Mese a gonosz Uraságról, és a furfangos libapásztorról. Ha az Uraság ver: "Róvja fel a kapu fél fájára, hogy el ne felejtse: Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!"
„A jóért, a boldogságért küzdeni kell. A jó nem magától győzedelmeskedik, azért tenni kell. A boldogság nem röpül csak úgy a szívünkbe. Nem tétlenkedhetünk. A jóért való küzdelmünket nem adhatjuk fel.” - Fésűs Éva A palacsinta a desszertek királya, a királyok desszertje, nem csoda hát, ha mindenki szereti. Legyen az sós vagy édes, csak jó sok legyen belőle! Legalább hetvenhét! A palacsinta a nagyevő Tóbiás király kedvence, aki a fiát, Éliás királyfit is annak a lánynak szánja, aki úgy tud megsütni hetvenhét palacsintát, hogy se nem szakad, se nem ragad. Vajon kinek áll érdekében meghiúsítani a palacsintasütő versenyt? Hogyan és miért? Minderre fény derül A palacsintás király című zenés mesejátékban.
Rablóopera három felvonásban, két részben, magyar nyelven, magyar és angol felirattal. Egy többszörösen különleges produkcióval örvendezteti meg az OPERA az érdeklődőket: különleges, mert Daniel Auber operáit igen ritkán hallhatja a magyar operaközönség – a Fra Diavolo 1962 óta nem is hangzott el az Operaházban. Illetve azért is különleges, mert Szinetár Miklós rendezi, akinek első operarendezése éppen ez a darab volt. Most újra színre kerül, a Tanár úr hét évtized távlatából visszatekint rá, és ismét fiatal énekesekkel állítja színpadra. A Fra Diavolóval Auber elérte zeneszerzői csúcsát, és Eugène Scribe sziporkázó vígjátékát fergeteges (talán leginkább Rossinitől ismert) zenei humorral ültette át operapartitúrájába. Nem véletlen, hogy az 1830-as párizsi ősbemutató elsöprő sikere után 1907-ig folyamatosan repertoáron volt. A címszereplő egy valódi antihős, valamiféle Don Giovanni: ő mozgatja a szálakat, minden jelenet és az opera minden szereplője valamilyen módon tőle függ. „A Fra Diavolo, avagy A terracinai vendégfogadó egy szórakoztató, mulatságos »rablóopera« – fülbemászó zenével, fergeteges jelenetekkel” – mondja maga Szinetár Miklós. Szentgyörgyi Pál magyar nyelvű fordítását átdolgozta: Szinetár Miklós Videótervező: Czeglédi Zsombor Zenei asszisztensek: Jean Klára, Zsoldos Bálint
A gazdasági és kormányzati válság tetőpontján az angol miniszterelnök azzal szembesül, hogy egy keleti ország külügyminisztere erkölcsileg megkérdőjelezhető, ám gordiuszi megoldást kínál Európa problémáira. Milyen áldozatot lehet hozni a 21. században a politika és közgazdaság oltárán?
A Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves prózai színművész osztálya bemutatja Erdélyi Mihály Vedd le a kalapod a honvéd előtt című darabját. Dalos, nótás, gyöngyvirágos honvédparádé. Erdélyi Mihály 1942-ben írt műve a háborús propaganda “reklámanyaga” volt. Egyszerre három helyen játszották: az Erzsébetvárosi Színházban, az Óbudai Színházban és a mai Turay Ida Színház helyén, olyan neves színészekkel, mint Latabár Árpád és Latabár Kálmán.Folytatása is született, Mindnyájunknak el kell menni címmel, ez azonban ma már nem fellelhető.A darabot Bezerédi Zoltán rendezésében a Horvai István és Kapás Dezső osztály mutatta be újra 1991-ben. Közreműködik Zongora: Urbán Kristóf/Erdős BogiDob: Czilik Ede/Begyik MarcellFuvola: Szegedi Eszter/Bencsik ZsófiaBőgő: Tóth-Szabó DóriTrombita: Rácz Mihály/Erdősi MátéKlarinét: Puklics Kincső/Deim Zoltán Zenei vezető, hangszerelés: Urbán Kristóf, Erdős BogiRendezőasszisztens: Khudir Jázmin
(FULLY COMMITTED)Virtuóz komédia egy színészre. Sam Peliczowski munkanélküli színész Manhattan legfelkapottabb éttermében intézi a telefonos foglalásokat. A vonal másik végén a legkülönfélébb emberek vetnek be mindent, csak hogy asztalt kapjanak. Ki hízelgéssel, ki fenyegetőzéssel, ki hisztit kivágva, ki magabiztosan. Sam sohasem veszti el türelmét, pedig neki sem könnyű, hisz minden álma, hogy végre övé legyen a nagy szerep és magányosan élő apjával is többet lehessen… A humorban bővelkedő vígjátékunk különlegessége, hogy Nagy Sándor közel negyven karaktert kelt életre. A "FULLY COMMITTED" világpremierje az Adirondack Theatre Festival keretében történt a New York állambeli Lake George-ban (USA), Martha Banta művészeti igazgató és David Turner produkciós igazgató irányítása alatt. A "FULLY COMMITTED" New York-i premierje 1999. szeptemberében volt a Vineyard Theatre-ben, New York City-ben. Az Off-Broadway produkció létrehozói David Stone, Adam Pascal, Jesse L. Martin és Susan Quint Gallin. A szerző megjegyzése: a FULLY COMMITTED kitalált történet. Minden hasonlóság bármely élő vagy nem élő személlyel csupán a véletlen műve. Bár néhány szereplő ismert emberek nevét viseli, a színdarabbéli ábrázolásuk teljesen kitalált. Ötlet: Becky Mode & Mark Setlock
Duodráma - A Formiusz Színházi Egyesület előadása. Anett és Móni, a két gyermekkori barátnő 25 év után látja újra egymást. Egy véletlen találkozás, a Marcipán cukrászdában. Vajon a felejtés az agy hibás működése, vagy inkább védekezés? Hányszor halljuk, hogy csak a szépre emlékezünk, de legtöbbször már arra se nagyon… Pedig minden megmarad. Mindenről készül biztonsági mentés bennünk, de kell valami, vagy valaki, aki előhívja. Tárgyak, színek, illatok, arcok, hangok, találkozások. És hogy leszünk-e a másik ajtónyitói azokra a bizonyos évtizedekre, sokszor csak a véletlenen múlik. De lehet, véletlenek egyáltalán nincsenek. Most hirtelen minden megjelent, újra itt van a letűnt világ! Azt hittük, örökre elveszett, pedig csak a holnap emléke lett.
Hamupipőke történetét mindenki ismeri. A hősnő csodás átváltozása és felemelkedése igazi gyógyító, reményt adó mese, amelyet az ókorban meséltek először, és mesélik azóta is szerte a világon, számtalan változatban. A Budapest Bábszínház új előadása ezúttal a kosztümös filmekből jól ismert korba, a 19. századba helyezi a történetet. A ragyogó bálok, táncrendek, szigorú viselkedési szabályok korába. Az ipari forradalom, a természettudományos felfedezések, a világ körüli utazások korába. Egy világba, amelyben nincs még Instagram, mégis mindennél fontosabb a látszat. Egy világba, ahol a tudomány, a fizika is lehet igazi varázslat. Hamupipőkének, a mindig úton lévő hajóskapitány kamasz lányának mostohája szeretetlensége és mostohatestvérei bántásai mellett saját bizonytalanságával is meg kell küzdenie, hogy elindulhasson a felnőtté válás útján. Segítőtársai a korlátlan fantázia, a csillapíthatatlan tudásvágy, a kérlelhetetlen igazságérzet. Vajon sikerül-e megtalálja a saját útját? És mi történik, ha ezt az utat véletlenül épp egy, elrendezett jövője elől menekülő trónörökös keresztezi? Árnytervező: Kuthy Ágnes, Michac Gábor Szcenika: Torma Gábor
A pápának – pápaként kell meghalnia is. Nem lehet lemondania a szentatyaságról, kivéve, ha súlyos vagy gyógyíthatatlan betegségben szenved. Hétszáz éves hagyomány tört meg 2013. február 11-én, amikor XVI. Benedek pápa lemondott, egyben bejelentette, élete végéig megtartja az „emeritus pápa” címet. Ismerjük a folytatást is: a vatikáni Sixtus kápolna ajtaja bezárult, a bíborosi konklávé pár nap múlva az argentin Jorge Bergogliót választotta pápának. A Ferenc nevet vette fel. Anthony McCarten előbb regénnyé, majd színdarabbá írta (film később lett belőle) a „furcsa pápapár” történetét, akik kölcsönösen hatással vannak egymás életére. Benedek – pápasága előtt Joseph Ratzinger bíboros – a dogmák védelmezője, érsek korában Isten rottweilerének is nevezték. Bergoglio bíboros karizmatikus, életvidám argentin, szerény. A konzervatív Benedek Mozartot játszik, a progresszív Bergoglio ABBA-ra táncol. Előbbi semmilyen sportért nem rajong, utóbbi nagy focirajongó. Anthony McCarten darabja a lelkiismeret-krízis drámája. Mindkét embert kísérti a bűn érzete: Benedeket azért, mert túlvédelmezi a papjait, Bergogliót azért, mert nem tudta megvédeni követőit a katonai juntától. McCarten a saját aggodalmaikat mondatja ki velük. Ahogyan Bergoglio fogalmaz: „A bűn nem egy folt, amit a mosodában el tudnak távolítani. Az egy seb, amit kezelni és gyógyítani kell.” A darab a két pápa elképzelt teológiai vitáit mutatja be. A mű elmélkedésre késztet, és mer humoros is lenni.
Az európai hírű kortárs táncegyüttes legfrissebb előadása éles kanyart vesz legutóbbi, provokatív hangvételű Another Dance Show-t követően, és visszatér egy nyugalmasabb térhez, mely tiszta felállással és mély önvizsgálattal várja a nézőit. A darab hat táncosa három párt alkot, akik senki és semmi másra nem figyelnek, csakis egymásra. Gyakran el is veszítik önmagukat a partnerük mozdulataiban. Három páros szimultán tánca, szenvedély, intimitás, és vonzalom válnak nyilvánvalóvá az emberi test univerzális gesztusai által, háttérbe szorítva a verbalitást és az éber tudatosságot. Zárt egységeikben az érzékiség absztrakt formában jelenik meg, lecsupaszítva minden emberi tapasztalatot. A szinte ösztönös, vagy alig kontrolált mozdulatsorok mögött a nézők mégis nagy fokú figyelmet fedezhetnek fel, amint a táncosok elérkeznek a szenvedély lényegéhez. A darabot felszínesen tekintve első látásra talán nem nyilvánvaló, de a táncosoktól rendkívül sokat követel a darab előadás közben, tudatukat teljességgel uralja a partnerük jelenléte, az érintés kimeríthetetlensége, a test emlékezete. A normák, szabályok és elvárások levetkőzésével olyan tudatállapotba kerülnek, mely egyértelműen csak maguk és partnerük számára hoztak létre, azzal együtt, hogy ez mégis átható erővel hathat azokra is, akiknek alkalmuk van látni a darabot.
Horváth Zoltán előadása cirkuszról, színházról, orrtörésekről és az IGAZ, TISZTA MŰVÉSZETRŐL, kis varietével fűszerezve. “Még mielőtt nem sikerült volna a cirkuszban megvetnem a lábamat, már sokkal előbb nem sikerült egy csomó minden. Például, akármennyire szerettem volna, nem sikerült diplomás színésszé válnom. De nem kicsit nem sikerült, inkább azt mondanám, hogy meghatározó élmény volt számomra, hogy mennyire nem sikerült.” Mitől sikerült egy élet és mitől nem? Fontos kérdés. Na, erre nem ad választ az előadás, de keresi kíméletlenül. Horváth Zoltán előadása cirkuszról, színházról, orrtörésekről és az IGAZ, TISZTA MŰVÉSZETRŐL, kis varietével fűszerezve. Vallomás, számvetés és egyéb indokolatlanul nagy szavak…
Az eutanázia kérdése az ókor óta foglalkoztatja a közvéleményt. Szókratész, Platón és Seneca is támogatta, de az orvostudomány megalapítója, Hippokratész például ellenezte. A kérdés, van-e joga az embernek beavatkozni saját halálának folyamatába, ma is sok helyen heves vitákat vált ki. Magyarországon jog szerint az aktív eutanázia minden formája tiltott és büntetendő: orvos nem segédkezhet tevőlegesen, aktív módon abban, hogy egy beteg véget vessen az életének. Az etikai kérdés ugyanakkor nyitva áll: segíthet-e egy orvos valakinek abban, hogy méltósággal fejezze be az életet? Ferdinand von Schirach darabjában egy hetvennyolc éves, negyvenkét év házasság után a feleségét elvesztő, de fizikailag és szellemileg tökéletesen ép férfi kér segítséget a háziorvosától ahhoz, hogy rendezett módon, legálisan fejezhesse be az életét. Az orvos vonakodik. A kérdésben nyilvános vitára ül össze az etikai tanács, hogy orvosszakértők, jogászok, és az egyház képviselőinek véleménye mentén döntsenek arról, teljesítheti-e, teljesítenie kell-e háziorvosának a férfi utolsó kívánságát. Az előadásban a nézők véleménye is teret kap. A Terror szerzőjének új darabja, az Isten a magyar jogrendre alkalmazva, és az elmúlás mindenkit érintő problémakörének hazai gyakorlatát is érintve a nagy sikerű németországi bemutatók után itthon az Örkényben látható először, folytatva színházunkban az aktuális közösségi, társadalmi kérdések színpadi megvitatását.
Életmese egy részben. Három lány életre szóló barátságának története, az iskolától a búcsúig. Életmese Párizsban, ami évtizedeket ölel át. A kisgyerekkor, a felnőtté válás, az elmagányosodás jelenik meg a nők találkozásai során, felvetve a kérdést: "jól éltük az életünket?"Egymást keresztező életutak, sorsfordulók, döntések, boldogság és elhibázott lépések... megelevenedik minden, ami maga az Élet. Szereplők: Töreky Erzsi, Krizsó Gabi, Czimmermann Mónika, Németh Róbert, Végh Melinda.
Darwin azonos című művéből kiindulva egy olyan formai kísérletre vállalkozunk, mely ötvözni próbálja a tudományos ismeretterjesztést a költészettel.
Robert Louis Stevenson azonos című regénye és élete nyomán. Robert Louis Stevenson regénye a XVIII. században, Jim Hawkins és anyja fogadójában kezdődik. Egy nap megszáll náluk egy kapitány, bizonyos Billy Bones, aki halála előtt, Jimre bíz egy csomagot, amelyben Jim talál egy térképet, ami elrejtett kincshez vezet. A fiú elhatározza, hogy megkeresi, ezért hajóra száll, és kalózok, banditák között mesés, veszélyes és izgalmas kalandokba keveredik, míg végül megtalálja, amit keres. Már csak az a kérdés, kié lesz a hőn áhított kincs… Közreműködnek a Kaposvári Egyetem 5. éves hallgatói: Kovács S. József, Péteri Lilla, Szurcsík Ádám, valamint a Pesti Magyar Színiakadémia növendékei.
Chandebise, a köztiszteletben álló biztosítási cég vezetője ismeretlen hölgytől kap szerelmes levelet: randevúra hívja egy kétes hírű szállodába. Chandebise hűséges és kishitű: eldönti, hogy nem megy el, inkább a legjobb barátját küldi maga helyett. A névtelen levelet gyanakvó felesége barátnője írta, hogy lépre csalja. A Hotel Numerában azonban a randevú rémálommá változik…(Állítólag mindenkinek létezik egy hasonmása a világon.) Kétszázszor nyílnak és csukódnak az ajtók, mindenki észvesztve nyomoz és menekül. Feydeau szivarozott a párizsi Maxim századfordulós forgatagában, egyedül a neki fenntartott asztalnál, kortyolta pezsgőspohárból az ásványvizet, és csöndben nézegette az embereket. Róluk mesél: amilyennek látszani szeretnének, és amilyennek látszanak. Ő nem nevet rajtuk (egyébként sem nevetett szinte soha): csak érti őket, a „tragédia fonákját” írja meg.
Az emberiség mára nagyon eltávolodott eredendő, természetes közegétől. Miközben vágyunk egy harmonikusabb életre, nap mint nap mégis egyre nagyobb a zűrzavar, amelyben egyre nehezebb eligazodni és egészségesen élni. A BÁBEL című produkció a XXI. század társadalmi kihívásaival szembenéző egyének és közösségek emocionális állapotát kívánja letapogatni. A „bábeli zűrzavarban” a személyes megélésünk sokszor nagyon hasonló, mivel a legfontosabb emberi tényezők tekintetében a világ minden táján szinte egyformán érzünk és gondolkodunk. Minden közösségben a kötődéseink, szeretettel teli kapcsolódásaink, az adott hitünk, a tradícióink, szokásaink a legfontosabbak az együttéléshez. Az embereket sokszor a jó szándék vezérli, jelentős részük nem rajong a háborúkért, és nem szeretné a bolygó felemésztését, vagy az élővilág elpusztítását. Mégis megtörténik, mégis zajlik és ettől mégis óriási a zűrzavar. A BÁBEL nem egy történetmesélős előadás, hanem expresszív képekkel és momentumokkal egy eklektikus világot ábrázol öniróniával és humorral, melyben az emberek az elveszett egyensúlyi állapot felé törekedve a káosz és ellentétes irányú érzelmek pólusai közt feszülnek. A harmónia iránti vágy tisztán kiviláglik a felborult világképben, az egyensúly és a káosz közti feszültséget az előadás mozgásnyelvi, zenei, és a vizuális hatásokban rejlő ellentétes esztétikai minőségek jelenlétével bontakoztatja ki. Közreműködnek a Duda Éva Társulat művészeiVendégművészek: Lőrinc Katalin, Kováts Tibor Társulati menedzser: Vodál Anita
Anthony Minghella 2006-os Pillangókisasszony-rendezése immár negyedik alkalommal szerepel a Met HD Live-közvetítések műsorán. Ezt a számot egyként indokolja a mű népszerűsége, a produkció időtálló varázsa, valamint az esetről esetre megújuló szereposztás, amely ezúttal éppenséggel a káprázatos litván szoprán, Asmik Grigorian Met-beli debütálását ígéri a főszerepben. Oldalán a New Yorkot ugyancsak ebben az évadban meghódító Jonathan Tetelman Pinkertonját találjuk. Az angol beteg és A tehetséges Mr. Ripley rendezője (és forgatókönyvírója) három helyen is színpadra állította a 2000-es évek elején a Pillangókisasszonyt, először Londonban, azután Vilniusban, végül New Yorkban. Minghella vonzalma igazán gyümölcsözőnek bizonyult, hiszen rendezése, amelyben Cso-cso-szán és Pinkerton kisfiát egy, a szemünk láttára mozgatott bunraku-bábu „személyesíti” meg, mindmáig operaszínpadi csúcsteljesítménynek tekinthető. Részben épp azért, mivel a rendező egyetlen ötletével sem kívánta elvonni a figyelmet az opera szereplőiről, legfőképpen az opera címalakjáról. Az operairodalomnak ezt az emblematikus női főszerepét ezúttal a szólam egyik méltó jelenkori birtokosa, Asmik Grigorian alakítja, New York és a Met HD Live-közvetítések közönsége előtt bemutatkozva. A New Yorkban ugyancsak az évad során, alig pár héttel korábban egy másik Puccini-opera tenorszerepében debütáló Jonathan Tetelman már ránézésre is megnyerő Pinkertonnak ígérkezik - és szerencsére pompás hangja is megerősítheti ezt a benyomásunkat. Az előadást a Metben szintén most bemutatkozó kínai-amerikai karmesternő, Lorin Maazel egykori felfedezettje, Xian Zhang vezényli. A közvetítés eredeti nyelven, magyar és angol nyelvű feliratokkal látható. Vezényel: Xian Zhang Alkotók:játékmester-koreográfus: Carolyn Choadíszlet: Michael Levinejelmez: Han Fengfény: Peter Mumfordbábok: Blind Summit Színházrendező: Anthony Minghella Szereplők:Cso-cso-szán: Asmik GrigorianSzuzuki: Elizabeth DeShongPinkerton: Jonathan TetelmanSharpless: Lucas Meachem Közreműködik: a Metropolitan Opera Ének- és Zenekara