August Strindberg a svéd színház és irodalom egyik legismertebb, ugyanakkor igencsak ellentmondásos alakja.Nyughatatlan alkotó, mindig új formákat keresett, új színpadi megoldásokkal és játékstílussal kísérletezett. Naturalista, expresszionista és szürrealista drámái is vannak. Utolsó alkotó szakaszában, 1907-ben nyitotta meg az Intim Színházat kísérleti kamaraszínházként, ami 1910-ig működött. Ekkor írta kamaradarabjait, elsőként A pelikánt. Az izgatta, hogy a korabeli színházi hagyománnyal szakítva a nézőkhöz intim közelségben kevés szereplős, egyszerűségében is részletgazdag, megfigyelésen és tapasztalatokon alapuló hitelességgel formált történetet vigyen színre, minimáldíszletben. Nem véletlen, hogy Ördög Tamás, a Dollár Papa Gyermekei színházi műhely egyik alapítója és vezetője többedjére rendez Strindberget. Előadásaiban ő is eszköztelenségre törekszik, pusztán a színészi jelenlétre és a történetben rejlő feszültségre támaszkodik. Sajátos munkamódszerének része, hogy az előadások végső szövege a próbafolyamat során alakul ki, a színészek személyiségére is építve, ezáltal is minél érvényesebb megszólalást téve lehetővé. A pelikán egy diszfunkcionális család életébe enged betekintést. Ma divatos kifejezéssel abuzív szülőnek neveznénk az anyát, aki mindenkit manipulál maga körül, és közben saját magát tünteti föl áldozatként. Halálra gyötri férjét, fizikailag és érzelmileg is bántalmazza a gyerekeit, kijátssza őket egymás ellen. Az apa halála után a – már felnőtt – gyerekek szembesülnek az igazsággal, és nem hajlandóak tovább hazugságban élni, ezért végzetes lépésre szánják el magukat. A gyermekeit saját vérével tápláló pelikán az önfeláldozó szülői szeretet szimbóluma. Strindberg címadása ironikus gesztus. Ez a pelikán a gyermekei vérét szívja. „A fő kérdésem, hogy van-e saját sorsunk, életünk. Vannak-e szabad döntéseink. Vagy egy előre meghatározott pályán mozgunk és maga a létezés, az élet is egy olyan automatizmussá lett szörnyszülött, ami éli, csinálja magát. Akár úgy is, hogy mi semmit sem teszünk. Csak nézzük egy félig kényelmes kanapéról. Lehetséges függetleníteni magunkat a szüleinktől? És a gyerekeinktől? Csak hazudni tudunk? Brutális családtörténet 1907-ből. Változni nem változott semmi. Nem véletlen, hogy Strindberg volt Bergman legnagyobb kedvence már gyerekkorában is.” | Ördög Tamás
A londoni Soho legmélyén Bicska Maxi, a sármos rablógyilkos titokban feleségül veszi Peacock, a koldushálózatot működtető üzletember egyetlen leányát, Pollyt. A koldusok királya azonban elégtételt vesz a bandavezéren lánya elcsábításáért… A zenés színház műfajának egyik legmeghatározóbb darabja, tele jobbnál jobb dalokkal, merész koreográfiával. A hírnevének megfelelően humoros és egyben elgondolkoztató darab. Kurvák: Szucskó Noémi, Kucskár Kamilla e.h., Sinka Edina e.h., Jakab Zsanett, Tonhaizer Tünde, Veres Dóra Koldusok: Horváth Barnabás e.h., Nagy Ferenc e.h., Czakó Gábor, Jakab Roland, Horváth Ádám
Munkatársas - konfliktusmegoldások humorral és improvizációval a munka világában. Alkalmazotti lét és kiszolgáltatottság? Vállalkozóként sincs kolbászból a kerítés? Mit tegyünk, ha a vállalatvezető játszmákba hajszol és visszaél a helyzetével? Mi történik, ha a munka kihat a családi és a párkapcsolati életünkre? Hol a határ? Hogyan szabhatjuk mi magunk meg azt? Megannyi kérdés megválaszolásában és a mindenki által ezerszer megélt helyzetek és megoldásaik tolmácsolásában a színészi improvizáció és a munkahelyi konfliktusok megoldásában jártas mediátorok közös játéka segít. Nincs, aki egy-egy jelenetben nem ismer majd magára...vagy kollégájára.Motivációs, ötletadó, szórakoztató estünk parádés szereposztásban és a témát egyedi megközelítéssel, több generációt is megszólítva akár segítheti a nézőket egy, már régóta halogatott munkahelyi döntés meghozatalában, vagy akár az újjászületésben. Játékmesterek: Gönczi Dorka mediátor és Varga Zsolt kommunikációs szakértő.
- történet- Marianna D. Birnbaum Mici forgatókönyve és Apu című elbeszéléseiből színpadra adaptálta: Borgula András Anyu, szorítsd meg a kezem, ha hallod, amit mondok – ismételgeti egy kétségbeesett nő egy kórteremben, kómában fekvő édesanyja ágya mellett. Anyu nem válaszol, pedig talán nem öntudatlan, talán meg tudná szorítani a kezét, hiszen hallja, amit mond – csak úgy dönt, hogy nem teszi. Ők ketten sosem tudtak kommunikálni egymással, miért pont most kezdenék el? Valahol, valamikor márpedig el kell kezdeni. Mici, a magyar-zsidó asszony, és Daisy, a lánya, aki eddigre már ízig-vérig amerikai, beszélgetni kezdenek. A lány nem tudja, hogy az anya mindent hall, az anya nem tudja, hogy a lány korábban mit hallott. Most, az öntudatlanságban, a halál küszöbén, végre megpróbálnak egymásra figyelni. Vajon igaz a mondás, hogy sosem késő? Marianna D. Birnbaum irodalom- és kultúrtörténész, aki évtizedekig a kortárs magyar irodalom nagyköveteként tevékenykedett az Egyesült Államokban, egyszer csak úgy döntött, megírja a szülei történetét. Hogyan bántak édesanyjával az országok, az évtizedek, az emberek. Hogyan bánt vele a férje, és hogyan bánt vele ő maga. Animáció és vetítés: Tóth Zs. Szabolcs Ez egy igaz történet. De nem csak az ő igaz története. Számtalan 20. századi anya és lánya története, akik nem tudtak meglenni egymással, de nem akartak meglenni egymás nélkül. Történet egy anyáról és egy anya lányáról, történet az átveszekedett évtizedekről, történet arról, hogyan hagyja el egy ország a polgárait, aztán a polgárai egy országot, történet egy egyszerűnek hitt emberi kapcsolatról, történet a múltról, történet a múlt férfijáról, férjről és apáról, történet a szeretetről, történet a történtekről. Szorítsd meg a kezem
Egy befolyásos ember meghal. Apa, férj, barát, üzlettárs, politikus. A hatalmas életmű hatalmas űrt hagy maga után, melynek betöltéséért azonnal megindul a harc, miközben az omladozó magánbirodalom alapjai egyre-másra bukkannak ki a törmelékek alól. De utoljára, egy korszak méltó zárásaként, vagy épp egy új nyitányaként még mindenki szeretne felszabadulni. Felszabadulni végre valami alól. Gyász és korrupció csap össze a nyilvános és a személyes térben. Ilyenkor nem szabad elveszíteni a humorérzékünket.
Egy kislány a nyolcvanas évek Magyarországán. Figyel, tanul. Tanulja a világot, aminek a megértése bármikor nagy feladat lenne, de ebben az évtizedben különösen is az.Tanulja a többi gyereket, hogy miben olyan, és miben más, mint azok. Tanulja a felnőtteket, akikkel (egyre inkább úgy érzi) nem stimmel valami. És ahogy elmerül a sok kis részletben, szépen lassan világossá válik számára: a körülötte lévők nem mondanak igazat. Nem úgy van semmi, sem a felnőttekkel, sem a fiúkkal, sem a tanárokkal, sem az apjával, az anyjával, a sosem látott nagyszüleivel, mint ahogy gondolta. És mialatt először lesz életében szerelmes, először csalódik másokban, először rúgja szét a biztonságot, amiben addig kisgyerek volt – azalatt arra is először döbben rá életében, hogy akikben a legjobban bízik, azok hazudnak neki. Mit kezd a család sötét titkaival egy gyerek? Mit kezd a hallgatással, az évtizedekkel korábbi tragédia nyomaival, a pállott évtized kellemetlen szagával, a félrefordított tekintetekkel, az egyre kevesebb meggyőződéssel beléfojtott szóval? De a kiskamaszkor nem csak a trauma, hanem a trauma ellenszere is egyben – pont felnőtt annyira, hogy megértsen mindent, és pont gyerek annyira még, hogy ellenszereket találjon. Lehet, hogy az, hogy ő egy gyerek, valójában nem hátrány ebben a nyomozásban, hanem olyan lehetőség, ami csak neki jutott. Csak ő tudja megemelni azt, ami már szinte agyonnyomja a felnőtteket. Úgyhogy nekilát, hogy mindennek a végére járjon… Zene: Táborszky Bence
Az "Egy komcsi nyanya vagyok!" Dan Lungu első, magyar nyelven megjelent regénye, amely a '90-es években játszódik. Egy nyugdíjas fémipari szakmunkásnő, Emilia Apostoae meséli el életét, sok humorral és (ön)iróniával. A történet vezérfonala a népszerű sztereotípia: "az előző rendszerben jobb volt"."...Minden hétvégén kirándultunk. Elmentünk a bukovinai kolostorokhoz. Nem volt könnyű benzint szerezni, de megoldottuk. Csak az nem tudott szerezni, aki nem akart. Aztán jött az a keserves idő, amikor a spórolás miatt, egyik hétvégén a páros, másikon a páratlan rendszámú autók közlekedhettek. De akkor is mentünk ide-oda. Fiatalok voltunk! Boldogok voltunk! Szép volt! Két évvel a forradalom után el kellett adjuk az autót! A benzin egyre drágult, másra kellett a pénz. Most még egy rollert se tudnék venni."Dan Lungu román író, szociológus, politológus.1969-ben született a moldvai Botosaniban, jelenleg Iasiban él. A legnépszerűbb, legelismertebb, legtöbb nyelvre lefordított kortárs román író. Az "Egy komcsi nyanya vagyok!" című regényét eddig több mint 10 nyelven adták ki. Magyarul megjelent másik regényének címe: "Hogyan felejtsünk el egy nőt."
Egyszer mindenki kimondja: együtt, veled. Egyszer mindenki benne volt, vagy épp benne van. Lehetsz férj, feleség, szerető. De lehetsz egyszerre kettő.
A kiváló humorú Mrs. Bradshaw egy nap Görögországba szóló repülőjegyet kap, ami gyökerestül felforgatja az életét. Szembe kell néznie fiatalkori önmagával, a szabadszellemű, lázadó Shirley Valentine-nal, aki Mrs Bradshawként mára olyan magányossá vált, hogy élete sorsfordító döntéseit kénytelen a konyhafallal megbeszélni. Például, hogy elhagyja-e Liverpoolt és a férjét, hogy Kolombusz Kristóffal együtt elhajózzanak Klitorisz szigetére… Willy Russel remekbe szabott, szívmelengető és sziporkázóan humoros sikerdarabját új fordításban láthatja a közönség Balsai Móni nagyszerű tolmácsolásában. Az előadást, a színházunkban nagy sikerrel játszott Büszkeség és balítélet rendezője, Ujj Mészáros Károly állította színpadra.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem ötödéves prózai színművész osztályának előadása. Színész szegény nem tehet róla… Rá írtuk a filmet. Szegény színház!A növendékek vígjátéka.Akik még élnek.
„Miért keletkezik rövidzárlat egy jól alkalmazkodó és rendezett életű emberben. A Jelenetek egy házasságból első részében felbukkan két dühös és szerencsétlen ember, akiket Peternek és Katarinának neveztem. Házasságuk katasztrófája tulajdonképpen több teret érdemelt volna. Minduntalan makacsul felbukkantak terveimben.“ (Ingmar Bergman) Katarina és Peter házasságában elsőre nincs semmi különös. A felszín alatt azonban pokoli vágyak hajtják őket. Az előadás a Dollár Papa Gyermekeitől megszokott intim és közvetlen formában vizsgálja a hétköznapoktól megcsömörlött viszonyokat. A cél, hogy a próbák során megértsük és megszeressük ezeket a karaktereket, hogy aztán legalább egy-egy rövid pillanat erejéig a nézők is szerethetőnek lássák őket. Vagy a megértés csak illúzió, amiben hinni akarunk?
A Freeszfe Egyesület különleges projekttel készül a 2024-es Budapesti Tavaszi Fesztiválra: három részből álló eseményt mutatnak be. A történet egy disztópikus elmélkedés. Mi lenne, ha? 2034-et írunk. Nyolc év telt el a HUXIT óta. Ebben az új világban, Budapest szívében működik a Nemzeti Rekreációs- és Integrációs Központ, ahova az emberek önkéntes alapon azért jelentkeznek, hogy segítséget kapjanak rossz beidegződéseik, gondolkodásuk és viselkedésük megváltoztatásához, annak reményében, hogy így sikerül megfelelően visszaintegrálódniuk a társadalomba. A Központ megnyitásának ötödik évfordulóján kitárja kapuit a látogatók előtt, hogy megismerjék működését, az ápolókat és a bentlakókat. A performansz során a nézők is bejárják a Központ tereit, megismerhetik a Béke Szigetének lakóit és történetüket. A performansz megalkotásában közösen vettek részt a Freeszfe különféle osztályainak hallgatói. A filmesektől, a színházi alkotókon át – színészek, dramaturgok, rendezők, közösségi színházasok és kommunikációsok működtek közre annak érdekében, hogy ez a programsorozat megvalósulhasson.
Drámai költemény. Kokó Dél-Amerikából származik. Ott teszik hajóra, hogy bejárhassa a világot, de már az Azori-szigeteknél bajba kerül, váratlanul a tengerbe vetik, majd egy jólelkű halász kimenti, és segít, hogy végre eljuthasson Európába. Egy kisebb kanyar után valahogy elvergődik Budapestre, ahol barátságot köt egy sikeres sorozatszínésszel, majd innen átvándorol „kincses” Erdélybe, ahol egy fiatal baráti társaság kedvence lesz, hogy végül a Kárpátok rengeteg erdeiben örökre nyoma vesszen… Koreográfus: SIR THEOFILTER Zene: Dzsúdló "Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy előadásunkban erős kifejezéseket és hanghatásokat alkalmazunk! Stroboszkóp használata miatt az előadás megtekintését terhes anyáknak, epilepsziásoknak, valamint pacemakerrel rendelkezőknek nem javasoljuk."
A Mentőcsónak a SZOCIOPOLY-val a társasjátékot és a drámát ötvöző interaktív színházi társasjáték műfaját teremtette meg.A darab a mai magyarországi kistelepüléseken élő szegény családok életéről szól. A családok jövedelemre csak segélyekből, alkalmi vagy feketemunkából számíthatnak - ezekből a forrásokból kell valahogyan megélni játékosainknak. A játék konstruálta valóságban mindenki szegény lesz egy-két órára és a saját bőrén fogja érezni a kirekesztődés szorítását. A játék érzelmi energiáját használjuk arra, hogy a résztvevők átélhessék a munka, pénz és erőforrások nélküli mindennapi túlélés feszültségeit.A falu lakói - akiket a nézők személyesítenek meg - döntéseket hozhatnak. Akarnak-e feketén dolgozni, befizetik-e a villanyszámlát, fordulnak-e uzsoráshoz kölcsönért? Ha egy játékos szembesül azzal, hogy milyen alternatívák közül választhat az, aki szegény, hogy mire is elég a segély vagy a családi pótlék, akkor van esélyünk arra, hogy az intolerancia helyett a szolidaritás irányába forduljon.A 10-15 nézőből álló csapatoknak (akik 4 tagú családokat - szülők és 2 gyermek - képviselnek) egy hónapig kell megélniük ezekből a forrásokból. A hónap napjait jelző táblán haladnak, miközben színészek mutatják be rövid jelenetek keretében a falu nevezetesebb lakóit: az uzsorást, a rendőrt, a polgármestert, akik közvetlenül meg is szólítják a nézőket. A nézőknek döntéseket kell hozniuk kiadásaikról és bevételeikről, de természetesen - akárcsak az életben -, a véletlen is befolyásoló tényezővé válik olykor...A SZOCIOPOLY a Mentőcsónak és a Gyerekesély Egyesület közös produkciójaként jött létre 2014-ben, Fábián Gábor rendezésében. A SZOCIOPOLY-t már több mint 50 alkalommal játszottuk, az előadások nagyjából felét tartottuk felnőtt közönségnek, emellett 17-18 éves diákok számára is bemutatjuk tantermi színházi formában.Ebben a faluban nemcsak az idő sűrítmény, de a fordulatok is drámaiak: ezért színház, hogy sűrítmény legyen és drámai. (Tompa Andrea, Magyar Narancs)Ez nagyszerű kitalálás. Úgy is, mint társasjáték és úgy is, mint színházi "valóságshow". Mindenkinek csak ajánlani tudom. (Stuber Andrea, színikritikus)Ha tehetném, mindenkinek kötelezővé tenném a Szociopolyt. (Tóth Judit, Nők Lapja Café)A mindennapi élethelyzetekről, kiszolgáltatottságunkról, megalázottságunkról a profi színészek gondoskodtak, valósághű, bénító zsenialitással. Mindannyian megváltoztunk kicsit. (Rácz I. Péter, Vasárnapi Hírek)
Egy szegény takarítónő eladja születendő ikrei közül az egyiket gyermektelen, jómódú főnökasszonyának, szebb jövőt álmodva neki. Lehetnek-e a fiúk később barátok, ha egyikük proli családban nő fel, ahol szegénység és bűnözés szaga van még a gyerekjátékoknak is, másikuk pedig magániskolába, egyetemre jár? Mi esik nagyobb lattal sorsunk alakulásában: felnevelőink társadalmi helyzete, vagy természetes tehetségünk? Maradhat-e büntetés nélkül a bűn, ha jó szándékú volt az indíték? Létezik-e igazság egy olyan világban, ahol a pénztárca az úr? Lélekbe markoló, fájdalmas történet, és kétségbeesetten lázadó sikoly – mai világunk igazságtalanságai ellen. A londoni premier évében, 1983-ban elnyerte a legjobb új musicalnek járó Laurence Olivier-díjat. Ezzel vette kezdetét a darab 24 évig tartó töretlen sikere: a Vértestvérek a West End történetének harmadik leghosszabb ideig futó musicalje. A neves brit szerző, Willy Russell zenés művét a József Attila Színház Nagyszínpadán láthatja a közönség, Lengyel Ferenc rendezésében. Testvérek, barátok: Kékesi Diána, Kucskár Kamilla e.h., Veres Dóra, Vianello Julia, Czakó Gábor, Horváth Ádám, Horváth Barnabás e.h., Jakab Roland Zenekar: Seres Tamás (hegedű), Dávid József/Németh Attila (klarinét/szaxofon), Sonkovits Lóránd/Tulkán Péter (trombita), Antoni Arnold (gitár), Kőszegi Péter/Pál Gábor (basszusgitár), Irmalós Gábor (ütő)
A Nagyvárad Táncegyüttes előadása. (Boris Vian Birodalomépítők, avagy A Schmürz című drámája alapján) fizikai színházi őrület. Mindannyiunkban ott lapul egy alteregó, aki megszemélyesíti elnyomott vágyainkat, tetteinket,amelyekre nem vagyunk büszkék, de elfojtott lelkiismeretünket is. Ez a valami mindig ott van velünk,még azelőtt is, hogy mi megélnénk, átélnénk egy-egy pillanatot. Ez a valami – vagy inkább valaki – ő, aSchmürz.Adott egy hétköznapi család. Menekülnek. Átlagemberek, kispolgárok, akik folyamatosan elmennekegymás mellett, mintha saját életükkel párhuzamosan léteznének. Félve menekülnek egy bizonyoshang elől, miközben a Schmürz mindig ott van velük. Ő nem menekül, csak van, létezik egy térben acsaláddal, és minden fájdalmat, terrort, megaláztatást kibír. A család menekülési kísérletei szorosösszefüggésben vannak a Schmürz jelenlétével. Az előadás egy eszeveszett hajsza, melybenszereplőink a túlélés reményében egy jobb élet felé rohannak.Boris Vian drámáját feldolgozva, a fizikai színház eszközeivel élve, a társulat egy olyan kiüresedettvilágrend felmutatására törekszik, mely a testi fájdalmak és kínok megélésével kíván egyfajtamegtisztulás-élményt nyújtani a rituálé résztvevőinek. Alkotók: Rendező - koreográfus: Györfi CsabaZeneszerző: Boros CsabaDíszlettervező: Cristina BreteanuJelmeztervező: Cristina BreteanuDramaturg: Czvikker Katalin Táncosok: Apa - Barabás HunorAnya – Kerekes DalmaKislány – Barkóczi RékaSzobalány – Krupár LucaSchmürz – Törteli Nadin
A "Nem Komplett Shakespeare Művek", azaz a "Shakespeare Összes Rövidítve" (becenevén: S.Ö.R.) alkotói (Kálloy Molnár Péter, Kálid Artúr és Gáspár András) 2000-ben újabb merész vállalkozásba kezdtek. Nem kevesebbet vállaltak magukra, mint azt, hogy a görög rege- és mondavilág, valamint (kisebb-nagyobb) tragédiák és vígjátékok világába kalauzolják a nézőket. Kedves nézők, semmi jóra ne számítsana, mert a fiúkkal mindig történik valami...
A Színek Világa / Koloricko Luma / World of Colors előadás a Jászság Népi Együttes és a Khamoro Táncszínház autentikus cigány folklór zenére, táncra, énekre épülő táncos koncertje. Etnikai határokon átívelő, színes zenei és mozgásvilággal egymásba ölelkezve, változatos ritmusokban és hangszínekben gazdag harmóniában jelenítik meg egy szegletét a cigány kultúrának. Lélekfeltöltő utazás a kismagyarországi nagyecsedi csárdás és pergető, gergelyiugornyai botoló, jászsági, az erdélyi marosmenti, mérai, szászcsávási cigánytáncok és dallamok, a közösségi létezés autentikus, extatikus ősi világába. Ezek az ízek a spanyol flamenco, a török és oroszos cigány táncon keresztül is elénk tárulnak. A műsorban közreműködik: Balogh Melinda (ének), Szászcsávási Zenekar és a Dűvő Zenekar. Alkotótársak: Balogh-Vitányi Mária, Balogh Károly, Fundák Kristóf, Nagy Valter, Vajai Franciska Zenei rendező: Farkas Zsolt
Az Utánképzés olyan emberekről szól, akiknek ittas vezetésért elvették a jogosítványát, s háromnapos csoportterápián kell részt venniük. A mai magyar társadalom nagyon (vagy a legkevésbé sem!) jellegzetes alakjai vonulnak fel előttünk.
Egy pincérnő és egy szakács. Frankie és Johnny. És bár nem lehet csak azért járni valakivel, mert van egy ilyen dal, ők kölcsönösen kinézik egymást maguknak az étteremben. A félszeg, mégis kitartó munkahelyi flörtből idővel mozi és vacsora, végül egy szenvedélyes éjszaka lesz, ezzel pedig kezdetét veszi egy hajnalig tartó, sziporkázóan mulatságos és kíméletlenül őszinte huzavona. Ezen az éjszakán az óvatos távolságtartás találkozik a szeretetteljes rohamtempóval, a higgadt érvek a sors esztelen kergetésével, hegek a sebezhetőséggel. Nyitni, bezárni? Tele ezernyi kétséggel. Dőlni, nem dőlni? Vajon elkap-e a másik? Vagy csak újabb sebet ejt? Hol körülbástyázzák magukat, hol pedig pimaszul ledöntik egymás falait. De mire feljön a nap, a múlt súlyait a lehetőségek mérlegére pakolja Frankie és Johnny. Van egy ilyen dal