, a kollégái hirtelen befolyásos emberként tekintenek rá, sőt egyik éjjel – álmában – maga Hannibál is meglátogatja. Másnap jön a kijózanodás, a dédelgetett ókori dolgozat politikai felhangot kap, kiragadva a saját szövegkörnyezetéből, átértelmezve, kisajátítva „politikai uszítássá” minősül. Nyúl teljesen tehetetlen, hogy megvédje magát az elvtelen vádak ellen. Felfüggesztik tanári állásából, és arra kényszerítik, hogy vonja vissza „lázító tanait”. Díszlettervező-asszisztens: Illés Haibo Produkciós koordinátor: Nyulassy Attila Zenekar/zongora: Szép AndrásZenekar/dob: Nagy Zsolt, Czibor AttilaZenekar/nagybőgő: Pál Gábor
Minden sikeres férfi mögött áll egy nő. A nő mögött pedig a férfi felesége. Igaz ez a képlet Virág úrra is, a vidéki csárda tulajdonosára is, aki – miután sorsjátékon tetemes összeget nyert – hirtelen felkeltette beosztottjának, Ilonkának az érdeklődését.
Az István, a király egy családi viszály története. Géza halála után fia örökölné a hatalmat, de a hagyományokra hivatkozva nagybátyja, Koppány is tömegeket gyűjt maga köré.
A fiatal pesti író egy szép napon két dolgot határoz el: hogy egyedülálló és hogy csemegepultos lesz csakazért, hogy színt vigyen az életébe. Ezért beleveti magát Budapest - és a Vásárcsarnok - sűrűjébe.
Az ONA/SHE Anamaria Klajnšček szólóelőadása. ONA egy olyan entitás, amely különböző nőkaurájából áll. Ő egy boszorkány, ő egy szirén, azzá az állattá válik, amit csak jónak lát. Ő Hekaté, Nyx, Éva, Pandora, Lilith, Medusa, Sycorax… Ő sok-sok különböző emberből áll; sok nő, sok réteg, sok identitás. Isteni, mégis: csak egy nő.Története során megőrizte azon erejét és tudását, ami kitiltottak abból a világból, amelyben élünk. Türelmesen várt, holdakon és ciklusokon át. Kész a legrettegettebb szirénként sikoltani és suttogni, mint az a boszorkány, akit még elégetni sem tudtak! Nem bánja, ha félnek tőle, kihúzza magát és többé nem kér bocsánatot azért, mert létezik, mert tesz, vagy mert elfoglalja azt a helyet, amire szüksége van.Szoktasd a szemed a sötéthez. Lásd őt. Minden nő nyelvével beszél. Halld őt. Mert Ő csak egy közülünk. Készen áll arra, hogy megmutassa a világnak igazi énjét, a benne rejlő mélységes vizeket, az ő sötét oldalát és alkonyati fényét. Koreográfia és tánc: Anamaria KlajnščekEredeti zene: Aurora BauzàJelmeztervező: Gabriela LotaifFotó: Nora BaylachFényterv: Andrej HajdinjakFénytechnikus: Aljaž ZaletelVideó: Yari StepanovHangtechnikus: Damjan DelakTechnikai támogatás: Igor RemetaGrafika: Natja JankovičSzövegek: Gabriela Lotaif és Anamaria Klajnšček
Gergye Krisztián Társulata | Feledi Project & GK Társulata előadása. Gergye Krisztián: Levitáció Gergye Krisztián Társulata és a Kőszegi Várszínház közös produkciója. Az akasztás, a történelem során számtalanszor alkalmazott kivégzési módszer, amely egyfajta “színházi” jelenet. A gyilkolás színháza, melyet rettentő csodálattal bámult a nép. Az éppen aktuális hatalom, mégis miféle abszurd szcénát volt képes generálni, hogy igazságot szolgáltathasson. Persze csak viszonylagos igazságok léteznek, de a gyilkolás vagy a halál maga nem lehet viszonylagos. A kivégzés, a nép szeme láttára történő “színház”, bár nem a legnemesebb fajta, a halált emeli a porondra, mégsem tiszteli azt. A nézők a rettenet látványához tapadva mozdulatképtelenné válnak, vagy épp bosszúvágyuk elégül ki, míg a hatalom elrettentő példázattal él, az igazság nevében, vagy a hatalom megtartásáért. Mivel ezek a kivégzettek, nyilván bűnösnek ítéltettek, levitációban ábrázolt tetemük valamiként a bűnüket is átértékelte. Bűnösökből áldozatokká váltak inkább, s mintha Istenhez fordulnának utolsó gesztusukkal. A tetem súlytalanságának illúziója által, mintha a lélek válna láthatóvá, amint épp a túlvilágra távozik. Gergye Krisztián akasztásokról készült dokumentumfotók alapján, számos akvarellt készített, amelyekről a kötelet, mint a halál okát kihagyta. Így az akasztott testek jelenléte felül értékelődött, mondhatni költőivé vált a jelenség, és a testek levitálni kezdtek. A levitáció olyan jelenség, amely folyton lenyűgözi az emberiséget. Egy olyan kiemelt, vágyott, irigyelt és rettegett állapot, amely a transzcendencia bizonyítékaként gyökerestül felforgatja racionális gondolkodásunkat, amitől óhatatlanul tudatunkba ömlik létezésünk korlátoltsága, emberi mivoltunk kicsinysége és kicsinyessége, emberi hatalmunk korlátozottsága. A levitáció jelenségét csodaként értelmezzük, miszerint értelmezhetetlen számunkra. Mindenkori hatalmi hierarchiában elfoglalt pozíciónk tudatából keresünk rá magyarázatokat. Boszorkányság vagy mágia, varázslat vagy angyali üdvözlet, az ördög vagy Isten megtestesülése, vagy puszta csalás, szemfényvesztés. A büntetés, kivégzés utáni halott test levitációjának gondolata, beidézi a feltámadás gondolatát és a halál utáni büntethetetlenség, vagyis a csoda büntethetetlenségének helyzetét is. Miként a levegőből, úgy a halálból sem visszarángatható az ember. Így lesz igazán zavarba ejtő ez a képzet. Rendező, koreográfus, előadó: Gergye KrisztiánVetítés: Diena LászlóJelmez: Béres MóniProdukciós vezető: Gáspár AnnaA vetítésben Gergye Krisztián akvarelljei kerültek felhasználásra. Feledi Projekt - Gergye Krisztián: Gravitáció Feledi János személyére és alkatára készült szóló, Gergye Krisztián Levitáció című előadásának pandant darabja. A két monotánc önmagában is működő, önállóalkotás, egy estén belül bemutatva, egymásra reflektálva, egymás kontextusát is megteremtik. A gravitáció, mint emocionális és fizikai jelenség kerül terítékre, színpadra emelve a kiszolgáltatott ember archetípusát. A gravitáció, egyfajta vágyteljesítő szóló, egy groteszk táncelőadás, amely a gravitáció legyőzésére törekvő ember tragikus szerencsétlenkedésének, önirónikus megfogalmazása. Tekinthető paródiának, illetve a földtől elrugaszkodás képtelenségébe való beletörődésnek, mert amíg az elrugaszkodás, a szárnyalás, az elszállás iránti vágyunk létezik, akár a legnyomorultabb élethelyzetekbe is belesodorva magunkat élünk, addig megadni magunkat a gravitációnak, maga a halál, a földbe olvadás békéje. Alkotó: Gergye KrisztiánElőadó: Feledi JánosJelmez: Henez Mariann, Matisz GáborFény: Hepkó Miklós
Kinyílik a hírességek postaládája. A Független Színművészetért Alapítvány és a MOMkult közös produkciója. Jane Austen megviccelte a fivéreit. Nick Cave határozott véleménnyel van a mesterséges intelligenciáról. A Monthy Python egyik tagjának sajátos bocsánat-kérési technikája van. A természet egy hatalmas macska – vallja egy rendkívül híres tudós.Mindezekről bővebben és tisztábban szó (hiteles levél) kerül, valamint sok más titokra is fény derül a Beszélő levelek legújabb előadásán. A Beszélő levelek előadás-sorozat különleges utazásra hívja a nézőket: híres emberek, történelmi személyek, ismert művészek életébe pillanthatnak bele legizgalmasabb, legviccesebb, legtragikusabb leveleiken keresztül. Minden alkalom különleges és megismételhetetlen: minden este más előadók olvassák fel más-más hírességek leveleit, továbbá nem hiányozhat az adott est hangulatához illeszkedő zenei kíséret sem. Szerkesztő, produkciós vezető: Megyeri Léna
Egy magyar fiú a távoli Japánba költözik, ahova régi álma volt eljutni. Kinttartózkodása azonban nem felhőtlen, mivel nehezen találja a helyét ebben a nagyon is idegen kultúrában. Aztán 2017 őszén lecsap egy tájfun a japán fővárosra. A fiú élete pedig ezen az esőáztatta, szeles és álomszerű éjszakán döntően megváltozik. A két szereplőre írt monodráma különleges színházi kísérlet, amely egy messzi világba kalauzolja a nézőit. Dramaturg konzultáns: Kovács Krisztina
A CADAVRE EXQUIS című szóló előadás a test emlékezetét és a hullámzó lét- és nemlétvágyat kutatja. A táncmonológ a testet lüktetve, sebesülten jeleníti meg, majd később eltünedezve, hiányosan nyeli el az üresség.A Cadavre exquis vagy Exquisite Corpse egy szürreális játékra utal, mely során szavakat vagy képeket véletlenszerű asszociációk láncolatába állítanak össze azzal a szándékkal, hogy megzavarják a logikai és ok-okozati érvelést. Ebben a táncelőadásban a cadavre exquis elve egy különös érzékelési módot ébreszt föl. És mi keletkezhet ebből? Egy hibrid teremtmény, egy új lény – a kollektív tudatalatti következménye. Egy alakváltó ember metaforája, aki többféle identitásban találja meg önmagát. Maga a cadavre szó – holttest – identitás nélküli testet, névtelen anyagot, a nulla pontot idézi. A mozgássorozat sikoltozásba torkollik, egy bizarr, groteszk, félelmetes, felszabadító küzdelemmé magáért a létért. A test memóriája létrehozza a saját narratív terét, amelyben képek, gesztusok ésdinamikus mozgásnyomok bukkannak fel.A koreográfiát Toyen (1902-1980), született Marie Čermínová cseh avantgárd művész szürrealista víziói ihlették. Ki, vagy mi az a Toyen? Ő egy kísértet, egy vadállat, nyugtalanság és egyben pusztaság, a valóság csapdájába esve. A testiség élménye és Toyen álomszerű festményeinek belső feszültsége képezik egy egyéni mozgástár alapját, amely Toyen munkáinak üzenetét egy absztrakt táncformába viszi át. A Cadavre exquis különféle testállapotokat tár fel, felébreszti a képzeletet, új jelentéseket mutat be és teret enged a szabad értelmezésnek. A szóló előadás a mindennapi nyomást dolgozza fel, miközben a szürrealisták példáját követi – olyan állapotot vált ki, amelyben valóság és álom, jelen és múlt, nyilvánvaló és elhomályosult egy valósággá olvad össze. Koncepció, koreográfia, előadás: Daniela HanelováZene: Joan Goméz Alemany, Joseph Lluís Galiana, Marie NečasováMűvészeti mentor: Petr Kubes
Akár meg is állhatsz.Valami kimozdul a holtpontról.De ki mozdul benned? A tervező-irányító, vagy a primér ösztön?És mi a helyzet a sorssal?Az életünk egy design-folyamat, amit ismeretlen részvételi arányban, ismeretlen erőkkel ko-kreálunk. A mi hatalmunk mértéke ebben kérdéses: mi állunk, vagy mozdulunk tovább, vagy az ismeretlen erő? Az együttműködés teljes jelenlétet kíván, de az nem árt, ha a mozdulatok pontosak."A sors nem hord magánál csipogót; a sors mindig valami sikátorban hajol ki eléd ballonkabátban, halkan rád pisszeg, de többnyire meg se hallod, úgy sietsz valami felé, amit előre megterveztél."(David Foster Wallace: Végtelen Tréfa) Az OR STOP előadásban a tánc és a gondolatok egyesülése által az alkotók és a nézők egyaránt felfedezhetik az élet tervezetlenségét, és választ kaphatnak arra a fontos kérdésre: merre tartanak az életükben, és meg tudnak-e állni a mozgásban, hogy új irányt választhassanak?Az alkotó táncos és a nézők egyaránt szembesülnek a hatalmuk korlátaival és a sors szerepével az életükben. Táncos: Kindl Gábor
A gyermeki borzongás teljesen természetes dolog. A félelem mint sok más pozitív és negatív érzelem, egyszerűen az élethez tartozik. Tehát nem probléma, ha a gyerekek időnként bizonytalanok, bátortalanok. Ugyanakkor érdemes megmutatni nekik, mi az, amit le kell és le lehet győzni, és hogy a világ akkor teljes, ha ezekkel a félelmekkel együtt egyensúlyoznak benne.
Zenés kalandtúra, a Dreamworks Animation Motion Picture azonos című filmje nyomán! Alex, az oroszlán és állatkerti barátai nagy kalamajkába keverednek, amikor Marty, a zebra, a pingvinek segítségével megszökik a New York-i Central Park állatkertjéből. Barátaik az első döbbenet után útra kelnek, hogy megkeressék, ám a betondzsungelben mászkáló víziló, oroszlán és zsiráf nem kevés feltűnést keltenek. A kaland azonban tovább bonyolódik, amikor a kis csapat dobozokba zárva egy hajóra kerül, amelynek úti célja a nagy és vad Afrika. A cselszövő pingvinek azonban megrongálják a hajót, és hőseink Madagaszkár egzotikus szigetének partján találják magukat. A New York-i aszfaltbetyároknak most rá kell jönniük, miképpen maradhatnak életben a vadonban, és fel kell ismerniük az igaz barátság és összetartás valódi erejét. Vajon sikerrel járnak? Szerzők: Kevin Del Aguila – George Noriega & Joel Someillan. Candy, a tv riporter: Szép Evelin / Szabó EmőkeLynn, a maki/ Lars, a maki / Néma majom / Mason majom / Látogatók / Járókelők / Steakek / Pincérnők / Matrózok / Kameraman: A Pesti Magyar Színház Ensemble együttesének tagjai.
Hamupipőke meséjének története az ókori Egyiptomba nyúlik vissza. A világon az egyik legtöbbet feldolgozott és előadott, megfilmesített mese. A balett verzió zenéjét Szergej Prokofjev szerezte. Hamupipőke gúnynevét anyja halála után, a mostoha nővéreitől és azok anyjától kapta, akik a lányt saját házuk cselédjévé tették, még a kandalló tisztítását is vele végeztették. amikor a trónörökös bált hirdetett, hogy a legszebb leányok közül párt találjon magának.
A Gengszter nagyi főhősei egy unalmasnak látszó, a családja által elhanyagolt öregasszony és 11 éves unokája, az önbizalomhiánnyal küszködő Ben története.