Schwechtje Mihály film- és színházrendező, forgatókönyvíró, egyetemi oktató. A Jurányiban2019-ben bemutatott Az örökség című darabja Kortárs Magyar Dráma-díjas, és megkapta a2020-as MOST Fesztivál legjobb stúdiószínházi előadás díját. Szeptember 1-jén kerülbemutatásra a második Jurányis rendezése, a Hajtűkanyar Autósiskola. A Hajtűkanyar autósiskola egy fekete komédia. Mravik Róbert vizsgabiztos, kollégájával a gépjárműoktató Boda Lehellel egy harcos, korrupcióellenes vizsgázóval, Polgár Júliával keveredik összetűzésbe, mikor kenőpénzt próbálnak kérni a vizsgáért cserébe. A történet ebből az alaphelyzetből indul el, sok fordulattal és mindannyiunk életéből ismert helyzetekkel szórakoztatja a nézőket.
Neil Simon Ölelj át! című vígjátékának próbáival kezdődik az újév a Vidám Színpadon.Az 1977-ben írt -vígjátéki szituációkkal, váratlan helyzetekkel tarkított- színdarabban az író az élet nehéz pillanatairól kifinomult humorérzékkel mesél. Nevetős-sírós, léleksimogató történet rengeteg humorral és küzdelemmel az újrakezdésért."Egy férfit vagy egy asszonyt a legnagyobb veszteség, már-már gyógyíthatatlan sérülés a házastárs elvesztésével éri. Egy szülő elvesztése, egy állásé, egy házé, vagyis bármely katasztrófa korántsem olyan megsemmisítő erejű, mint a férj vagy a feleség halála.” -írja Neil Simon Ölelj át című darabjában.Megrendítő és fájdalmas szavak...és hogyan lesz ebből vígjáték? Ehhez kell Neil Simon zsenialitása, életigenlő, kifinomult és minden helyzetben működő humorérzéke, amelyet csak eltanulni érdemes tőle. És aki eljön és megnézi az előadást, az esélyt ad magának a tanulásra! - ajánlja Naszlady Éva rendező, aki nem először visz sikerre színdarabot a Vidám Színpad társulatával.Az Ölelj át! című Broadway sikerdarab mind a négy főszereplőnek igazi jutalomjáték Óbudán, a Vidám Színpadon.
Megtörtént esetek. Prostitúció vagy önzetlen segítségnyújtás? Etikátlan ügyeskedés vagy legális üzlet? Az elmúlt néhány évben, itt a szomszédunkban egy rohamos gyorsasággal fejlődő és virágzó iparág roppant bele a járvány és a háború hatásaiba. De a statisztikai számok, a 33 magánklinika és a milliárdnyi eurós forgalom mögött rengeteg fájdalmas, nehéz emberi sors van: nők és férfiak, anyák és apák, biológiai szülők, befogadó szülők, rokonok, testvérek, gyerekek, és sokezer, az egész történetről mit sem sejtő csecsemő... Médiatervező: LŐRINCZY LIA Gyakornok: FEKETE VIKTÓRIA DORINA
Egyszer volt, hol nem volt, réges régen, vagyis nem is olyan régen, sőt, most is, a messzi-messzi Corvin sétány mellett, a nyolcadik kerület szívében, a Práter utcában élt egy család…Egy Szent Család, Lakatosék! Ha mese lenne az életem, valahogy így kezdeném, hát DE NEM AZ! Gyerekként vannak álmaink, milyen lesz a családunk, a filmekben is láthatjuk, miként működhetNÉNEK a családok, de ez általában nem fedi a valóságot. Nálam legalábbis tuti nem!Gyönyörű gyerekkorom volt, emlékszem, a barátaimnál zsúrok voltak, összejövetelek, nálunk meg bolondok háza mindennap, ahogy apám mondta. Mondjuk Apám mást is mondott amikor még kicsi voltam, például hogy engem a kukán találtak. Felnőtt fejjel már csak nevetek ezen, mert szerintem meg az öcsémet találták a kukán. 31 évesen már nekem is van saját családom, nem is akármilyen!Egy asszony, a fiam, a nevelt fiam, és két kutya egy lift nélküli, negyedik emeleti 49 nm2-es panel lakásban. Minden adott ahhoz, hogy bármelyik pillanatban agyvérzést kapjak. Mesékben, filmekben láttunk már famíliákat, most bemutatom nektek az enyémet és hogy hogyan is élünk a Szent Családommal.
Valami arra ösztönöz, hogy egy állapotot kibontsak, életérzésem egyik összetevőjét: a közösség utáni abszurd és csillapíthatatlan vágyakozást, az ügyefogyott próbálkozásokat a távolság és elszigeteltség leküzdésére. Bármennyit tűnődöm is e tervemen, sosem tudom lezárt egésznek tekinteni. Leginkább valami sötét, áradó vízsodrás képzetét kelti bennem: arcok, mozdulatok, hangok, kiáltások, fény és árny, hangulatok, álmok, semmi sem szilárd és teljesen megfogható. Álom, vágy, esetleg csupán reménykedés vagy félelem, melyben épp az iszonyatost nem mondja ki senki.Három nő várja, hogy a negyedik meghaljon. Ingmar Bergman(Csatlós János fordítása) Testkoordinátor: Mezei Bence
Az előadás Claude Lelouch Egy férfi és egy nő (Un homme et une femme) című filmjének alaphelyzetéből táplálkozik, azt gondolja tovább. Egy férfi, egy nő és egy buszmegálló. Négy találkozás, négy évszak, négy különböző pár. Összeköti őket egy dátum, amely fontos a számukra, mindketten valamilyen traumából, veszteségből érkeznek. Mindegyik jelenet egyik szereplője színházi alkotó, aki az általunk épp nézett előadáson dolgozik. Egy díszlettervező, egy zeneszerző, egy dramaturg és egy jelmeztervező. A saját történetük mellett az éppen zajló előadásról is mesélnek, más-más perspektívából. Mit mondhat két ember egymásnak, miközben várják a buszt? A hétköznapi alaphelyzetben négy sors bontakozik ki, négy férfié és négy nőé, különféle történetek, különféle tanulságokkal… És ki tudja, talán közös folytatással. Láng Annamária és Simon Zoltán ötletei alapján írta és rendezte: Rusznyák Gábor
Dr. Kádár Péter professzor minden tekintetben sikeres. Karrierje szárnyal, fiatal felesége, Anna pedig irigylésre méltóan gyönyörű. Ám tökéletes élete épp azon a napon hullik darabjaira, amikor kinevezik az egyik legnevesebb klinika vezetőjévé. Videótervező: Maruscsák Dávid
Két tolvaj nekiáll, hogy a temetkezési vállalkozó melletti bankot kirámolják, a pénzt pedig egyikük nemrég meghalt anyjának koporsójában helyezik el megőrzésre, amíg a váratlanul beállító nyomozót nem sikerül lerázniuk. Szatirikus bohózat gyilkos humorral.
A Brass Cirkusz idén áprilisban a zene- és a mozgásművészet határterületein kalandozó, rengeteg játékkal és sok humorral átszőtt, a cirkuszi előadásokat idéző műsorral várja a 10-14 éves korosztályt a Müpában. A Méhes Csaba pantomimjátékával kiegészülő Brass in the Five rézfúvós kvintett ez alkalommal is felejthetetlen együttlétet ígér a Fesztivál Színház ifjú közönségének és kísérőiknek. Az együttes tagjai tizenhét évvel ezelőtt indították útjára Brass Cirkusz elnevezésű produkciójukat, amellyel egyik céljuk az volt, hogy ismeretlen oldalukról mutassák be a rézfúvós hangszereket a gyerekközönségnek. Azóta első nézőik már felnőttek, és talán már saját gyermekeiket kísérik el a Brass Cirkusz előadásaira, de a társulat tagjai továbbra is gyermeki lelkesedéssel, ugyanakkor kimeríthetetlen profizmussal viszik színpadra újabb és újabb előadásaikat. A kvintett tagjai valóban „játszanak” a hangszereiken, és bebizonyítják, hogy - bár a trombitát, a harsonát, a kürtöt és a tubát legtöbbször frakkba, esetleg katonai egyenruhába öltözött zenészek fújják - a klasszikus zenének egyáltalán nem kell mindig komolynak lennie. A Brass Cirkusz elnevezés nem túlzás, a Méhes Csaba mozgás- és pantomimművésszel kiegészülő kvintett tagjai ugyanúgy kápráztatják el, ejtik ámulatba, és nevettetik meg közönségüket, mint a légtáncosok, az állatidomárok, az erőművészek, a bűvészek és a bohócok a valódi cirkuszokban. Eszközeik pedig maguk a rézfúvós hangszerek, a trombita, a harsona, a kürt és a tuba, amelyekről talán még a szakavatott zenehallgatók sem tudják, milyen sokoldalúak, és mennyire viccesek tudnak lenni. Hogy a tubatigrisek és trombitaparipák mellett milyen állatok tűnnek még fel az előadásban, azt nem áruljuk el előre, úgyhogy érdemes lesz ellátogatni április 22-én a Fesztivál Színházba. Közreműködik: a Brass in the Five Tagjai: Brass in the Five: Simai László, Monoki Attila (trombita), Koppányi Béla (harsona), Soós Péter (kürt), Takács Tibor (tuba)
Egy mindennapos bunyóhoz ketten kellenek, elkövető és áldozat, ezek ketten pedig leginkább egy cella mélyén ismerhetik ki egymást, hála a rendőrség szolgálatkész közreműködésének.
A Gengszter nagyi főhősei egy unalmasnak látszó, a családja által elhanyagolt öregasszony és 11 éves unokája, az önbizalomhiánnyal küszködő Ben története.
Tandráma Bertolt Brecht nyomán. A darab a szolidaritás és a háború viszonyát vizsgálja. Mi a helyes döntés, ha a szolidaritás erkölcsi parancsa ellentétbe kerül a túlélés parancsával? Elítélhető-e az, akinek saját és szűk közösségének boldogulása előbbre való, mint a bajba jutottért való kiállás? És az, aki a másikért való kiállással saját közösségét sodorja veszélybe? Hol van az a pillanat, amikor már nem helyes csöndben maradni, és hol van az a pillanat, amikor még csöndben kell maradni?Egy, a perzsa hódítás alatt élő apró hellén család történetén keresztül szembesülünk ezekkel a kérdésekkel, amelyekre együtt is keressük a válaszokat. Gyülekező 19:30-tól az A épület portája előtt, onnan közösen viszik fel a nézőket a teremhez.
Kovács András Péter új önálló estjének előadása. „Miért érzi azt az agyam negyven felett, amit a gyomrom Karácsony után? Miért én hazudok a kutyám helyett, aki egy presszókávé hatására bulizni ment? Miből veszi észre a feleségem, mikor beszél hozzám, hogy igazából nem figyelek, csak csendben vagyok? Mi tart vissza attól, hogy rendszeresen összeszereletlen IKEA-bútorra igyam magam, ami fölött ketten állnak tanácstalanul?” Ezeket kérdezi Kovács András Péter, mikor elbeszélget saját agyával, hogy kiderüljön: a valóság közel sem az, amit ez a koponyába zárt kocsonyás anyag annak vél.
Mazsit Gafuri Baskír Állami Akadémiai Dráma Színház, Ufa, Baskír Köztársaság előadása, baskír nyelven magyar szinkrontolmács „..Nincs ördög, nincs pokol, csak a határtalan emberi tudatlanság létezik“. (L. Macih) Elképzelhető-e, hogy a gyönyörű Galima, a jómódú család leánya, és a falu büszkesége beleszeressen egy közönséges parasztfiúba, Zakirba? A maradi gondolkodású falusiak mélységesen felháborodnak, mivel a történet főszereplőit egy ártatlan beszélgetés közben együtt látják. „A saría törvényei megengedik, hogy egy hajadon lány egyedül beszélgessen egy fiúval?“ - kérdezik a hazratot, a falu muszlim vallási vezetőjét. Vajon mi a helyes döntés ebben a helyzetben – a megbocsátás vagy a büntetés? Ha megbocsát Galimának és Zakirnak, akkor a vallási törvények és szokások szerint elveszíti tekintélyét. A közösségben betöltött rangja arra kötelezi őt, hogy szigorúan őrködjön az erkölcsi normák felett. Így nem marad más, mint hogy megbüntesse a két fiatalt, akik valójában semmilyen bűnt nem követtek el. Mit üzen számunkra a Kitagadottak ma, amikor az igazi vallási indítékok háttérbe szorultak, és a hétköznapi, kicsinyes emberi gonoszság vált uralkodóvá? Talán azok felelősek, akik vallási előírásokkal és hittételekkel képesek igazolni saját erkölcstelen cselekedeteiket. A baskír irodalom klasszikusának, Mazsit Gafurinak egyik ismert műve alapján készült előadás a közösség és az egyén tragédiájára fókuszál, amelynek középpontjában az esendő emberi természet áll, mint időtlen, örök téma. Mint az élet. A színpadi változatot írta: Ajrat Abusahmanov, Saura Gilmanova / Shaura Gilmanova Rendező: Ajrat Abusahmanov Díszlet- és jelmeztervező: Albert Nyesztyerov Zeneszerző: Ilsat Jahin Mozgás: Rinat Abusahmanov Fénytervező: Ilsat SzajahovRítus-konzultáns: Aszija GajnullinaKarvezető: Alszu Haszbullina (Alsu Hasbullina) A színpadi változatot írta: Ajrat Abusahmanov / Ayrat Abushahmanov, a Baskír Köztársaság Érdemes művésze, a Baskír Köztársaság Állami Julajev-díjasa Saura Gilmanova / Shaura Gilmanova, az Oroszországi Föderáció és a Tatár Köztársaság Érdemes művésze, a Baskír Köztársaság Érdemes művésze Szereplők: Galima – Gulnara Kazakbajeva (Gulnara Kazakbayeva)Zakir – Artur KabirovFahri – Ahat Huszainov (Akhat Husainov)Hamida – Ilszijar Gazetgyinova (Ilsiyar Gazetdinova)Beder — Gulnara AmirovaGimadi — Irek BulatovGali — Lilia GalinaAkhun hazrat — Hurmatulla Utyasev (Khurmatulla Utyashev)Kazi — Rausz Zagitov (Raus Zagitov)Gilmi — Tanzilja Hiszamova (Tanzilya Khisamova)Nagimkhalfa — Junir Kulanbajev (Yunir Kulanbayev)Gajfulla — Rinat Bajmurzin (Rinat Baymurzin) További szereplők: Ural Aminov, Julia Aszkarova (Yulia Askarova), Azat Valitov, Szabina Kirejeva (Sabina Kireeva), Artur Kunakbajev (Artur Kunakbayev), Murat Rafikov, Fanisz Rahmetov (Fanis Rakhmetov), Milena Szirajeva (Milena Siraeva), Ajnur Szitgyikov (Ainur Sitdikov), Zilija Szitgyikova (Zilia Sitdikova), Ruszlan Hajszarov (Ruslan Khaysarov), Gulnaz Hajszarova (Gulnaz Khaysarova), Zilara Jultajeva (Zilara Yultayeva), Almaz Juszupov (Almaz Yusupov).
Mit adtál a világnak? Ha ebben a pillanatban meghalnál, mi maradna utánad? Laci maga után hagyna ezer darab nehezen lebomló oreós zacskót. Krisz mérnöki munkájának köszönhetően az emberiség átlagosan 40 perccel kevesebb időt tölthet liftekben rekedve. Lehel után egy 5 éves, magányos kisfiú maradna. Ugye te is pánikba esel, amikor ilyesmiken gondolkodsz? A finn színházi élet egyik legfontosabb alkotójának darabja érzékeny és szórakoztató helyzetekben mutatja meg, miként próbál alámerülni három igaz barát a férfilélek különös mocsarába. Falk Nóra fordítása alapján Videó: Non Lieu Film Productions
„Mi, emberek, csak egyféleképpen tudunk szenvedni és örülni, akár az élet elején, akár a végén tartunk” – írja Örkény István a Macskajáték című tragikomédiája elé. Ha előveszünk egy fiatalkori fényképünket, úgy tűnik az életünk egy önfeledt pillanatban megragadható és bár múlnak az évek, szenvedélyeik és szenvedéseink ugyanolyan elevenen élnek bennünk, mint hajdanán. Örkény így folytatja: „E groteszk történet főhőse özvegy Orbán Béláné, s a darab valójában az ő véget nem érő vitája, szájaskodó, alakoskodó, még a hazugságtól sem visszariadó pörlekedése mindenkivel, aki körülveszi: a lányával, a szomszédnőjével, Paulával s legfőképpen az ő München közelében élő nénjével, Gizával. Körömszakadtáig harcol, hogy zűrzavaros, értelmetlen és reménytelen szerelmét ráerőszakolja a világra. Megvan benne minden, amire az ember képes: egy piaci kofa nagyszájúsága és egy görög tragika fensége. Mit is tehetne mást? Orbánné a természet törvényei ellen harcol, mert semmibe veszi az öregséget, és hadat üzen a halálnak.” A Macskajáték először regényként jelent meg 1965-ben és nagy sikert aratott. Egy rendező, a fiatal Székely Gábor kérésére és inspirációja alapján írta meg Örkény István a levélregény színpadi változatát 1969-ben. Abban az időben a monológokból épített dramaturgiai forma úttörően modern volt, napjainkra már bevett gyakorlat, „posztmodern” forma. Az ősbemutatóra 1971 januárjában Szolnokon került sor és pár hónap múlva Székely Gábor a Vígszínház kérésére a Pesti Színházban is megrendezte Sulyok Mária és Bulla Elma főszereplésével. A Pesti Színházban több mint egy évtizedig műsoron volt. „Orbánné mindannyiunkat túlél” – nyilatkozta Sulyok Mária. És így is lett. Még az ősbemutató évében még két magyarországi bemutató mellett Helsinkiben is színre került. Azóta a Macskajátéknak jóval több mint 100 bemutatója volt a világ számos országában. A századik bemutatón 1986-ban már kortárs klasszikusként tűzte műsorra a Játékszín újabb parádés szereposztásban: Psota Irénnel és Tolnay Klárival valamint az Egérke szerepében remekelő Törőcsik Marival. 1974-ben mutatták be a Macskajátékból készült játékfilmet, melyet Makk Károly rendezett. A Macskajáték a Nemzeti Színházban újra kiváló művészek jutalomjátékára teremt alkalmat és reméljük igaza lesz ezúttal is Sulyok Mária jövendölésének: „a Macskajáték talán mást jelent majd, megváltozhat a darab hangvétele, üzenete is, de a siker nem pártol el tőle.” Szász János rendező csak ennyit árult el a saját koncepciójáról: „Ez az előadás a színészeké. Nekem annyi a dolgom, hogy bátorságot, hitet küldjek nekik ehhez a gyönyörű és velőtrázóan kemény utazáshoz.”
Felolvasószínház Gelléri Andor Endre műveiből. A "tündéri realista" novellista a XX.század első felének sikeres, népszerű írója volt. Szeretettel, együttérzéssel és humorral írt a munkásokról, kisemberekről, óbudai társairól, barátairól. 1945-ben halt meg, néhány nappal a koncentrációs tábor felszabadulása után. "Vasvirág" címmel Herskó János készített filmet írásai alapján.
Mennyire lehet beszédes egy egyszerű levegővétel? Hogyan lélegzünk életet gondolatainkba és vágyainkba? Az in_form egy mozgás alapú esemény, amely felerősített lélegzet hangokat használ. Az előadás a láthatóság határán marad, arra kér, hogy nyisd ki a füled, figyelj és légy jelen. Az előadás alakja a valamivé válás folyamatában van. Érzékeli és magára ölti a belső és külső terekben tapasztalt állapotok és létformák különböző módozatait. A láthatóság határán mozogva, a megértés körvonalait vizsgálja, a meg nem nyilvánultban időzik, még csak önmaga árnyéka. „Az előadás a pandémia első hulláma alatt és közvetlenül utána készült. Volt időm jógázni és légzőgyakorlatokat végezni. Egyre tisztábban láttam, hogy a lélegzetem megváltoztatása és kontrollálása hogyan hat a tudatállapotomra és hangulatomra és viszont. Abban a kiszámíthatatlan időszakban figyeltem, hogyan változnak és formálódnak a vágyaim, terveim és motivációim. Az in_form performansz a szándékok szürke mezőjébe invitálja a hallgatóságot, hogy közösen megvizsgáljuk a legkisebb változásokra adott érzelmi válaszreakcióinkat.„ – Vass Imre „A tiszta forma önmagában nem létezhet, valamilyen anyagi vagy energetikai alapon kell nyugodjon. Szó szerint „informálni” azt jelenti, hogy „formába önteni” valamit. Még az érzékszervi benyomásainkat, érzelmeinket és gondolatainkat is az idegrendszerben és az agyban végbemenő fizikai és kémiai folyamatok hordozzák.” - David Bohm. Vass Imre egy szabadúszó koreográfus és performer. Olyan kontemplatív és performatív szituációk megteremtése foglalkoztatja, amiben a nézők és az előadók egyaránt reflektálhatnak az adott fizikai, szociális és pszichológiai helyzetükre, szerepeikre és állapotaikra.Molnár Csabával és Vadas Zsófia Tamarával közös stúdiója az Art Quarter Budapestben található. Jelmez: Kudron Anna / Pinkponilo Létrehozta: Vass Imre.
A többféle feldolgozást is megélt alapművet most Grigori Frid egyszemélyes operaváltozatában ismerhetik meg a Budapesti Operettszínház nézői. A német megszállók elől családjával együtt Amszterdamban bujkáló zsidó kislány, a tizenhárom éves Anne Frank 1942. június 1-jén kezdett el naplót vezetni. Terve az volt, hogy feljegyzései alapján könyvet ír a háborúról, hű képet festve benne a hollandiai német megszállás éveiről. A könyv soha nem készült el, Anne Frank nem sokkal tizenhatodik születésnapja előtt a bergen-belseni koncentrációs tábor poklában életét vesztette. Naplója örök érvényű, megrendítő olvasmány, amely mindazokhoz szól, akik szeretnék jobban megérteni, mi történt a bujkáló családokkal a hitleri vészkorszakban.
Az ember jó esetben ismeri azt a szeretetet, ahogy mondjuk az anyukáját szereti, a szerelmét vagy éppenséggel a hazáját, de a szeretet legmagasabb, legmagasztosabb minősége az, amit a gyermekünk iránt érzünk, érezhetünk. Darabunk hősei között van olyan, aki csak áhítozik erre a szeretetre, olyan is, aki részesül az áldásban, és átélheti, azonban némelyikük átéli, és bizony át is hárítja. De félek, hogy túl sokat árulok el a történetből. Ez lesz a huszonkilencedik darabom. Szívem szerint csak annyit mondanék róla: huszonkilencedik fantázia a huszonegyedik század Magyarországából. – Pintér Béla Beethoven Holdfény szonátája, orosz népdalok és a Blonde Redhead művei nyomán zenéjét összeállította: Pintér Béla. A díszlettervező munkatársa: Dárdai Balázs Jelmez asszisztens: Nagy Krisztina Technikai munkatárs: Berecz CsabaFodrász: Bari Boglárka