Az Utánképzés olyan emberekről szól, akiknek ittas vezetésért elvették a jogosítványát, s háromnapos csoportterápián kell részt venniük. A mai magyar társadalom nagyon (vagy a legkevésbé sem!) jellegzetes alakjai vonulnak fel előttünk.
Egy pincérnő és egy szakács. Frankie és Johnny. És bár nem lehet csak azért járni valakivel, mert van egy ilyen dal, ők kölcsönösen kinézik egymást maguknak az étteremben. A félszeg, mégis kitartó munkahelyi flörtből idővel mozi és vacsora, végül egy szenvedélyes éjszaka lesz, ezzel pedig kezdetét veszi egy hajnalig tartó, sziporkázóan mulatságos és kíméletlenül őszinte huzavona. Ezen az éjszakán az óvatos távolságtartás találkozik a szeretetteljes rohamtempóval, a higgadt érvek a sors esztelen kergetésével, hegek a sebezhetőséggel. Nyitni, bezárni? Tele ezernyi kétséggel. Dőlni, nem dőlni? Vajon elkap-e a másik? Vagy csak újabb sebet ejt? Hol körülbástyázzák magukat, hol pedig pimaszul ledöntik egymás falait. De mire feljön a nap, a múlt súlyait a lehetőségek mérlegére pakolja Frankie és Johnny. Van egy ilyen dal
A tehetség hatalmas érték, amit fel kell ismerni és kaput kell nyitni előtte. Mert a tehetség egy komplex tulajdonságcsoport. Része az a fajta attitűd, ami miatt nyitottan és érzékenyen lehet viszonyulni helyzetekhez, és ami talán az egyik legfontosabb: része a különleges idegrendszer is.Alapvető kérdés, hogy Nero tehetséges költő, tehetséges uralkodó-e. Vannak helyzetek, mikor környezete azt állítja róla, hogy az, s van olyan is, mikor ennek a szöges ellentétét. De akkor mi az igazság? Nincs igazság. Azaz, annyi igazság van, ahány ember van. Mindegyiknek igazsága van. Ebből a sok igazságból meg lehet alkotni egy csillogó, hideg, okos, márványszerű hazugságot, melyet az emberek igazságnak neveznek…
„Most meg még majd maguk akarják nekem elmagyarázni, hogy mi a szerelem, nézzenek oda. Én azt itt mindenkinél jobban tudom. Amikor az a mogorva uszályos megjelent a rakparton azzal a kicsike feleségével, azonnal mondtam is a kikötő népének, rakodóknak, orgazdáknak, gyilkosoknak, veteránoknak, képzőművészeknek, hogy ez a nyomorult kis gerlepár a védelmem alatt áll, én az ő boldogságukat nem hagyom, mert itt magas színvonalú szerelemről van szó, és én azonnal felismerem az ilyet, mert jegyszedő voltam az operában, és ki vagyok képezve. Sajnálom, hogy végül vérontás lett belőle, ráadásul itt ez a világkiállítás is, nyakunkon a XX. század, és azt sem kéne félvállról venni, meg nekem még fel is kéne mosnom, húslevesem is oda van téve, szóval végeztünk itt, vitéz urak?” (Pötyi néni rendőrségi vallomásának részlete, Párizs, 1900. április)
Két ember időben találkozik, aztán időben válik el… vagy mégsem?Egy másik pár pedig alig érezheti magát biztonságban, mert valami vagy valaki érkezik a hűvős északi széllel... vagy mégsem…Egy időtlen darab, ami humorban s költészetben gazdag, s ahol egy ötvenötéves kislány kénytelen kibogozni az összekuszált életeket.
Egy férfi. És még egy. Meg két nő. Egy ideális narrátori bariton, valamint egy rakás leszokófélben lévő ápolt egy drog-és alkohol rehabilitációs intézetben. Egynéhány viszonzatlan szerelem. Aztán mégis. Aztán mégsem. Némi EU-s támogatosítás, színház a záhníszben. Görbetükörerdő, disznógömb, telefonfül. Pár művészi vénával megáldott vendégmunkás, plusz egy talicska aprómajom. Vagyis lidérc. Lúdvérc. Osszátok be. Egy szamár, egy szonár és egy szamovár. Na de kire? Biztosan Puckra, a dílörre... Oh, no! Pont a klinikán? Épp ma? Gyarországon? Vagy az egész csak egy álom? Szentivány Néni álma? Hmm. Utye-utye? Na de komolyra fordítva a szót: tósz. Zenei- és sounddesign: Keresztes GáborIntim koordinátor: Egyed Bea m.v.Trükkmester: Ujvári Bors e.h.
Shakespeare Lear király című műve nyomán. Shakespeare egyik legismertebb, ugyanakkor talán legfájdalmasabb és legszívbemarkolóbb színpadi műve a Lear király, melyről G. B. Shaw így ír: „Soha senki nem fog a Learnél jobb tragédiát írni”. A valaha erős, ám öregségében egyre inkább az őrület felé sodródó uralkodó története szinte népmesei motívummal indul - a cselekmény szerint birodalmát lányai közt megosztani kívánó Lear hálára számít, ám mélységesen csalódnia kell a hízelgő, de valódi szeretetre képtelen és számító idősebb lányai részéről. Legkisebb gyermekét, az őszinte Cordéliát viszont száműzi, mert nem az ő szája íze szerint beszél - és végül saját érzelmi vakságának áldozatává válik, országát pedig halál és pusztulás nyeli el. A több szálon futó, jól ismert példázat ugyanakkor több, mint tragikus családtörténet – egy kizökkent világot, a káoszba zuhanó emberi lét előérzetét sugallja: „A szeretet meghűl, a barátság meghasonlik, a városokban zendülés, viszály a falukon, palotákban árulás s a viszony felbomlik apa s fiú között.” – mondja Gloster, a történet másik tragikus hőse. Zaklatott korunkban katasztrofális események és változások söpörnek végig az egész világon és joggal kérdezhetjük - van remény? Vagy a sötétség teljesen elnyeli a fényt? Shakespeare tragédiájának egyetemes léptékű kérdései Valerij Fokin rendező megfogalmazásában civilizációnk mai állapotára mutatnak rá. „Nehéz idő sújt: itt engedni kell, És mondanunk, mi fáj, nem ami illik.” Szerző: Kirill Fokin
Tompa Miklós mesél: feltartóztathatatlanul, színesen, élményszerűen beszél életének meghatározó történeteiről, a megélt történelemről, emberekről, akik fontosak voltak, és akiket megőrzött emlékezetében, és persze a színházról – legfőbb céljáról: az elmarasztalt Székelyföldön állandó színházi kultúrát teremteni. Ezeket a történeteket pedig azért jó nézni, hallgatni, mert személyesen szólítanak meg, hiszen a mi életünknek is részei: a térségé, a városé, ahol élünk, a családunké, a miénk. Tompa Miklós a kilencvenes évek elején mesélt Bérczes Lászlónak, így született meg a Székely körvasút című életinterjú-kötet, az előadás szövegkönyvét ennek alapján készítette Barabás Olga, aki egyben az előadás rendezője is. A beszélgetőkönyv, illetve így a belőle inspirálódó előadás is kortörténeti dokumentum, hiszen az 1945-1946. évi színházalapítás történetét, valamint a marosvásárhelyi és székelyföldi színházkultúra nagyrealista vonulatát is meghatározó alkotó életútjának fontos állomásait dolgozza fel dramatikus, interjúszínházi formában. A Székely Színház alapító-rendezőjét az UNITER-díjas László Csaba alakítja. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház a 2024/2025-ös szezonban ünnepli 80. évadát, melynek keretében, jelen előadással, saját alapítója és egyben nagyformátumú alkotója előtt tiszteleg. A 2023. decemberében bemutatásra kerülő produkciót a jubileumi évadra tervezett ünnepi rendezvénysorozat előfutárának, nyitányának szánja a Tompa Miklós Társulat. Zeneszerző: KOVÁCS KárolyMozgásművészeti tanácsadó: BENŐ KingaDíszlettervező: GANEA AdrianJelmeztervező: NAGY Fanny Szereplők: Tompa Miklós, Kovács károly, Benő Kinga, P. Béres Ildikó, Fodor Piroska, Kádár Noémi
A Nemzeti Lovas Színház történetében először folytatást kap egy családi musical! A legsikeresebb darab, a Szilaj visszatér! A Zabolátlanban újra láthatják Kenait, a lovaival szabadon szárnyaló indián fiút, a jó útra tért kapitányt, aki a világ első Suttogója lesz. De megtudhatjátok, hogy mi lesz Jenna valamint Töltőtoll és Golyóstoll sorsa és még egy kiscsikó is születik.
Kísérlet egy esküvőre, amit ki tudja, ki akar egyáltalán.Transzgenerációs nászajándék egy részben. Az előadásban azt kutatják, milyen egy mai viszony anya és felnőtt gyermeke között. Mik a határok, mik számítanak határátlépésnek? Milyen élmény a gyermeked házasságára készülni? Miért sejlenek fel óhatatlanul a nagyszülők - s rajtuk keresztül transzgenerációs örökségeink - mikor utódainkról gondolkodunk? Hogyan alakul ki élő kapcsolat a véletlenszerűen közös családba csöppenő személyek között, úgymint anyós-meny, anyós-vej, anyós-anyós?Az előadásban mindenki jóindulatú, jót akar, szeretetre méltó és támogató, mégis sok a sérülés. Miért? Ki a hibás? Hangfelvételen megszólal: Lestyán Attila
Újvári Milán: Show Nem az sodor bajba, amit nem tudsz, hanem az, amit holtbiztosan tudsz, csak épp rosszul.” MarkTwainKÉRDÉS: Mit látunk? A. Azt látjuk, ami van. B. Azt látjuk, amit látni akarunk. C. Azt látjuk, amit adolgok magukból láttatni akarnak. D. A fentiek mindegyike.Újvári Milán egész estés szóló előadásában hétköznapi gesztusokból kiindulva (azokat groteszk fénytörésbe helyezve) a klasszikus burleszk stílusjegyeinek fölhasználásával beszél olyan, akorunk társadalmára nagy mértékben jellemző fogalmakról, mint az elidegenedés, a manipulációés az átlátszatlanság.Az előadás humorral, játékosan kérdez rá helyünkre abban a társadalomban, amiben annak ellenére érezzük magunkat gyakorta teljesen elveszve, hogy elméletileg mi magunk alkotjuk. Belőlünk áll. Mégis hogyan vagyunk képesek működtetni valamit, aminek a működésével nem vagyunk tisztában? Rendszerint még azzal a ténnyel sem, hogy egyáltalán működtetünk bármit is.Magyarán: funkcionálhat-e jól egy test, amelynek bal keze egy csöppet sem tudja, mit csinál ajobb?Átlátható-e az egész, aminek a része vagyunk? Egyáltalán: tényleg része vagyunk valami egésznek? (És mi egyébként részek egésze vagyunk?) Összeáll-e egyáltalán részekből bármilyen egész?Újvári Milán az előadás során nem húz szigorú határvonalat a mozgáskarakter-ábrázolás, a tánc,a pantomim vagy akár a hagyományos prózai színészi szerepformálás közé, ellenben zacskót igenis húz a fejére, amint ez a képen is világosan látható. A kérdés csak az, hogy mit is látunk tulajdonképpen? Előadó: Újvári MilánDramaturg: Laboda KornélZene: Fancsikai PéterFény: Vida ZoltánDíszlet és Jelmez: Kiss JulcsiFotó és videó: Várnagy KristófKoreográfus: Újvári Milán Guzmics Petra: Fekete négyzet A Fekete négyzet összművészeti előadás szellemisége Kazimir Malevics művészi törekvéséből merítkezik, miszerint a művészettel egy olyan valóság létrehozása a cél, ahol a tárgyiasságon a tiszta érzet uralkodik. Azonban, a tiszta érzetig sok mindentől meg kell szabadulnunk, sok mindent le kell redukálnunk, és el kell veszítenünk. A veszteséggel pedig eljuthatunk a dolgok és jelenségek abszolútumáig, egy biztos, állandó értékig. Ez lenne a fekete négyzet.A húsz perces táncelőadásban a négyzet, ami egyszerre végpont lesz és valami újnak a kezdete, abból a tapasztalatból kezd el formálódni, amikor egy hiányérzettel teli idegen, értelmezhetetlen, a megszokottól eltérő, magára maradt állapotba kerül az egyén. A darabban a feszültséget teremtő egyedüllét formálandó anyaggá válik, egy egyszerűsödő, geometrizált mozgássorrá, amely tisztulás által az egyén értelmezni és azonosulni próbál az idegenségérzettel. Kiss Rebeka Petra – táncosGuzmics Petra – táncos, koreográfusSeres Donát – vendégművészTamer Wajda – zeneszerzőLabus Lili – zenei közreműködő, élő zenei előadóCsánki Zsófia – animáció készítőRovó Virág – fénytechnikusPataky Klára – mentor Az előadásban meztelenség látható.
Virtuóz vígjáték a Woody Allen ősatyjaként is számon tartott Groucho Marx életéről. Zseniális humorú monológok és rövid szkeccsjelenetek váltják egymást, amikből kiderül, hogy lett egy New York-i csóró kiskölyökből a humoripar és showbiznisz fenoménja. Stand up, varieté, kabaré és egy út a világsikerig – nőkkel, aranyköpésekkel, Hollywood és a csillogás sötét oldalával. Dalok: Hamvai Kornél
Forgács Gábor már majdnem önálló szerzői műsora. A „Forgács Gábor” egy még létező személy, aki fennállásának 76 évének jelentős részében úgy képzelte, illetve képzeli, hogy képes embereket derűre, sőt hangos nevetésre késztetni - legalábbis az alkotó szerint. A „Humorforgácsok” jelentése – az alkotó szerint - hogy a humoros, vicces, szórakoztató jelenetek, magánszámok – lásd: stand-up - és bohózatok úgy követik egymást a műsorban, mint jól tartott tengerimalac alomjában a forgácsok. A „Forgács Gábor” egy még létező személy, aki fennállásának 76 évének jelentős részében úgy képzelte, illetve képzeli, hogy képes embereket derűre, sőt hangos nevetésre késztetni - legalábbis az alkotó szerint. A „már majdnem önálló” azt jelenti, hogy a műsorban két neves közreműködő is van. Nevezetesen Csifó Dorina, aki kiváló színésznő, szinkronhang, és végig a NŐ szerepét fogja alakítani kedvesen, aranyosan és kiváló humorral. Továbbá Kárpáti Levente (nem ez a teljes neve, hogy Továbbá Kárpáti Levente, csak Kárpáti Levente. Az alkotó megj.) aki - szintén kiváló színész, rendező és szinkronhang - közreműködik, szerkeszt, rendez, idegesít és vitatkozik. Legtöbbször neki van igaza, de ez csak és kizárólag az alkotó szerint van így. Végül a „szerzői est” jelentése, hogy a fent nevezett működése során írt, illetve szerzett rengeteg vicces, szórakoztató kabaré jellegű művet, amiből ebben a formában előadhatónak ítélt kb. 80 percet, és ezzel tökéletesen egyetért az alkotó is!
Valami arra ösztönöz, hogy egy állapotot kibontsak, életérzésem egyik összetevőjét: a közösség utáni abszurd és csillapíthatatlan vágyakozást, az ügyefogyott próbálkozásokat a távolság és elszigeteltség leküzdésére. Bármennyit tűnődöm is e tervemen, sosem tudom lezárt egésznek tekinteni. Leginkább valami sötét, áradó vízsodrás képzetét kelti bennem: arcok, mozdulatok, hangok, kiáltások, fény és árny, hangulatok, álmok, semmi sem szilárd és teljesen megfogható. Álom, vágy, esetleg csupán reménykedés vagy félelem, melyben épp az iszonyatost nem mondja ki senki.Három nő várja, hogy a negyedik meghaljon. Ingmar Bergman(Csatlós János fordítása) Testkoordinátor: Mezei Bence
A főhős Krapp, minden születésnapja alkalmából szalagra mondja, hogy mi történt vele az aztmegelőző évben. Amikor az előadás játszódik 69 éves.Újrahallgatja azt a felvételt, amit 39 éves korában felvett, de már nem érti a felvételt, nem értiakkori önmagát, idegen önmaga számára...
Békés Dénes, a harmincas éveiben járó, sikeres nőgyógyász véletlenül bezárja magát a rendelőjébe. Ezzel kezdődnek a problémák. Vagy nem, talán nem is ezzel kezdődnek: hanem azzal, hogy nem mer igazat mondani.
Susanna Leinonen Company előadása. A Susanna Leinonen Company előadásai bámulatos technikai tudást igénylő mozgásművészetükről híresek. Leinonen és táncosai ezúttal nemcsak az emberi test korlátainak felfedezését tűzik ki célul, hanem át akarják adni az érzést, hogy milyen vizslató tekintetek kereszttüzében élni, és a világ sokszor mennyire könyörtelen elvárásokat támaszt a női testtel szemben. A darab középpontjában a táncosok és testük áll mint a kreatív alkotás eszközei. Az előadás stroboszkópot, erős hanghatásokat és intenzív jeleneteket tartalmaz. Az előadás gyermekek számára nem ajánlott. Koreográfus: Susanna LeinonenZene: Arvo Pärt, Max Richter, Jóhann Jóhannsson, Hildur Guðnadóttir & Robert Aiki Aubrey, Teemu KorpipääHangtervezés: Teemu KorpipääFényterv: Harri PeltonenVetítés: Ville SeppänenJelmezterv: Sari Nuttunen
Egy csapat, színházból kiábrándult színész új hivatás után néz. Egy kiégést kezelő szanatóriumot nyitnak, ahol budapesti aktivistákat látnak vendégül. Úgy érzi, hogy szellemileg, érzelmileg, fizikailag kimerült a küzdelemben?Kiábrándult és elege van mindenből?Reménytelennek tűnik a változás?Jöjjön el nyílt napunkra, hogy betekintést nyerjen a Remény Panzió mindennapjaiba! A Panzió vendégei mind-mind egy igazságosabb, élhetőbb, jobb világért harcolnak, ki-ki a maga területén. De milyen áron? És kik ők? Korunk hősei, avagy provokátorai, netán unatkozó bolondjai? A Remény Panzió egy dokumentarista előadás, amelynek fókuszában alulról jövő kezdeményezések képviselői állnak - a társadalom motorjai, akik gyakran a politika célkeresztjében találják magukat. Az ő motivációikkal, sikereikkel, kudarcaikkal foglalkozik a darab. Nem csupán személyes történeteik, de ők maguk is főszerepet kapnak az előadásban a társulat tagjai mellett.Általuk próbálja a Panzió személyzete megérteni, hogy hol találni a reményt manapság, hogy egy napon maguk is újult erővel térhessenek vissza hétköznapi munkájukhoz: a színházhoz. “A Hotel of Change emberi és tüzes előadás, amelyben megvan a forradalmi szív és bátorság, hogy kiálljon a radikális változásokért, hogy ne fogadjuk el a világot úgy, ahogy van.” Tobias Hauser, Schwäbisches Tagblatt “Hitelesség győzedelmeskedik, amelyet kíváncsiság és empátia jellemez. Ez oda vezet, hogy a szállodai vendégek [az aktivisták] valóban megnyílnak – a szálloda bárjában, a liftben, kertészkedés közben, a relaxációs gyakorlatok során vagy a beszélgető-csoportokban. (…) A színházcsinálókból áradó empátia viszi az estét. Világossá válik a művészet és az aktivizmus közötti kapcsolat”. Christoph Ströhle, GEA. alkotó-előadók:Göndör László, Martinkovics Máté, Messaoudi Emina, Szabó Veronika aktivisták:Bari Jutka, Kajos Rebeka Dóra, Kovács Vera, Lóczi Csenge, Márton Gábor Csaba, Törley Katalin látvány: Raissa Kankelfitzzene, hang-design: Bartha Márk, Tara Khozeinfény- és videó-terv: Bredán Mátétechnikai munkatárs: Kiefer Tibor dramaturg gyakornok: Hidi Boglárkaprodukciós vezető: Balogh Zsuzsannaproducer: Mayer Dániel dramaturg: Bíró Bencekoncepció: Boross Martin és Thury Gáborrendező: Boross Martin
Vajon van-e élet a Tinder Tojáson kívül? És ha van, miért nincs!? Isten vajon tényleg férfi, vagy csak Judit szerint nő? Vajon tényleg mindenkit jobbra kell húzni Tinderen, vagy csak a nőket és a férfiakat? Mit jelent az, hogy "le a földre srác keres kapcsolatot érdekes nő"? Vajon viseljünk óvszert, ha chatszexelünk? A házasember meg miért ismeri a Tindert? És vajon van-e igaz szerelem ott, ahol minden tündérmese tindermese?