Károghat a varjú akár a nyári meleg, akár a téli hideg miatt, igaza csak akkor van, amikor tolla tisztátalansága miatt panaszkodik. Ez valódi megoldást kíván! A tollak, szőrzetek, bundák tisztasága minden erdőlakó közös érdeke! Szerencse, hogy él az erdőben egy leleményes, vállalkozószellemű mosómedve! Reméljük nem lesz baj, hogy egy helyre gyűlik medve, varjú, csiga, róka, nyúl. Szereplők: varjú, róka, Tepsi, Tapsi, Maci, csiga, Mosó Masa
Soha nem vehetné fel futásban a versenyt a teknős, a nyúllal. Egyszerűen sokkal rövidebbek a lábai. Egyszer mégis kihívja Őt a pökhendi nyúl. A teknős nem akar szégyenben maradni, ezért állja a kihívást!
Szereplők: Tapsi, Tepsi és Ralábé a rókaTapsi a szorgos nyuszilány éjt nappallá téve tojást fest! Már olyan sokat dolgozik, hogy szinte bele betegszik. Azt sem veszi észre, hogy Ralábé, a róka becserkészi, és meg akarja őt fogni! Szinte az utolsó pillanatban lép közbe Tepsi, aki a gyerekekkel együtt Tapsi segítségére siet. Tán Ralábé is elmenekül, tán megszelídül? Tán még a tojások is elkészülnek?
Dorkát egy forgószél Óz birodalmába repíti Toto kutyájával. A Sárgaköves úton Dorka elindul Smaragdvárosba, hogy találkozzon Ózzal, a nagy varázslóval, hogy megkérje őt, repítse haza Kansas-be. Útközben találkozik a Madárijesztővel, a Bádogemberrel és a gyáva Oroszlánnal.
Mi a teendő abban az esetben, ha az ember a szülőszoba ajtajában döbben rá arra, hogy nemcsak a gyerekekkel nem tud bánni, a nőkkel sem? Miért a mi hibánk, ha Ők rosszat álmodnak? Miért baj, ha őszintén válaszolunk arra kérdésre, hogy fogytam-e? Érdemes-e, a friss jogosítvánnyal vezető feleségünknek tanácsokat osztogatni a forgalomban? Eljön-e az a pillanat egy nő életében, amikor azt mondja: Köszönöm, van elég cipőm, nem kell több. Illetve, hogy mindezek ellenére, miért dobban meg mégis a szívünk, ha belép a szobába?Nos, ezekre a kérdésekre nem tud választ adni az előadás. Viszont számos hasonló kérdést vet fel az együttélés nehézségeiről, szépségeiről, öröméről. (Magunk között szólva: inkább nehézségeiről.)Egyszemélyes vígjáték, nyolc különböző karakter, hetven percben. Csányi Sándor előadásában.
Visszatér Budapestre a Somnakaj! Több, mint egy év szünet után ismét Budapesten a Somanakaj című gypsy musical! A sikerdarab a MÜPA és a Nemzeti Színház teltházas előadásai után most a MomKult színpadán kerül megújult formában bemutatásra. A darab valódi sikertörténet, a közönség minden előadás végén vastapssal jutalmazza ezt a különleges előadást. A Somnakaj az első roma sorsjáték avagy Gypsy musical, a színház és a koncert egyvelege, romák és nem romák előadásában.A szereplők között megtalálhatjuk Falusi Mariannt, Kovács Antalt, Szakcsi Lakatos Bélát, Athina Papadimitriut, a Romano Drom tagjait, Vadász Gábort és fantasztikus táncosokat, miközben az események és a hosszú út végén hazaérkezünk Somnakajjal, és mindenkihez elér az a világos és egyszerű üzenetet, hogy mind emberek vagyunk, cigányok és nem cigányok, ugyanúgy sírunk, ugyanúgy nevetünk, de bármilyen utat járunk is be, nem feledhetjük honnan jöttünk. Kitörő érzelmi gazdagság, vérbő temperamentum jellemzi az előadást. A nézők hol sírnak, hol nevetnek. A cigány emberekre, illetve a roma kultúrára jellemző hullámzó érzelmi állapot nem tud nem hatni a hallgatóságra. És ha érzelmileg hatni tud, már sokat elért. Elérte, hogy mosolyogva, érzelmekkel telítődve esetleg másképpen lássuk mindazokat, akik mellettünk élnek a mindennapokban.Ennek, a mostani előadásnak további érdekessége, hogy ez az első olyan színházi előadás, amely környezetvédelmi projektet is támogat. A jegy megvásárlásával mindenki egy fát is vásárol (minden belépőjegy ára tartalmazza), amelyet a Somnakaj alkotóival, művészeivel lesz lehetősége a közönségnek tavasszal elültetni.
Az eredeti klasszikus mese. Vigyázz! Hallgass a felnőttekre és ne térj le a helyes útról! Ne hagyd magad becsapni! Piroska, a kedves, vidám kisleány nem fogadta meg a jó tanácsokat. Bajba is került miatta. Szerencsére az erdőben nem csak a farkas jár, hanem a vadász is... Szereplők: Piroska, farkas, nagymama és a vadász
Csaba testvér – ahogyan mindenki szólítja – prédikációiban, könyveiben a szeretet erejét és a család fontosságát hangsúlyozza. Vélekedése szerint a szeretet az élet legfontosabb feladata, amely a cselekvésben mutatkozik meg. Ezt a cselekvő szeretetet sugározza és mutatja be kis pártfogoltjainak, a gyermekotthon lakóinak rövid műsorával, akik általában egy-egy szent életét elevenítik meg, példát adva állhatatosságról, tisztaságról és jóságról. A gyerekek ez alkalommal A muzsika hangja című világhírű musical részleteivel kedveskednek a közönségnek.
A világon először a Madách Színház kapta meg a jogot, hogy non-replica változatban állítsa színpadra a Mamma Mia! musicalt. A bemutató 2014 augusztusában a Szegedi Szabadtéri Játékokon, szeptemberben pedig a Madách Színházban lesz.
A nyers igazsággal való kényszerű szembesülésen túl, a lelki és érzelmi megtisztuláson át, a végső összetartozás katarzisában lehetséges feloldódás megélésére hívja és várja a fiatal és idősebb generációkat az előadás… Közreműködik: Pingiczer Szilárd és zenekara
Fazekas István monodrámája azt a történelmi pillanatot idézi elénk, amikor a munkácsi vár elárulásának következményeként a császári csapatok parancsnoka, Caraff a generális egy különös vádalkut kínál Zrínyi Ilonának. Ha elfogadja, becstelenné válik, de megmenti a várnép életét, ha elutasítja, a biztos halálba küldi embereit. Mit is tehet egy ilyen helyzetben az a Krisztus-követő ember, akinek Isten után a hazája az első? Van-e ilyenkor lehetőségünk arra, hogy a veszteségeket nyereségre változtassuk át? A színdarab – Bártfay Rita dinamikus rendezésében – megadja a választ. Egy felemelő, hősi pillanat a magyar múltból.
Csíksomlyó ősi Szűz Mária kegyhely mivolta, történeti és spirituális hivatása, a tradíciót és a népet megtartó ereje adta azt a szellemi és lelki légkört, melyben a XVIII. század során a híres nagypénteki szenvedéstörténeti misztériumdrámák elhangozhattak. Jelképes és egyúttal talán sorsszerű, hogy drámák kéziratai a kommunista diktatúra első évtizedeiben a Szűz Mária-szobor alatti dobogóban rejtőzködtek, amíg 1980. augusztus 22-én egy felújítás során, teljesen ép állapotban fel nem lelték őket. Balogh Elemér és Kerényi Imre 1981-ben a legendás Várszínház-béli előadáshoz készített egy szövegváltozatot „Csíksomlyói passió“ címmel, amelyet hosszú évekig hatalmas sikerrel játszottak itthon és külföldön. Az előadáshoz Rossa László gondosan megválogatott, a drámához szorosan kapcsolódó zenei anyagot készített, részben a passiókban gyakran szereplő egyházi énekek felhasználásával. Közreműködnek: zenészek, táncosok, kórus.
(Gróf Széchenyi István öntusája) A monodráma elsősorban a magyar széthúzás történelmi okait vizsgálja, ám tárgyilagos betekintést enged a sorsával és elhivatottságával tépelődő Széchenyi magánéletébe is, ugyanakkor hatalmas erővel és magával ragadóan mutatja fel nemzeti hagyományaink és a keresztény értékrend fontosságát. „Istent nem szabad száműzni a társadalomból!”- jelenti ki Fazekas főhőse, majd így folytatja: „A liberális franciák és a pitiáner módon bürokrata Metternich egyformán ezt teszik. Ez a szellemet-lelkeket megfojtó, a legbenső vágyakat elhamvasztó politika fogja egyszer egész Európát lángokba borítani.” A darab Gróf Széchenyi István alakját személyes ismerősként mutatja be: politikusként, szerelmes férfiként, tépelődő, Istenfélő emberként, országáért aggódó „legnagyobb magyarként”, Jánosi Dávid nyers, érzékeny alakításában.
Töredékek szólalnak meg Szabó Magda csodálatos életmű-véből Piros Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas, Érdemes művész előadásában és szerkesztésében. A művésznő felvillantja az írónő életútjának legjelentősebb esemé-nyeit, kiemelkedő alkotásaiból idéz, és beavatja a közönséget az Abigél című film születésének titkaiba is. Részlet hangzik el a Für Elise című regényéből, amelynek témája az idén 100 éves trianoni katasztrófa elsiratása.
Petőfi Sándor verses elbeszélése nyomán. A János vitéz az első magyaros témájú zenés színpadi játék, amelynek 1904-es bemutatása a magyar öntudat ápolására való igényt elégítette ki, amit a pesti polgár akkorra már a színháztól is elvárt. A Petőfi-mű ihletettségében készült daljáték már az ősbemutatón óriási sikert aratott, s egymás után százhatvanötször játszották el. Erre a magyar színházi életben korábban nem volt példa. Alig fél szezon alatt kétszázezren látták, kottájából félmillió, szövegéből egymillió példány fogyott el. Néhány hónapon belül huszonkilenc vidéki színház vette meg a darab előadási jogát. A János vitéz az első magyaros témájú zenés színpadi játék, amelynek 1904-es bemutatása a magyar öntudat ápolására való igényt elégítette ki, amit a pesti polgár akkorra már a színháztól is elvárt.Bakonyi Károly, számos nagy sikerű operettlibrettó szerzője Kacsóh Pongrácz zeneszerzőt kérte fel a János vitéz megkomponálására. Kacsóh a munkát 5 hónap alatt végezte el. „Bakonyi 1903 tavaszán, szűk baráti körben hozta szóba először, hogy Petőfi János vitéze színpadra alkalmazásának gondolatával foglalkozik. Ez azonban meglehetősen nehéz feladatnak ígérkezett, hiszen a „verses népmese" nagyon sok olyan elemet tartalmazott, amelyek színpadra alkalmatlanok voltak. Végül két cselekmény-motívum maradt meg számára: Iluska és Jancsi szerelmének kezdeti- és a halált legyőző csoda árán végül is elért boldogsága, illetve a törökverő-franciamentő hadikaland. A daljáték harmadik felvonásának librettója mintegy „továbbírta" Petőfi meséjét, amelyben eredetileg „A tündérnemzetség gyönyörű körében / S kedves Iluskája szerető ölében / Mai napig János vitéz őkegyelme / Szép Tündérországnak boldog fejedelme." Ezzel ellentétben Bakonyiék úgy döntöttek, hogy Bagó furulyaszavának vonzására Jancsi hazaindul, majd, némi tétovázás után Iluska is követheti. Lehull róla a tündérruha, s a végre egymásra lelt fiatalok megérkeznek a rég elhagyott faluba, új otthonukba."(Részlet Székely György tanulmányából) Közreműködik: Emődi Attila, Gioele Del Santo, Kelemen Dorottya, Novák Laura, Plita Márk, Rovó Virág, Tóth Karolina, Törteli Nadin.
"Szabadkán születtem, Délvidéken. Tőlünk tizenegy kilométerre északra húzódott a magyar határ. A városban mindenki folyékonyan beszélt magyarul. Ha az ember nagyritkán olyan délről betelepített jöttmenttel futott össze, aki nem értett magyarul, az eseményszámba ment, hírértékkel rendelkezett. A családom megkérdőjelezhetetlen magyarságtudattal rendelkezett. A gyermekszobában a mesék szinte mindig a Magyar Királyságról, és az érte küzdő hősökről szóltak. Sokáig fel sem fogtam, hogy nem Magyarországon élek. Ez a tény az iskolában vált egyértelművé. A magyar történelmet tanultuk, egészen az I. Világháborúig. Ott megállt a világ, megállt a tananyag, eltűnt minden magyarázat, csend ült el minden tanáron, minden osztályon, minden gyermek mindenre kíváncsi izgága lelkén. Bár többségben voltunk szülővárosunkban, mégis kisebbség lettünk. Mi történt velünk azon az őszön? Senki erre semmilyen választ nem tudott adni. Később kaptunk ugyan válaszokat, de azok messze voltak attól, hogy megnyugtatóan kielégítsék természetes érdeklődésünket. A dátumot, az eseményt és az abban résztvevő személyeket sűrű homály fedte. Súlyosbította a helyzetet, hogy ezt a sűrű homályt, vagy inkább sötét éjszakát, a félrebeszélés és a tudatlanság köde övezte. Ennek ellenére mindig is éreztem, hogy a ködön túl rejtőzik a jelenünket eredményező múltunk egyik legfontosabb eseménye. Minél inkább tudatára ébredtem, hogy a szülőföldem nem tartozik a hazámhoz, annál inkább egyértelművé lett számomra, hogy koronázó nemzetből szolganéppé süllyedtünk.Később, amikor sűrűn lapozván a drámairodalmat, Rómeó és Júliától a királydrámákon keresztül III. Richárdig értem, egyre jobban nyomasztott az a tény, hogy a lendületes, fordulatokban gazdag történelmünk miért nincs színpadra írva? Hogyan juthatott el egy olyan közösség, mint a magyar, amely oly sok évszázadon keresztül szinte folyamatosan fegyverrel védte hazáját, egy sorsdöntő háború végén az önkéntes önlefegyverzésig, a pacifizmusig, majd a nemzeti önpusztításig? Hogyan uralkodhatott el az a vakság, amely megakadályozta a tisztánlátást, amely egyértelművé teszi minden háború alatt, hogy nem csak a háború a politika folytatása más eszközökkel, de a háború utáni béke is a háború folytatása más eszközökkel."Andrási Attila
Budapesti lakásba végrehajtó érkezik, hogy kilakoltasson egy egyedülálló asszonyt. Egy váratlan fordulat azonban megakadályozza, hogy véghezvigye, amit eltervezett.
Az önellentmondás jó ideje az Artus egyik alaptémája. Hogyan jelennek meg az életünkben olyan lényegi fogalmak, mint például a minden, a semmi, az örökké, a soha és a csend, amelyek – ha jobban belegondolunk – a valóságban nem is léteznek. Vagy igen? Hiszen évezredek óta ezeket kutatjuk. a kis minden A ‘kis minden’ – fraktál – a nagy, örök, végtelen és felfoghatatlan Mindenség felfogható, emberi léptéke. Annyi, amennyit életünk során a teljességből megélünk, megérzünk, megsejtünk. A kis minden megjelenhet egy mozdulatban, egy ölelésben, egy érintésben, egy szóban, ami nem több és nem kevesebb, mint a „nagy minden” lehelete. Milyen ember vagy? Nyitott vagy zárkózott? Önző vagy önzetlen? Bűnös vagy ártatlan? Merev vagy rugalmas? Bátor vagy óvatos? Szabálykövető vagy öntörvényű? A régi vagy az új dolgok vonzanak? Tanulsz vagy felejtesz? Felfelé mész vagy lefelé? Tetteidnek oka vagy célja van? Miért is nem tudtam soha egyik politikai párt mellé sem őszintén odaállni?Miért zavar a mai napig, ha egy vallás képviselője, hívője csak a sajátját tartja az egyetlen igaz útnak? Amikor sok millió ember vallja az egyiket, sok millió ember vallja a másikat, és még több millió egy harmadikat, létezhet-e az, hogy csak az egyik csoport nézete igaz, és a többi sok millió, intelligens, gondolkodó emberé mind téves? Különböző szemléletek, világnézetek, vélemények, meggyőződések esetén kié a helyes? Mi ez a kényszeres és megrögzött kizárólagosság? Tényleg csak egy igaz út van? Ha két állítás ellentétes, akkor csak az egyik lehet igaz vagy helyes? Vagy az egyik, vagy a másik? Választani kell? Egyetlen igazság van? vagy – vagy? Milyen könnyű, milyen egyszerű lenne így.Valami azt súgja, hogy ez másképp van.Nem ‘vagy – vagy’, hanem ‘is – is’. Sokszor úgy érzem, egyszerre vagyok nyitott és zárkózott, közösségi és magányos, magabiztos és bizonytalan, kiáradó és befogadó, konzervatív és progresszív. Egyszerre megyek fel és le, egyszerre jövök és megyek, mozdulok és mozdulatlan vagyok. Jól is vagyok meg nem is. Vagyok is meg nem is. is – is Minden is Amikor sikerül a kényszerű ‘vagy-vagy’ helyett megélnünk a ‘minden is-is’ egyensúlyi állapotát, akkor juthatunk a ‘kis minden’ emberléptékü univerzumába, ahol mindenki úgy lehet önmaga, hogy közben mégis kapcsolódik a többi emberhez. Az Artus épületét bekalandozó performansz térben mindenhol, időben mindenkor játszódik. A játszó is néző, a néző is játszó. Színház is, tánc is, képzőművészet is, zene is, vetítések, interaktív helyzetek, képek és mondatok, egyszóval = Artus (is). (Goda Gábor)