Március közepén kezdi próbálni Hajdu Szabolcs a Legközelebbi ember munkacímű ősbemutatótBerényi Nóra Blankával, Sodró Elizával, Porogi Ádámmal és Baki Dániellel. Azt a témát dolgozzák fel együtt, hogy minden emberhez kapcsolódik egy legközelebbi ember. Vannak közeli barátok, rokonok, testvérek, de szerencsés esetben az ember mellett áll egy legközelebbi ember, akivel megosztja az örömét, a problémáit, akit elsőként hív, ha baj van. Sokszor a legközelebbi ember nem is tudja, hogy ő a legközelebbi ember, és hogy milyen sokat jelent a másiknak, és van, hogy azt hisszük, mi vagyunk a legközelebbi emberek, de kiderül, hogy mégsem. Van olyan, hogy a legközelebbi ember visszaél azzal, hogy ő a legközelebbi ember, és van, hogy a legközelebbi ember egy szakítás vagy egy haláleset miatt eltűnik az ember életéből. Ez az a magány, amikor nincs legközelebbi ember – és ilyenkor keresni kezdjük azt.
Látványszínház - mozgó festmények tárlata. A Frida Kahlo, mexikói festőnő életét és művészetét feldolgozó látványos előadás egzotikus álomvilágba kalauzolja a nézőt a zene, a mozgókép és a táncművészet gazdag kifejezőképességére építve. Akárcsak egy különös tárlatvezetésen, a táncképek során megmutatkoznak a női sors szépségei és kihívásai, szenvedélyes szerelmi történetek, egy impresszív kultúra képei, karneváli hangulat és Frida életének egy-egy meghatározó pillanata. Nem Kahlo élettörténetét, hanem életútja és művészete által inspirálva egy önálló látványszínházi víziót mutatunk be egy drámai, ám mégis színes és élettel teli világról. A 115 éve született Frida Kahlo apai ágon magyar gyökerekkel rendelkezik, de elsősorban mexikói kötődése kapcsán ismerik az emberek. Kultusza sokrétű, így sokféleképpen kapcsolódnak és vonzódnak hozzá az emberek: ideál, ikon, akinek életigenlése páratlan volt, pedig élete tragédiák és viharos szerelmek sokaságával volt tele. Sokaknak múzsa, hiszen különleges és egyedi karaktere mai napig sokakat ösztönöz, akár női egyenjogúságról, művészetről, bátorságról, akár előremutató eszmékről vagy bámulatos életerőről beszélünk. Frida ismert és népszerű művész Magyarországon is, így az előadás lehetőséget ad, hogy újabb nézőpontokat adjunk életének és művészetének megértéséhez. Ez a nagyszabású produkció lehetővé teszi, hogy elmélyedjünk művészetének és hazájának, Mexikónak meglepetésekkel teli látvány- és hangulatvilágában. Célunk, hogy méltóan nyúljunk egy ilyen nagy művész szellemi hagyatékához, hogy életének legmeghatározóbb fordulatait és olykor megrendítő festményeinek mágikus erejét megőrizve pedig korszerű formákba öntsük a szenvedéllyel és végletekkel teli érzelmek különféle hullámait. Frida: Eleonora AccalaiDiego: Kováts TiborTáncművészek: Bundschuh Vera, Déri András, Dragos Dániel, Füzesi Csongor, Ivanov Gábor, Kovács Mátyás, Nyeste Adrienn, Pataki Noémi, Temesvári Zsófia. Video mapping: Karcis Gábor Társulati menedzser: Vodál Anita
A Liliom Produkció legújabb előadása megint nőkről szól, de nem csak nőknek és nem csak az idősebb korosztálynak, hiszen egyszer mindenki öregszik ... Íme, négy nő. A mai hetvenesek,Négy különböző kultúrájú „öreglány” – őszinték, viccesek- igazi emberek, még most is ízig – vérig nők. Életük utolsó fejezetében, a hedonizmust és a nevetést választják. Néha nyersek, mégis rengeteg könnyedség és humor van bennük. Négy nő. Rajtuk keresztül látjuk a huszadik század történelmét amelynek stigmáit ma is őrizzük ... Öreglányok, akik úgy játszanak, mint a gyerekek a játszótéren. Nevetnek Isteneken, a társadalom korlátain, szerelmeken, betegségeken. Olyan nők, akikhez az élet nem volt mindig kegyes ... Ez a komédia minden mondatával azt üzeni: NEVESS ÉS ÉLJ.
Etűdök színházi világunk állapotjáról. „A színész művészetének nyersanyagát környezetétől szívja el. Vámpír. A szíved vérével táplálkozik.” „Könnyeid és elcsukló hangod, arcod rángása, kinyújtott kezed, ami simogatni szeretne, ordítozó veszekedéseid, az intim mozdulataid – nyersanyag, anyag (…), ott ragyog játékában a színpadon.” „Mi az a helyzet, ami neki megfelel? Mit szeretne? Hol érzi jól magát? Neki mi kell?” „Déryné írja naplójában, hogy a színészek számára külön rezervátumot kellene létrehozni, talán egy szép házat, egy nagy park közepén.” „Szabad-e mindezt ennyire kihegyezni a színészre? Csak a színészről van-e szó…?” Tényleg csak a színészről? Popper Péter: A pokol színei
„A földi nép olyanra vágyik, / Ami a földön nem lehet,Búvóhelyet ásna rogyásig, / De csak a sírját ássa meg.Van, aki fárad, futva, félve / Töri magát nyugvóhelyért,S ha benne fekszik, kérdi végre: / Miért is siettem, jaj, miért?” A 20. század legkiemelkedőbb, legsokoldalúbb német színházi alkotója, Bertolt Brecht közvetlenül a II. világháború kitörése előtt, emigrációban írta meg később ikonikussá vált színművét, a Kurázsi mama és gyermekei című megrendítő erejű drámáját, amelynek ősbemutatóját már a véres háború idején, 1941-ben tartották a zürich-i Shauspielhausban. A tragikus példázatnak is tekinthető darab főszereplőjének, a vakmerő („kurázsi”) markotányosnőnek sorsán keresztül a szerző a háború káoszában túlélni próbáló kisember drámáját helyezi középpontba: „magamat, a gyermekeimet meg a kocsit átmenteni a háborún... Ha a megmaradt gyerekeimmel találhatnék egy zugot, ahol nem lövöldöznek, akkor még hátra lenne néhány nyugodt esztendőm.”- mondja Kurázsi mama. Ám legalább ennyire fontos Brecht baljós előérzete, amely az egyetemes emberi lét önpusztító, végzetes hajlamára mutat rá - mert ez az apokaliptikus jóslat napjainkban döbbenetesen aktuális. A darab tökéletes leírása annak a háborús mechanizmusnak, amelybe az emberiség újra és újra belesodródik, de míg Brecht számára a konkrét gazdasági és politikai körülmények kaptak nagyobb hangsúlyt, az utókor egyre inkább azt a metafizikai rettegést érzi, amely felé a mai civilizáció halad. Az előadást a világhírű görög rendező, Theodórosz Terzopulosz állítja színpadra, aki színházi pályáját Brecht legendás színházában, a Berliner Ensemble-ben kezdte Heiner Müller tanítványaként. „Ebben az előadásban az emberiség mindenkori háborúit, a mindennap tapasztalható erőszakot és pusztítást idézzük meg. Brecht epikus szövegének aktuális értelmezésén keresztül a mai valóságról is beszélünk, és átlépünk a disztópia metafizikai dimenziójába.” Katonák: a Szent István Egyetem Rippl Rónai művészeti karának színész hallgatói: Bognár Bence János, Ionescu Raul Gabriel, Jakab Tamás, Juhász Péter, Kerék Benjámin Dominik, Séra Dániel, Wettstein Márk. A dalbetéteket fordította: Nemes Nagy Ágnes Zenei vezető: Vitus Eszter
Az SZFE harmadéves osztályának előadása Osztályvezető tanárok: Hegedűs D. Géza, ifj. Vidnyánszky Attila Az 1602 körül íródott Troilus és Cressida eseménye a trójai háború utolsó szakaszát öleli fel. Ám a mitológiából ismert hősök és államférfiak itt kisszerű alakok, aljasok és gátlástalanok. Sőt mintha a homéroszi világ két alapvető értékét, a becsület és a hírnév lejáratását tekintenék fő küldetésüknek. Az indítékaik kicsinyesek és önzők. A totális züllés, a morál, a politikai és emberi tisztesség összeomlásának, s a romok fölötti cinikus haláltáncnak a drámája ez. A háború csak úgy mellesleg folyik, látszatpárbajokkal, valójában már senki sem tudja, miért is küzd. A görögök közül senki sem akarja igazán folytatni a harcokat – a trójaiak meg mintha nem akarnák abbahagyni – ezért inkább kedélyes vacsorára hívják a trójai vezéreket. Ebben a világban nem működik semmilyen megszokott igazságszolgáltatás: senki sem bűnhődik meg semmiért. Ilyen körülmények között esik mégis szerelembe Troilus trójai királyfi és Cressida az áruló Calchas lánya. Persze kérdés, hogy meddig tarthatnak ki a tiszta érzelmek ebben a közegben, kibontakozhat-e kapcsolatuk, létezhet-e számukra boldog befejezés.
Önök azt kérdezik: „Vajon hogyan fogok én szórakozni azon, hogy öt fickó – egy alvilági gengszter, egy elegáns méltóságos úr, egy intellektuel, egy befolyásolható kispolgár és egy álnépi figura – egymást fenyegeti egy, mindig a másik kezébe kerülő stukkerrel, egy ablak nélküli, zárt szobában?” A válasz rá nagyon egyszerű: önfeledten! Van–e kitörés a bezártságból? Eldördül–e a fegyver? Görgey Gábor igazán mesteri a hatalom hatásmechanizmusának bemutatásában, a feszültség fenntartásában és a jellegzetes karakterek megszólaltatásában, rendkívül ötletesen, sok humorral és sok szeretettel.
Időpont: Karácsony előtt egy nappal. Helyszín: Félkész loft lakás Berlin egyik művésznegyedében. Szereplők: egy darab konzervatív Mama (Csöpi, 60) egy darab mindent relativizáló Papa (Egon, 62)egy darab liberálissá vált lány (Lujza, 33) egy darab vegán és környezettudatos nyugat-berlini vej (Oskar, 32)Feltűnik még: egy darab migránskolbászok, kocsonya és szilvapálinkavegán és környezettudatos zöldségek és gyümölcsökegy Fekete Március-os videókazettakisvárosi kisebbségi magyar világnézetnémet fővárosi „Willkommenskultur“magyar, német, román, angol nyelv külön-külön és összekeverveVagyis: Kelet Európa vs. Nyugat Európa, egy multikulti családba préselve, akik a szeretet ünnepén épp a szeretetért harcolnak, ami váratlan helyekről, ne adj’ Isten migránsokon keresztül is megérkezhet…
A pszichológia hagyományosan annak a tudománya, hogy mi mindentől tudjuk magunkat boldogtalannak érezni. Csak az utóbbi 25-30 évben kezdett el azzal is foglalkozni, hogy min múlik az, hogy időnként egészen jól érezzük magunkat a bőrünkben.Bár ez a tudomány, amit pozitív pszichológiának neveztek el, még eléggé fiatal, máris nagyon látványos és időnként kifejezetten meglepő eredményeket ért el.Az egyik legfontosabb eredmény dióhéjban: mindenki másképp érzi magát jól a bőrében, vagy egy kicsit fellengzősebben: mindenki mástól lesz boldog.
Schwajda György komédiája, a Csoda egy teljesen groteszk helyzetből indul ki. Nagy Vencel nyomdai betűszedő egy napon elveszíti szeme világát, de miután betegállományban csak egy évig lehet, egy év után keresőképesnek nyilvánítják. Újra dolgozni jár, ám egy apró körülmény — tudniillik az, hogy vak — sok bosszúságot, s nem kis kalamajkát okoz... Szívbemarkoló helyzetkomikumok, egymásért vállalt kölcsönös hazugságok és a közösségben megnyilvánuló emberség.
Békés Dénes, a harmincas éveiben járó, sikeres nőgyógyász véletlenül bezárja magát a rendelőjébe. Ezzel kezdődnek a problémák. Vagy nem, talán nem is ezzel kezdődnek: hanem azzal, hogy nem mer igazat mondani.
A Mentőcsónak bemutatja a Novara előadását. „Valakinek muszáj döntéseket hoznia. Nehéz elfogadni, de mindig kell valaki, aki képes döntéseket hozni, és ha valaki erre nem képes, akkor annak követnie kell azokat, akik a döntéseket hozzák. Ez a színház! Ez csak színház!” Mert ha nem hozok döntéseket, ha nem vállalom fel a konfliktusaimat, akkor kiszolgáltatom magamat másoknak. De ha kiállok magamért, akkor hogy nem nyomom el a másikat? Meddig tartok én és hol kezdődik a másik? Egyáltalán valóban magamért állok ki, vagy már a problémáim sem az enyémek? Én határozom meg a közegemet vagy a közegem határoz meg engem? A saját történetemet élem meg vagy mások gondolatait ismételgetem? A szüleimét, a barátaimét, a családomét, a munkatársaimét, a politikusokét. Vagy pont azt gondolom, amit ők? Van saját valóságom vagy ez csak színház? Érdekel ez még egyáltalán bárkit?Ebben a fiktív országban, ahova most lenézhetünk, ilyen kérdések merülnek fel az emberekben. Van még ehhez közünk?
Sven Nordquist Pettson és Findusz-történetei világszerte népszerűek mind az óvodás-kisiskolás gyerekek, mind szüleik körében. A címszereplők egy egyedül élő falusi ezermester, Pettson és minden lében kanál macskája, Findusz.
Osztálytermi előadás. Félig árván maradt, 14 éves főhősünk édesapja elfoglalt üzletember, aki nemrég új kapcsolatba kezdett, ezért egyre kevesebbet tartózkodik otthon. A fiú így lassan teljesen egyedül marad. Az apa fizikai hiányát leginkább sok pénzzel és márkás holmik megvásárlásával kompenzálja – míg egyszercsak vesz egy robotot, aki (ami) helyettesíteni tudja őt a hétköznapokban. Minden praktikus dologban segít a fiúnak, “jelen van”. Programozható. Talán ideális szülővé is tehetnénk, ha tudjuk, mit várnánk el a “jó” szülőtől. Színész-drámatanárok: Gyombolai Gábor, Benkő-Kovács Gergő, Milák Melinda, Boznánszky Anna, Fehér Dániel Résztvevő színházi konzulens: Gyombolai Gábor Látványtervező konzulens: Mátravölgyi Ákos
Mindenkivel megeshet – mármint ha nő, és elmúlt annyi… A mi történetünk ma játszódik, a new york-iBloomingdale’s áruházban – de játszódhatna a világ bármelyik más áruházában is. A szereplőink négy nő, és velük is megesik az… Az, amiről nem szeretünk beszélni. Mert tabu. De mi most megdöntjük. Ismerős sorsok, világhírű slágerek, ellenállhatatlan humor. A színpadon négy díva, négy csodálatos nő, akik mesterei a humornak és varázslatosan énekelnek…
- triptichon - Aiszkhülosz, Euripidész, Szophoklész művei alapján Miért tört ki a háború? Van egy nullpont, ahol még megváltoztatható a történet, vagy mindennek úgy kell lennie, ahogy a jóslatok mondják? Igazak-e a jóslatok és az átkok, vagy pont azzal teljesítjük be őket, hogy önmagunk felmentéseképp rájuk hivatkozunk? Egyáltalán, mondhatjuk-e bármire, hogy igaz? Az előadás egy család elhallgatásoktól és félreértésektől terhes történetét követi végig. Egy család háborúskodását, mely egy egész országot érintő konfliktussá szélesedik. Az előadás nézője maratoni, egész estés színházi kísérlet részesévé válik: egy több évtizedes cselekménysorozatba avatódik be, amelyet mindig más szereplő nézőpontjából lát. Mi vezetett odáig, hogy a háború után a túlélők lemészárolják egymást? Ki a hibás? Fontos, hogy ki a hibás? Van kiút a sértettségek bonyolult hálójából? „Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék.” (Friedrich Nietzsche: Túl az erkölcs világán)„Az emberek többsége rossz.” (Biasz ókori bölcs felirata a delphoi Apollón-templom falán)
Történetünk kezdete egyszerű, egyszerű, ahogy a fiatal Krabat múltja is az volt. Az volt, amíg álmában meg nem jelent előtte egy Fekete Malom, benne fekete varjakkal, és a feketemágia félszemű Mesterével. Krabat követi álmait, beáll a malomba, kezet fog a Mesterrel, de ez az egyszerű kézfogás megpecsételi sorsát, a Fekete Malmot nem hagyhatja el többé. Az egyszerűséget kiszorítják a titokzatos, megmagyarázhatatlan történések. Lassan világossá válik, hogy a Malomban Feketeiskola működik, és a tanítványok a munkájukért cserébe különleges képességeket kapnak. Krabat és barátai, a tanítványok megtapasztalják képességeik határait és az árat, amivel fizetniük kell érte. Krabat lázadni, harcolni kezd a szabadságért, de Mesterével szemben tehetetlen. Tehetetlen, hacsak az a titokzatos, tiszta lelkű kántorlány nem segít, akinek a nevét soha sem szabad kiejteni - nehogy a Mester tudomást szerezzen róla - akinek az utolsó próbához be kell mennie a Fekete Malomba, hogy Krabat kijuthasson. Bejutni egyszerű, de kilépni vagy egyikük sem, vagy csak együtt tudnak. A német ifjúsági irodalom egyik legnépszerűbb műve, Otfried Preuβler Krabat című regénye lebilincselően izgalmas történet barátságról, közösségről, varázslatról és felnőtté válásról. A filmen és színpadon is többször feldolgozott, klasszikus történet vadonatúj bábszínházi adaptációját Kali Ágnes és Hegymegi Máté írja. Dramaturg konzultáns: Gimesi Dóra Mozgóképtervező: Varga Vince
Dionüszosz, a bor és mámor istene visszatér Thébába, hogy bosszút álljon Pentheusz királyon, aki nem hajlandó elismerni az ő isteni természetét. Dionüszosz őrjöngő bakkhánsnőkké változtatja a város előkelő asszonyait. (Ezek elnevezése Dionüszosz latin nevéből Bacchusból származik, az ő szolgáit nevezik bakkhánsnőknek). A nők végül Kitherón hegyére vonulnak, köztük van Agaué is, a király anyja, aki tébolyultságában saját fiát szaggatja szét. – Dionüszosz és Pentheusz konfliktusa – az ösztön és a logika konfliktusa. Amikor egyik sem képes mértéket tartani, az kegyetlen következményekkel jár az emberre nézve – mondja Euripidész Bakkhánsnők című drámájáról az előadás rendezője Theodoros Terzopoulos. –Talán ez a legmélyebb valamennyi görög tragédia közül. Egy igen fontos ontológiai kérdést tesz fel – mi is az ember? Az antik görög drámaírás kiemelkedő szerzőjének, az i. e. 5. században élt Euripidésznek egyik utolsó műve a Bakkhánsnők, melyet csak halála után mutattak be az athéni drámaversenyen saját fia előadásában, és ezzel el is nyerte az első díjat. A későbbi korokban számos vitatott értelmezés, feldolgozás készült belőle, ám egyértelműen a klasszikus görög kor egyik legismertebb alkotása: a görög tragédia forrását jelentő Dionüszosz-kultusz egyetlen színpadi emléke. Wolfgang Goethe szerint Euripidész legjobb műve. A görög Theodoros Terzopoulos a világszínház egyik nagy mestere. Négy évtizedes munkásságát a Bakkhánsnőkkel kezdte, mikor megalapította Attis elnevezésű, újító, kísérletező társulatát, és azóta is az antik görög színház mai megszólaltatásának lehetőségeit kutatja. A színházról és a színészképzés munkamódszeréről megjelentetett Dionüszosz visszatérése című könyvét tucatnyi nyelvre lefordították. Kezdeményezésére, és több kiváló színházi alkotó (köztük Robert Wilson, Heiner Müller, Jurij Ljubimov, Tadashi Suzuki) részvételével indult útjára 1996-ban a kortárs színházi fesztiválélet egyik legnagyobb formátumú rendezvénye, a Színházi Olimpia, amelynek a tervek szerint 2023-ban Magyarország ad majd otthont. Kórus, Asszonyok a palotából, Siratóasszonyok: a Szent István Egyetem Rippl-Rónai Művészeti karának színészhallgatói; Battai Lili Lujza, Bognár Bence János, Duma Kata, Ionescu Raul Gabriel, Jakab Tamás, Juhász Péter, Kerék Benjámin Dominik, Kiss Anna Gizella, Krauter Dávid Róbert, Mikita Dorka Júlia, Polyák Anita, Puskás Balázs Ákos, Séra Dániel, Sipos Ilka, Soós Anett, Wettstein Márk, Winkler Tamás Ábel.
A TRIP, a Vígszínház és a Kult 2* közös produkciója. Másfél órás zenés káosz Verne Gyula, Csorba Lóci és Divinyi Réka ötleteiből. Phileas Fogg vérbeli angol úriember, aki precíz napirend szerint éli az életét. Köt egy képtelen fogadást, miszerint 80 nap alatt körbeutazza a Földet, mert a menetrend szerint ez lehetséges. Csakhogy a világ nemcsak a menetrendre hány fittyet, hanem Mr. Fogg terveire is, és kezdetét veszi egy őrült utazás vonaton, hajón, lóháton, elefánton, jégvitorláson és minden egyéb járművön. A 121 szerepet eljátszó társulat: A Vígszínházból: Hirtling István, Karácsonyi Zoltán, Szántó Balázs Novák Eszter és Selmeczi György zenés színész osztályából: Fekete Patrícia, Varga-Járó Sára, Illés Adrián, Krasznai Vilmos, Liber Ágoston, Tóth Dominik, Turi Péter. Zene: Lóci Játszik. Animáció: Asbóth Lili, Nádházi EszterVizuál: Magács Vince Hang: Chudák Róbert, Dúró Richárd TRIP stáb: Szatai Zsófia, Pap Kriszta, Dimitrov Nikoleta