„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan” Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című alkotása egy pilótáról mesél, aki kényszerleszállást hajt végre a Szahara közepén. Látomása egy magával ragadó történet, amely kicsikhez és nagyokhoz is szól. Az eredeti szövegből született mesés, atmoszférikus időutazásra hívja a közönséget Hasi, vagyis Vecsei H. Miklós, színész és Lóci, Csorba Lóránt énekes. Az egyedi hangvételű, zenés felolvasószínházban a Rókát Lóci, minden más szereplőt Hasi alakít majd. Lóci dalokkal kíséri a történetet. Az előadást vetítés és hologram is gazdagítja, felbukkannak majd A kis herceg könyv eredeti, klasszikus ábrázolásai a fontosabb dramaturgiai pontokon. A különleges produkció a 9-99 éves „fölnőtteknek” ajánlott. Kreatív: Seres Tamás Gyártásvezető: Bessenyei Gábor
"Új bemutatónkat Lois Lowry „Az emlékek őre” című regénye alapján hozzuk létre, mely első pillantásra egy tökéletesnek tűnő társadalomban játszódik, ahol minden a legnagyobb tökéletességben zajlik. Nincs igazságtalanság, nincs bűnözés, erőszak, éhezés, ahol harmóniában élhetnek az emberek. Ez azonban csak a látszat, a tudástól megfosztott emberek kánaánja. A tökéletes utópiából lassacskán kirajzolódnak azok az elemek, amelyek rámutatnak az eszményi világ mögött megbúvó anti-utópikus jellemzőkre. Egy irreális világban mennyire van helye a megélt érzelmeknek? Tesszük fel a kérdést, és talán a válasz mögött meghúzódó félelem mondatja ki velünk az igazságot: Rejtsd el a valóságot, hogy uniformizálhasd az elvárásokhoz az emócióidat. Új darabunkban egy furcsa atmoszférával átszőtt érzelemóceant szeretnénk megteremteni az álmok, az utópia és szürrealitás, valamint a valóság határán egyensúlyozva, ahol a tökéletesség álcáját szépen lassan lemossa a valóság, melyben az ember el tud kezdeni végre élni." Előadják az Inversedance Társulat táncművészei és vendégei. Technikai munkatárs: Petróczi Attila
A MESS Nemzetközi Színházi Fesztivál, a SARTR – Szarajevói Háborús Színház, a Maladype Színház és a Budapesti Tavaszi Fesztivál közös előadásaAz előadást bosnyák nyelven játsszák, magyar és angol felirattal. A felirat Porogi Dorka magyar nyelvű fordításának felhasználásával készülAz előadást közönségtalálkozó követi, ahol a nézők találkozhatnak az előadás alkotóival. Susan Sontag különleges szerkezetű drámai művét William James filozófus és Henry James író idejekorán elhunyt zseniális nővéréről, Alice Jamesről Balázs Zoltán Arany Maszk díjjal elismert rendezésében láthatja először a magyar közönség.Alice tizenkilenc évesen mély depresszióba esett, egy ismeretlen betegség miatti fájdalmában szinte egész életét ágyban töltötte, öngyilkos akart lenni, naplót írt, végül negyvennégy éves korában mellrákban meghalt. Sontag mély humánummal átitatott színdarabját a női létről, a képzelet erejéről, a halál amorf árnyékában élt teljes életről a játékosságot nem mellőzve lendületesen, sajátos tartalmi-formai megoldásokat ötvözve adják elő a SARTR – Szarajevói Háborús Színház művészei. Alkotók:Rendező: Balázs ZoltánDramaturg: Balázs ZoltánDíszlet: Balázs ZoltánJelmez: Ljiljana MajkićMaszk: Sanela Aličković ĆatovićZenei vezető: Tijana VignjevićZenei szerkesztő: Nedim ZlatarHang: Irhad HodžićFény: Armin Berberović, Džani DimovskiRendezőasszisztensek: Ajla Medanhodzić, Minja NovakovićProdukciós asszisztensek: Lejla Hsanbegovic, Belma JusufovićProdukciós vezetők: Balázs Katalin, Maia SalkićProducerek: Huszár Sylvia, Nihad Kreševljaković Szereposztás:Alice James: Snežana BogićevićAnya/Ápolónő: Ana-Mia KarićAlice apja „Henry”: Kemal RizvanovićAlice bátyja „Harry”: Sanjin ArnautovićMargaret Fuller: Matea MavrakEmily Dickinson: Hana ZrnoFiatalember: Enes Kozličić
A helyszín egy katamarán, ahol a külügyminisztérium nyolc fontos embere készül egy könnyed hétvégét eltölteni. Victoria, aki alig öt napja foglalta el a külügyminiszteri székét, örömmel fogadja a meghívást a miniszterhelyettese, Barrynek a hajójára, remélve, hogy így jobban megismerheti munkatársait. Egészen kellemesen indul az este, mígnem elő nem kerül egy levél. Innentől kezdve egészen másképp alakul a weekend, mint ahogy eltervezték. Lassan kiderül, hogy senki sem az, akinek látszik, mindenkinek van valami rejtegetnivalója... És a tengerről egyhamar nincs menekvés...
Morcsányi Géza fordítása alapján A Cseresznyéskert egy tizenkét szólamú, kegyetlen szimfónia. Szimfónia az elmúlt idők traumáiról; a jelen nehézségeiről és tehetetlenségéről; a jövő kérdéseiről, egy korszak végéről. "Itt a változás, már jön, egyre közelebb jön. És ha mi nem látjuk meg, ha nem lesz részünk benne, az miért lenne baj? Majd meglátják mások!"
– szférikus tragédia – A lengyelek, legalább is a lengyel drámaírók (Mickiewicz, Slowacki, Wyspiański, Witkiewicz,Gombrowicz…), nagyon lengyelek (a lengyel történelemben, életben gyökerezettek) és közben egyetemesek, vagyis a világra nyitottak. És egymással gömbszerkezetet alkotnak, ahogy a Vízityúk műfaja szférikus tragédia, vagyis gömbszerű, önmagába zárt, és tökéletes, megfoghatatlan, sima éslecsúszol róla, és az egész világot jelenti: földgömb, égbolt… A Vízityúk expresszív, szürreális, későbbi fogalommal abszurd, miközben teljesen hétköznapi. Könnyed és szellemes, a mélyértelműnek hitt gondolatokat lerántja a földre. Nagyon kis csodálkozással elfogadják a realizmus felől nézve legképtelenebb dolgokat. Csúfondáros és szomorú. Nemzedéki konfliktus, család, élet értelme, szerelem, halál, magány, pénz, forradalom – benne van az egész világ, mint a gömbben. De nem komolykodva, és ettől az élet közhelyei, közhelyszerű mondatai más megvilágításba kerülnek, más fénytörésbe. Rémes, de nincs értelme komolyan venni. Mármint az életet. Színes az egész, hiszen festő, és fotográfus is. A semmiből előtűnőgyerek, aki álmodik és fest, és néha felébred. De egy hétköznapi gyerek, aki apára, anyára, nagyapára vágyik, és nem érdekli, hogy vérszerinti-e, már csak azért sem, mert azt se tudjuk, hogy ő van-e.
Ha a világ zagyvasággal van tele, akkor a színház is legyen zagyva. Post-truth világhoz post-truth színház dukál. Nem érteni, érezni (gyomorból). Nincs történet, nincs íve az elbeszélésnek? Miért nem tetszenek olyan életet élni, aminek íve van. Politikusok, politikusok, politikusok! Wolfram Lotz az egyik legjelentősebb kortárs német színházi szerző. A politikusok című posztdramatikus szövege egy asszociációk mentén épülő gondolatfutam: szavak, mondattöredékek ritmikus ismételgetésével néhol hipnotikus, néhol humoros hatású, máskor hirtelen egészen tragikus fordulatokat megképző szódarálás.Elképesztő zagyvaság? Zaj? A drámai és szórakoztató szövegszörnyeteg a nyelv inflációjáról, jelentésvesztéséről, a hömpölygő szótengerben elvesző igazságrólszól. Irodalmi munkatárs: Nemes Z. Márió
Jászberényi Sándor írásai alapján. „Több mint negyvenöt fok, a levegő tele van finom szemű homokkal. Tizenkét órája megyek asivatagban dombra fel és dombra le, hogy elérjem a várost, amit mindig megpillantok a dombtetőről.Egyre kevésbé hiszem, hogy eljutok odáig. Hiába gyalogolok lassan már fél napja, nem jutokközelebb. Persze lehet, hogy sokkal régebb óta gyalogolok. Az időt még Alexandriában veszítettem el.Nem tudom biztosan, hol. Talán a Tugaréja kávéházban a kornison, reggeli után, amikor a lapokatolvastam és még csípte a nyelvemet a kardamom. Nem néztem hátra, hogy mit hagyok az asztalon,amikor felálltam. Aztán lehet, hogy az ipari kikötőben történt a dokkoknál, amikor halat vettem. Agázolajszagú halásznál hagyhattam, miközben tegnapi lapokba csomagolta a tintahalat. Elhagyhattam az Omilos görög klub homokos te ngerpartján is, az örökbérletemmel együtt, miközben könnyű söröket ittam a kék-fehér csíkos napernyők alatt. Az sem kizárható, hogy ő vitte el a gyerekkel együtt.Bekerült a bőröndbe a csomagolás során, két pelenka és a dobozos bébiételek közé. A lényeg, hogyelveszítettem az időt és hiába kerestem, a becsületes megtaláló nem jelentkezett. Azóta mindig csakmost van.”„- Mióta is vagy a khilafában?- Már két éve. Bár imádkoztam érte, hogy szólítson magához, eddig megtartott az Isten. Te miótavagy velünk, testvér?- Allah kegyelméből négy hónapja. Én is mártír szeretnék lenni, ha Allah engedi.- Mashallah. Hogy tetszik az élet a kalifátusban?- Csodálatos. Végre igazi testvérek között lehetek.”Jászberényi Sándor író, haditudósító. Dolgozott Irakban, Csádban, Jemenben, Líbiában, Nigériában, a Gázai övezetben, évekig élt Egyiptomban. Interjút készített többek között a palesztin Iszlám D Dzsihád és a Muzulmán Testvériség tagjaival. 2016-ban megjelent novelláskötete, A lélek legszebb éjszakája elnyerte a Libri Irodalmi Díjat. Média design: Juhász András. Rendezőasszisztens-gyakornok: Dávid Áron e.h.
A francia szerző darabja „intim csúcstalálkozó” a 20. század két nagy alakja között. Erős,hatalmas személyiségek – egészen emberi közelségben: Winston Churchill és Greta Garbo.Két legenda véletlen találkozása és közös hajóútja a Skorpió szigete felé, miután a világóriásszínpadairól távoztak.A történet kiindulása valós. Monte-Carlo, 1959 júliusa. Egy Christina nevű luxusjachthorgonyoz a kikötőben. Szalonjában francia impresszionisták képei. Bizonyos értelemben egybirodalom központja a hajó közvetlen telefonvonallal a legnagyobb nemzetközitőzsdeközponthoz, repülőgéppel a hátsó fedélzetén. Tulajdonosa Aristoteles Onassis görögmilliárdos. Onnan irányítja az üzleteit, ott látja vendégül a világ vezető politikusait,mágnásait, művészeit. A jacht Onassis privát szigetére tart, a Scorpiosra. Az egyik idős utaskülönösen imádja a tengert. Valamikor a brit Admiralitás Első Lordja volt. Majd háromszor isminiszterelnök. Egyik híres beszédében „vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket” ígért. ŐSir Winston Churchill. Miután segített megmenteni a világot, 1955-ben visszavonult. Kissédepressziós. Whiskyzik és szivarozik. És fest. Magányába sétál be Greta Garbo, a filmtörténetlegtitokzatosabb színésznője, aki egyenesen Rómából érkezik a jachtra, ahol ismétvisszautasította Visconti filmrendező ajánlatát. 1941 óta nem forgat Garbo. „Krisztinakirálynő” – fogadja őt Churchill utalva a svéd sztár zseniális szerepére. „A szabad világmegmentője” – szól a viszontüdvözlés. A hajó pedig elindul a távoli görög Skorpios szigetfelé, s ezzel megkezdődik a két bálvány közös útja, amelynek során a kölcsönös csodálatfelszínét feltépve mélyen emberi vallomásokig jutnak el saját magukról. Szenvedélyes ésszeretetteljes beszélgetések két nehéz ember között, akik az életük egy adott közös pontján alegközelebb kerülnek egymáshoz. Életük, választásaik ellentétesek – például Churchill mindigvágyott a dicsőségre, Garbo könnyen lemondott róla –, de azért mindkettejük számára kérdés:mit csináljanak a fennmaradó idővel? Churchill harciasan próbálja meggyőzni Greta Garbót,akinek abszolút rajongója, az összes filmjét látta, hogy nem vonulhat vissza élete közepén, aművészeknek erkölcsi kötelességük, hogy ne hagyják el a közönséget. Párbeszédükbe olykorbekapcsolódik Churchill titkára, rajta keresztül pedig eljut hozzánk a jacht legendás „édesélete”, pontosan követhetjük, mi történik a hajón, mondjuk, Maria Callas operadívával.
Jobb hallgatni, félrenézni, továbbmenni... És csak csendben sírni. Főleg ha nő vagy. – Ez a túlélési stratégia működött a kilencvenes években a csallóközi kisvárosban, Dunaszerdahelyen, ahol pokoli események tették elviselhetetlenné a hétköznapokat. Húsz évvel később Durica Katarina megtörte a csendet, és beszéltetni kezdte azokat a nőket, akik annyi éven át hallgattak, pedig tanúk voltak, tanúk és áldozatok. Interjúk, vallomások és beszámolók alapján íródott a regény, amelyben három nő sorsán keresztül kirajzolódik Európa egyik legsötétebb maffiatörténete. A rendes lányok csendben sírnak nemcsak felkavaró, hanem felszabadító és felemelő is. Erőt és bátorságot ad azoknak a nőknek, akik némán tűrték az erőszakot, akik nem merték felemelni a hangjukat, akik eddig szégyenbe burkolózva éltek.
Egyszerre kapott legjobb előadásért járó Lábán és Halász Péter-díjat, pedig az egyiket táncelőadásokért adják, a másikat meg színháziakért. Nem biztos, hogy lesz még, most gyertek! „Sorry. Próbáltuk, de nem sikerült. Próbáltunk visszatérni a normalitásba, a sötét színházterembe, létrehozni egy táncelőadást, és azzal foglalkozni, amihez a legjobban értünk – de nem sikerült. Próbáltuk az ellenkezőjét: valami mást csinálni, valahogy máshogy csinálni, megválaszolni a kérdést: mit tehet három alkotó gyökeres változásért az utolsó órában? Két irány közé szorultunk. Egy résbe, a mindent felforgató változás és az állandóság között. Egy sötét terembe, ahol kihúzzuk a talajt a lábaink és a lábaitok alól, hogy aztán megtegyük az első lépést.”Vadas Zsófia Tamara, Molnár Csaba, Vass ImreHármójuk legújabb kollektív munkájában a köztes terek után kutatnak, a változás lehetőségeit és lehetetlenségeit vizsgálják. Reflektálnak egymásra, az alkotói szerepfelfogásukra, közönségükhöz való viszonyukra, az őket körülvevő társadalmi és intézményi keretekre. Elmossák a határokat produkció és alkotófolyamat között, megosztják egymással és a közönségükkel felismeréseiket, kérdéseiket és kihívásaikat. Platformot hoznak létre néző és előadó között, ahol a nézők képzelőereje központi szerepbe kerül. A táncból indulnak el, de végül mégis színházi helyzetekben találják magukat. És a nézőket is. Mást adnak és mást várnak el tőlük. Kreatív munkatársak: Juhász András, Janky Máté Előd, Dézsi Kata, Thury Gábor, Vass CsengeProdukciós vezető: Kárpáti Lili Melánia
Janik László, eredetileg bábjátéknak íródott mesejátéka emberjátékká transzponálódik színészeink és a színpadra felözönlő, virágot, állatot, sárkányt és napocskát megszemélyesítő gyerekek által.
Mikor és miért válik a kor előrehaladtával láthatatlanná a női test? Hogyan jelennek meg ezek a tudást és történeteket magukban hordozó testek a városi köztérben? Mit mondanak nekünk? Mit tanulhatunk tőlük?Anna Anderegg köztéri előadásában helyi hatvan év feletti nőkkel közösen keresi a választ ezekre a kérdésekre. A Silver Boom a kortárs tánc eszközeivel vezeti vissza szépkorú közreműködőit közös tereinkbe. Koncepció és koreográfia: Anna AndereggVideó: Milica SlacaninOeil exterieur: Johanna HilariHangmérnök: Marco Barotti
- triptichon - Aiszkhülosz, Euripidész, Szophoklész művei alapján Miért tört ki a háború? Van egy nullpont, ahol még megváltoztatható a történet, vagy mindennek úgy kell lennie, ahogy a jóslatok mondják? Igazak-e a jóslatok és az átkok, vagy pont azzal teljesítjük be őket, hogy önmagunk felmentéseképp rájuk hivatkozunk? Egyáltalán, mondhatjuk-e bármire, hogy igaz? Az előadás egy család elhallgatásoktól és félreértésektől terhes történetét követi végig. Egy család háborúskodását, mely egy egész országot érintő konfliktussá szélesedik. Az előadás nézője maratoni, egész estés színházi kísérlet részesévé válik: egy több évtizedes cselekménysorozatba avatódik be, amelyet mindig más szereplő nézőpontjából lát. Mi vezetett odáig, hogy a háború után a túlélők lemészárolják egymást? Ki a hibás? Fontos, hogy ki a hibás? Van kiút a sértettségek bonyolult hálójából? „Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék.” (Friedrich Nietzsche: Túl az erkölcs világán)„Az emberek többsége rossz.” (Biasz ókori bölcs felirata a delphoi Apollón-templom falán)
A férfiak szeretik a kellemes zenét. A férfiak szeretik a sejtelmes fényeket. A férfiak szeretik a szép szavakat. A férfiak szeretik a finom mozdulatokat. A férfiak szeretik a fennkölt gondolatokat.
Az előadást Martin Miller 2013-ban íródott és 2019 áprilisában magyarul is kiadott könyve: A tehetséges gyermek igazi drámája - Alice Miller tragédiája ihlette, valamint Alice Miller írásai. Martin Miller, Alice Miller gyermekkorkutató pszichoanalitikus és bestsellerszerző fia pszichoterapeutaként dolgozik ma is Zürich mellett. Könyve édesanyjának a rekonstruált életrajza, valamint saját gyerekkorának, anyjával és apjával való kapcsolatának leírása, amelyből a közfelfogás számára eddig teljesen ismeretlen kép rajzolódik ki Alice Millerről. A Martin Miller által átélt valóság saját családjával kapcsolatban egy titkokkal, elnyomással, gyerekbántalmazással, elhallgatással, hazugságokkal terhes életet tár elénk, amiben számára sem gyermekként, sem felnőttként nem jutott hely. Egy kétségek között hánykódó, szétesett anya–fia kapcsolatról szól, és megírását az igazság bemutatásának a vágya, a múlt terheitől való megszabadulás és a traumából való kigyógyulás lehetőségének a felmutatása inspirálták. Nem állításokat szeretnénk tenni, hanem megvizsgálni, miként lehetséges, milyen folyamatok játszanak abban szerepet, hogy egy zseniális éleslátással bíró anya nem képes rálátni saját cselekedeteire, és kritikusan szemlélni azokat, nem képes érzékenynek lenni saját gyermekére? Urai lehetünk-e önmagunknak valaha, vagy múltunk foglyai maradunk valamiképpen, akármit is csinálunk? Lehet-e kigyógyulni a traumából? Lehet-e leválni a szüleinkről? Szülőként el tudjuk-e engedni a gyerekeinket, képesek vagyunk-e egy önmagunkat túllépő, meghaladó szeretetre? Mi segítheti a változási folyamatokat? Ezek a kérdések izgatnak minket ebben a nagyon komplex, sokrétű és sokfelé ágazó történetben. A darab a jelenből indulva villantja fel a múlt képeit, a történet különböző tereken és korokon át, különböző szereplőket megelevenítve és az olykor eltérő narratívákat ütköztetve, mozaikszerűen bomlik ki.
A polgármester-választás előtt álló falu jelenlegi első embere rendőrt hív a központból, hogy leleplezze a másik polgármester-jelölt korrupt ügyleteit. A "revizor" végül nemcsak a konkurencia ügyleteit tárja fel.
Toldi Miklós a hősiesség és a bátorság, a kitartás és a hűség, a becsület és az emberség példaképe. Az elismerésért és megbecsülésért küzdő fiú lebilincselő kalandjai a Pesti Színházban elevenednek meg Csőre Gábor előadásában.