A háztűznéző vagy háztűzlátás a leánynak és hozzátartozóinak látogatása a leendő vőlegény házánál. A háztűznézőre akkor volt szükség, ha a legény anyagi viszonyai nem voltak ismertek a leányos család előtt. Nemegyszer előfordult megtévesztési kísérlet ilyenkor: mások vagyonát, kölcsönkért ingóságait mint magáéit mutatta be a legény családja – olvasható a Magyar Néprajzi Lexikon idevágó szócikkében. Hasonló alaphelyzetből indul ki Gogol ismert darabja, melyben házasodni készülő (vagy éppen hezitáló) ifjú (vagy éppen korosodó) szereplők szórakoztató vívódásainak, a párválasztással járó gyötrelmeinek lehetünk tanúi. A humorral átitatott pillanatokat és jellemeket látva nevetve ismerhetünk rá a színpadon az ember titkos félelmeire, vágyaira, kétségbeesett erőlködéseire, hogy végül – egyfajta összegzésképpen – mi is átéljük a felismerést: „Köszönöm, pajtás. Csak most tudtam meg végre-valahára, mi is az élet. Most egészen új világ tárult elém, most már látom, hogy minden mozog, él, érez, valahogy szinte gőzölög, és valahogy az ember maga se tudja, mi történik. Azelőtt nem vettem észre semmi effélét, vagyis…” Azelőtt... Az előadás beregszászi bemutatójakor, 2023 márciusában, egy évvel az ukrajnai háború kitörésekor az azelőtt a háború előtti időt jelenti. Az előadás sem mehet el reflexió nélkül a világunkat felforgató változások mellett, s a maga sajátos módján, izgalmas megoldást találva meg is adja ezekre az embert próbáló időkre a saját válaszát, sőt, az eredményes háztűznézés reményében fejezi ki legfőbb kívánságát: „Jólétben élj, és hozzatok a világra egy sereg gyermeket...”
A Délvidék nemcsak a Kárpát-medencében képvisel különleges nemzeti, történelmi és kulturális sokszínűséget, hanem a soknemzetiségű Európában is kuriózumnak számít. Népek jöttek és mentek, letelepedtek és elűzettek, a sors néha nem volt könyörületes ehhez a tájhoz, ám az egyszerű ember mindig barátja maradt a szomszédjának. Ezt jeleníti meg a Magyar Állami Népi Együttes új produkciója. Az előadás a magyar színpadi néptáncművészet történetében először mutatja be a Délvidéken élő népek: magyarok, szerbek, horvátok, ruszinok, szlovákok, románok, cigányok sokszínű tradicionális kultúráját. A Délvidék változatos tánc- és zenei hagyományokkal rendelkezik, és magában hordozza a közép-európai és a balkáni kultúra sajátos jegyeit, melyek ezen a területen különlegesen hatottak egymásra.Az előadás fontos dramaturgiai motívuma a víz: a Tisza, a Dráva, a Száva, a Maros, a Mura - megannyi buzgó, patak és folyó ömlik egy irányba, hogy végül a Dunában váljék eggyé. A víz gazdag szimbolikája - az élet forrása, a megtisztulás eszköze és az újjászületés eleme - minden kultúrának sajátja. E tartalmi gazdagság segítségével jutunk el - változó idősíkokon keresztül - az előadásban egy-egy tájegység sajátos tánc- és zenekultúrájának bemutatásáig. A színpadkép segíti az állandóan változó képek egymás utáni megjelenítését - mindezt animációval, vetítéssel, árnyjátékkal kiegészítve. A látványnak nagyon fontos részei az eredeti viseletek, melyek az adott népcsoportok tájjellegű különbségeit hivatottak megjeleníteni. Előadja: a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara, valamint meghívott művészek Ének-korrepetitorok: Pál Eszter, Pál Lajos
Miként az ember leveti elnyűtt ruháit és újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe." - idézet a Bhagavad-gítából A 30. évfordulóját ünneplő Bozsik Yvette Társulat Körforgás címmel mutatja be új produkcióját a Nemzeti Táncszínházban. A Bozsik Yvette Társulat táncművészei a próbafolyamat alatt a koreográfussal együtt, az önismeret és közös gondolkodás útján alakították saját szerepüket és jelenlétüket. Az örök körforgás, avagy a samsara az anyagi világban ismétlődő születés és halál. Az élőlény addig vándorol különböző testeket öltve, amíg tudata teljesen meg nem tisztul, és alkalmassá válik a tiszta szeretet útjára lépni. Mindaddig, amíg az illúzió rabja, nincs esélye a megszabadulásra. Amíg boldogságát nem lelki síkon keresi, addig a samsara foglya marad. A önmegvalósított személy felismeri lelkének mivoltát, és minden élőlényben meglátja a lelket. Mihelyt elkezd tudakozódni mindennek a forrása után, megnyílik az út haza, valódi otthona, a lelki birodalom felé. A Körforgás című darab látványosan és érzékletesen mutatja be az emberi inkarnációs folyamatot, és az élet három szakaszát a fogantatástól az elmúlásig. Felöleli a fizikai, lelki, szellemi vonatkozásokat, fejlődési és transzformációs stádiumokat. Teszi ezt a táncművészet eszközeivel, Philippe Heritier a darabhoz komponált zenéjére. Vizuális háttér, kreatív producer: Iványi Marcell Jelmezkivitelező: Matisz Gábor Konzultáns: Karakó István, Hajas ZsófiaAsszisztens: Soós Erika
Az vagy nekem, mi testnek a kenyérs tavaszi zápor fűszere a földnek;lelkem miattad örök harcban él,mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;csupa fény és boldogság büszke elmém,majd fél: az idő ellop, eltemet;csak az enyém légy, néha azt szeretném,majd, hogy a világ lássa kincsemet;arcod varázsa csordultig betölts egy pillantásodért is sorvadok;nincs más, nem is akarok más gyönyört,csak amit tőled kaptam s még kapok.Koldus-szegény királyi gazdagon,részeg vagyok és mindig szomjazom.
Stephen Sachs amerikai szerző vígjátékát hihetetlen sikerrel játsszák a világon mindenütt, és most magyarul is látható ez a végtelenül szórakoztató, lebilincselő darab, ami igazi jutalomjáték két olyan sziporkázó humorú, zseniális színésznek mint Hernádi Judit és Kern András.
A Lóvátett lovagok Shakespeare legjátékosabb komédiája. Naná, hogy több mint 246 szójátékot tartalmaz ott van mindjárt a címe! A Lóvátett lovagokat Rudolf Péter rendezi, aki a színpadi szöveget, Mészöly Dezső fordítása alapján Závada Péterrel állította össze.
Minden sikeres férfi mögött áll egy nő. A nő mögött pedig a férfi felesége. Igaz ez a képlet Virág úrra is, a vidéki csárda tulajdonosára is, aki – miután sorsjátékon tetemes összeget nyert – hirtelen felkeltette beosztottjának, Ilonkának az érdeklődését.
Az István, a király egy családi viszály története. Géza halála után fia örökölné a hatalmat, de a hagyományokra hivatkozva nagybátyja, Koppány is tömegeket gyűjt maga köré.
Az ONA/SHE Anamaria Klajnšček szólóelőadása. ONA egy olyan entitás, amely különböző nőkaurájából áll. Ő egy boszorkány, ő egy szirén, azzá az állattá válik, amit csak jónak lát. Ő Hekaté, Nyx, Éva, Pandora, Lilith, Medusa, Sycorax… Ő sok-sok különböző emberből áll; sok nő, sok réteg, sok identitás. Isteni, mégis: csak egy nő.Története során megőrizte azon erejét és tudását, ami kitiltottak abból a világból, amelyben élünk. Türelmesen várt, holdakon és ciklusokon át. Kész a legrettegettebb szirénként sikoltani és suttogni, mint az a boszorkány, akit még elégetni sem tudtak! Nem bánja, ha félnek tőle, kihúzza magát és többé nem kér bocsánatot azért, mert létezik, mert tesz, vagy mert elfoglalja azt a helyet, amire szüksége van.Szoktasd a szemed a sötéthez. Lásd őt. Minden nő nyelvével beszél. Halld őt. Mert Ő csak egy közülünk. Készen áll arra, hogy megmutassa a világnak igazi énjét, a benne rejlő mélységes vizeket, az ő sötét oldalát és alkonyati fényét. Koreográfia és tánc: Anamaria KlajnščekEredeti zene: Aurora BauzàJelmeztervező: Gabriela LotaifFotó: Nora BaylachFényterv: Andrej HajdinjakFénytechnikus: Aljaž ZaletelVideó: Yari StepanovHangtechnikus: Damjan DelakTechnikai támogatás: Igor RemetaGrafika: Natja JankovičSzövegek: Gabriela Lotaif és Anamaria Klajnšček
A fiatal pesti író egy szép napon két dolgot határoz el: hogy egyedülálló és hogy csemegepultos lesz csakazért, hogy színt vigyen az életébe. Ezért beleveti magát Budapest - és a Vásárcsarnok - sűrűjébe.
Gergye Krisztián Társulata | Feledi Project & GK Társulata előadása. Gergye Krisztián: Levitáció Gergye Krisztián Társulata és a Kőszegi Várszínház közös produkciója. Az akasztás, a történelem során számtalanszor alkalmazott kivégzési módszer, amely egyfajta “színházi” jelenet. A gyilkolás színháza, melyet rettentő csodálattal bámult a nép. Az éppen aktuális hatalom, mégis miféle abszurd szcénát volt képes generálni, hogy igazságot szolgáltathasson. Persze csak viszonylagos igazságok léteznek, de a gyilkolás vagy a halál maga nem lehet viszonylagos. A kivégzés, a nép szeme láttára történő “színház”, bár nem a legnemesebb fajta, a halált emeli a porondra, mégsem tiszteli azt. A nézők a rettenet látványához tapadva mozdulatképtelenné válnak, vagy épp bosszúvágyuk elégül ki, míg a hatalom elrettentő példázattal él, az igazság nevében, vagy a hatalom megtartásáért. Mivel ezek a kivégzettek, nyilván bűnösnek ítéltettek, levitációban ábrázolt tetemük valamiként a bűnüket is átértékelte. Bűnösökből áldozatokká váltak inkább, s mintha Istenhez fordulnának utolsó gesztusukkal. A tetem súlytalanságának illúziója által, mintha a lélek válna láthatóvá, amint épp a túlvilágra távozik. Gergye Krisztián akasztásokról készült dokumentumfotók alapján, számos akvarellt készített, amelyekről a kötelet, mint a halál okát kihagyta. Így az akasztott testek jelenléte felül értékelődött, mondhatni költőivé vált a jelenség, és a testek levitálni kezdtek. A levitáció olyan jelenség, amely folyton lenyűgözi az emberiséget. Egy olyan kiemelt, vágyott, irigyelt és rettegett állapot, amely a transzcendencia bizonyítékaként gyökerestül felforgatja racionális gondolkodásunkat, amitől óhatatlanul tudatunkba ömlik létezésünk korlátoltsága, emberi mivoltunk kicsinysége és kicsinyessége, emberi hatalmunk korlátozottsága. A levitáció jelenségét csodaként értelmezzük, miszerint értelmezhetetlen számunkra. Mindenkori hatalmi hierarchiában elfoglalt pozíciónk tudatából keresünk rá magyarázatokat. Boszorkányság vagy mágia, varázslat vagy angyali üdvözlet, az ördög vagy Isten megtestesülése, vagy puszta csalás, szemfényvesztés. A büntetés, kivégzés utáni halott test levitációjának gondolata, beidézi a feltámadás gondolatát és a halál utáni büntethetetlenség, vagyis a csoda büntethetetlenségének helyzetét is. Miként a levegőből, úgy a halálból sem visszarángatható az ember. Így lesz igazán zavarba ejtő ez a képzet. Rendező, koreográfus, előadó: Gergye KrisztiánVetítés: Diena LászlóJelmez: Béres MóniProdukciós vezető: Gáspár AnnaA vetítésben Gergye Krisztián akvarelljei kerültek felhasználásra. Feledi Projekt - Gergye Krisztián: Gravitáció Feledi János személyére és alkatára készült szóló, Gergye Krisztián Levitáció című előadásának pandant darabja. A két monotánc önmagában is működő, önállóalkotás, egy estén belül bemutatva, egymásra reflektálva, egymás kontextusát is megteremtik. A gravitáció, mint emocionális és fizikai jelenség kerül terítékre, színpadra emelve a kiszolgáltatott ember archetípusát. A gravitáció, egyfajta vágyteljesítő szóló, egy groteszk táncelőadás, amely a gravitáció legyőzésére törekvő ember tragikus szerencsétlenkedésének, önirónikus megfogalmazása. Tekinthető paródiának, illetve a földtől elrugaszkodás képtelenségébe való beletörődésnek, mert amíg az elrugaszkodás, a szárnyalás, az elszállás iránti vágyunk létezik, akár a legnyomorultabb élethelyzetekbe is belesodorva magunkat élünk, addig megadni magunkat a gravitációnak, maga a halál, a földbe olvadás békéje. Alkotó: Gergye KrisztiánElőadó: Feledi JánosJelmez: Henez Mariann, Matisz GáborFény: Hepkó Miklós
Kinyílik a hírességek postaládája. A Független Színművészetért Alapítvány és a MOMkult közös produkciója. Jane Austen megviccelte a fivéreit. Nick Cave határozott véleménnyel van a mesterséges intelligenciáról. A Monthy Python egyik tagjának sajátos bocsánat-kérési technikája van. A természet egy hatalmas macska – vallja egy rendkívül híres tudós.Mindezekről bővebben és tisztábban szó (hiteles levél) kerül, valamint sok más titokra is fény derül a Beszélő levelek legújabb előadásán. A Beszélő levelek előadás-sorozat különleges utazásra hívja a nézőket: híres emberek, történelmi személyek, ismert művészek életébe pillanthatnak bele legizgalmasabb, legviccesebb, legtragikusabb leveleiken keresztül. Minden alkalom különleges és megismételhetetlen: minden este más előadók olvassák fel más-más hírességek leveleit, továbbá nem hiányozhat az adott est hangulatához illeszkedő zenei kíséret sem. Szerkesztő, produkciós vezető: Megyeri Léna
A CADAVRE EXQUIS című szóló előadás a test emlékezetét és a hullámzó lét- és nemlétvágyat kutatja. A táncmonológ a testet lüktetve, sebesülten jeleníti meg, majd később eltünedezve, hiányosan nyeli el az üresség.A Cadavre exquis vagy Exquisite Corpse egy szürreális játékra utal, mely során szavakat vagy képeket véletlenszerű asszociációk láncolatába állítanak össze azzal a szándékkal, hogy megzavarják a logikai és ok-okozati érvelést. Ebben a táncelőadásban a cadavre exquis elve egy különös érzékelési módot ébreszt föl. És mi keletkezhet ebből? Egy hibrid teremtmény, egy új lény – a kollektív tudatalatti következménye. Egy alakváltó ember metaforája, aki többféle identitásban találja meg önmagát. Maga a cadavre szó – holttest – identitás nélküli testet, névtelen anyagot, a nulla pontot idézi. A mozgássorozat sikoltozásba torkollik, egy bizarr, groteszk, félelmetes, felszabadító küzdelemmé magáért a létért. A test memóriája létrehozza a saját narratív terét, amelyben képek, gesztusok ésdinamikus mozgásnyomok bukkannak fel.A koreográfiát Toyen (1902-1980), született Marie Čermínová cseh avantgárd művész szürrealista víziói ihlették. Ki, vagy mi az a Toyen? Ő egy kísértet, egy vadállat, nyugtalanság és egyben pusztaság, a valóság csapdájába esve. A testiség élménye és Toyen álomszerű festményeinek belső feszültsége képezik egy egyéni mozgástár alapját, amely Toyen munkáinak üzenetét egy absztrakt táncformába viszi át. A Cadavre exquis különféle testállapotokat tár fel, felébreszti a képzeletet, új jelentéseket mutat be és teret enged a szabad értelmezésnek. A szóló előadás a mindennapi nyomást dolgozza fel, miközben a szürrealisták példáját követi – olyan állapotot vált ki, amelyben valóság és álom, jelen és múlt, nyilvánvaló és elhomályosult egy valósággá olvad össze. Koncepció, koreográfia, előadás: Daniela HanelováZene: Joan Goméz Alemany, Joseph Lluís Galiana, Marie NečasováMűvészeti mentor: Petr Kubes
Akár meg is állhatsz.Valami kimozdul a holtpontról.De ki mozdul benned? A tervező-irányító, vagy a primér ösztön?És mi a helyzet a sorssal?Az életünk egy design-folyamat, amit ismeretlen részvételi arányban, ismeretlen erőkkel ko-kreálunk. A mi hatalmunk mértéke ebben kérdéses: mi állunk, vagy mozdulunk tovább, vagy az ismeretlen erő? Az együttműködés teljes jelenlétet kíván, de az nem árt, ha a mozdulatok pontosak."A sors nem hord magánál csipogót; a sors mindig valami sikátorban hajol ki eléd ballonkabátban, halkan rád pisszeg, de többnyire meg se hallod, úgy sietsz valami felé, amit előre megterveztél."(David Foster Wallace: Végtelen Tréfa) Az OR STOP előadásban a tánc és a gondolatok egyesülése által az alkotók és a nézők egyaránt felfedezhetik az élet tervezetlenségét, és választ kaphatnak arra a fontos kérdésre: merre tartanak az életükben, és meg tudnak-e állni a mozgásban, hogy új irányt választhassanak?Az alkotó táncos és a nézők egyaránt szembesülnek a hatalmuk korlátaival és a sors szerepével az életükben. Táncos: Kindl Gábor
A gyermeki borzongás teljesen természetes dolog. A félelem mint sok más pozitív és negatív érzelem, egyszerűen az élethez tartozik. Tehát nem probléma, ha a gyerekek időnként bizonytalanok, bátortalanok. Ugyanakkor érdemes megmutatni nekik, mi az, amit le kell és le lehet győzni, és hogy a világ akkor teljes, ha ezekkel a félelmekkel együtt egyensúlyoznak benne.
Hamupipőke meséjének története az ókori Egyiptomba nyúlik vissza. A világon az egyik legtöbbet feldolgozott és előadott, megfilmesített mese. A balett verzió zenéjét Szergej Prokofjev szerezte. Hamupipőke gúnynevét anyja halála után, a mostoha nővéreitől és azok anyjától kapta, akik a lányt saját házuk cselédjévé tették, még a kandalló tisztítását is vele végeztették. amikor a trónörökös bált hirdetett, hogy a legszebb leányok közül párt találjon magának.
Tél: elcsendesedés, nyugalom, béke. Tél: álom, öregedés, elmúlás, halál. Tél: a régi, a felesleges elengedése, búcsú. Tél: megújulás, újrakezdés, újjáéledés. Karnevál. Tél: változás. Magányos ének, valahol egy szobában, változó hangnemekben. Téli utazás a kinti hómezőből egy saját szobába. Mozgás az időben, változások története a tánc nyelvén. “A Téli ének egy belső utazás, amely konkrét történet helyett inkább hangulatokból áll. A tél alegtöbbször sötétebb tónussal bír, miközben sok egyéb „színe” is van ennek az évszaknak. A tél azelmúlás, az öregedés, a halál, az elengedés, a várakozás, a változás, az újjászületés-újjáéledés, anyugalom, az álom, a karnevál és az ünnep évszaka is. A próbafolyamat során inspirációt jelentettSchubert Téli utazás című dalciklusa, de beszéltünk – az engem mostanában erősen foglalkoztató –mesékről is, így a klasszikus Rapunzel, vagy orosz mesék is szóba jöttek.” /Pataky Klári/
Egy kisváros valahol Európa közepén a csőd szélén áll. A gyárak bezártak, az üdülőközpont pang az ürességtől, a polgárok munkanélküli segélyből vegetálnak, miközben az ország és egész Európa virágzik. A kilátástalanságban egyetlen szalmaszál marad, amibe meg lehet kapaszkodni: Claire Zachanassian, a milliárdosnő, aki a város szülötte, és most hosszú idő után először látogatóba érkezik. Feltámad hát a remény, hogy majd ő megmenti a várost, és a milliárdosnő hajlandónak is mutatkozik erre, de van egy feltétele.. Igazságot akar. Dürrenmatt klasszikus remekműve izgalmas krimi, bátor, formabontó színdarab, mely igazi társulati játékra és csapatmunkára ad lehetőséget. Továbbá: Adamovich Ferenc, Asztalos Dóra, Bálint Barna, Fehér Laura, Forgács Róbert, Furka Ildikó, Gulyás László, Hajdu Ádám, Kóbor Balázs, Misik Renáta, Molnár Zsolt, Nánási Attila, Rizek Lajos, Siklódi Szilvia, Szabó Mátyás Péter, Szakács Richárd, Tóth Brigitta, Tóth Máté, Viola Péter, Zámbó György Zenészek: Balázs Tamás, Bartek Zsolt, Berec Péter, Bodon Bence, Hlaszny Ádám, Keresztes Sándor, Kiss Vilmos Tibor, Kurucz Levente, Mihályfi Márk, Rónai Gábor, Standovár Mátyás, Tompa Ábel
Etűdök színházi világunk állapotjáról. „A színész művészetének nyersanyagát környezetétől szívja el. Vámpír. A szíved vérével táplálkozik.” „Könnyeid és elcsukló hangod, arcod rángása, kinyújtott kezed, ami simogatni szeretne, ordítozó veszekedéseid, az intim mozdulataid – nyersanyag, anyag (…), ott ragyog játékában a színpadon.” „Mi az a helyzet, ami neki megfelel? Mit szeretne? Hol érzi jól magát? Neki mi kell?” „Déryné írja naplójában, hogy a színészek számára külön rezervátumot kellene létrehozni, talán egy szép házat, egy nagy park közepén.” „Szabad-e mindezt ennyire kihegyezni a színészre? Csak a színészről van-e szó…?” Tényleg csak a színészről? Popper Péter: A pokol színei
Fellépnek a Magyar Táncművészeti Egyetem Táncművészképző Intézetének növendékei-hallgatói. Az est első felvonásában a néptáncművész szakirány hallgatóinak első önálló műsorára kerül sor az öt éves képzésük derekán. Az előadóművész életút eleje. Mestereik és elismert alkotók által színpadra állított eredeti és feldolgozott néptáncok bemutatásával adnak képet tánc tudásukról és előadókészségükről. Szünet után Túri Lajos Péter koreográfiája olyan egyetemes emberi értékekről üzen a tánc nyelvén, amelyek fontos sarokkövei bármilyen kisebb vagy nagyobb közösség normarendszerének. A formanyelvi gazdagsággal megkomponált előadás a néző számára is átélhető módon ad lehetőséget a színpadon látottak befogadására. Rektor: Fodorné Molnár Márta Táncművészképző Intézet igazgató: Macher Szilárd Művészképző Intézet tanszékvezetők: Brieber Éva - klasszikus balett Ónodi Béla - néptánc Kalmár Attila - moderntánc és színházi tánc