Mivel jár, ha az ember belevág a felnőtt életbe? És ha már belevágott, ehhez feltétlen szükség van-e társra? Mi történik akkor, ha ez a társ retteg az elköteleződéstől? Hogyan lehet elengedni a kezét valakinek, aki eddig teljesen ránk volt utalva? Ha létezik tűz és víz, akkor az egészen biztosan Don Baker és Jill Tanner. Mégsem választja el őket sok egymástól: csupán a new york-i albérletük között lévő papírvékony fal. A jómódú családból származó Don anyja fullasztó szeretete elől menekül az önállóságba, a forgószél természetű Jill pedig a színésznővé válás rögös útján indul el. Jill és Don találkozása nem várt meglepetést tartogat és a két fiatal között kapcsolat szövődik. Méghozzá olyan viharos gyorsasággal, hogy az nem csak Don váratlanul betoppanó anyját lepi meg, de magát a két fiatalt is. Az együtt töltött néhány óra mindhárom szereplő életét gyökeresen átformálja, hiszen választ kell adniuk számos sürgető kérdésre.
Egy nő története. Egy nő lányának a története. Egy nő anyjának a története. Egy nő apjának a története. Egy kapcsolat története. Egy másik kapcsolat története. Ha mindkét oldalról elveszünk mindent, akkor marad az X. Háy János az illúziókat veszi el, és amit cserébe ad, az az igazság. Hogy ez tetszik-e, avagy sem: az = X
Rekonstruált bolygóállítások - filozofikus vizuális színház. „Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik, világtalan angyalaink játszogatnak itt ...” (József Attila) Milyen az, amikor a színpadra nagyított horoszkópábra egy személyes kérdés tükrében életre kel?Önmegfigyeléssel képesek lehetünk elkülöníteni és beazonosítani az énrészeinket, felismerni törekvéseik mozgatórugóit és a rájuk jellemző reakciókat. Különös módon a személyes horoszkópunk is megmutatja ezeket az összefüggéseket, amelyet születésünk időpillanatában és helyén az égbolt leképezésével kapunk meg. Ez lesz innentől életünk színpada. Arra hívunk, hogy pillants bele a bolygóállítás folyamatába, melyben naprendszerünk bolygói, valamint a Nap és a Hold mint személyiségrészeink szimbólumai a kérdésünkkel kapcsolatban nyilatkoznak meg.Létezik egy szellemi elv, mely ugyanúgy megnyilvánul a naprendszer ritmusában, mint a lelkünk belső természetében. Ahogy Hermész Triszmegisztosz Smaradgtáblája megfogalmazza „Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd.”Életünk színpadán a csillagjegyek által színezett bolygó-entitásaink a mi világtalan angyalaink, akik késztetéseik, lehetőségeik és korlátaik szerint – bennünk, általunk vagy környezetünkből ránk visszahatva – egymással harmonikus vagy diszharmonikus kapcsolatba kerülve élik az életüket, s törekszenek az érvényesülésre. Tőlük függnek megnyilvánulásaink és élethelyzeteink. Tapogatózva keressük őket, ők meg minket, hogy találkozhassunk, egészen addig, míg be nem lépünk abba a téridőbe, ahol az állítás során kölcsönadjuk nekik magunkat, hogy végre bemutatkozhassanak nekünk.Ezen az estén az Élőkép Színház alkotói saját bolygóállításaikat hozzák el, belső világaik törékeny, csodálatos, humoros, feszült vagy éppen megindító jeleneteit, melyeken keresztül lépésről lépésre bontakozik ki a válasz a feltett kérdésre. Az előadást szeretettel ajánljuk mindenkinek, aki külső megfigyelőként szívesen betekintene énrészeink viszonyaiba, belehallgatna azok párbeszédeibe. Énrészek: Sipos Orsolya, Gergelyi Júlia, Bérczi ZsófiaFej-szimbólum: Bérczi Katalin Fénytechnikus: Selmeczi Mercédesz Alma
Díszelőadás, részekre szakítva. Száz éve máshogy élünk mi, magyarok, itt, Magyarországon, és ők, magyarok, ott, egy másik országban. Ők ugyanúgy magyarok, mint mi, de hogyan lettek ők ők, ha ők mi voltunk (és vagyunk)? Hogyan élünk és mit érzünk ugyanúgy és másképpen? Mi az, ami összeköt minket? Mi az, ami elválaszt? Mitől vagyunk sorstársak, és mitől nem? Sűrű száz év áll mögöttünk. Ki bírja jobban? A budapesti Átrium és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház művészei minden határt eltörölnek ezen az estén. Három budapesti színész egy – azóta bezárt – színház Trianonról szóló díszelőadásán külhoni, délvidéki kollégákkal találkozik a nyílt színen. A drámaivá váló beszélgetés során egymásnak szegezik fájdalmaikat és gyanakvásaikat, a többség nem tudja megérteni a kisebbséget, a kisebbség nem tudja tolerálni azt, hogy a többség nem érti, de a többség nem érti. A találkozót követően nem sokkal, egy sorsdöntő választás után a sikeres fővárosi sztárszínész már nem kap munkát, de megvilágosodik, megnősül, és örökbe fogadja fiatal vajdasági színésztársait (meg egy anyaországit). A család létrehozza a Magyar Újjászületés Pártját, amely kimondottan az elszakított területek visszacsatolásáért küzd. De a nagy tervek megvalósításához sok pénzre van szükség... A színészek ötleteinek, improvizációinak felhasználásával a szövegkönyvet írta: Urbán András, Ugrai István. A dramaturg munkatársai: Czibor Attila, Nyulassy Attila. Zenekar: Gátos Iván / Szerda Árpád – zongoraNagy Zsolt / Papp Dániel – dobStudniczky László Zsatyi / Pál Gábor – basszusgitár. Explicit színházi tartalom – megtekintését 18 éven felülieknek ajánljuk. Támogatók: Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Szabadka Város, Budavári Önkormányzat, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Budapest Főváros VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzata, Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat
Hová sodorja a szeszélyes tengerár a kis csónakot három, hajótörött utasával, az öreg, részeges, de aranyszívű tengeri medvével, az angyali szépségű nyolcéves leánykával és az értelmes, talpraesett kilencéves fiúval? Szerencsére jó helyre. Egy lakatlan, ám egzotikus szigetre a Dél Keresztje alatt. Az öreg tengerész miután megtette kötelességét, kitanította a két unokatestvért a robinson-élet minden fortélyára, meghal. Ám az árvák boldogulnak magukban is, és épségben, egészségben fölcseperednek, sőt ártatlan-boldog szerelemebe esnek... Ám a megbízhatatlan természet véget vet az immár hármas, paradicsomi idillnek - közben ugyanis gyermekük született -, mert ezúttal a szigetről sodorja el a kis csónakot a végtelen vizekre... Henry De Vere Stacpoole 1908-ban megjelent regénye alapján.
Egy különösen szép darab a gyászról. Egy lányról, akit az iskolában kicsit furcsának tartanak, és egy fiúról, akinek meghalt az ikertestvére. Egy darab a halálról, de leginkább mégis az életről. Arról, amit elveszítettünk, és arról, amire rátalálhatunk. Legfőképpen pedig a temetőből a valódi életbe vezető kiútról, amelynek során még az is kiderül, vajon esznek-e a halottak epertortát…
Molnár Ferenc műve nyomán. Az 1909-ben íródott LILIOM avagy egy gazember élete és halála zsigerből elragadja a nézőket. Egy kis szobalány és egy körhintás legény közötti erőteljes és kaotikus szerelem történetét meséli el. Nyomorúság, nyers érzések, törékenység. A szereplők felelősséget vállalnak sorsukért, és bezárkóznak kudarcaikba, mintha százszor megtennék ugyanazt az utat anélkül, hogy változtatnának rajta. LILIOM körbe-körbe jár a vásári mulatságon és minden álmodozó tekintetű fiatal nőnek csapja a szelet. Egy nap találkozik Julikával és azonnal elveszíti az állását. Liliom elindul a lejtőn lefelé. Szeretne simogatni, de ehelyett üt. Szeretne szeretni, de ehelyett megsebez. Úgy tűnik, ez a létezésének tragikus törvénye, olyan törvény, amely nem hagy menekvést. Még az öngyilkosság sem kiút. Még a menyországnál is visszafordítják… „Segíts magadon, Isten is megsegít” – tartja a régi közmondás. De mi van, ha nem tudod, hogyan? Saját gyarlóságaink rabjai leszünk örökre vagy megváltozhatunk? Elkerülhető végzetünk vagy nincs értelme küzdeni ellene? Hogyan élünk, milyen döntéseket hozunk? Ezek a kérdések is felmerülnek Molnár Ferenc Liliom története kapcsán, mely egy megható, romantikus történet. A darab az elmúlás mélyére visz minket, miközben vidámságot sugároz. Az előadás megható és drámaian emberi. Előadók: Feledi Project művészei
Egy pszichológus várószobájában összegyűlik hat ember. Kiderül, hogy mind egyszerre kaptak időpontot a neves szaktekintélyhez, aki késik. A hosszas várakozás alatt a páciensek beszédbe elegyednek egymással, elő kerül egy Monopoly és spontán csoport terápiává szerveződik…Laurent Baffie fergeteges komédiáját óriási sikerrel játsszák Franciaország- szerte. Figyelem: Az előadásban a nyugalom megzavarására alkalmas szókimindó kifejezések hangzanak el!!!
Kortárs kabaré. Klaus Mann regénye nyomán, Mikó Csaba és Kukk Zsófia átdolgozása alapján Urbán András és a társulat. Az interjúitokban ugattok a rendszer és a hatalom ellen. Az előadásaitok pedig ugyanazt a világot képviselik, ugyanannak a világnak a részei, amitől egyébként annyira szabadulnátok. A ti művészetetek ágyazott meg a politikának. A semmitmondó, megalázkodó művészet, ami nem akart és nem mert valamiről szólni. Csak hangulatokról, nüanszokról és bugyuta, túllihegett szakmaiságról. A legmesszebbmenő kritika egy aranyos allúzió volt, amin összekacsintottatok a nézővel. És mindenki elégedett lett, hogy tett valamit. Hogy is változhatna meg a valóság, ha a színházaitok nem változnak, ha nem meritek újjá, szabaddá tenni a kultúrát, és tovább fürödtök a kiszolgáló művészet langymelegében. De hát ki akar itt változást? Elég, ha a pozíciónk kényelmes marad, és nem kényszerít senki a bajokra gondolni. Nincs baj. Everything is all right, baby! Hol vagyok ebben én? Ugyanott. Nekem is fáj, ha visszanyal a fagyi. Eladtam a lelkem, mocskos vagyok, lelketlen és megalkuvó. Művész. Tiszta, mint a hó. Ne bántsatok. Explicit színházi tartalom – az előadás megtekintését 18 éven felülieknek ajánlják. Zenekar: Gátos Iván (zongora), Nagy Zsolt (dob), Studniczky László ‘Zsatyi’ (basszusgitár)
-múzsadilemmák- Koncertszínház Adott egy, a feudális kiszolgáltatottság világában lavírozó zseni, aki történetesen férfi. De milyen szerep juthat ebben a világban egy zseninek, ha történetesen nő? Vajon csak múzsaként, a vágy ihletadó tárgyaként veheti ki részét az alkotásból? Haydn alakját legendák övezik - életműve a feldolgozhatatlanság és a talányok szimbóluma is lehetne. Előadásunk ezen életmű mentén a zsenialitás és a külvilág ütközéseiről, valamint a Haydn életében megjelenő nőalakok szerepeinek konfliktushelyzeteiről fogalmaz meg kérdéseket. A Metrum Trió+ fő profilját tükröző produkció klasszikus zene és színház ötvözése tánccal és vetítéssel. Haydn kompozíciói, reneszánsz, barokk és kortárs zeneművek mellett részletek hangzanak el Esterházy Péter 33 változat Haydn koponyára című drámájából, Tóth Kinga All Machine című versciklusából, valamint az előadás alkotóinak saját szövegeiből. Produkciós vezető: György-Dóczy Katalin Díszlet, látvány: Horváth Márk, Hegyi Zsolt, Pájer Alma VirágHaydn hangja: Hannus ZoltánMaria Anna Keller hangja: Nyakó JúliaBalerina hangja: Pájer Alma VirágÁrnyjáték: Kovács DomokosPlakátterv: Pájer Lilla
A Házassági leckék középhaladóknak méltán az egyik legnépszerűbb előadásunk: könnyedés frivol komédia a hűtlenségről. Az eredeti előadás alaphelyzetét gondolta újra a szerző, és egyfrenetikus este erejéig újra összehozta ugyanazt a négy szereplőt. Kedvenc hazudozónk, Michelbajban van: felesége, Laurence ugyanis botrányt készül csapni, mivel meglátja az utcán a barátiházaspár férfi tagját az utcán amint egy idegen nővel csókolózik. Michel a kegyes hazugságmellett érvel. Nehezíti a helyzetet, hogy a két házaspár aznap együtt vacsorázik, így a katasztrófaborítékolható. Az előadást mindenkinek ajánljuk: simliseknek és őszintéknek, férfiak és nőknek,azoknak, akik látták az előző részt, és azoknak is, aki nem...
Nádasdy Ádám 2016-ban újrafordította az Isteni színjátékot. Fordítása megváltoztatta viszonyunkat a vitathatatlanul fontos, ám némiképp megközelíthetetlen remekműhöz: attól, hogy nem archaizálva, irodalmiasan, hanem mai, élő nyelven és – nem mellesleg – érthetően szólal meg, közel került a mához Dante világa, a dantei utazás pedig egyszerre lett megrendítő és szórakoztató.
A műsor az elmúlt hónap történéseit dolgozza fel havi rendszerességgel, közélet, politika, súlytalan bulvár események, művészet és kultúra 2*70 percben (néha több), szünettel. Vetítések, videók és váratlan színpadi elemek keverednek helyszíni tudósításokkal és indokolatlan táncbetétekkel. A fellépők Hadházi László, Kovács András Péter, Litkai Gergely és Wahorn András, a műsorvezető Lovász László.
Életrajzi stand up est. Az Egy életem sorozatban híres művészek mesélnek az életükről, a számukra meghatározó pillanatokról és történetekről a Momkult színpadán. A forgatókönyvet itt valóban az élet írja. 11 évesen ötezer néző előtt énekelte a Nyomorultakat Szegeden. 14 évesen már popsztár volt, akit egy ország imádott. 18 évesen pedig már feleség és anya. Kicsit korán kezdett mindent. 35 éve énekel és játszik a színpadon. Legtöbbször a „szép lány” szerepét osztották rá, pedig a lelke mélyén mindig is Fiona szeretett volna lenni a Shrekből.Három házasság, három gyerek, rengeteg felemelő és megrázó magánéleti élmény. Sok kibeszélésre váró történet. Van miről mesélni: kevés emberről írtak többet a magyar bulvársajtóban, mint róla és még kevesebbről írtak annyi hazugságot, mint róla. Szinetár Dóra ezen az estén kiáll a nézők elé és elmeséli az életét. Nem úgy, ahogy mások megírták, hanem úgy, ahogy ő élte meg. Mint lány, mint nő, mint feleség és mint színésznő.Sikereket és kudarcokat, örömöket és traumákat. Egyszerre nézi kívülről és belülről az életét. Visszatekintve olykor a haját tépi, milyen helyzetekbe sodródott akarva vagy akaratlanul – de a legtöbbször inkább nevet magán. Nevet azon a sok hülyeségen, amiket csinált vagy amik megtörténtek vele. A nevetés pedig a legjobb terápia – nézőnek és főszereplőnek egyaránt. „Izgatottan várom, hogy a nézők szeretnének-e igazán megismerni és megtudni, mi van a látszólag jól ismert történeteim mögött. Engem már annyian elemeztek az elmúlt négy évtizedben, hogy elegem lett: most én fogom elemezni saját magam. Aztán meglátjuk mire jutok. ” – mondta Szinetár Dóra, aki „legkedvesebb projektként” hivatkozik a róla szóló estre. Látvány, VJ: Katona KatiFény: Farkas Gábor
A kufli: nem is kifli, nem is kukac, nem is bab, de nem is kavics. Egy kufli sok mindenre hasonlít, és közben semmire sem. Pattog, mint egy gumilabda, pedig nem is az! Színes, mint egy nyalóka, pedig nem ehető! Van kicsi, és van nagy. Van kövér, és van sovány. A kufli egyszóval: kufli. A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház legújabb bemutatójához Dániel András különleges hangvételű kufli-meséiből válogattak össze egy kupacnyit. Megtudhatjuk például, hogyan találnak otthonra a kuflik, név szerint Titusz, Fityirc, Pofánka, Zödön, Bélabá, Valér és Hilda az Elhagyatott Réten; hogyan is néz ki a kufliknál a Bújócskázás Világnapja; milyen különleges tulajdonsággal bír a Tokafa odúja, és hogy a Puffpuding nagyon finom, ellenben rendkívül veszélyes. Továbbá az is kiderül, hogy nem elég megszerezni az otthont, de meg is kell tartani, és hogy a kuflik nem csak a kufliságban, de a zenélésben is jeleskednek. Az előadás során a kufli-mesékből jól ismert Lábascsiga és Varázsgomba kalauzolnak minket végig Dániel András különleges világú és humorú kufli-univerzumán. Az Egy kupac kufli szórakozás az egész családnak, a legkisebbektől egészen a legnagyobbakig, sok-sok kalanddal, és a Lóci játszik zenekarból ismert Csorba Lóránt játékos, táncba hívó zenéjével.
Mi ez, mi ez, miez, ez a rettentő csengetés? Tűz van? Ezek nyilván tűzoltók…szólni kellene az Erzsinek, hogy oltsa el a lámpát, biztosan meggyulladt a kredenc…Dehogy… hiszen ez a vekker…A vekker csönget…De hiszen akkor fél hét van már…fel kellene kelni.Ismerős gondolatok ugye? Reggel hét, óracsörgés, álom és ébrenlét határán… Ki ne ébredt volna életében legalább egyszer azzal a vággyal, hogy bár a reggeli sűrű ködben tényleg eltűnt volna az iskola és ha nem is örökre, de legalább a mai napon ne kellene betenni oda a lábunkat. Ki ne emlékezne a tanár komótos naplólapozgatása közben átélt rettegésre vagy a megkönnyebbülésre, miután a tanár ma az osztály jó tanulóját hívta ki felelni vagy a padsorok között bujkáló gurgulázó nevetésre, miközben osztálytársunk az óra alatt a kukában rejtőzik.A Tanár úr kérem megszólítja a mostani iskolásokat és az öregdiákokat is, Karinthy Frigyes saját szavaival élve: “Nem látom olyan keservesnek és fárasztónak és nyomasztónak; hanem figyelni fogom benne mindazt, ami benne kedély és humor és emlék és szép fiatalság”
"Elég szívesen írom, noha sokat vétek a színpad törvényei ellen. Komédia, három női, hat férfi szereplő, négy felvonás, tájkép (kilátás a tóra); sok beszélgetés az irodalomról, kevés cselekmény, öt pud szerelem" – írta egy levelében Csehov a Sirályról. És a végeredmény: a drámairodalom egyik legnagyobb alkotása. Igazi remekmű, szabálytalan komédia, amelyet az író legszemélyesebb vallomásának tartanak, hiszen a darabba az önéletrajzi elemeken kívül néhány közeli ismerősének sorsát is beleszőtte, és mellé – ahogy megjegyzi – öt pud szerelmet is beleírt. Az sok vagy kevés? – kérdezhetnénk. Több mint 80 kg... Van aki számára elviselhetlenül sok, másoknak a többszöröse is kevés lenne ahhoz, hogy kimozduljon a saját világából... És a Sirályban ott van a viszonzatlan szerelem minden fájdalma, a színház végtelen szeretete, az örökös boldogságkeresés, a magány és a középszerűség elleni küzdelem. Az előadást David Doiasvili az Állami Vaso Abashidze Zenés és Drámai Színház (Tbiliszi) igazgatója állította színpadra. "Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy előadásunkban olykor füstöt, pirotechnikát, és erős hanghatásokat alkalmazunk. Stroboszkóp használata miatt az előadás megtekintését terhes anyáknak, epilepsziásoknak, valamint pacemakerrel rendelkezőknek nem javasoljuk!"
A kilencéves "Béna" Benni új tanárnőt és új osztálytársnőt kap az iskolaév elején. Ida, az új osztálytárs, szívesen barátkozna Bennivel, de a fiú ellopja a kislány kedvenc fülbevalóját, tönkreteszi az iskolaigazgató féltett növényét. Vagy ez csak a látszat? Ki segít kibogozni az összekuszálódott szálakat? Csak nem Mister Morrison mágikus állatai?